A magyar labdarúgó-válogatott március 22-én, pénteken 20:45-től Törökországot, majd négy nappal később 19 órakor Koszovót fogadja a Puskás Arénában. Az M4 Sport és az m4sport.hu mindkét találkozót élőben közvetíti.
1. A magyaroké lesz a leghosszabb aktuális veretlenségi sorozat?
Lehet, hogy szakmailag nem a legfontosabb kérdés egy Eb felé közeledve, két barátságos meccsel kapcsolatban, de egyrészt a szurkolóknak, a magyar futballközegnek mégiscsak az eredmény az elsőszámú kapaszkodó, másrészt a magyar válogatott egyre masszívabb veretlenségi sorozatot produkál, amit kár lenne feláldozni, harmadrészt meg az egész világnak egy elég markáns üzenetet küldhet a csapat.
Még 2022. szeptember 26-án, Szalai Ádámmal a soraiban szenvedett vereséget legutóbb Marco Rossi csapata – az olaszok elleni NL-meccsen, amikor szanaszét lőtte Donnarummát –, azóta 12 találkozón nem talált legyőzőre (hét győzelem, öt döntetlen). Nyilván rezgett a léc mondjuk Litvániában mínusz kettőnél vagy Bulgáriában, amikor az utolsó pillanatokban sikerült ikszre menteni – cafetériaként egy Eb-kijutással. A Törökország elleni meccs napján viszont már 1 évet, 5 hónapot és 25 napot számlál a széria.
S Szoboszlaiék aznap akár a világ urai is lehetnek ebből a szempontból. Az emlékezetes vb-nyitányt követően (Szaúd-Arábia 1–2) Argentína produkált egy szép menetelést, ám ennek novemberben vége szakadt, Algériát is megverték az Afrikai Nemzetek Kupáján, már csak Kolumbia van a mieink előtt. A dél-amerikai válogatott 19 veretlen meccsnél jár, ám péntek este a mieinkkel egyidőben Spanyolország ellen játszik, ahol még a tiszteletre méltó eredménysor ellenére sem favorit.
Persze a magyar válogatottnak nemcsak holmi sorozatok meg menő statisztikák miatt kötelessége az eredményt is szem előtt tartani, a nemzeti csapat presztízse megköveteli. Meg a szövetségi kapitánya is, Bolla Bendegúz elbeszélése szerint: A kapitány is mindig elmondja, a válogatottban nem létezik barátságos mérkőzés, mindkét összecsapást komolyan fogjuk venni, tekinthetjük akár főpróbának ezeket.”
Kapcsolódó tartalom
2. Szalai vagy Dárdai? Szalai és Dárdai?
Kicsit a bőség zavara is keletkezhet a magyar válogatott védelmében, három játékos a pályán, a hat a keretben és akár nyolc-kilenc pályázó is – Botka Endre, a sérülésből visszajövő Fiola Attila vagy a fiatal Yaakobishvili Antal sem tagja a keretnek.
Tagja viszont Szalai Attila. A játékos jelenlegi sorsa tökéletes ambivalenciája Rossi válogatási elveinek:
-Klubjaiban (mármint egyszerre csak egyben, ősszel Hoffenheimben, most Freiburgban) gyakorlatilag semennyit nem játszik. A Bundesligában mindössze két meccsen nem cserélték le/be, Freiburgba igazolása óta összesen 85 percet töltött a pályán, s sajnos nem a megfelelő irányba változott a helyzete: hétvégén már meccskeretben sem volt. Márpedig a Miszter számára elvárás közeli a folyamatos meccsterhelés, ritkán tesz kivételeket.
-Szalai tekintetében viszont igen. Mert miközben német csapataiból kihagyható, a válogatottból egyre kevésbé. A védő a nemzeti csapat elmúlt 18 mérkőzését kivétel nélkül végigjátszotta, tétmeccseket tekintve ez a szám 27. S mivel a magyar válogatott messzeföldön híres, klubcsapathoz hasonlítható közösséggel rendelkezik, ezek a számok messze nemcsak szakmai szempontok miatt fontosak. Így aztán hiába a játékhiány, Marco Rossi nem tehette meg, hogy már a keretből is kihagyja – az esélyre rászolgált piros-fehér-zöldben. Mindezt pedig pszichológiailag is lehetett indokolni:
„Kényes a helyzete. Ahogy többször említettem, világos alapelveink vannak a válogatást illetően, de néha tehetünk kivételt. Nem mindig, hiszen akkor már nem kivételről beszélnénk, de ez a helyzet azon kevesek egyike, amikor megtesszük – fogalmazott. – Szeretnénk »a víz felett tartani a fejét«, hiszen ő is ember. Alig játszik, mióta Németországban van, különösen azóta, hogy Hoffenheimből Freiburgba igazolt. Játszott egy meccset, és igen, hibázott, de azóta csak egyszer jutott szóhoz, ahol többnyire rendben volt (és talán nyertek is 3-1-re, ha jól emlékszem), utána viszont egyszer sem kapott lehetőséget. Az biztos, hogy nem ez pályafutása legjobb időszaka, főleg pszichológiai szempontból. Azt reméljük, hogy azzal, hogy »meghívjuk a családba«, egy kis »benzint töltünk a tankjába«.”
A 26 éves védőt nem igazán bombázták posztriválisokkal az elmúlt időszakban, ballábas belső védőkből azért nem vagyunk elkényeztetve, Szalai Gábor kopogtat a nyomában, de inkább a jövő embere. Télen viszont Dárdai Márton kijelentette, hogy magyar válogatott szeretne lenni, erre pedig most jött el az esélye. Marco Rossi még óvatosan fogalmazott vele kapcsolatban, de az útilapu – Bundesliga 2, német korosztályos válogatottak – és a családi háttér adott, ráadásul nemcsak bal oldali belső védő poszton, de hatosként is lehet számolni vele.
Adódik a kérdés, hogyha Szalai Attilához ragaszkodunk, Dárdai pedig beválik, elképzelhetőek-e egyszerre is a védelemben? Tekintve, hogy Willi Orbán helye a hármas közepén megkérdőjelezhetetlen, Lang Ádám és Balogh Botond is versenyképes pályázók, meg egyébként sem annyira illene ballábas védő a lánc jobb szélére, igen meglepő lenne.
3. Rejt még újdonságokat a csapat?
A magyar válogatott lineáris fejlődési evolúciója igen magas szintre ért, de őszintén bízunk benne, hogy messze még saját csúcsától. Az elmúlt évben szép fokozatosan megvalósítva, de globálisan mégis drasztikus változáson ment keresztül a csapat, a mai trendektől gyökeresen eltérő, labdához pozícionált játékstílust megvalósítva.
A keret vélhetően a folytatásban is ez lesz, a játékosok pozíciók helyett szerepeket vesznek fel, a labda – és a játékmester, Szoboszlai Dominik – körül túltöltve az adott zónákat igyekeznek a létszámfölényüket, no meg a váratlant kamatoztatni. Az átállás során a válogatott bátorsága is felfelé ívelt, a reaktív fociból kreatív labdás fázisok, kapustól szerkesztett labdakihozatalok lettek. Bár a kísérletezés rendszerint a felkészülési meccseken bimbózik – elég csak a szeptemberi, Csehországgal vívott barátságos partira gondolni, amikor Szoboszlai kirúgásaival is bővült a válogatott fegyvertára –, de Marco Rossi csapatától tétmeccsen sem áll távol az újítás: példának okáért a csapatkapitány Litvániában játszott hatost, Bulgáriában pedig a jobb oldali támadó középpályás posztján tűnt fel (mindkét varia egy félidőt élt).
Éppen ezért a válogatott taktikai metamorfózisát nem érdemes holmi kísérletezés címszóval eladni, mégha a folyamatnak tényleg vannak vadhajtásai is. Ahogy Petykó Adrián fogalmazott a jelenségről:
„A történelem fonala csak visszafejtve egyenes irányú, valójában semmi sem determinált – az öltözőfalak taszítják a bölcselkedést, de nem pontosan ugyanezt jelenti, hogy a mágnestáblánál még egyetlen edző sem vázolt vesztes haditervet? A mérkőzéstaktika kifundálása, megkonstruálása színtiszta elméletalkotás, valószínűleg egyben az edzői hivatás leginkább ihletett (irigyelt?) része.”
Kapcsolódó tartalom
A kapitányi regnáláson át tartó tanulás jegyében tehát a stáb mindig és soha kísérletezik, egyszerűen keresi azokat a taktikai elemeket, amelyek stílusát, filozófiáját hatékonyabbá teszik. Mivel a tökéletest elérni nem lehet, az ellenfél változó, determinálni lehet, hogy erre a két meccsre is készül valami újdonsággal Rossi és holdudvara, aztán a puding próbája a meccs, később kiderül, működnek-e annyira, hogy az év legfontosabb találkozóin, Németországban is a repertoár részei legyenek.
4. Hova férnek be a visszatérők?
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Négy játékos is van a keretben, akik hosszú kihagyás után kaptak ismét meghívót Marco Rossitól, közülük Tóth Balázzsal majd a kapuskérdésben foglalkozunk bővebben, így most félretehetjük.
Schäfer András három évvel ezelőtti berobbanása, illetve a válogatottban azóta nyújtott teljesítménye, meg úgy egyébként a családias közösségben betöltött szerepe arra predesztinálja, hogy egészséges mivolta esetén számoljon vele Marco Rossi. Nyilván a csapat erősségét mutatja, hogy a már említett veretlenségi sorozatot nélküle produkálta, Callum Styles például jól pótolta a berlini középpályást. Mivel még vissza kell rázódnia, simán előfordulhat, hogy a törökök ellen még a kispadon foglal helyet, s a kapitány fokozatosan adagolja neki a játékperceket. Ám ha egészséges marad, az Eb-n megint a válogatott csillaga lehet.
Vancsa Zalán majdnem két év után tagja újra a válogatott keretnek, vélhetően a Lommelnél mutatott jó formája ért újra behívót, december óta hét gólt is jegyzett a belga másodosztályban. Nyilván a nemzeti csapatban még nem pályázhat Szoboszlai vagy Sallai helyére, de a márciusi mérkőzések kiváló alkalmat biztosítanak, hogy bizonyítsa: kiegészítő emberként lehet rá számítani. Vagy inkább mondjuk úgy: rá lehet számítani. Aztán a nyár több szempontból is fontos mérföldkő lehet – egy esetleges Eb-szereplés és a klubváltás is új színt vinne a még mindig csak 19 éves játékos karrierjébe.
Kapcsolódó tartalom
Kleinheisler Lászlónak jót tett a klubváltás, hiszen a Panathinaikosznál peremember volt, a Hajduk Splitnél ellenben folyamatosan játszik, igaz, többnyire csereként. A középpályás visszatérése azért is örömteli, mert amolyan jokerként funkcionál a pályán, a két tizenhatos között bárhol használható, és egy jó átlagot szinte mindig hoz, a robotolás élmunkása. Márpedig egy világversenyen, amikor napról napra kell a kihívásokkal, rossz esetben sérülésekkel megküzdeni, hatalmas kincs, ha van egy ilyen játékosa, nem véletlenül lehet már a harmadik Európa-bajnoksága. Nem mellesleg Kleinheisler számára az 50-es mérföldkő sincs messze válogatott mezben, még három fellépésre van hozzá szüksége.
5. Ki lesz az elsőszámú kapus?
Talán nem is ennek a két meccsnek a kérdése, most inkább Marco Rossi aktuális álláspontját, a két posztrivális jelenlegi állapotát ismerhetjük meg. Az viszont már korábban kiderült, hogy a kapitány egyértelműen dönteni fog Dibusz Dénes és Gulácsi Péter között, értelemszerűen nem váltogatja majd őket egyik Eb-meccsről a másikra. Édes teher ez, mert alapvetően mindkettejükre lehet számítani, de olyan ez, mint valami random tehetségkutató döntője: a jó és jó közül választani kell.
Dibusz Dénes mellett folyamatos jó formája szólhat, emellett a vonalon talán nagyobb extrára képes, mint kollégája. A Ferencváros kapusa klubjában kirobbanthatatlan, s a selejtezősorozatot is igen magas szinten védte végig a válogatottban, többször is komoly bravúrokat tett hozzá az eredményességhez.
Gulácsi Péter súlyos sérülése a múlté, egyre jobban visszajön a játékba, alapvetően pedig a válogatottban rutinosabb, és globálisan nézve magasabb szinten is futballozik, mint Dibusz. Előnyére válhat még, hogy lábbal jóval magabiztosabb kollégájánál, az összjátékban, labdakihozataloknál erre szükség van.
Kapcsolódó tartalom
Ami a harmadik számú kapus kérdését illeti, Tóth Balázs fehérvári formája abszolút rászolgált a meghívóra, de ameddig a fent említett kettő tesztfázisa, minipárbaja zajlik, meglepő lenne, ha lehetőséget kapna. Rossi amúgy sem szeret rotálni a papíron tét nélküli meccseken sem. Ha pedig Szappanos Péter felépül, vélhetően övé lesz a harmadik számú kapus szerepe.