Szappanos Péter (Paks)

Bár a fiatalpercek gyűjtögetése befolyásolhatja a játéklehetőségét, összességében remekül járt Paksra igazolásával a válogatott kapus. Csapata ezúttal nem a bennmaradásért küzd – mint korábban a Mezőkövesd és a Honvéd –, hanem vérmesebb célokkal és játékkal hasít az NB I-ben, ebben pedig Szappanosnak is komoly szerepe van. Ő az egyike annak a három kapusnak, aki minden bajnokin védett, s annak ellenére, hogy a harmadik legtöbb lövés jött a kapujára, csak Tóth Balázs kap nála ritkábban gólt, ő is mindössze két perccel veri e tekintetben. Kispesten olykor hullámzott a teljesítménye, erről a félévről már nem is emlékszünk bakijára, nagy bravúrjára viszont annál inkább – a DVSC elleni duplavédés (Dzsudzsák tizenegyese után az ismétlést is kiszedte) november legszebbje lett. A Paks pedig nemcsak remek teljesítményéből, de rutinjából is profitál, nem véletlen, hogy a korábbi hátsó gólerősségnek már nyoma sincs Bognár György csapatánál.

Gera Dániel (DVTK)

Kellemes meglepetés a diósgyőri játékos jelenléte álomcsapatunkban, pláne számára eddig szinte idegen poszton. A 28 éves Gera az első három fordulóban még Farkas Dániel mögött padozott, s csereként sem jobbhátvédnek jött be, a kolléga sérülésével azonban megkapta a lehetőséget, s remek focival hálálta meg. Kuznyecov pozíciós játékában fontos szerep hárul a jobbekkre, hiszen úgynevezett tükör szélső védőként a középpálya közepén helyezkedik támadásépítéskor, ennek (is) köszönhetően pedig nem egyszer odaért az ellenfél kapuja elé, két-két gól és gólpassz is felkerült mellé a jegyzőkönyvbe. De védőként is megállja a helyét, megelőző szerelésekben, védekező akciókban is a legfoglalkoztatottabbak között van.

Kinyik Ákos (Paks)

Debreceni és paksi játékosként is lejátszott már jónéhány félszezont az OTP Bank Ligában, de a mostaniban egészen extra teljesítményt nyújtott Kinyik Ákos. A háromfős védelem közepén kulcsszerepe volt, hogy az utolsó őszi forduló előtt a Paks kapta a legkevesebb gólt az egész bajnokságban, vitatható ötödik sárga lapja miatt a fehérvári vereségből kimaradt. Előtte viszont egyetlen percet sem mulasztott a bajnokságban, a legtöbb labdaszerzés (276), legtöbb védekező akció (156, ezek bő kétharmada sikeres volt) és a második legtöbb megelőző szerelés (119) is az ő nevéhez köthető. Bognár csapatának újkori stabilitása nyilvánvalóan rendszerszintű előrelépés, de elengedhetetlen az egyéni teljesítmények látványos javulása is – Kinyik ebben kitűnik.

Ibrahim Cissé (Ferencváros)

Samy Mmaee sérülgetett, Abena és Wingo tömbösítve játszottak – Ibrahim Cissé lett a Ferencváros védelmének stabil pontja erre az őszre. A Caenből érkező francia szinte azonnal alapember lett, 12 bajnoki mellett az összes Konferencia-liga-csoportmérkőzésen pályára lépett. S a teljesítményére sem lehetett panasz, az NB I-ben védekező párharcai 83 százalékát nyeri, amivel listavezető e tekintetben, de a közel 92 százalékos passzpontossága is kiemelkedő, csak társa, Abena büszkélkedhet ennél jobbal az egész mezőnyben. Amikor pedig felállt védelemmel szenvedett a Fradi az elmúlt hónapokban, jónéhányszor progresszív előretöréseivel próbálta színesíteni a repertoárt.

Szabó János (Paks)

Bár az utolsó forduló pályafutása egyik legrosszabbul sikerült meccse lett – 35 másodperc után gólpasszt adott az ellenfélnek, majd három percre rá megsérült –, ősszel kiemelkedően futballozott a Paks örökifjúja. Már nem alapvonaltól alapvonalig szántja fel a bal oldalt, a három belső védő szélén remekel. A csapatkapitány (a tipikus paksi stílusnak is köszönhetően) a támadóharmadba juttatott labdák és progresszív passzok tekintetében is a legjobb ötben található, de a pontrúgásoknál is nagy haszna van – három gólt is szerzett szögletet követően.

Horváth Krisztofer (Kecskemét)

Van valami törvényszerű abban, hogy a Kecskemét álomszerű szezonja után most nem fenyegeti az élen lévőket, a természetes visszaesés mellett sérülések és a meglepetés erejének elpárolgása is ennek az összetevője. A KTE egyéni teljesítményekben sem hozza a tavalyi extrát, leszámítva Horváth Krisztofert, aki az egész őszt válogatott formában játszotta végig, nem véletlen, hogy megkapta a meghívót – sőt a játéklehetőséget is – Marco Rossitól. A várható gólok és gólpasszok mutatóját vezeti, de egyébként sincs hátul a kanadai táblázaton: hat gól és három gólpassz a mérlege. Egy az egy elleni játéka kiemelkedő, övé a legtöbb csel (141, ebből 98 sikeres) az OTP Bank Ligában, csak a felcsúti Colley ellen szabálytalankodnak gyakrabban az ellenfelek. De önzőséggel sem lehet vádolni, az egész mezőnyben ő adta a legtöbb passzt – 164-et – a tizenhatoson belülre. Ha egy meccset kéne kiemelni Horváth őszéből, talán a Puskás Akadémia elleni lenne, amelyen duplázott, kiosztott egy gólpasszt és kiharcolt egy tizenegyest:

Mohammed Abu Fani (Ferencváros)

A Fradi nyári igazolásai sokkal jobban sültek el, mint fél évvel korábban, ennek egyik ékes példája Mohammed Abu Fani, aki elég látványosan berobbant az élvonalba. A rendkívül technikás játékos a címvédő középpályának motorja lett, s nemcsak a laidounis piszkosmunkát végezte el, de az ellenfél kapujánál is alkotott maradandót. Hatalmas munkabírás és bokából adott zseniális passzok jellemzik az izraelit, aki a bajnokságban tíz gólpasszt adott, ezzel rádupláz a mögötte második Mezei Szabolcsra. Nyilvánvalóan kulcspasszok tekintetében kiemelkedő, de állítottból sem utolsó, 53 százalékkal ő ad be legpontosabban az NB I-es futballisták közül. Az ősz végefelé kicsit elfáradt, aminek eredményeképp produkált egy enyhe hullámvölgyet, de a létfontosságú Fiorentina-meccsre összekapta magát, s igazi vezérként harcolta ki a továbbjutást az FTC-nek.

Katona Mátyás (Fehérvár)

Mindössze 61 másodperc kellett első góljához az OTP Bank Ligában (a gyors gólok mestere, mert az utolsó fordulóban meg 38 másodperc után talált be), a harmadik fordulótól pedig már kezdőként számolt vele Bartosz Grzelak. Ahogy minden székesfehérvári futballista, a szerkezetváltással indult be igazán, de már előtte is volt pontot jelentő találata, jó meccse. A lendületes középpályás bal lába nagyot megy, hatalmas gólt vert az MTK-nak és a Kecskemétnek is, mindennel együtt hét gól és négy gólpassz a neve mellett. Ezek a bombák pedig az adatokban is megmutatkoznak: 2.67-es xG-re van ez a hét gólja, ezzel nagyon messze övé a legmagasabb minőségű helyzetkihasználás az NB I-ben. Ha a téli szünet nem veti vissza a teljesítményét, komoly pályázója lehet az Eb-keretnek, vagy legalábbis annak bő előszobájának.

Marquinhos (Ferencváros)

Máté Csaba nem igazán bízott a brazil szélsőben, az interregnuma során csak négy Kl-selejtezőn játszott, a négy bajnokin pedig mindössze 11 perc jutott neki. Ellenben Sztankovics folyamatosan alapemberként számolt vele, s Marquinhos ezt a teljesítményével legitimálta. A szerb edző regnálása alatt csak a derbin nem volt kezdő (de azon is játszott egy félidőt), öt gólja és három gólpassza mellett lendületes, fáradhatatlan játéka az ősz második felének talán legjobbjává emeli. A progresszív labdavezetéseivel, kimondottan hatékony cselezőkészségével, s nem mellesleg az egész mezőnyben legtöbbnek számító 38 kapu előterébe adott passzal jónéhány Fradi-helyzetnek megágyazott. De ő maga is foglalkoztatja a kapusokat, lövései 68 százaléka eltalálta a ketrecet, amivel csak a fehérvári Szabó Levente előzi meg pontosságban.

Kenan Kodro (Fehérvár)

Ha valaki csak a nyári sajtópletykákat pörgette, biztosan nem gondolta, hogy az ősz álomcsapatában Fehérvár-játékosként találkozunk vele, hiszen a hírek a távozásáról szóltak. De mégis a Vidi abszolút alapembere maradt, mindössze 47-et mulasztott a lehetséges játékpercekből. Teljesítménye nyilván a csapata ívével leírható, bár már a gyengébben sikerült első időszakban is volt három gólja. A szerkezetváltás után még többet használják mélységben, de a kapu előtt is extra a teljesítménye, 11 találattal vezeti a góllövőlistát, ebből ötöt az utolsó három meccsen jegyzett. A fehérvári feltámadás egyik záloga a vezérkarakterek előlépése volt, Kodróra ebben a tekintetben abszolút számíthattak.

Varga Barnabás (Ferencváros)

Október 22-e után mindössze 22 percet játszott NB I-es meccsen Varga Barnabás, a 17 fordulóból összesen ötször volt kezdő, s mégsem kérdés, hogy helyet kap az ősz álomcsapatában. Már a Ferencváros nyári Kl-selejtezőin is hamar bizonyította, hogy jó helye lesz a zöld-fehérek ékjeként, a szekere pedig a bajnokságban is futott: nyolcszor talált be – közte két mesterhármassal – és kiosztott még két gólpasszt. Átlagosan 71 percenként szerzett gólt a ligában, bizonyára nem véletlen, hogy a Ferencváros formájának látványos visszaesése egy időre tehető sérülésével. Ha tavasszal végig egészséges lesz, nagy esélye van, hogy ráduplázzon gólkirályi címére.