Musorujsag
Élő Eredmények

A labdáshoz pozicionált játék: Szoboszlai körül forgott a válogatott

A labdáshoz pozicionált játék: Szoboszlai körül forgott a válogatott

m4sport.hu
A magyar válogatott két győzelemmel kezdte az évet, de a törökök és a koszovóiak felülmúlását nem a labdához pozícionáló, hanem a labdáshoz, méghozzá a legfőbb labdáshoz pozícionáló játék jellemezte.

Az Eb-selejtezős menetelés talán legérdekesebb vetülete a labdához pozicionált támadójáték megjelenése volt. Erre a stíluselemre nem csak az ínyencek tartották el a kisujjukat, mert nagyban hozzájárult ahhoz is, hogy amikor dominált, a válogatott kiszámíthatatlanabb, attraktívabb és nem utolsó sorban hatékonyabb lett (még ha a gólokat nem is közvetlen ebből szerezte).

Kapcsolódó tartalom

Pedig a hatékonyság a korábbi években épp az alkalmazkodással nőtt, így sikerült megtréfálni az abszolút elit tagjait is.

Ezért a németországi rendezvényre fordulva már az a kérdés, mennyi menthető át a berobbanó labdás elem megvalósításából, ha erősebb ellenfelek jönnek szembe. Nem véletlen, hogy tavaly is a szerbveréseknél fordult elő alig-alig.

A labdabirtoklással ugyanis már azon egyszerű okból is összefügg, hogy a kialakításához kell a labda, és minél kisebb arányban van a mieinknél (ami az ellenfél erejével függ össze), annál kevesebb rá az alkalom.

labdabirtoklási arányok:

Magyarország–Törökország  48 % – 52 %

Magyarország–Koszovó  43 % – 57 %

Előzetesen a török meccsről feltételezhettük, hogy modellértékű lesz, ám végül sem azon, sem a koszovóiak ellen nem ez billentette a mérleg nyelvét. Ettől még érdemes lehet merengeni azon, miért nem.

A szerencse eredményt befolyásoló hatásán kívül a játék minőségét az összeállítástól kezdve, az összeszokottságon át, a napi formáig számtalan tényező meghatározza, és akkor még ott az ellenfél. A taktikai elképzelések az összefüggések hálójában értelmezhetők, sőt még a megvalósítás is ritkán szállítja önmagában a győzelmet, azaz semmiképp sem önérték. Azért el(őre)képzelés, hogy felvázolható legyen egy meccsterv. Viszont játékelméleti kérdések (a tudom, hogy te tudod, hogy én tudom, hogy te tudod) sorával kell kalkulálni, és minden reakciót ellenreakció követ, amit újabb viszontreakció és így tovább. A futball nagy koponyái időről időre a sakkhoz hasonlították a játék taktikai vetületét, amelyekben lépésekkel előre is lehet tervezni.

A törökök nem támadtak ki, így ameddig a tizenegyese meg nem változtatta a játék menetét, az első félidő 58 százalékos magyar labdabirtoklással telt, de amint Szoboszlai Dominik passztérképe is jelzi, a nagyja a saját térfélre esett.

Az ábrán Szoboszlai összes passza a Törökország elleni meccsen: a mélységi irányító szerepköre pontosan kivehető; a kis képen (a jobb felső sarokban) pedig a Szoboszlai által fogadott átadások, a legfoglalkoztatottabb támadásszövések kezdeti fázisában volt (forrás: WyScout)

Az alapvetés, hogy amikor a labdakihozataloknál visszalép – ahogy eddig is, akár nagyon mélyen az ötösig – táncba hívja az ellenfelet.

Kapcsolódó tartalom

Komolyabb letámadásra kér fel (a jobb csapatok ritkán engednek nyugodt építkezést), amit a képességei segíthetnek átjátszani – amennyiben meg békén hagyják, szabadsággal ruházzák fel. A követésénél azonban az ellenfél kénytelen felvállalni, hogy nagy létszámban nyomul előre.

A törökök nem tették, a szélesen nyitó magyar védők által széthúzott támadósoruk közé csak egy középpályásuk lépett ki: a valódi nyomásgyakorláshoz – átstrukturálás nélkül – kéne még egy mélyebbről csatlakozó társ, hogy ne kettő-az-egyezzék ki.

A válogatott játékszervezése, a folyamatos pozíciócserék miatt nem ürül ki a pálya közepe, (az alábbi meccsképen például Varga Barnabáson kívül Bolla Bendegúz, Nagy Zsolt és Szalai Attila nincs rajta, azaz ők, a két szárnyvédő és egy középső bekk késztetik óvatosságra a török fedezeteket, miközben a két belső középpályás, valamint Szoboszlai és Sallai Roland is a labda körül). Ha innen kísérné el még egy középpályás a hátracsorgó Szoboszlait, mögötte a tág folyosóban ütemből pörgethetné le a szemből fogadó támadó a ráütött labdákat.

(forrás: M4Sport)

Marco Rossi meggyőződése, Szoboszlai lehetne a Pirlója, hogy mélyről szervezze a játék menetét. Litvániában a kapitány bevallása szerint is előkészítetlenül vágott rögtön a közepébe, hatosként vetette be. Azzal, hogy ezúttal már-már klasszikus liberókat idézően viselkedett, hiánya ismét kiütközött a folytatásban. Az agresszívabb koszovóiak ellen nyílt játékból nem is forgott vissza (bár a jobb oldalon ezúttal sem festett ideálisan, a szünetbeli cserékkel került újfent a helyére).

(Jobbról) Szoboszlai Koszovó elleni első félidei (sárgával) és második félidei (pirossal) pontos átadásai illusztrálják, kevésbé járt vissza a saját tizenhatosáig; és azt is, hogy mennyire meggörbíti a teret a jelenléte, mert miután a támadások kivitelezése is alkalmazkodott a helyezkedéséhez, a vendégek labdaszerzései is (a kis képeken, felül az első, alul a második félidei koszovói labdaszerzések) elfogytak a magyar a térfélen a második félidőre (forrás: WyScout)

Ugyanakkor az is lehetséges, arra láttunk kísérletet, a válogatott hogyan próbálja magára húzni az ellenfelét és az előrejutás érdekében a kapujához közelebb is beemelni ezt-azt a labdához pozicionált elvekből, hisz a csapatkapitány is a türelmetlenséget említette mint hátráltató tényezőt, hozzátéve, hogy legközelebb talán már az támadásépítés következő szakasza is jobban fog működni.

Kapcsolódó tartalom

A törökök első félidei felezőn túli labdaszerzéseinek összpontosulása is a pozíciósból relációsba hajló hibrid folyamatokat jelezhet, mivel a labda köré gyűlve, kisebb területen könnyebb szerelni, lecsapni a hibákra.

A török válogatott megelőző szerelései (balról) és további visszaszerzett labdái (jobbról) abban a zónában tömörülnek, ahol a magyar csapat Szoboszlai vezérletével a legtöbbet kombinált (forrás: WyScout)

De ha a startvonalnál is a befejezéseknél sem rest Szoboszlai az origó, akkor egyelőre ez inkább A labdáshoz pozicionált formula.

További tartalmak