Nemzeti Sportrádió
Most szól:
Élő Eredmények

Kísért a tavalyi év: keserédes Fradi-buli, rossz bírói döntés Felcsúton – Hétvégi hősök

Kísért a tavalyi év: keserédes Fradi-buli, rossz bírói döntés Felcsúton – Hétvégi hősök

m4sport.hu | Szerző: Szepes Viktor
Függöny le, visszataps – lezárult az OTP Bank Liga 2023/2024-es szezonja. Az utolsó fordulóknak mindig van egy különleges hangulata, akkor is, ha komoly a tét, akkor is, ha nem. Most a kiesés elől már senki nem harcolt, de így is felfedezhettünk egy csomó párhuzamot az előző évvel.

KESERÉDES(?) FRADI-BULI

Lehet-e egy fieszta, egészen pontosan #bajnokavatoendtimeshow bármennyire is keserű? A Ferencváros sorozatban hatodszor nyerte meg az OTP Bank Ligát, amit az Újpest elleni derbivel ünnepelt meg – a lilák a pályán és azon kívül sem igazán zavarták meg a partit –. Az ünnepi hangulat ilyenkor alapvető, nem is ezt kérdőjelezem meg, de tavaly és idén is akadtak olyan kis tüskék a Fradinál, amelyek miatt nem lehetett ezer százalékig elégedett a Groupama Aréna közönsége, mégha a szurkolótábor ettől függetlenül becsülettel meg is ünnepelte a bajnokcsapatot.

Wyscout

2023-ban ilyen volt a gyenge tavasz, főleg a legvége, a játékosok három vesztes meccsel a hátuk mögött érkeztek az MVM-Dome-ba. Már aki, mert az sem tetszett sokaknak, hogy több légiós ekkor már megkezdte szabadságát, és meg sem tisztelte az eseményt jelenlétével.

A mostani Fradi-buliban voltak persze pozitív konnotációjú pirulák – mint a távozóktól való elköszönés vagy a vihar miatt elmaradó drónshow –, de a három nappal ezelőtt elvesztett kupadöntőt és persze Dejan Sztankovics random távozását sem lehet ilyen rövid idő alatt teljesen elfeledni, még egy Újpest-verés után sem. Nem véletlen, hogy Kubatov Gábor, Orosz Pál és Hajnal Tamás is elsősorban ezekre reflektált az M4 Sportnak adott értékelésében. Főleg Sztankovics húzta keresztbe a számításokat, még akkor is, ha amúgy az edzőváltás tényére fel voltak készülve az Üllői úton. Az egyéves építkezés viszont odalett, s sajnos Rebrov óta továbbra sem igazán találja az igazit a Ferencváros – pláne nem a maga Sir Alex Fergusonját, akit Kubatov szeretne. Bár a klubelnök biztosan jobban tudja, de egy kicsit anomáliának érzem ezeket az igényeket: felfelé igyekvő, ambiciózus, eggyel magasabb polcról érkező edzőt keresnek, aki közben mégis 25 évig az FTC alkalmazásában áll, Sztankovics esete álljon példaként, hogy ez nem annyira egyszerű. Talán a Ferguson-féle szakember saját közegből (Leandro, Lipcsei és társai) nagyobb eséllyel kerül ki, csak eközben a Fradinak végtelenül fontos, hogy a fejlődés útjáról ne térjen le, az eredmények kötelező jellegűek a IX. kerületben – az MU legendás menedzsere öt évvel érkezése után nyert bármit is a csapatával, ebben a világban, ebben a klubban ennyi idő nincs.

Néhány hét múlva biztosan okosabbak leszünk, de addig is még gyorsan mérlegeljük a Ferencváros aktuális szezonját. Mindjárt itt van a vasárnap este jól megünnepelt bajnoki cím kérdése, ami egyszerre természetes a költségvetés és a játékoskeret fölényének ismeretében, ugyanakkor hat bajnoki címre semmilyen körülmények között nem lehet csak úgy legyinteni, az esélyeket meg is kell lovagolni, nyilván 33 forduló erre egyszerűbb, mint mondjuk a Magyar Kupa egyenes kieséses rendszere. Persze bajnoki cím és bajnoki cím között is van különbség, ez a tavasz pedig kimondottan jól nézett ki eredmények szempontjából, ráadásul az FTC nemcsak nagy szerencsével húzta be a bajnokijait, de bőven érzékeltette erejét az ellenfelekkel. Viszont ha már az egyenes kiesés szóba került, ebből a szempontból kimondottan rosszul sikerült az idény: kezdődött Klaksvíkkal, végződött Pakssal – két rossz meccs, ami megpecsételt két sorozatot, ennek talán mentális szempontból van komoly tanulsága, 90 perc kényelem sem fér bele a Ferencvárosnál, mert komoly következményei vannak.
Így aztán a szezon mentőöve egyértelműen a Konferencia-liga-továbbjutás lett, hiszen a Fradi kimondottan nehéz csoportból is megérte a tavaszt, ráadásul néhány mérkőzésen kimondottan lépett előre bátorságban, a játék felvállalásában, amit korábban nem szoktunk meg. Ezzel együtt csalódás lenne, ha a magyar bajnoknak ismét csak a harmadik számú kupasorozat jönne, de mivel új edző érkezik és a keret is átalakul, egy bizonyos aspektusból az egész kezdődhet elölről. Izgalmas projekt lesz!

PAKS 🤝 UNION BERLIN

Van mindig egy különleges bája az utolsó fordulóknak a 12 csapatos OTP Bank Ligában, 2016 óta minden évben kellett legalább két meccset egy időpontra szerkeszteni ha nem többet. Bár eddig mindig a kiesés volt a fő attrakció, ezúttal az már nyilván nem, ellenben a dobogós helyezésekkel, s hiába osztották már le a nemzetközi kupákat a csapatok között, azért feszültségből, drámából így is kijutott bőven. Érmek környékén is bujkálnak érzelmek.

Egyébként nemcsak a 12 csapatos NB I privilégiuma a drámai utolsó forduló, gondoljunk csak a Bundesligára vagy a Premier League-re. Előbbit ráadásul magyar vonatkozása miatt is figyelhettük, a kiesés elől küzdő Schäferék a nemzetközi kupáért tempózó Sallaiékkal játszottak. Az Union Berlin végül 2–1-es győzelmével elérte célját, úgy, hogy eközben két tizenegyest is kihagyott. Nocsak, az Union helyére akár Paksot is írhattunk volna: 2–1-es győzelmével elérte célját, úgy, hogy közben két tizenegyest is kihagyott. Bár mint utólag kiderült, Bognár Györgyék egy Kisvárda elleni iksszel is másodikok maradtak volna, de csak nem bízták a véletlenre.

Így aztán egy kiváló szezont tökéletes héttel zárt le a Paks: a nagyobb szenzációt ellőtte szerda este (ami csütörtök hajnalig tartott), hiszen története első Magyar Kupa-sikerét aratta a Ferencváros ellen, hosszabbítás után, nagyjából negyven percet emberhátrányban játszva. Ebben a cikkben már méltattuk az atomvárosi közösséget, felfogást, összességében azt a szerethető utat, ami mentén kupagyőzelem és bajnoki ezüst kapható fel.

Önmagában a tény, hogy csupa magyar játékossal, tizedakkora költségvetésből a Paks bajnoki és kupahelyezésének összege ugyanannyi, mint a Fradié, nem szorul további magyarázatra. Csak elismerésre!

FELCSÚTI FIESZTA

Akárcsak tavaly, ezúttal is volt Fejér megyei csapat, amelynek az üdvösséghez az M4 Sport internetes közvetítését is figyelnie kellett – akkor a Fehérvár szurkolta ki a bennmaradást, most a Puskás Akadémia a bronzérmet. Persze előtte fontos volt, hogy a felcsútiak megtegyék a magukét, azaz legyőzzék a Debrecent (egyben a másik keleti piros-fehér csapat sajtoljon ki egy pontot néhány kilométerrel arrébb). De még mielőtt a meccset értékelnénk, érdemes felidézni, hogy is került a Puskás egyáltalán a dobogó közelébe: hét fordulóval a vége előtt hatpontos hátrányban volt a Fehérvárhoz képest az ötödik helyen, a legjobb háromban pedig ezt megelőzően novemberben járt. Áprilistól kezdve azonban hat győzelem és egy döntetlen Hornyákék mérlege, ami végül orrhosszas bronzérmet, és persze a már egy héttel korábban biztosra vett európai kupaindulást eredményezett.

Külön érdemes kiemelni ebben a sorozatban a válogatott Nagy Zsoltot, aki erre a szezonra elvesztette balhátvéd jellegét, szinte folyamatosan egy sorral feljebb kapott szerepet, ami a statisztikákban is kitűnik, 11 góllal zárta a bajnokságot, ebből hatot az utolsó fordulókban vágott be, egészen kiemelkedő formában utazhat majd az Európa-bajnokságra. S szerencsére egészséges is, bár kapott egy taposást a DVSC ellen, nem fájt annyira, sőt még vissza is tudott vágni az őt szidó Loki-drukkereknek egy duplával.

S ha már az utolsó fordulós meccs, egy éve is fontos találkozót rendeztek a 33. fordulóban a Pancho Arénában, csak akkor a vendégcsapat (Honvéd) számára volt igazán tétje. Sokáig emlékezetes a forgatókönyv: 0–0-nál a játékvezető nem adott tizenegyest a Honvédnak, a Puskás nyert, a Kispest kiesett – még az MLSZ is elismerte utólag, hibás játékvezetői döntés született. Szerencsére jóval kisebb jelentőséggel, de érzésem szerint a Puskás–Lokin is született hibás játékvezetői döntés: a negyedik percben Dzsudzsák kezezéséért nem kellett volna tizenegyest adnia Rúsz Mártonnak.

Az IFAB emeleszesített szabálykönyve szerint két esetben szabálytalan a kezezés: ha a kezezés szándékos (Dzsudzsák kábé egy méterről kapja a labdát telibe), illetve, ha a kéz a testet természetellenesen nagyobbá teszi (de erről sincs szó, hiszen a hasa előtt van). Fontos megjegyezni, hogy a VAR-kocsi három tagja is úgy gondolta, nem a büntető a helyes ítélet, Rúsz viszont a felvételek alapján nem vonta vissza azt. Ugyanakkor az ilyen videobírós eseteknél mindig kihangsúlyozzuk, az első döntés már az origó, ahhoz csupán viszonyítanak a sporik; csak abban az esetben változtatnak, ha megdönthetetlen képi bizonyíték van a helytelenségére. Rúsz Márton nem látott, vélhetően azért, mert a felvételen nem egyértelmű, Dzsudzsák melyik kezét érinti a labda.

Aztán jött még egy debreceni piros lap, ami szinte el is döntötte a lényegi kérdéseket. Itt a szabálykönyv „egyértelmű gólhelyzetről” beszél az azonnali kiállításnál, ami vélhetően az is lett volna, ha Komáromi a jobb lábával teszi maga elé a labdát, nem pedig a ballal vissza arra az oldalra, ahol az őt buktató Manriquét igyekezett kisegíteni Romancsuk. Vithatható, de érzésem szerint helyesebb ítélet született, mint a büntető kapcsán, a VAR pedig itt nem is látott olyan bizonyítékot, ami kétségeket ébresztett volna Rúszban.

Bár nyilván mérkőzést befolyásoló ítéletekről beszélünk, az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Puskás Akadémia – nyilván a tét miatt is – jóval élesebben futballozott, ráerőltette akaratát a Lokira (erre nem sokan képesek itthon), meg eleve kierőszakolta ezeket a szituációkat, nem kizárt, hogy amúgy is hozta volna a maga három pontját. Meg eleve: kár egy bronzérmet egy-egy ítélettel összefüggésbe hozni, a tabella tíz hónapról, 33 meccsről ad ki bizonyítványt.

FÁJDALOM FEHÉRVÁRON

A Fehérvár is ugyanúgy zárt, mint tavaly májusban: bent maradóként, 0–0-s döntetlennel. Jó, előbbit már egy ideje tudjuk, de hűen tükrözi a bajnokság pszichológiáját, mennyivel boldogabb egy tizedik helyezett csapat a negyediknél. Sóstón bánják is a kihagyott ziccert, bár a szomorúságba nem kevés ingerültség is vegyült a DVTK elleni bajnokit követően, mondván, már épp akasztották volna nyakukba a bronzérmet, amikor VAR-bácsi közbenyúlt és előre vonalazta Szerafimov vállát.

A csalódottság érthető, egy ilyen szituáció nyilván bosszantja a játékosokat, szurkolókat, de még a vezetőedzőt is. Ugyanakkor hangsúlyozzuk ki, a leshelyzet megítélése más, mint a felcsúti szituációk, ott a számítógépes vonalazásra kell hagyatkozni, kisebb az emberi tényező. A kérdés inkább az, hogy a les valóban ennyire szigorú megítélése mennyiben szolgálja azt a küldetést, amiért egyáltalán bevezették a szabályt, mert a videobíró megjelenésével valóban kissé autokrata lett a rendszer, a játékosokat milliméterre pontosan figyeli a nagy testvér, s lábujjkörömnyi lesek is megállapíthatóak. A szabály az szabály, ezek alapján pedig érvényteleníteni kellett Szerafimov gólját, de megértem a fehérvári haragot, mert ez így kicsit sántít – újfent kidomborodott a modern futball laboratóriumi mivolta, ami mégiscsak vesz el a játék váratlanságából, szépségéből. Bartosz Grzelakot talán még soha nem láttuk ennyire ingerültnek, elég éles kritikákat fogalmazott meg a lefújást követően, amelyben akadhatnak igazságok, de talán a VAR megjelenése kevésbé függ össze a nézőszámmal – tekintve, hogy ugyanolyan kevés volt előtte és utána is.

A Puskás és Fehérvár-meccseken látott bírói ítéleteket látván az internet népe csalást kiáltott, de szerintem Magyarországon nem az a túlélés záloga, ha hiszünk az összeesküvés-elméletekben. Tudom, a fehérvári vigasztalhatatlanság kiutat keres szomorúságából. Viszont itt is érdemes felidézni az út elejét: ha valaki szeptemberben azt mondja, hogy ez a csapat boldogtalan lesz a Konferencia-ligát érő helyével, minimum furcsán néznek rá.

KILENCESBŐL HATOS

Mivel a két újonc egyaránt egy-egy pontot szerzett az utolsó fordulóban, vasárnap délután a Kecskemét és a ZTE meccselte le egymás között az utolsó felsőházas hely sorsát. Sajbán bámulatos góljával még a zalaiak vezettek, a KTE viszont a második félidőben megfordította, s a tavalyi varázslatos szezonja után megint a felsőházban zárt, ami továbbra is remek eredmény. Bár a szezon közben még többen a kieséstől is féltették a csapatot, összességében idén is bizonyította, hogy az elvégzett munkája, közössége rendkívül erős. Egyébként végül hiába lett csak kilencedik, a Zalaegerszegre is vonatkozik valami hasonló – rettegésből tükörsima bennmaradás lett.

Egyetlen rossz hírünk van a kecskemétiek számára: a Kisvárda tavalyelőtt második, tavaly hatodik lett – idén meg 11. Csak nehogy ez valami tendencia legyen, és a lila-fehérek is beleszaladjanak!

603

Megdőlt az újkori 12 csapatos OTP Bank Liga gólrekordja, vasárnap délután Nikitscher Tamás találatával elértük a hatszázas határt, végül 603-nál álltak meg az urak, ami 3,05-ös átlagot jelent meccsenként. Így tovább jövőre is!

OTP Bank Liga, 33. forduló:

Mezőkövesd Zsóry FC–MTK Budapest 1–1
Paksi FC–Kisvárda-Master Good 2–1
Fehérvár FC–Diósgyőri VTK 0–0
Puskás Akadémia FC–Debreceni VSC 4–1
Kecskeméti TE–Zalaegerszegi TE FC 2–1
Ferencvárosi TC–Újpest FC 2–0

Borítókép: MTI

További tartalmak