Nemzeti Sportrádió
Most szól:
Élő Eredmények

Mindössze egy megpályázható hely maradt a magyar Eb-keretben?

Mindössze egy megpályázható hely maradt a magyar Eb-keretben?

m4sport.hu | Szerző: Szepes Viktor
A tízmillió „hobbiszövkap” közül most kikukucskál egy, s Marco Rossi válogatási elvei, illetve maguk a labdarúgók alapján igyekszik megtippelni a hazai futballt leginkább foglalkoztató kérdést: melyik 23 labdarúgónk utazhat a nyári Európa-bajnokságra? Török meccs után, Koszovó elleni előtt, bő két hónappal megelőzve a végleges ítéletet, így látjuk a kerettagok helyzetét.

Mindenekelőtt figyelembe kell venni, hogy a koronavírus-járvány által bővített 26-os szabály (ami egyébként a FIFA-világbajnokságon is érvényben volt még 2022-ben) a covid örömteli visszaszorulásának speciel egyik negatív hozománya, azaz az UEFA szabályai szerint erre Európa-bajnokságra minden válogatott 23 labdarúgót nevezhet. Ez egyben azt is jelentheti, hogy posztonként szinte pont kettő játékos adott a keretbe, hozzáadva a harmadik számú kapust, mint habot a tortára. De mivel játékosaink többsége nemcsak egy posztra alkalmazható, meg egyébként sem ennyire merev szempontok szerint kell egy csapatot összeállítani, a válogatási elvek ezen túlmutatnak.

Az általános elméletek szerint (amelyekre rácsatlakozom) a magyar labdarúgó-válogatott kerete szinte teljesen kész, nyilván abban az ideális esetben, ha nem jön közbe váratlan sérülés, esetleg drasztikus formahanyatlás bizonyos játékosoknál. A Marco Rossi és stábja által felépített közegben – teljesen jogosan – előnyt élveznek, akik már évek óta a rendszer alappillérei, így adott esetben a válogatottnál betöltött szerepük felülbírálhatja a kluboknál mutatott teljesítményüket. Ennek függvényében két részre osztjuk a szóba kerülő játékosokat, vesszük azokat, akiknek a kerettagsága biztosnak tűnik, illetve akik a maradék helyekre pályáznak (némi átmenettel fűszerezve).

Mielőtt azonban a konkrétumokra, azaz játékosokra, nevekre, sorsokra rátérnénk, szögezzük le: mindez puszta filozofálás az elmélet síkján, nevezzük tippelgetésnek, a végső döntést Marco Rossi és stábja hozza majd meg, erre pedig semmilyen ráhatása nincs.

Kapusok

Biztosnak tűnik

Bár a poszthoz köthető úgy összességében az Európa-bajnokság előtti felkészülés egyik legizgalmasabb kérdése – jelesül Gulácsi Péter (1.) vagy Dibusz Dénes (2.) legyen-e Németországban az elsőszámú –, az utazó keretben alapvetően a két kapusmágnás helye tuti, ám kell egy harmadik számú is, aki nemcsak jelen felsorolásban, de vélhetően a hierarchiában is ezt a pozíciót foglalja el.

A maradék helyre pályázók

Az elsődleges jelölt Szappanos Péter, akinek nagyjából egyetlen játékperce van a válogatottban, jelenleg pedig sérülésből jön vissza, de mivel már edzésben, júniusi kerettagságát ez aligha befolyásolja. Beválogatását talán az is indokolná – Pakson nyújtott teljesítményén túl –, hogy a klubcsapatként, hovatovább családként hivatkozott közösség elemi része lett az elmúlt években, egyfajta mentor szerepet is betölt a csapatnál.

Elsőszámú kihívója Tóth Balázs, aki a márciusi felkészülési meccsekre meghívót kapott, talán Koszovó ellen már be is mutatkozhat. A Vidi-kapus egészen kiemelkedő szezont produkál, játékpercekre lebontott védésekben első, a megakadályozott gólokban (a várható és a tényleges kapott gólok különbségéből származtatott adat) épphogy elmarad Szappanostól. Emellett hibájára szinte nem is lehet emlékezni, pontokat eredményező bravúrjaira annál inkább.

A háttérben meghúzódik még esetleg az U21-es válogatottnál egészen jól muzsikáló, de a holland kettőben még többnyire padozó Hegyi Krisztián vagy az MTK-nál kirobbanthatatlan korábbi kerettag, de tavasszal bizonytalankodó Demjén Patrik. Ám ebben a futamban jól definiálhatóak a favoritok, nem érdemes sok versenyzőt bevenni a kombinációs játékba.

Mezőnyjátékosok

Biztosnak tűnik

Gyakorlatilag kizárhatjuk, hogy Marco Rossiék hirtelen megfontolásból átállnának négyvédős rendszerre a kontinenstornáig, így számolhatunk három belső védővel, akiknek a funkciója bőven túlmutat holmi megelőző szerelések bemutatásánál, ívelések elhárításánál, a magyar válogatott átszerkesztett stílusában a labdás fázisok során is kulcsszerepük van, ennek megfelelően kell a játékban részt venniük. A hármas láncnak Willi Orbán (3.) az alfája és omegája, bár a márciusi meccseken elővigyázatosságból nem lép pályára, középen megkérdőjelezhetetlen a helye. A helyére berángatott Lang Ádám (4.) kerettagságán sem kell sokat gondolkodni, Orbánt remekül pótolta, egyébként mellette is megállja a helyét – összességében elmondható róla, hogy rengeteget fejlődött a játéka az elmúlt években, korábbi bizonytalanságait szinte teljesen levetkőzte. A védelem harmadik tagja rendszerint Szalai Attila (5.), akivel kapcsolatban látványos kérdőjeleket rajzolt a németországi játékhiánya, mindezt azonban felülbírálja, hogy a válogatott elmúlt 19 meccsét egyaránt végigjátszotta (tétmeccseket tekintve ez a szám 27), a törökök ellen sem keltette a rozsdás futballista benyomását. Ha júniusig egyetlen bundesligás játékpercet se halmozna fel, kerettagsága akkor is megkérdőjelezhetetlen, a kezdőcsapatból viszont könnyedén kitúrhatja a középső Dárdai-fiú, hívjuk Mártonnak (6.). A Hertha fiatal játékosa bal lábas védő, tehát Szalai Attila posztján kézenfekvő megoldásnak tűnik, de mint péntek este láttuk, a védelem közepén is használható, nem beszélve arról, hogy a klubjában rendre hatost játszik, Rossiék variációs lehetőségeit tehát a középpályán is növeli. Szintén tuti kerettagnak tűnik a Miszter nagy felfedezettje, Balogh Botond (7.). A Parma-játékosnak nem feltétlenül a törökök elleni volt a legjobb meccse, de fejlődőképes, tétmeccsen is bizonyított már, Rossi abszolút számít rá.

Ami a középpályát illeti, két szélét gyorsan le is tudjuk, jobbra ott van Bolla Bendegúz (8.) és Nego Loic (9.) (kiegészülve Fiolával, de nagy para esetén akár Sallaival is), balra Kerkez Milos (10.) és Nagy Zsolt (11.) (ide jöhet még Fiola vagy akár Styles is), mind a négyük helye biztosnak tűnik. Ahogy középen is négy fix ember van, aligha kell őket magyarázni: Nagy Ádám (12.), Schäfer András (13.), Callum Styles (14.) és Kleinheisler László (15.) is tuti utazónak tűnik egészséges állapotban, plusz Dárdai is hatosképes. Itt igazából az a kérdés, hogy a stáb megelégszik-e ennyivel? A kontinenstorna fenntartja sorozatterhelés-jellegét, sajnos sérülékeny jelöltjeink is vannak a keretben, ráadásul a poszt sárga lapok epicentruma, azaz a négy játékos még a felsorolt tartalékok mellett sem biztosan elég – már csak a pályázók minőségén és a stáb stratégiáján múlik a bővítés.

Ami az elejét illeti, Szoboszlai Dominikon (16.) és Sallai Rolandon (17.) gyorsan túlugorhatunk, karakterpazarlás lenne mellettük kardoskodni, ellenük meg pláne! Gazdag Dániel (18.) válogatottban nyújtott teljesítménye az elmúlt meccseken nem lett kimaxolva, de a benne rejlő potenciál, a csapattársakkal való viszonya, meg amúgy összességében teljesítménye is predesztinálja a meghívót. Kilences pozícióba pedig Varga Barnabás (19.) és Ádám Martin (20.) jelenleg alternatíva, valódi kihívó nélkül, ráadásul a magyar és a koreai bajnokságban mindketten jó formát futnak, így az ő Eb-szereplésük sem tűnik kérdésesnek.

A valószínűsíthető

Kereken húsz helyet jelöltünk meg a biztosnak tűnikkategóriában, mielőtt áttérünk a maradék helyekre pályázókra, egy köztes félkategóriát, a valószínűsíthetőt közbeiktatjuk, mindössze egyetlen névvel: Fiola Attiláéval. Bár az elmúlt öt hónapot szinte egy az egyben kihagyta – a múlt hétvégi bajnokin játszott újra –, az előttünk álló időszakban visszajöhet a játékba, s akárcsak Szalai Attila esetében, nála is sokat nyomhat a latba a Rossi-korszakban lepakolt teljesítménye, a posztok közötti flexibilitása, s hát ne felejtsük az előző Eb-ről, hogy: „Fityóóóóó!

A maradék hely(ek)re pályázók

Fel is soroltunk gyorsan 21 labdarúgót, harmadik számú kapussal együtt 22-t, azaz, ha nagyon szigorúan vesszük, egyetlen embert keresünk még, s van akár kéttucat lehetséges pályázónk is erre. Mint már fentebb is szóba került, szituáció, igény és főleg szubjektív döntés szüli, melyik posztról szemezve, vélhetően nincs erre bevált recept.

Bár az első két kategória védői kitesznek hat embert (azaz posztonként kettőt) a védelemből, egyáltalán nem kizárt, hogy hetedik is csatlakozik. Egyrészt a pályázók minősége, másrészt a posztok közötti átjárás is ezt támaszthatja alá, elvégre Fiola vagy Dárdai egy sorral feljebb is elképzelhető és életképes megoldás, ahogy már fentebb is fejtegettük. A hetedik védő szerepére reális esélye Szalai Gábornak lehet, aki a Lausanne-ban abszolút alapember, ballábas, így értelemszerűen hasonló nevű Attiláék posztján jöhet számításba. A másik oldalra lehetőség Mocsi Attila, aki a török bajnokságban szintén alapember, volt már többször kerettag, ám a bemutatkozására még várni kell. De talán még őket is beelőzheti Botka Endre, aki azért korábban – akár a múlt selejtezősorozatban is – játszott fontos szerepet a Rossi-csapatban, viszont a mostani szezonja nem alakul igazán jól a Fradinál, s ahogy a klub honlapjának fogalmazott, nem számított rá, hogy már most sem hívják meg a keretbe. A rutinos védő nyilván nagy küzdő és nem adja fel, de amíg a formája, pályafutása ebben a szezonban jó esetben is csak stagnál, közben a riválisok fejlődnek, sokasodnak. Ha hetedik védőt keresünk, Spanyolországból és az U21-es válogatottból még felrémlik Yaakobishvili Antal neve, de ő vélhetően csak akkor lenne potenciális jelölt, ha folyamatos játéklehetőséghez jutna a Gironánál. Akkor viszont számolni kéne vele – már idén is.

Ha a stáb a középpályát erősítené, elsősorban a közelmúlt bemutatkozói közül válogathatna. Baráth Péter például kimondottan az Eb-t is szem előtt tartva váltott klubot a télen, a lengyel dobogósnál egyelőre főképp csereként játszik. Az U21-es válogatott csapatkapitánya egyébként az m4sport.hu-nak múlt héten beszélt a nagy álmáról, de az elmúlt egy évben nyújtott teljesítményére hirtelen rá kéne pakolnia, ha valóra is váltaná. Kata Mihály az MTK-ban továbbra is stabil, s a válogatottnál is csipegetett már játékperceket, de kicsit mintha klubjával együtt visszaszürkült volna az NB I-be. Szuhodovszki Soma számára a klubváltás utáni integrációs időszak még zajlik Debrecenben, ráadásul az ő posztjának megfelelő klasszik nyolcas játékos nincs a válogatott rendszerében.

Megérzéseink szerint a 23. kerettagot a támadósor fogja prezentálni, de tippelni nem mernénk a személyéről. Ott van a keretbe most visszakerült Vancsa Zalán, aki egyre impresszívebb számokat produkál, de a belga másodosztályban, amiből csak nyáron fog váltani. Horváth Krisztofer a Kecskemétben abszolút extra, a tavalyi ezüstérmes elsőszámú vezére, ugyanakkor eddigi válogatott fellépésein még gyámoltalannak hatott. Csoboth Kevin tíz meccsből hétszer is pályán volt, most viszont még az OTP Bank Liga alsó felébe tartozó Újpestben sem kezdő, számára óriási kérdés lesz az előttünk álló két hónap, talán a leginkább az ő esetében befolyásolhat egy esetleges keretbe kerülést. Németh Andrást főleg kilencesként lehet elképzelni Varga és Ádám mögött, de talán nem ez a leglyukasabb poszt, s a hamburgi csatár szezonja sem kiált feltétlenül meghívóért – mindössze egyszer volt kezdő a Bundesliga 2-ben.

És akkor még nem beszéltünk a Sepsiben újra magára találó Varga Kevinről, az ugyanott játszó Kecskés Ákosról, a klub nélkül tengődő Vécsei Bálintról, vagy egy extra meglepetésről: abszolút újoncról. Utóbbi kategóriában valamelyik kiemelkedő paksi középpályást, Katona Mátyást vagy Gruber Zsombort lehet elképzelni. De ezek a nevek jelenleg nem mozognak a realitás talaján.

Az Eb-keret szűk és rendkívül elit, bármelyik nagytornán részt venni a magyar válogatottal óriási presztízs és eredmény, de a mostani talán még ezek közül is kiemelkedik. Majd Rossiék eldöntik, kik számára.

Borítókép: Major Máté

További tartalmak