Szomorú vasárnap volt Pakson – már amennyire az akut eredménykényszerről abszolút egyénien gondolkodó Bognár Györgyék szomorkodni tudnak –, hiszen hiába Könyves Norbert Marco van Bastent idéző csodagólja, a padról ismét jól beszálló Csoboth Kevin és Matija Ljujics révén odalett a három pont, két órával később meg a Ferencváros hozta a borítékolható győzelmet Mezőkövesden. Az augusztusi közös 6–1 óta mindössze a második olyan forduló volt, amikor a Paks kikapott, az FTC meg nyert, de ez pont elég is arra, hogy öt pontra hízzon a két csapat közötti különbség. Ekkora még sohasem volt a szezon folyamán, erre rájön még a címvédő egy elmaradt meccse, no és azt se felejtsük, hogy jövő héten újra találkoznak a Groupama Arénában, ahol a Fradi önerőből is nyolcra növelheti a különbséget. Vagy egy bravúrgyőzelemmel a Paks ismét megviccelhet minket az izgalom illúziójával.

Bár a Paks egyik legfőbb fegyvere a beadások erőltetése, az Újpest elleni bajnokin 23 centerezésből összesen kettő volt pontos (forrás: Wyscout).

Mert a valóságban ez nem más: illúzió. A Ferencváros nem most nyerte meg a bajnokságot, nem is akkor fogja, amikor matematikailag is meghúzzák a vonalat – megnyerte már az első forduló előtt, mintha Nagy Dominik átlőtte volna a 33 fordulón. Továbbra is összehasonlíthatatlan dimenzióban mozognak az NB I-es klubok a még ötszörös címvédőhöz képest, erre kiváló példa Bognár György több nyilatkozata, amikor még bőven pontelőnyben is hangoztatta, hogy esélyük a bajnoki címre kerek nulla, cél a dobogó. Az FTC játékoskerete, intézményi működése, no és ezáltal a küldetése jelenleg annyival a beletörődés magyar bajnoksága felett van, hogy azt 33 fordulón keresztül képtelenség kiegyenlíteni. Ennek eredetéhez vissza kell ugrani bő egy évtizedet, amikor a zöld-fehérek megduzzasztott anyagi javaik segítségével szemléletet váltottak, profizmusukból pedig szép lassan önfenntartóak lettek, s már a nemzetközi kupaszerepléssel is megkeresik a napi betevőt, a nem kevés jegy- és reklámbevétel, na meg egy ideje már a játékosértékesítés mellett is. A magyar bajnokság és a nemzetközi elit közé félemeletre rekedve a magyar bajnokságot kényükre-kedvükre nyerik, mert egész egyszerűen játékosaik ennyivel jobbak, mint a riválisoké. A siker lélektana zöld-fehérben: tavaly idő előtt már utcahosszal vezettek, jött is a kiengedés, az elégedetlenség, ami megágyazott Csercseszov nyári bukásának, most a Paks bravúros tapadása miatt nem kényelmesedett el a csapat, amit alátámaszt a tavaszi 7-1-0-s mérleg. Ugyanez a jelenség mutatkozik meg mondjuk a derbiken is – a szurkolók számára kiemelten fontos párosításban pillanatra sem lazsálnak a játékosok, ezáltal domborítják a különbséget, amelynek egy irreálisan is továbbfejlesztett változataként sorozatban 15-ször győzték le az Újpestet. S amíg a Paksnál kiemelkedő szezonról beszélünk – jókora esély mutatkozik rá, hogy a csapat megdöntse NB I-es egyéni pontrekordját, ehhez még hetet kell szereznie –, törvényszerűnek hat a minimális hullámvölgye is, ami bőven elég a Ferencvárosnak, ad egy kis gázt és simán érvényesíti a papírformát.

A jelenség persze nem hungarikum, és nem is csak a labdarúgás kiváltsága: a zöld-fehérek férfi póló- és női kézilabdacsapata is fél kézzel már fogja az aranyérmet, de említhetjük a Vasas női röpiseit, a négyszeres címvédő Falco férfi kosarasait is, vagy női vonalon a Sopront, amely egyeduralkodásának anyagi okok vethetnek véget. Bizonyos bajnokságokban a lebonyolítás közbeszól, máshol (kézilabdában például) meg már az is örömfaktor, ha nem egy, hanem két csapat különmeccséről szól a kiírás. Nem vagyunk egyformák, és előbb-utóbb az uralom is véget ér, de az OTP Bank Liga egyelőre nem ebbe az irányba tart, pedig a futballban jóval több a kiszámíthatatlan, mint a felsorolt más sportágakban.

Mindez pedig az ellenfeleknek is köszönhető, akik egy ördögi körben keringenek: elindulnak egy bajnokságban, amelynek megnyeréséről álmodni sem nagyon mernek, hát mekkorát nevetne a közvélemény, ha hirtelen előállnának a Fradi legvérmesebb kihívójaként?! Mivel a jelenlegi lebonyolításban a legtöbb klub csak szezonról szezonra gondolkodik, a túlélést tekinti eredménynek. Ebben a közegben nagyítóval kell keresni azokat is, akik legalább tartják magukat a kijelölt ösvényen, ez viszont ritkán találkozik ugrásszerű szakmai előrelépéssel, például a MOL-korszak Fehérvárja is csak a Marko Nikolics-érában mutatott kiemelkedő futballértéket hazai viszonylatban is. Most Újpesten próbálnak szerencsét a magyar olajcéggel, a minta pedig adott, hiszen a lila-fehérek új projektjében az utánpótlásnevelés, közösségépítés vélhetően háttérbe szorul az eredményesség oltárán, mert utóbbi lesz a küldetés origója. Más kérdés, hogy a legfőbb riválisnál cég- és intézményépítésben is hatalmasat léptek előre az elmúlt időszakban, ezt a munkát vélhetően Benczédi Balázsék sem spórolhatják ki, ha tényleg visszajáró vendégek lennének a nemzetközi porondon.

A Ferencváros letámadása ezúttal nemcsak intenzív (7,16-os PPDA), hanem hatékony is volt a Mezőkövesd ellen. A listavezető csak a támadóharmadban 26-szor szerzett labdát (forrás: Wyscout).

A Fradi rendszerszintű kiemelkedését jól mutatja, hogy bajnoki címei során mindig más és más vette üldözőbe, a Fehérvár visszaesése közben jött a Puskás Akadémia, de az profilja révén nem törhet az FTC babérjaira, majd a Kisvárda, a Kecskemét és most a Paks. Ezek az egyszeri produkciók pedig klubszintű túlteljesítések, egyikből sem lett/lesz valódi kihívó. De Orosz Pál is tudja: egyszer a Ferencvárost is megelőzik. Adódik a kérdés, hogy egy rendszerszintű és hosszútávú építkezés vagy egy Paks-féle partizánakció folyományaként. És egyelőre az is kérdés, hogy mikor – aligha másfél hónap múlva.

Biztos kiesők?

Sosem szabad kizárni a feltámadás lehetőségét – pláne húsvétkor –, de a Kisvárda és a Mezőkövesd már mintha hetek óta NB I-es passióját járná. A két csapat most épp fej-fej mellett áll 20-20 ponttal, s mivel a ZTE és az Újpest is nyert a hétvégén, hátrányuk már 12 pont a bennmaradást jelentő 10. helyhez képest. A NB I jelenlegi lebonyolításában még nem fordult elő, hogy két csapat is ekkora hátránnyal állna hét fordulóval a zárás előtt, ami előre vetíti, hogy a várt izgalmak ezúttal a tabella másik végében is elmaradnak. A Vasas 2016-ban ugyanekkor 21 ponttal állt és mégis bennmaradt, ám az akkor pórul járt Puskásnak csak 23 volt. Ezen kívül mindössze négy olyan csapat volt a 12 csapatos NB I-ben, amely nem haladta meg ezt a 26 forduló alatt produkált 0,77-es pontátlagot, nyilván mindegyik utolsó helyen zárta az adott bajnokságot. Az már nagyjából ősz közepén kiderült, hogy ez a harc most legfeljebb háromszereplős lesz, de a ZTE bravúros tavaszi rajtja, amit nem követett drasztikus visszaesés (most például elsöprő támadójátékkal verték a Diósgyőrt), igazából el is döntötte a lényegi kérdéseket – mert a Kisvárda és a Kövesd nem tudott újítani.

Pedig Révész Attila még két hónapja optimistán nyilatkozott, akkor úgy fogalmazott, hogy számukra most kezdődik a bajnokság, minden idők legjobb Kisvárdája állt össze, s a tavaszi tabellán legalább az első négyben lesznek. Ez egyelőre nem igazán valósult meg, az új igazolások közül sokat senki nem tudott lendíteni a csapaton, a január óta mutatott 2-0-7-es mérleg pedig a 11. helyre elegendő, méghozzá alaposan elmaradva az előtte állóktól. A klubigazgató hangnemet is váltott, az nb1.hu-nak néhány napja adott interjújában már kész tényként kezelte a kiesést, csalódott a csapatában, bár igyekszik majd egyben tartani a másodosztályra. Szurkolók, játékosok, szakírók hogy higgyenek a bennmaradásban, ha maga a klub első embere sem gondolja ezt? Neki mondjuk már gondolnia is kell a jövőre, könnyen pórul járhat egy csapat, ha váratlanul éri a másodosztály kihíváscsokra.

A Mezőkövesdnél sem igazán jöttek be a téli változtatások, ide sorolva akár az edzőváltást is. Kuttor Attilával 0.8-as pontátlagot produkált a csapat, Milan Milanoviccsal azóta 0,67-et, egy debreceni bravúrgyőzelem mellett egy utolsó pillanatban kiharcolt újpesti pont. Az új edző játékban és mentalitásban sem hozott lényegi pluszt, amelynek eredményeképp a kövesdiek helyzete is kilátástalannak tűnik.

A két keleti kisváros hasonló utat járt be az elmúlt években, egy kiemelkedő szezon mellett sok-sok masszív bennmaradás, az NB I alsó középosztályában kényelmesen érezték magukat. Az ilyen stílusú kluboknál adott rendszerben törvényszerű, hogy egy idő után pórul járnak, de a visszaesés egyelőre drasztikus, s hatalmas meglepetés lenne, ha a hátralevő meccseken ez gyökeres fordulatot venne.

A fentiek miatt a Ferencváros lesz a bajnok, a két kieső pedig a Kisvárda és a Mezőkövesd – ez persze matematikai bizonyosság híján még csak vélemény és nem tény, vagyis a csapatoknak rendelkezésükre áll másfél hónap, hogy megcáfolják. Az OTP Bank Liga tüzének nem tesz jót, hogy ezt hét fordulóval a vége előtt nagyobb merészség nélkül meg lehet válaszolni minden lényegi kérdést, de ezek hosszú folyamatok, nem kizárólag a hétvégi forduló hozományai. Ez csak ráerősített.

OTP Bank Liga, 26. forduló:

Puskás Akadémia FC–Fehérvár FC 0–0
Kisvárda-Master Good–Debreceni VSC 1–3
MTK Budapest–Kecskeméti TE 2–2
Zalaegerszegi TE FC–Diósgyőri VTK 5–1
Paksi FC–Újpest FC 1–2
Mezőkövesd Zsóry FC–Ferencvárosi TC 0–3

A 27. forduló programja:

április 5., péntek
20.00 Újpest FC–Zalaegerszegi TE FC

április 6., szombat
14.15 Fehérvár FC–Mezőkövesd Zsóry FC
16.30 Diósgyőri VTK–Kisvárda-Master Good
19.30 Debreceni VSC–MTK Budapest

április 7., vasárnap
14.45 Ferencvárosi TC–Paksi FC
17.30 Kecskeméti TE–Puskás Akadémia FC