Musorujsag
Élő Eredmények

Kényszer szülte átállásból látványos sikerek – a Fradi ellen is pontért megy a stílusos ZTE

Kényszer szülte átállásból látványos sikerek – a Fradi ellen is pontért megy a stílusos ZTE

m4sport.hu | Szerző: Szepes Viktor
Az edzőváltást és téli szünetet követően már stabil NB I-es csapat benyomását kelti a ZTE FC, amelyet eredményei is alátámasztanak, hiszen kiváló tavaszi szezonjával messze eltávolodott a kiesőzónától, sőt akár az OTP Bank Liga felsőházában is gondolkodhat. A kisebb hullámvölgyből két 5–1-es sikerrel jött ki a csapat, hétvégén pedig a listavezető, a 2024-ben itthon még veretlen Ferencvárost fogadja. A nagyszerű idei szereplését, az elmúlt két látványos diadal taktikai finomításait és a közeljövőt a zalaiak remeklő szélsője, Mim Gergely segítségével elemezzük.

Az OTP Bank Liga első néhány fordulóját követően világosan kirajzolódott három csapat leszakadása a masszív NB I-es mezőnytől: a Kisvárda, a Mezőkövesd és a Zalaegerszeg is szinte folyamatosan a többiek hátát nézte hónapokon keresztül. Előbbi kettő esetében ez az állapot azóta is kitart, a ZTE viszont novemberi edzőváltása, és főleg a téli újraindulás óta bizonyítja, hogy a magyar élvonal szintjét képes megütni – ehhez egy nem túl látványos, letisztult stílusú focira váltott, amely a játékoskeretéhez és az OTP Bank Liga átmenetes elvárásaihoz is tökéletesen illeszkedik, minőségben pedig megüti az NB I mérsékelt szintjét.

Tegyük hozzá, anno Boér Gábor nem kapott hálás feladatot. Na, nem áprilisban, amikor a kupadöntő előtt másfél héttel a sebbel-lobbal távozott Ricardo Moniz helyére kinevezték, gyakorlatilag öt levezetett tréninggel meg két tétmeccsel a háta mögött Magyar Kupa-győztes edzőnek mondhatta magát. Nyáron viszont egy rövid európai kirándulás mellett/után szép sorban elmentek a Zete addigi kulcsjátékosai, a házi gólkirály Eduvie Ikoba mellett négy vezéregyéniség (Demjén Patrik, Mocsi Attila, Tajti Mátyás és Kálnoki-Kis Dávid) távozott, az új csapat pedig bőven nem állt össze a bajnoki rajtra, az aktuális kezdő fele (Yohan Croizet, Antonio Mance, Dombó Dávid, Medgyes Sinan, Sztefanosz Evangelu) augusztus végén, szeptember elején csatlakozott az egerszegiekhez.

Ez értelemszerűen nem tett jót a bajnoki rajtnak, az első nyolc fordulóban négy pontot kapart össze a csapat. Talán a játékosok elhúzódó fluktuációja miatt nem alakult ki valódi játékstílusa, meccseken belül is sokszor váltogatta a játékrendszerét, emellett pedig rengeteg figyelmetlenség, egyéni hiba okozta a Zete vesztét, amúgy még csapatszinten jól működő meccseken is. Boér Gábor 13 fordulója alatt 30 gólt kapott a ZTE, ami messze a legtöbb volt az adott időszakban, ennek egy részét a kapusposztra vetítették vissza, de a Senkó Zsombor, Gyurján Márton, Dombó Dávid hármas mégsem hibázott annyit, hogy egy az egyben magyarázatot jelentett volna a gyengébb teljesítményre, temérdek kapott gólra.

Változások Márton Gáborral

„A tavaszi tabellán másodikok vagyunk a Fradi mögött, ez önmagáért beszél. Volt egy edzőváltás novemberben, de ennek a hatása a maradék őszi meccseken még nem annyira látszott, az edzőtáborban sikerült még jobban összeszoknunk, azóta pedig a jó kerethez jó egyéni teljesítmények jönnek hétről hétre. Márton Gábor taktikai fegyelmet követel meg, emellett mindig mondja, hogy a támadásainknak legyen befejezése, lőjünk sokat” – mesélte az m4sport.hu-nak Mim Gergely, a ZTE játékosa.

Márton Gábor november közepén vette át a Zetét – csatlakozott hozzá stábtagként Vas László és Pisont István is –, négy bajnokin már ősszel is irányított, de várható volt, hogy valódi hatását majd a téli felkészülés után érezzük. Szerepvállalása aligha hatott meglepőnek, a magyar foci közelmúltjában számtalan példát találunk, hogy adott klub visszanyúl korábban már bevált edzőjéhez (Vignjevics Újpest, Kondás DVSC, Bognár Paks) – Márton pedig 2020 tavaszán a kiesőjelöltből csinált már stabil középcsapatot Zalaegerszegen, jó négy évvel később nyugodtan mondhatjuk, hogy megteszi ugyanezt, hasonló eszközökkel. A szakvezető korábbi állomáshelyeiből kitűnik, hogy nem a labdabirtoklásra épülő, kombinatív játékstílus a sajátja, ezzel bukott meg Fehérváron, vagy a klub tradíciójából adódóan az MTK-nál is, hanem a fegyelmezett védekezést és gyors átmeneteket felvonultató kontrafoci, ami a hazai bajnokság szerényebb képességű csapatainál megfelel a célnak.

A recept szinte ugyanaz, mint négy éve: saját térfélre visszahúzott, középmagas vagy mély blokk, egy szerb szervező középpályás – Mitrovics ➡️ Szankovics –, a gyors kontrákért felelős mozgékony támadók – Radó, Bőle, Barczi, Babati ➡️ Mim, Croizet, Sajbán, Gruber – és egy élete formájában játszó statikus center – Bobál Gergely ➡️ Mance –.

Az abszolút hektikus focit felváltotta egy defenzív, labda elleni játékra összpontosuló stílus, hiszen:

PPDA: 10.05 ➡️ 16.09
labdabirtoklás: 49.32% ➡️ 39.81%

Egyúttal a csapatvédekezés szervezettebb lett, lecsökkentek az egyéni hibák is:

xGa/90: 1.95 ➡️  1.42
kapott gól/90: 2.31 ➡️ 1.57

És még a hatékonyságon is tudtak növelni, hiszen szinte azonos várható gól-számra

xG/90: 1.39 ➡️ 1.37

jóval többet lőttek.

gól/90: 1.23 ➡️ 1.70

Ami pedig a legfontosabb:

pont/90: 0.85 ➡️ 1.71

(forrás: Wyscout)

5–1-es vereségre 5–1-es győzelmek

„A debreceni meccsen magamon és a csapatomon is az éreztem, hogy nem vagyunk olyan élesek, ez megmutatkozott az eredményen is. A válogatott szünet jókor jött, s jobban tudtuk is folytatni, mint azelőtt. Bár mondjuk nem láttam sokkal jobbnak a játékunkat, mint a korábbi fordulókban, helyzetkihasználásban voltunk erősebbek, de mezőnyben például az Újpest elleni első félidőben nem ült a játékunk, sok volt a passzokban a hiba, pontatlanok voltunk és pozíciókból játszottunk, nem volt elég mozgás a támadóharmadban” – mondta kritikusan Mim, aki arról is mesélt, hogy a súlyos vereséggel végződött debreceni meccs után az elmúlt két meccsen átálltak négyvédős formációra. – Erre elsősorban sérülések miatt volt szükség, a tavaszi szezon elején kezdtünk öt védővel játszani, ami akkor eredményesnek is bizonyult. De azt vettem észre, hogy az ellenfelek erre már felkészültek, a négyvédős felállásunk kicsit meglephette a Diósgyőrt és az Újpestet. Ezért is tartom jó csapatnak a miénket, mert több játékrendszerben is eredményesek vagyunk, szerencsére végrehajtottuk, amit az edző kért. Én alapvetően szélső támadó vagyok, de az elmúlt fordulókban ugye szárnyvédőt játszottam, most a négyvédős rendszerben előrébb kerültem, ez nekem is jobban fekszik. Viszont alkalmazkodó játékosnak tartom magam, és szerintem nem is hátrány, hogy több pozícióban vagyok bevethető.”

Fontos megjegyezni, hogy a focival kapcsolatban hiába szeretjük a taktikai felállást, mintegy legkönnyebben megfogható elemet kiindulási pontként meghatározni, valójában a stílus, a koncepció jóval felette áll. Erre kiváló példa a Zalaegerszeg, amely a már felvázolt labda elleni játékában visszatért az NB I aktuális megasztárjához, az 5-3-2-es formációhoz, amit pont az elmúlt két, fölényes sikerrel végződő bajnokin dobott sutba, s használta újra a négyvédős alapot. A hadrend hiába változott, a stílus megmaradt – az eredmény viszont az ellenkezője: 5–1-es siker a Diósgyőr és az Újpest ellen is.

Bár korábban Márton Gábor és most Mim Gergely is utalt rá, hogy a szerkezetváltásra (ami egyébként már a súlyos kudarccal végződött debreceni meccs első félidejében is megtörtént) sérülések miatt is szükség volt – Csóka Dániel és Várkonyi Bence is kidőlt –, mindkét meccsen jól működött a csapatnak.

A kieső belső védő helyére bal oldalra Medgyes Sinan került be, így Mim Gergely szárnyvédő helyett feltolt szélsőt játszott, a szintén megsérült Gruber Zsombort pedig Sajbán Máté pótolta – de nem Mance mellett, hanem mögött, Bedi Bencével egy sorban. Lényegében egy 4-1-4-1-et kirajzolva, ami alkalomadtán 4-4-2-es vagy 4-2-4-es alakzatot is felvett.

A kezdőcsapat és a hadrend átalakulása.

Természetesen csak egy szerkezetváltással nem lehet elintézni a pálfordulást, kényszer szülte finomhangolás önmagában nem változtat 1–5-öt 5–1-re. Kellett ehhez a ZTE-játékosok frissessége, élessége (amiről Márton és Mim is beszélt), az ellenfél és persze az olyan meccseket befolyásoló tényezők, mint egy sérülés vagy piros lap. De minden mindennel összefügg: jó egyéni teljesítmények nyilván a csapatnak ideális játékrendszerben, meccsprofilnál hamarabb kibukkannak, a gyors, mozgékony támadók – akikből többet rakott a csapatba Márton Gábor a kapuhoz közelebb – pedig a rendelkezésre álló területüket becsülettel kihasználták.

S a taktikai fegyelem mellett a játékosok erősségeit is ügyesen domborították: az örökmozgó Mim a DVTK jobbhátvédjét, Gera Dánielt, és az újpesti szárnyvédőként funkcionáló Huszti Andrást is árnyékként követte védekezésben, miközben a túloldalon Yohan Croizet-nak nem voltak ennyire szigorú defenzív feladatai, hogy a támadásban nagyobb hasznát vegyék (és vették is). Ugyanez igaz Antonio Mancéra: a játékba belépő belső védőre, esetleg a védelmi vonalba visszalépő középpályásra sem kellett nyomást helyeznie, ez a kilépő Sajbán Máté és Bedi Bence feladata volt.

A Diósgyőr ellen lényegében a miskolciak 4-2-3-1-es felállásának tükrét tette fel Márton Gábor – egy-egy belső védőt ugye szabadon hagyva. A labdásra helyezett nyomást a saját kapujától nagyjából 30 méterre növelte a ZTE, a labdaszerzésekből pedig rendre hatalmas területekkel tudott fordulni. Mivel a DVTK azonnal emberig ment a visszaszerzés reményében, a félterületekben óriási távolság alakult ki a védelem és a középpályások között, amit a Zete remekül kihasznált. A diósgyőri védők nem tudták rendesen felvenni a visszalépő és mélységbe induló támadókat, a gól előtt Szatmári Csaba (4. jelenet), nem sokkal később Marco Lund (5. jelenet) ragadt be csúnyán.

Az Újpest ellen már nem tudott ilyen hatékonyan kontrázni a ZTE, igaz, egy idő után nem is volt rá szüksége. Az újpesti hatosként játszó Mackot ugyan rendre pozíciójának elhagyására kényszerítették, a rendezettebben kilépő, nem mellesleg eggyel többen lévő újpesti belső védők jobban szűkítették a területet. Emellett – ahogy Mim Gergely is említette – a ZTE jóval pontatlanabbul játszott, mint egy héttel korábban.

De nézzük meg azokat a gólokat, amelyekkel a ZTE megágyazott az előnyének:

Dombó Dávid „gyorsindítása” után a Zalaegerszeg remekül használta ki az ellenfél rendezetlenségét, figyelmezetlenségét, lényegében három passzal helyzetbe került, ami a gólokhoz vezetett.

Jön a Fradi!

„Pozitív héten vannak túl ők is, mindig jó meccset játszottunk velük, most is jó formában van mindkét csapat. Ha a 6–2 nem is realitás, a Fradi jobb csapat nálunk, de például tavaly tavasszal is legyőztük őket, szóval most sem feltett kézzel megyünk ki a pályára. Mindenképpen pontszerzést várok a csapattól, főleg annak fényében, hogy az előző két meccsünk ilyen jól sikerült” – hangsúlyozta Mim Gergely.

Hazai veretlen csapatok találkoznak vasárnap délután az OTP Bank Ligában, csak ez a „hazai veretlenség” a Fradi esetében magyar csapatokat, a Zalaegerszegnél pedig a ZTE Arénát jelenti. Nyilvánvalóan két 5–1-es siker után sem lehet esélyesként aposztrofálni a hazaiakat, de kétségtelenül jó hangulatban, várhatóan sok néző előtt fogadják a bajnokesélyest. Más kérdés, hogy ebben a szezonban eddig finoman szólva sincs sikerélményük: odahaza kétgólos előnyből kaptak egy hatost, a Groupama Arénában pedig 3–0-ra nyert a Fradi, de lehetett volna több is közte.

A ZTE átmeneteiből egyébként okozhat fejtörést a Ferencvárosnak is: a domináns zöld-fehérek mögött rendszerint nagyobb területek nyílnak, nyilván kérdés, hogy ezeket miként sikerül lejátszani Mim Gergelyéknek. A meccskép szinte borítékolható: a Fradi labdát birtokol, s ahogy a korábbiakban is, a minél direktebb, gyorsabb támadásokkal igyekszik feltörni a gyengébb ellenfelekkel szemben többnyire jól funkcionáló reteszt. A ZTE nem valószínű, hogy az ellenfél térfelén bármennyi nyomást is helyez a labdásra, sikerük kulcs a hátsó fegyelmezettség és mentális élesség mellett a már említett kontralehetőségek eredményes lejátszása. Ha nem is öt gól, de egy jó meccs lehet belőle!

Irány Európa?

„Mindenképp szeretnénk pontokat gyűjtögetni, feljebb kerülni a tabellán, a középmezőnyben előkelő helyezést megszerezni. Nem került szóba az európai kupaindulás, hiszen az aktuális meccsre koncentráltunk, amikor tizedikek voltunk, akkor sem a szó szoros értelmében menekültünk a kiesés elől, nem nézegettünk hátrafelé, nem pánikoltunk. A téli szünetben még közvetlenül a vonal fölött álltunk, így nyilván nem gondoltunk rá, hogy akár az európai kupaindulásról is kérdezhetnek minket, de ezért dolgoztunk, meglátjuk, meddig tudunk előre lépni” – így Mim.

Mint azt már ebben a cikkben fejtegettük, az OTP Bank Liga legfontosabb kérdései már szinte biztosan eldőltek, de tartogathat még izgalmakat az utolsó néhány forduló: az európai kupaindulást illetően. A ZTE hátránya jelenleg öt pont a jelenlegi negyedik helyezett (ami ugye akkor ér Konferencia-ligát, ha a Paks vagy a Fradi nyeri a kupát) Puskás Akadémiával szemben, ami nem kevés, pláne, ha belegondolunk, hogy köztük van még három csapat is. Bajnokságunk jellegzetessége folytán előfordulhat, hogy kiesőjelöltből két hónappal később már európai aspiránsként beszélgetünk, ez talán már nem is szenzáció, azért a Zete kijutása feltétlenül az lenne. De erre a szezonra a fő küldetést már teljesítették: ha nem is a leglátványosabb, legmodernebb stílussal, de bebizonyították, hogy az NB I-ben a helyük.

A 28. forduló programja:

április 13., szombat
14.30 Kisvárda-Master Good–Újpest FC
17.00 Debreceni VSC–Kecskeméti TE
19.30 Paksi FC–Fehérvár FC

április 14., vasárnap
14.00 MTK Budapest–Diósgyőri VTK
16.30 Zalaegerszegi TE FC–Ferencvárosi TC
18.45 Mezőkövesd Zsóry FC–Puskás Akadémia FC

Borítókép: Major Máté (MTI, ZTE FC)

További tartalmak