1. Lehet bajnok a Paks?

Vagy fordítsuk meg a kérdést úgy, hogy „lehet-e bajnok a Ferencvároson kívül bárki más”? De vizsgáljuk meg először a Paks oldalálról: december végén szent kézigránátként robbant be a tény, hogy Bognár György csapata elhappolta az első helyet a pihenőre. Önmagában ez még nyilván semmit nem jelent, az OTP Bank Liga is egy „ki nevet a végén?” műfajú sorozat, mint a sportversenyek jelentős része. A Paks pillanatnyi első helye népszerű dolog (nyilván Ferencvároson túl), a színmagyar keret, a gólra törő foci tetszik a magyar foci klasszikusaihoz szokott rajongónak.

A jelenlegi paksi vezetéshez kell a Ferencváros némi visszaesése is az elmúlt évekhez képest (a Paks 17/34-es mutatóját bőven felülmúlta az utóbbi öt szezonban), no meg Bognár csapatától a teljesítmény kimaxolása: várható pontszámánál hat és féllel többet szerzett – előbbi 26.5, utóbbi 34. Ez egészen kimagasló a magyar bajnokságban, a Paks mellett csak a Fehérvár és az MTK szerzett legalább egy pontnál többet a származtatott várhatónál. És talán értjük is, miről beszél a statisztika: a Paks meccseit átpörgetve, ritkán volt olyan alkalom, hogy nyerhető meccsen vesztett pontot, talán csak az MTK elleni hazai meccs ilyen, de akkor is az első félidőben borult fel inkább a pálya.

Ami a Ferencvárost illeti, az európai továbbjutás most is jól néz ki, de ez most pontokba került idehaza. Az elmúlt évek során rendre 40 pont fölé jutott a címvédő 17 forduló után (egyszer volt 35), de ez a mostani 33 abszolút alulteljesítése a korábbiaknak. De a Ferencvárosnak így is vörös szőnyeg vezethet az újabb bajnoki címhez, elvégre olyan erőfölénye van, amelyet gond nélkül tud érvényesíteni. A másik aspektus ehhez az ellenfelek hozzáállása: maga Bognár György, a listavezető (!) vezetőedzője is csak megvonta a vállát, úgyis a Fradi a favorit, csak mögöttes sorrend kérdéses. Nem egészségtelen ez, kérem szépen? Verseny ez – csak a felek mintha különböző futamban indulnának, s csak a véletlen sodorta volna őket ugyanarra a pályára.

Mindenesetre ameddig ez az állapot, nekünk annál jobb: a bajnokság sekélyességét elveszi. Ha a ligánk varázsát, izgalmát tekintjük mérvadónak, drukkolhatunk a Paksnak vagy bármely más csapatnak a trónfosztáshoz, nem beszélve arról, hogy Bognár György csapatának magyarossága szívmelengető üzenetet küldene a hazai futballszférának. De a bajnoki címmel járó BL-selejtezőben és az azt követő nemzetközi maratonban vélhetően a Ferencvárosnak lenne a legtöbb esélye csipegetni a koefficiensbokorról.

Szerkesztőségi tipp: lehet bajnok a Paks, de nem lesz, az FTC erőből megoldja.

2. Melyik csapatok érnek Európába?

Ha az előző tippünk narratívájához tartjuk magunkat, azaz a Ferencváros bajnoki címével kalkulálunk, a BL-selejtezős helyet gyorsan le is tudtuk. Mögötte viszont elképesztő a harc, már-már szokatlanul nagy. Mintha az NB I erre a szezonra átalakult volna, s a túlélőharcból egy dobogóostrommá alakulna át, legalábbis a pontok megoszlási modellje erről árulkodik.

S mielőtt itt komolyabb jóslatokba bocsátkoznék, a csapatok hullámzása akár a májusi időjárás: pillanatok alatt változik. Erre kiváló példa az Újpest és a Fehérvár, nem egész két hónappal az őszi leintés előtt még előbbi volt dobogós, utóbbi nyolcadik, most a Fehérvár ostromolja az elejét, az Újpest meg kilencedik. A különbség viszont elenyésző a hátralevő 16 fordulóra vetítve, summa summarum, ebből még bármi lehet.

Ezzel együtt – figyelem, abszolút szubjektív megérzés – érzésem szerint a jelenlegi első öt helyezettnek van reális esélye odaérni a dobogóra, azaz a Fradin túl a Paks, Fehérvár, Puskás Akadémia, Debrecen négyesnek. Pedig a tabella nem itt húz határt: az ötödik Debrecennek 25 pontja van, az MTK-nak ugyanennyi, a Diósgyőrnek eggyel kevesebb. De Blagojevics csapatát mégis annyival kompaktabbnak, rutinosabbnak érzem a két újoncnál, hogy el tud majd lépni a hajrában. A Kecskemét vélhetően elégedett sorsával, az Újpest feltételezett talpraállása a dobogóhoz kevés lesz, az alattuk lévő hármas pedig nyilván csodaszámba menne. A fenti csapatok között viszont vélhetően csak nüanszok döntenek.

Szerkesztőségi tipp: Ferencváros, Paks, Debrecen és kupagyőztesként a Diósgyőr.

3. Háromszereplős a kiesés elleni harc?

Nem ehhez szoktunk. Ha korábban a 12 csapatos NB I felénél a „kiesőjelölt” kategóriába gyűjtöttük a tagokat, ritkán álltunk meg három csapatnál, most viszont határozottan ez a helyzet: a ZTE, a Mezőkövesd és a Kisvárda gyakorlatilag a bajnokság kezdete óta hátulról figyeli a mezőnyt – ilyen-olyan okok miatt.

A ZTE szinte minden alapemberét elvesztette, nyáron még a Konferencia-ligában is szerepelt, nehezen állt össze, aztán még jöttek kapusgondok és edzőváltás is. Utóbbiak mondjuk Kisvárdán voltak a leglátványosabbak, s akkor még a hazai pálya hiányáról, majd tömbösítéséről és a Révész Attila örök hivatkozási pontjaként szolgáló fiatalszabályról még nem beszéltünk. Mezőkövesden pedig a sérültek jelentettek hivatkozási alapot, a kulcsemberek visszatérésével nagyjából október vége óta tudta saját játékát játszani, s így kiegyenesedni a csapat.

A hátrány közepes: 6-7 pont.

Nem árulunk nagy titkot, de a hátsó hármas sorsa innentől az első kilenc kezében is. Ha ők az ősszel látott ütemben gyűjtögetik a pontokat, akár ötös-hatos győzelmi sorozatra és a „fennsík-állapot” fenntartására van szükség a Kövesd, ZTE, Várda valamelyikének, hogy utolérje őket – ezt jelenleg nem érzem bennük. De a bajnokság ritmusát ismerve várható, hogy előbb-utóbb valamelyik együttest eléri a hullámvölgy átka, ha ez nincs időben kezelve, akár kettő, de nyilván még három is megmenekülhet.

Szerkesztőségi tipp: Bár előfordulhat, hogy más csapatokat is megérint a kiesés szele, a Mezőkövesd, ZTE, Kisvárda hármasból kerül majd ki a két búcsúzó.

4. Felgyúlnak újabb csillagok a közeledő Eb hatására?

Mivel már két és fél hónapja megvan a kvalifikáció, sőt bőven a jegyigénylések, szállásfoglalások korát tapossuk, nyugodtan nevezhetjük ébredező Eb-láznak a magyar futball aktuális állapotát. Értelemszerű, ha ez kihat aktuális ország bajnokságára is, játékosok pedig annak szellemében igazíthatnak a sípcsontvédőn az aktuális meccs előtt, hogy a performansz a Miszter noteszében landoljon – nemcsak egy Nemzetek Ligája meg egy pár barátságos meccs, maga a kontinenstorna a tét. A magyar bajnokságból mely hazai játékosok szállhatnak vajon gépre Szoboszlaiékkal?

Ami a Ferencvárost illeti, Dibusz Dénes helye nyilván elég egyértelműnek tűnik, egyelőre Gulácsi előtt van, de nyilván számára is előrelépést jelentene elsőszámú kapusként képviselni Magyarországot egy világversenyen, mert olyanban még nem volt része. Botka Endre helye jobban billeg a Fradiban, mint a válogatottban, ráadásul az elmúlt időszakban váratlan plusz lehetőségek bukkantak fel védőposztra Marco Rossinak, Yaakoboshvili Antal és Dárdai Márton is bekacsintott idegenből. Nyilván a tavaszán sok múlik, de Botka kerettagsága ezekkel együtt egyelőre nem tűnik veszélyeztetettnek. Ám ő maga is elismerte, hogy több játéklehetőségre van szüksége, ha a háromvédős rendszerben helyet követelne magának. Varga Barnabás egészségért aggódhatunk legfeljebb (a felkészülés alatt is külön készült), amúgy aligha marad ki. A többi fradistáról pedig: Sigér Dávid nem most van csúcsformában, Lisztes Krisztiántól pedig még kell az extra, alighanem a következő lehet már az ő Eb-je. Játékpercek híján Pászka Lórándnak sincs könnyű dolga, pláne, ha Nagy Zsolt végig egészséges marad.

Tovább a többiekre, a közelmúltban Horváth Krisztofer (Kecskemét), Kata Mihály (MTK) és Csoboth Kevin (Újpest) is az OTP Bank Ligából debütált a nemzeti csapatban, mindannyian ott mocorognak az ajtóban, a nyári kerettagság peremén. Ide sorolható a bemutatkozáson alig egy percig, de áteső Szuhodovszki Soma, akinek időközben már DVSC-játékosként kell ugyanazt a játékot letennie, mint Kecskeméten tette. A felsorolt négy játékosnál talán Csoboth teljesítményét befolyásolja leginkább a csapat, Újpesten a legnagyobbak az elvárások, kemény a nyomás, a görcsösség pedig az ősz második felében Kevinen is meglátszott, mégha lángolt is benne a minőség szikrája. Nyilvánvalóan a felsorolt játékosok Eb-szereplését jelentősen befolyásolhatja rutinosabb társaik egészsége (Kalmár Zsolt) és játékmennyisége (Nagy Ádám), de mondjuk Csoboth és Horváth – vagy mondjuk úgy, hogy Sallai és Szoboszlai – posztján nem tolonganak a magyar játékosok.

A Fehérvár még klasszikusan egy olyan csapat, amely sok játékost ad a válogatottnak, ráadásul most éppen jól is fut a Grzelak-szekér. A kulcs itt is az egészség: Kalmár Zsolt ismét megmászta a maga kálváriadombját, Fiola Attila pedig szintén a hadak útját járja jó ideje. A kérdés, hogy az ősz végére egészen bombát nyújtó Katona Mátyás schäferi úton bizonyíthat-e, esetleg Schön Szabolcs számára egy teljesen idegen posztról is van visszaút a válogatottba?

S akkor még ott van a Paks, amely meccsenként 11 alternatívát kínál a Miszternek, igaz nem egyéniségeivel, sokkal inkább csapategységével emelkedik ki a többiek közül. Ezzel együtt a Windecker-Papp-Mezei középpályás trió fizikai és labdás képességei is egészen extrák, vajon meg tudják ezt mutatni a nemzetközi mezőnyben is?

S a kérdést nemcsak a kontinenstorna, hanem a bajnokság oldaláról is feltehetjük: lesz-e olyan extrán motivált játékos, aki a különbséget jelenti csapata számára, s képes a negatív sorozatokat átfordítani, a meccseket eldönteni?

Egy rövidke félszezon és kiderül, maradjanak velünk!

Szerkesztőségi tipp: Marco Rossi a felkészülési mérkőzéseken kipróbál új játékosokat, de az Eb-re csak olyan futballistát válogat be, aki már legalább 2023-ban is válogatott kerettag volt.

5. Melyik csapatok jutnak fel az NB II-ből?

Bár erre az OTP Bank Ligának igen kicsi ráhatása van (gyakorlatilag zéró), érdemes eggyel lejjebb kukkantani – mintegy készülve a következő, papíron még ugyanilyen lebonyolítású szezonra. A Merkantil Bank Ligában abból a szempontból nem tiszta a helyzet, hogy a durván berobbanó decemberi tél jónéhány meccset elhalasztott, így a pontszámok nem teljesen festenek valós képet – az élen a Nyíregyháza és a Szeged egy meccsel többel bír, mint mondjuk az ETO és a Vasas.

S az NB II élmezőnyére pillantva lassan levonhatjuk: nyáron jó eséllyel két olyan csapat tér vissza a legjobbak közé, amely anyagi javait, költségvetését, de még talán játékoskeretét tekintve is simán illeszkedik az NB I-be, papíron nem jelentős hátránnyal kezdenék meg újbóli élvonalbeli projektjeiket. Pillanatnyilag a Nyíregyháza és az ETO FC Győr érezheti magát révben, fenyeget a Szeged és a Vasas, minimálisan a Kozármisleny, de utóbbi feljutása akkora extra csoda lenne, hogy minden hasonló filozofálás egy évtizedre értelmét vesztené.

A két éllovas a kecskeméti utat járja, abból a szempontból, hogy a 2015-ös klubmetszés áldozataiként most érkeztek el az élvonal árnyékába, igaz a KTE bő öt év szenvedés után szinte kilőtt, a két delikvens pedig már jó ideje az NB II él- és középmezőnye között szédeleg.
De ez a szezon más: a Szpari és az ETO is egyelőre érvényre juttatja anyagi fölényét. Előbbi ebből az osztályból kilógó, válogatott játékosokat szerződtetett (Géresi Krisztián, Nagy Dominik, de most Beke Péterre is lecsapott), utóbbi pedig a légiósok és saját akadémiájának egyvelegében hisz, mindennek a tetejébe pedig télen Nenad Lukics érkezett, aki a Honvéd színeiben egy osztállyal feljebb is 28 gólig jutott két szezon alatt.

Az üldözőpáholy első két helyezettje pont egymással találkozik az első tavaszi fordulóban (hétfő este élőben az M4 Sporton), szóval az a meccs sokat meghatározhat. A Vasas mindenesetre kevésbé tudott erősíteni, mint az előtte levő két rivális, ráadásul hatpontos hátrányban van hozzájuk képest, hiába verte meg mindkettőtt 9–0-s összesített gólkülönbséggel. Ha a középcsapatok ellen nem botlana annyit Desits Szilárd csapata, lehetne esélye az azonnali visszajutásra (elég libikókás a Vasas is, kétszer-kétszer kiesett és feljutott a 12 csapatos NB II bevezetése óta), de így szinte tökéletes tavaszra van szüksége. A Szegedből pedig az a gyilkos ösztön, az állandó magas szintű futball hiányzik, hiába harmadik, feljutása meglepetés lenne. De pont ennek az erejében bízhatnak, emlékezhetünk, két éve a Kecskemét – pont a Szeged kárára – az egymással cicaharcoló riválisok orra elől happolta el az NB I-et.

Szerkesztőségi tipp: a Nyíregyháza és a Győr realizálja előnyét és feljut az NB I-be.