Hajnal Tamás, a Ferencváros sportigazgatója januárban jelentette be, hogy Tokmac Nguen, Anderson Esiti és Owusu Kwabena játékára nem számít a jövőben a klub, ennek fényében elhagyhatják a magyar rekordbajnokot.
Kapcsolódó tartalom
A 30 éves Tokmac váltását március 25-én jelentette be a Fradi, a játékos a svéd élvonalbeli Djurgardenshez került – az átigazolás után a Nemzeti Sport készített interjút a futballistával, aki elmondta többek között, hogy Dejan Sztankovics vezetőedző nyíltan kijelentette, nem fér bele a szakmai elképzeléseibe.
„Négyszemközti beszélgetés alkalmával közölte, nem számít rám, nemigen fogok játszani. Nem szépítette, nem púderezett, egyenesen megmondta, ez a helyzet… Először meglepődtem, de az évek alatt megtanultam, a nap végén úgyis mindig a vezetőedző döntése számít. Semmilyen személyes ellentét nem volt közöttünk, szakmai érvekkel támasztotta alá, miért nem tart rám igényt.”
A norvég nagyon nehéz időszakon van túl.
„Mit mondjak?! Nem jártam örömtáncot! Az elmúlt néhány hónap életem legnehezebb időszaka volt… Kevesen tudják, mi zajlott le bennem valójában, miként éltem meg ezeket a napokat, heteket. Csak a hozzám legközelebb állóknak beszéltem az érzéseimről. Sohasem tagadtam, a Ferencváros nekem több volt mint klub! Pályafutásom, sőt, nyugodtan mondhatom, életem egyik fontos állomáshelye.”
Kapcsolódó tartalom
Tokmac elárulta: míg szakmailag Szerhij Rebrovot tartja a legjobb ferencvárosi edzőjének, addig emberileg Sztanyiszlav Csercseszov állt hozzá a legközelebb.
„A Ferencvárosnál csupa karakteres edzővel dolgozhattam, de ha mindenképpen ki kellene emelnem valakit, Szerhij Rebrov és Sztanyiszlav Csercseszov lenne. Rebrov szakmailag emelkedett ki a többiek közül, Csercseszov pedig emberileg. Sztanyiszlav Csercseszov állt hozzám érzelmileg a legközelebb, rendkívül jó kapcsolatom volt vele, éreztem, hogy bízik bennem, és nyugodtan mondhatom, tiszteltük is egymást. Ő a nehéz pillanatokban is mindig mellettem állt.”