Bár a kisvárdai keringő megdobta az edzőváltások számát (pláne, ha az ideigleneseket is vesszük), összességében pozitív tendencia figyelhető meg az NB I-es csapatoknál, hiszen az elmúlt szezonban kilenc klubnál 11 váltás történt, ezúttal csak hatan cseréltek szezon közben a kispadon, ők is mindössze kilenc alkalommal. Szerencsére egyre több együttesnél alakult ki a klubot átszövő filozófia, összekötve az edző által meghatározott futballstílussal. Hornyák Zsolt ennek régóta úttörője, de Bognár György, Szabó István, Horváth Dávid alatt sem igazán remegett a kispad, s végülis stílusos futballt kaptunk vissza Szrdjan Blagojevicstől és végtére is Bartosz Grzelaktól is. Bízunk benne, hogy aktuális szakemberek jelenléte – hát még ha Tímár Krisztián nyíregyháziként csatlakozna hozzájuk – azt jelzi, hogy a magyar NB I klubjai elindultak egy olyan úton, amik során a mantrákon túl a valóságban is képesek folyamatokban hinni és dolgozni, nem pedig félévente vázolnak fel új szakmai koncepciót adott szakvezető kérésére, igényei szerint.

m4sport.hu

Egy polcról magasabbról

Bár a hivatalos felsorolásunkban nem szerepel, hiszen a szezon közben hivatalosan csak egy főállású vezetőedzője volt az azóta már sorozatban hatodik bajnoki címét is begyűjtő Ferencvárosnak, mégis érdemes foglalkozni a klubbal az edzőváltások kontextusában. Sztanyiszlav Csercseszov helyére tavaly júliusban az addig asszisztens Máté Csaba lett kinevezve – a magyar szakember szeptemberig töltötte be a pozíciót, ez idő alatt összesen tíz tétmérkőzés jutott neki (négy bajnoki és hat Ekl-selejtező), amiken brillírozott a csapat, amely olyan arcát mutatta meg, amit talán évek óta nem láthattunk tőle.

A Fradi az említett tíz összecsapásából kilencet megnyert, az Ekl-selejtezők során 21 lőtt gól mellett csak kettőt kapott, a bajnokságban pedig egy Puskás Akadémia elleni, 2–1-es zakó mellett három sikere volt, ezeken összesen 17-szer volt eredményes. Máté Csabával tehát beindult az alakulat, és ami még fontosabb, a szép játék mellett az eredményesség is megvolt, ontották a gólokat – ám hiába a szép számok, a klub nem véglegesítette Mátét, akinek egyetlen hibája minden bizonnyal az volt, hogy nem egy külföldi, neves tréner.

Legalábbis Kubatov Gábor elnök szavai szerint a Ferencvárosnál egy nagyobb képben gondolkoztak, s hiába illett Máté az FTC-hez, mert a csapatnál „eggyel nagyobb edzőre” volt szükség.

„Borzasztó nehéz döntés volt, azt a beszélgetést senkinek nem kívánom, amit Csabával le kellett folytatnom és közöltem vele a rossz hírt. Emberileg borzasztó nehéz dolog volt, mert egy sikeres edző volt, magyar, ráadásul nagyra tartjuk egymást, több mint tíz éve dolgozunk együtt. De azt gondolom, hogy a ferencvárosi labdarúgásnak az az érdeke, hogy egy magasabb színvonalú edző kerüljön az élére, akinek olyan ambíciói vannak, hogy BL-t akar nyerni – mondta. – Mindig azt csináltuk (…), hogy egy nálunk, a mi csapatunknál, a mi lehetőségeinknél eggyel ambiciózusabb, eggyel magasabb polcon jegyzett edzővel dolgoztunk. Csaba pont a csapathoz illő edző volt, de nem eggyel nagyobb” – ecsetelte a zöld-fehérek első embere a döntését még tavaly szeptemberben.

Máté helyére végül az Interrel játékosként Bajnokok Ligáját nyerő Dejan Sztankovics került. A szurkolókat eleinte nagyon megosztotta az edzőváltás híre, a Sztankovicsba vetett hitük pedig hullámzó volt, már csak azért is, mert a szerbbel a Fradi novemberben zsinórban háromszor is botlott az NB I-ben (egy Kecskemét elleni 2–1, egy Fehérvár elleni 0–1, majd egy Puskás Akadémia elleni 1–1), az együttes játéka nem igazán hajazott a Máté-féle offenzív, átütő gépezetre.

Ám annak ellenére, hogy Sztankoviccsal a Ferencváros az Olympiakosz elleni rájátszásban a Kl-től is búcsúzott, a zöld-fehérek a szezon utolsó harmadában egy teljesen más arcukat mutatták meg, aminek az eredménye, hogy a rekordbajnok február 25-e óta csak két tétmeccsén nem nyert (14 mérkőzés/12 győzelem/2 döntetlen), ezeken a csapat hét alkalommal gólt sem kapott, ráadásul 36-szor volt eredményes – az Újpestnek öt, a Debrecennek két meccsen tizenegy, a Mezőkövesdnek pedig három gólt vágott.

És hogy a mutatókat nézzük: Csercseszov a 74 ferencvárosi találkozóján átlagosan 1.74 pontot, Máté Csaba tízen 2.7 pontot, míg Sztankovics 42-n 2.13 pontot szerzett. Ez alapján azt mondhatnánk, hiba volt Mátét leváltani, de valljuk be, az ő esetében a tíz mérkőzés nem túl sok, s nem ad túl nagy merítési lehetőséget, ez idő alatt a bajnok legerősebb ellenfele ráadásul a skót Shamrock Rovers volt (Kl-rájátszás, 0–2, 4–0, 6–0-s összesítés), míg Sztankovics már a Konferencia-liga egyik legerősebb négyesében irányíthatta a Fradit, amely veretlenül zárta a csoportkört, a Fiorentina és a Genk sem tudta legyőzni, a Csukaricskit ráadásul oda-vissza verte, így továbbment a rájátszásba.

A búcsú viszont dicstelen és méltatlan lett: egy agyonnyert elvesztett kupadöntő másnapján, a szezont záró és ünneplő derbi előtt alig 72 órával Sztankovics közölte, hogy a kivásárlására meghatározott aprót a Szpartak Moszkva kérdés nélkül kicsengette, viszontlátásra! Ha a távozás ténye nem is érte váratlanul az Elnök úrékat, az időzítése igen, a szerb szakember így közellenségként marad meg a Ferencváros-szurkolók körében. De Sztankovicstól, Ferguson-várástól, eggyel magasabb polctól függetlenül: egy naptári éven belül négy különböző vezetőedző (plusz a két meccsre beugró Leandro) nem néz ki olyan jól.

Várdai keringő

Nehéz meghatározni, mi folyik Kisvárdán az elmúlt másfél évben, Révész Attila mellett ugyanis már az előző szezonban sem volt meg stabilitás, miután a 2022/2023-as kiírást a csapat még Török Lászlóval kezdte meg, majd az utolsó nyolc fordulóban már Milos Kruscsics irányított, ő kezdte az új szezont is, tartott is neki három hétig: egy győzelem, egy döntetlen és egy vereség után Révész elküldte, amit akkor azzal indokolt, hogy más személyiségű edzőre van szükség. Ideiglenesen Gerliczki Máté vette át a stafétát, neki három meccs és három zakó jutott, majd szeptemberben jött az a Mátyus János, akiről Révész – akárcsak először Kruscsics esetében – meg volt győződve, hogy ő lesz a megfelelő személy a kerethez.

Ez a házasság két hónapig, nyolc meccsig tartott (három siker, öt vereség), november hetedikén Mátyus váratlanul lemondott, ennek a miértjéről azóta sem tudni – noha a szókimondó Mátyus–Révész kapcsolatot sokan féltették, a szakember a távozásakor úgy fogalmazott, ő „volt az egyik legjobb közvetlen főnöke”, míg Révész elmondta, meglepte a döntés, de nem marasztalta Mátyust, mivel látta, hogy az a ZTE elleni vereség után „hitehagyottá” vált.

Novemberben érkezett Feczkó Tamás, aki mind a mai napig irányítja ugyan a Kisvárdát, a remélt siker, a bennmaradás kiharcolása nem sikerült, a 31. fordulóban az Újpest egy győzelemmel megpecsételte Révészék sorsát, akik így a következő kiírást már a másodosztályban kezdhetik meg.

Ha a teljes szezon nézzük, Kruscsics meccsenként 1.17, Mátyus 1.13, Feczkó pedig 1.23 pontot szerzett átlagosan – igaz, Mátyus esetében ezt a bizonyos átlagot leginkább a MOL Magyar Kupa húzza fel, melynek első két fordulójában a Pilisi SK-t, majd az Unione FC-t búcsúztatták 5–0, majd 6–0-val, ha viszont csak az NB I-et nézzük, akkor a jelenleg Budafokot irányító tréner hat találkozón 0.5 pontot tud felmutatni.

A legjobb számokkal tehát a kispadon legtovább ülő Feczkó Tamás büszkélkedhet a maga 1.23-as átlagával, de nem tudta felpörgetni a csapat, így ez sem volt elég a bennmaradáshoz. A további fejlemények szerint a víz marad és a kő szalad, azaz Feczkó az NB II-ben is a csapattal dolgozhat, de Révész benyújtotta lemondását – aztán persze nem fogadták azt el, s összességében hatalmas meglepetés lenne, ha a kisvárdai futballnak nem lenne továbbra is szerves része a „kő”, vagyis Révész Attila.

Mezőkövesd…

Biztosan megvolt az oka Kuttor Attila menesztésének, elvégre a csapat kiesőhelyen állt, rettenetesen kezdte a tavaszt, sőt Cseri Tamás egy interjúban úgy fogalmazott, a téli alapozásuk is igen rosszul sikerült. Hogy pontosan miért Milan Milanovics érkezett a Matyóvárosba, azt bizonyára csak az illetékesek tudják, de talán már ők sem. Nyilván nem szeretnénk a vizes lepedőt ráhúzni a szerb edzőre, mert rendkívül mélyen lévő csapatot kapott meg, de hát a világon semmit nem tudott vele kezdeni.

Az új korszak – immár az NB II-ben – egy ismerős arccal, Tóth Mihállyal kezdődik. Bármi is lesz, a Mezőkövesd elmúlt néhány hónapjánál kábé csak dicsőségesebb lehet.

Egerszegi sikertörténet

Zalaegerszegen is láthattunk egy kisebbfajta szappanoperát, aminek a keretében novemberben távoznia kellett annak a Boér Gábornak, aki egy éve még épp a kieséstől mentette meg az együttest, nem mellékesen pedig megnyerte vele a MOL Magyar Kupát. Ám amíg a 2022–2023-as szezonban hat meccsen 1.83 pontot (3 győzelem, 2 döntetlen, 1 vereség) átlagolt, addig a jelenlegi, 2023–2024-es évadban az OTP Bank Ligában 13 találkozójából mindössze hármat tudott megnyerni, emellett két döntetlen és nyolc vereség volt a mérleg – a Zalaegerszeg az említett összecsapásokon mindössze 16 gólt szerzett, ezzel szemben kapott 30-at, Boér pedig 0.85 pontot átlagolt.

Az őt követő Márton Gábor 2020-ban már megmutatta, hogy jól áll neki a megmentő szerepe, s egy szörnyű, kiesés elől menekülő csapatot átvéve fellendülést hozott: olyannyira, hogy a Zalaegerszeg ezt követően 20 élvonalbeli meccséből mindössze ötöt veszített el, emellett kilencszer nyert, és ötször ikszelt. Márton ráadásul körbeverte a dobogóért küzdő mezőnyt: a Fehérvárt és a Paksot egyszer, míg a Puskás Akadémiát kétszer is megverte ez elmúlt hetekben, s a bajnok Fraditól is csak egy 98. perces találattal kapott ki (2–3).

Ha ezek a statisztikák nem lennének elég meggyőzőek, hogy a Zalaegerszeg mennyire jódöntést hozott Márton Gábor kinevezésével, az végképp rámutat a szárnyalásra, hogy a Boér-féle 0.85-ös átlag utódja esetében 1.6-os átlagnak felel meg – kis híján ráduplázott elődje pontátlagára, még úgy is, hogy jóval több meccsből merített a statisztika.

Meglepő lépések Diósgyőrben

Ha a Ferencvárosnál a Máté–Sztankovics lépést rendhagyónak neveztük, akkor a DVTK téli mizériáját is muszáj belevennünk az „extrém” sorba: a miskolciak január végén, mindössze két nappal a tavaszi szezon kezdete előtt küldte el azt a Kuznyecov Szergejt, aki nagyszerű hónapokat mutatott fel az előzetesen sokak által kiesésre ítélt újoncnál – az ukrán-magyar edző 14 OTP Bank Liga-találkozót kapott, ezeken a csapat hét diadalt, három döntetlent és hét vereséget ért el, ami 1.41 pontos átlagot jelent. Ekkor a Diósgyőr a hatodik helyen volt a bajnokságban.

Február 14-én érkezett meg Vladimir Radenkovics, akivel remekül indult a gépezet, az együttes az első öt mérkőzéséből négyet megnyert, és úgy tűnt, Szivics és Sztankovics egykori asszisztense remek találat lehet a piros-fehérek számára. A váltás okozta friss lendület viszont azóta alábbhagyott, a DVTK március 30-a óta mindössze két bajnokit nyert meg, de a középmezőnyt így is stabilan tartotta a miskolciakkal.

Radenkovics 13 OTP Bank Liga-meccsén átlagosan megszerzett 1.54 pontja némileg jobb, mint Kuznyecov 1.41-es statisztikája, utóbbi esetében azonban több kiegyensúlyozottság érződött, míg a szerbnél az elmúlt hetekben tapasztalható ingadozás kicsit furcsa.

A diósgyőri jövés-menés kapcsán fontos kiemelni, hogy a két vezetőedző számai alapvetően nem sokban térnek el egymástól, Kuznyecovnak viszont ugyebár nem szakmai szempontok, illetve a rossz eredmények miatt kellett mennie, hanem azért, mert nyilvánosan kritizálta a klubvezetés lépéseit, valamint annak átigazolási stratégiáját, emiatt is annyira rendhagyó ez az edzőváltás.

Azt viszont már bejelentették: Radenkovics marad a csapat edzője a következő szezonra is.

Új fejezet Újpesten

Igencsak eseménydús szezon végén járnak a fővárosiak, ám egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy a szurkolók megnyugodhatnának. A klub február elején tudatta hivatalosan is, hogy a MOL megvásárolja Roderich Duchatelét-től az Újpestet, első lépésként pedig távoznia (vagy mégsem) kellett Nebojsa Vignjevicsnek. Na persze nem az együttestől, esetében ugyanis az a nem szokványos helyzet áll fent jelenleg is, hogy nem volt hajlandó aláírni a szerződésbontásról szóló papírokat, így hivatalosan még a lila-fehérek alkalmazásában áll, de már nem ő a vezetőedző.

Február nyolcadikán Mészöly Géza ült le a kispadra, és egyből be is kezdett egy DVTK elleni 2–1-es diadallal, a löket viszont gyorsan meg is csappant három vereséggel, főleg, mivel ezek egyike egy Ferencváros elleni 5–0-s blama volt. Az újpestiek a rossz széria után megverték a Fehérvárt és a Paksot is, három körön át veretlenek maradtak, egy szörnyű április keretében viszont zsinórban négyszer is kikaptak, a bennmaradás így is sima lett, a szezon viszont az első két hónapot és a tulajdonosváltást jelentő reményt nem számítva eléggé kiábrándító véget ért.

Vignjeviccsel egyébként biztatóan kezdett a csapat, a szezon elején első két összecsapásán hat pontot gyűjtött, a tizedik forduló után hat győzelemmel, két döntetlennel és két vereséggel még a harmadik helyen tanyázott 21 ponttal. Októberben aztán kezdedét vette egy lejtmenet, aminek során a csapat kilenc meccséből nyolcat elveszített, aminek köszönhetően a lila-fehérek a dobogóról visszaestek, hogy a kiesés elkerüléséért küzdjenek a folytatásban.

Két körrel a szezon vége előtt az is biztossá vált, hogy a Mezőkövesd mellett a Kisvárda lesz a másik kieső, így Mészöly tulajdonképpen teljesítette a célkitűzést – de vajon javult-e a csapat az edzőcserével? Ami szemmel látható volt, hogy mentálisan megtört az Újpest, Vignjevics pedig egyáltalán nem tudta már feltüzelni az öltözőt, elveszítette aztm így kijelenthető, hogy az edzőváltás indokolt volt. Ugyanakkor a fővárosiak azért köszönetet mondhatnak a várdai és a kövesdi kisiklásoknak is, mert végig vékony jégen táncoltak, a riválisok azonban tettek róla, hogy Újpesten végül ne kelljen a kieséstől tartani. A számok alapján a lila-fehérek nem igazán javultak Mészöly érkezésével, hasonlóan teljesítettek, mint elődjével – ugyanakkor adott egy bizonyos mentális pluszt az öltözőnek, amellyel sikerült tartósan a vonal fölött maradni, biztonságos távolságra, még gyengébb periódus esetén is.

Ahogy viszont az várható volt, Mészöly Géza csak tűzoltásra érkezett, az új szezonban már nem vele dolgozik az Újpest. Egyelőre nem tudni, kivel, Tímár Krisztiántól, Marko Nikolicson át egészen Mauro Camoranesiig több név is felmerült, de a lila-fehér füst még nem szállt fel, egyelőre bejelentés nélkül vagyunk.

Edzőváltások a labdarúgó OTP Bank Liga 2023–2024-es idényében:
(2023. augusztus 12. – Kisvárda: Milos Kruscsics helyett ideiglenesen Gerliczki Máté)
2023. szeptember 3. – Kisvárda: Gerliczki Máté helyett Mátyus János
(2023. szeptember 4. – Ferencváros: Máté Csaba helyett Dejan Sztankovics)
2023. november 7-8. – Kisvárda: Mátyus János helyett Feczkó Tamás
2023. november 12-13. – ZTE: Boér Gábor helyett Márton Gábor
(2024. január 31. – DVTK: Kuznyecov Szergej helyett ideiglenesen Simon Miklós)
2024. február 8. – Újpest: Nebojsa Vignjevic helyett Mészöly Géza
2024. február 13. – Mezőkövesd: Kuttor Attila helyett Milan Milanovic
2024. február 14. – Diósgyőr: Simon Miklós helyett Vladimir Radenkovic