„Örülök a gólomnak, jobban, mint az első félidőben nyújtott teljesítményünknek, de abból is tanulunk. Megyünk előre!” – kezdte a lefújást követően Szoboszlai Dominik, aki utóbbi öt válogatott meccsén öt gólt szerzett és három gólpasszt adott.

A csapatkapitány amondó, a gól is bizonyítja, „megvan az összhang” az őt helyzetbe hozó Schäfer Andrással, de ez az egész csapatról is elmondható.

„Őszinte leszek: ki is rázott a hideg – reagált arra a kérdésre, hogy érezte magát, mikor az ő nevét skandálta a telt háza Puskás Aréna. – Innen is nagyon köszönöm! Reméljük, még sokszor fogják csinálni.”

Schäfer András úgy gondolja, Szoboszlait nem lephette meg a döntése. „Azok közé a játékosok közé tartozik, aki számít ezekre a megoldásokra – utalt rá, hogy centerezés helyett visszakészített a második hullámba. – Jó kis akció volt.”

„Most már ő adós egy gólpasszal” – kérte a fogadjistent jókedvében, azzal a reménnyel, az Eb-n sor is kerül rá. Az Union Berlin középpályása szót ejtett arról is, örömmel tölti el, hogy ismét játszhatott a válogatottban. „Pláne, amikor jól megy a csapatnak, és a két eredmény sem volt rossz, ha csak azt nézzük.”

Az első gól előtt labdát szerző Bolla Bendegúz szerint „az első félidő nem úgy alakult, ahogy eltervezték, főleg letámadás szempontjából”, a második félidőben viszont éppen ebből alakult ki a Szoboszlai által értékesített helyzet.

„Minél többet kell játszanom, fontos, hogy meccsben maradjak. Ez a legfontosabb. Úgy szeretnék érkezni a felkészülésre, hogy maximálisan jó állapotban vagyok, fontos lenne, hogy ne legyek sérült. Meg hát bent is kell lenni a keretben” – fogalmazott, mikor az Eb-szereplésről kérdeztük.

A végeredményt Nagy Zsolt állította be. „Már az elején, ahogy kihoztuk a labdát, abból láttam, elég veszélyesek leszünk – emelte ki, hogy a kapitány kérésének eleget téve érezett a hosszún. – Láttam, hogy a kapus elfekszik a hosszúra, ezért a buszra szállóval visszahúztam a rövidbe.”

A gólja feletti felhőtlensége mellett elismerte, az első félidő nem a terveknek megfelelően sikerült. „Személy szerint én is túl sok területet adtam a szélsőmnek. A második félidőre nagyon jól jöttünk ki, ez eredményben is kijött.”

Lang Ádám sem tagadta, kezdetben ismét akadozott a játék. „Mintha picit bizonytalanok lettünk volna hátul, hogy kinek milyen pozíciót is kell felvennie. És megint azt éreztem, hogy a labdajáratás picit lassú és nincs elég mozgás, a kellő ütemben. Egy-két alkalommal megvolt, akkor ki is tudtuk hozni” – kevesellte a látottakat.

A felelősség alól sem bújt ki, mert az építkezésnél nem választott jó döntéseket. „Védekezésben nem volt gond, de támadásban ennél több kell. Mondhatjuk, hogy rendeztük a sorokat” – tért át arra, hogy a folytatásban ahogy azt megbeszélték, precízebbé váltak, ezáltal már domináltak is.

A hajrában felismerte a nyíló folyosót, a tizenhatoson belülről mégsem a kaput vette célba. „A perifériából láttam egy fehér mezest a hosszún, ha az a passz nem megy el, akkor engem kinyírnak. A Főnök leszedi a fejemet, hogy miért nem lövök” – mosolygott, amiért jó eredménnyel zárták a meccset.