Edző tervez, amit aztán egy átlövés, vagy egy szöglet – vagy mindkettő ugyebár – kivégez. De eredmény alapján elkapálni egy előzetes elképzelést, legalább olyan esztelenség, mint nem törődni azzal, hogy az állás alakulása, néhány centi mekkora kényszerítőerővel hathat annak a bizonyos elképzelésnek a megvalósítására.

(forrás: M4 Sport)A labdához pozícionált játék és a pozíciócserék nem igazán hoztak áttörést Litvániában, de a meccs első helyzete mégiscsak ebből adódott. Mert amikor nem helyezték nyomás alá a magyar labdajáratást, Szoboszlai szemben a kapuval szervezhetett, előtte Kerkez – akinek a jelenléte meggátolta, hogy kiugorjanak Szoboszlaira – és Gazdag töltötte be az egy oldalra sodródó támadó középpályások szerepét, presszió nélkül Szalai Attila is feljebb léphetett, hogy Sallai Rolanddal végképp zavart okozzon a túltöltött oldalon. Bár Gazdag elszalasztotta a jó ütemet Kerkez felé, a mentés után Szoboszlai gyors felismerte a kiaknázható területet, és csak a precíz befejezés választotta el a vezetéstől (és a szenvedéstől?) a válogatottat.

A történelem fonala csak visszafejtve egyenes irányú, valójában semmi sem determinált – az öltözőfalak taszítják a bölcselkedést, de nem pontosan ugyanezt jelenti, hogy a mágnestáblánál még egyetlen edző sem vázolt vesztes haditervet? A mérkőzéstaktika kifundálása, megkonstruálása színtiszta elméletalkotás, valószínűleg egyben az edzői hivatás leginkább ihletett (irigyelt?) része.

Viszont Vilniusban a félidőben Marco Rossi már nem ért rá filozofálni. A meccselés már gyakorlati feladat, amikor a nem cselekvés is döntés, tehát cselekvéssel ér fel. A Miszter cselekve cselekedett, és stimmelt az általa hangoztatott elvekkel, nem csinált belőle egokérdést: Gazdag Dániel le, Callum Styles be, Szoboszlai Dominik fel.

Letudhatnánk ennyivel. A Gazdag és Szoboszlai közti teljesítménykülönbséggel, hogy miért kiáltott fordításért a folytatás, hisz elnézve kettejük – értelemszerűen Gazdag első, Szoboszlai második félidei – mutatóit, láthatjuk, számszakilag nagyjából ugyanannyit avatkoztak játékba, ám utóbbi minőségugrást hozott.

Ám most lepődjünk meg Szoboszlai befolyásán, miközben egyértelmű, nincs hozzá fogható kvalitás közel s távol a magyar ugaron?! És Gazdag tényleg gyengélkedett. Ugyanakkor mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogyan alakult a meccs. A litvánok számítása nem azért ült, mert 2-0-ra elhúztak, a párharcokat erőltető felfogásukból legfőképp a mieink impotenciája következett. A góljaik csupán egyfajta jutalomként foghatók fel, amiért a kedvükre szabták az első 45 percet – és ez nem feltétlen szerkezeti kérdés, amit a kispadról ugyanúgy ítéltek meg, mint a pályán belül.

Kapcsolódó tartalom

A váltás után a hazaiak már az előnnyel élni fokozatba kapcsoltak, esetleg kényszerültek, vagy szűkült ennyire a kapacitásuk – választható vagy mixelhető szabadon az egyre fokozódó magyar nyomás narratívarepertoárja.

Mintakezdeménynek is túlzás nevezni, végtére mindössze 45 percről van szó, de talán arra elegendő, hogy jelezze, Szoboszlai vonzereje boríthatott néhány automatizmust az első félidőben. És akkor újra: most lepődjünk meg Szoboszlai befolyásán, miközben egyértelmű, nincs hozzá fogható kvalitás közel s távol a magyar ugaron?

Bő tíz éven át Sergio Busquets első pillantása kivétel nélkül Lionel Messire esett, hisz hova máshova juttathatta volna jobb helyre a labdát, mint a csapat zsenijéhez? Nos Nagy Ádám Litvánia ellen itthon is és kint is a legtöbbször Szoboszlait kereste, egyaránt 16-szor – de nem mindegy, hogy mikor, hol, miért és hogyan értek célt.

Szoboszlai nemrég beszélt is róla, nem kedveli, amikor az ellenfél kapujának háttal, bekkel a nyakában jön ki rá a játék, ezért igyekszik úgy helyezkedni, hogy a számára megfelelő szögekben találják meg a társak. Ki tudja, ha Kalmár Zsolt nem szájhősködi ki a pirosat, akkor kiderül-e, a válogatott hatékonysága – legalább is így, egyik napról a másikra – megsínyli, hogy döntési szabadságában korlátozott módon kell kivennie a részét az építkezésből. Elvész, hogy máskor plusz emberként csatlakozik (amivel az ellenfeleket is felkérdezi, ugyanazzal, mint a szeptemberi tesztüzemmódnál kivesézett kvázi kirúgójátékosként is előidéz).

Kapcsolódó tartalom

Amivel szerbek elleni etalonakciót is komponálta Szoboszlai.

(forrás: M4 Sport)Nehéz egzaktan elválasztani, ízlés kérdése kategorizálni, mikor hagyja el az első fázist és lép át a labdakihozatal támadássá, majd befejezéssé, mivel a játékosok nem statikusak és nem tologatott bábuk. A lényeg, hogy lehetőleg folyamatként gördüljön és alkosson élő egészet a támadók összehangolt ellentétes irányú mozgásával (legyen ki visszalép, és legyen ki a területet támadja), és/vagy a kombinációk kifutásaként a tempóelőnyét kihasználó mélységi indulóval.

Hangozzék bármily furán, a litvánok nagyobb fejtörést okoztak. Nem tartottak igényt a labdára, az átmenetekre utaztak, és egy az egyben nyüstölhették a kezdeményezés terhét megkapó magyar labdakihozatalokat.

Leveszi a rátámadót, ami majd továbbgyűrűzik – kalkulálhattak Rossiék, Szoboszlai miként teremti meg a minőségi fölényt, de az a tényező közbeszólt, hogy a körülötte játszók preferenciáját önkéntelenül hajlítja a maga irányába a markáns jelenléte (a labda és az, hogy kinél van a legjobb helyen, a közösség kollektív tudatalattijából kitörölhetetlen). Most lepődjünk meg a befolyásán, miközben ..stb..stb..

A kezdetektől érezhető volt némi zavarodottság, a beszedett gólokkal meg hirtelenjében talajt vesztettnek tűnt a magabiztosnak hitt csapat. Bár Militár Iván arra is felhívta a figyelmet, mivel a csapatkapitány a szűrők világánál bátrabban cselekszik, a kezeletlen elszakadása szülte strukturális hiba hozzájárult a meccset meghatározó sikeres litván kontrához.

De Szoboszlainál a rögtönzés az oxigénnel szinonima, azonban nem mindenkinek esik le kapásból, mi a szokatlan játékhelyzetek megoldókulcsa, márpedig vele a középpontban a legritkább esetben vette elő a bevett sémákat a hátsó alakzat, vagy nem úgy.

(forrás: M4 Sport)Gyakran Dibusz Dénes szállt be a labda cirkulációjába, és a szokványos négyvédős variáció csak elvétve bukkant fel, harmonikus mintázat még annál is ritkábban. A kiemelt esetben Nagy és Szoboszlai szinkronjára még rásüthető, hogy manipulálták a velük tartó őrzőiket, ami teret szabadított fel mögöttük, de Varga Barnabás, Fiola Attila és Nego Loïc különböző értelmezéséből lerí, ez messze nem működött kívánatosan.

A gördülékenységhez szintúgy hiányzott– ami a hanyagabb szerbek között rendszeresen megtörtént – a támogatás elölről, hogy áthidalhatóak legyenek a nehézségek. Lehetséges, nem akarták, hogy Szoboszlai körül sűrűsödjön a nép, de így nem alakult ki létszámfölény, és nem akadt szemből üresen érkező sem a felpasszolt labdák lekészítésére.

(forrás: M4 Sport)Létszámfölény híján a litván emberezés kivette az élét, hogy a mélységi irányító üresen kérje vissza a felütött labdát, mert vagy odaértek rá, vagy eleve lezárták a hozzá vezető passzsávot (fent).

A szerbeket viszont nemcsak Szoboszlai szedte ízekre, a kevésbé statikus helyzetekben Nagy is ugyanúgy tudta zilálni a soraikat (lent). A felkészületlenségükért drágán, középkezdéssel fizettek meg.

(forrás: M4 Sport)
Amikor a sztenderd üzemmódban nem szólítja hátra a kötelesség, Szoboszlai keze nincs megkötve, általában felméri, megérzi hol van rá szükség. Nem feltétlen jár vissza, ha nélküle is klappol a labdajáratás. Ezáltal kirajzolódhat a középpályán az a négyes, ami szétfeszítheti az ellenfelek háromfős egységét, vagy kirántva az egyik tagját, rést nyithat a védelemben. Litvániában többször is Kerkez Milos forgott be, hogy kiegészítse az alakzatot, de kevésbé volt otthonos számára.

(forrás: M4 Sport)A Szerbia elleni első gólt megelőzően Nagyék nélküle is kibújtak, Szoboszlai így maradhatott magasan, a belső négyes pozíciós fórjait, az úton lévő, sehova sem odaérő fedezetek közt végül Sallai használta ki: észlelte hogy nincs visszapasszra kényszerítve, hogy rá is fordulhat, és a késve zárkózó védő folyosójába szöktette a Vargát kiszolgáló Negót (fent).

Kerkeztől alapvetően nem idegen átlósan befelé lépni, de általában azzal a céllal, hogy az összekötő helyén kibújhasson. Kint viszont vele lett teljes a box, ám a játékolvasási képességei ebből a perspektívából nem foghatók Szoboszlaiéhoz, ami ki is ütközött azonnal, amikor ráfutott Vargára, ahelyett, hogy passzopciót nyújtott volna. És a pozíciócserék hatékonyságának is betett, hogy módosultak a labdás dinamikák: sem a bal oldali belső védő, Szalai, sem Szoboszlai nem töltötte fel automatikusan Kerkez helyét, míg a szélre húzódó támadótól őrzőjével a sarkában ez eleve értelmetlen lett volna.

(forrás: M4 Sport)
Az edző tervez, a játékosok törekszenek a megvalósítására, az ellenfelek beleköpni a levesbe, de még mindig csak meccset alakító erők ötven százalékért e sok hűhó, a másik fele továbbra is szerencse dolga. Ha mégis a kapuban köt ki az a magyar támadás a 7. percben, és a kétségek fesztelenségbe csapnak át, a litvánok kiesnek a komfortzónájukból, netán még az Európa-bajnoki menetjegy is zsebben – és Rossi húzására azonmód dicsfény vetül, holott a felszín alatt ugyanúgy ott rejtőznének a csapdái, amelyek ezúttal visszakozásra késztették.

A visszacsempészett rutinokkal állt helyre a rend, de ami még fontosabb: a válogatottnál úgy vették fel újra a meccs fonalát, hogy a lyukra futott első félidőt puszta adottságnak tekintették, hitetlen erőlködésnek, kapkodásnak nyoma sem volt. És ez a mentalitás legalább annyira hangsúlyos, mint bármely játékelem.

Az irányelvek, amelyek amúgy is túlmutatnak a sémákon, nem sérültek. A fejlődéséhez elengedhetetlen, hogy a válogatottnál senki sem ül a babérjain. Meccsspecifikusan ismét megpróbálkoztak egy újabb modern elemmel – feltehetőleg ez is kölcsönhatásban volt Szoboszlaival, mert mégiscsak pazarlás a védelem tengelyében elfecsérelni az energiáit –, hogy a kapus is lehet a plusz ember (jele: mikor Dibusz talpát a labdára téve csalogatja az ellenfelet). Attól, hogy sebtiben nem megy flottul, egyetlen ötlet sem elvetendő, ha megalapozott, csiszolható, formálható. A kibogozhatatlan korrelációk egyelőre zárójelbe tették, de van mihez kapcsolódni, és van mihez visszatérni.

A bulgáriai selejtező megrendezése alighanem több kérdést vetett fel, mint amennyi Rossi és stábja fejében magával a meccstervvel kapcsolatban megfogant. Ugyanis a foghíjas keret, a kieső kulcsfigurák  és a kijutás fixálása nem a kísérletezésre inspiráló tényezők. Elméletileg.

A csütörtök 18 órakor kezdődő bolgár–magyar Eb-selejtezőt az M4 Sport, az m4sport.hu és a Kossuth Rádió élőben közvetíti.