Nemzeti Sportrádió
Most szól:
Élő Eredmények

Ó, kapitány, kapitányom: szerinte csak egy a sok közül, de most ő lehet Magyarország legnagyobb királya

Ó, kapitány, kapitányom: szerinte csak egy a sok közül, de most ő lehet Magyarország legnagyobb királya

m4sport.hu | Szerző: Szepes Viktor
Az Európa-bajnokságra fordulva egyszerűen nem lehet megkerülni: beszélnünk kell Szoboszlairól.

„Hova tart mondd csak a világ, mi?
A fele semmi de a fele valami és
Az a fele olyan dolgokkal van tele
Amire itt mindenki kíváncsi”

(Tankcsapda: Mire vagy kíváncsi?)

Habár a labdarúgás létrejötténél, fejlődésénél és globális küldetésénél a közösségi gondolkodás, alkotás, s persze élmény a fő rendező elv, mégiscsak egyéniségek teljesítményéről (és egymásra gyakorolt hatásukról) beszélünk – elkerülhetetlen, hogy a csapatjáték, -szellem, taktika és egyéb elemek mögött felismerjük a rendszer alapját: az embert. Habár a szponzorok, szurkolók vagy akár egy egész nemzet identitását hagyományosan inkább klubok határozzák meg, a labdarúgók intézményesülése abszolút végigkísérte az elmúlt évszázadot: az Aranycsapatnak is volt Puskás Ference (tízből kilenc turistának utóbbi jut eszébe, ha a magyar fociról kérdezik), egzotikus brand volt a foci világában mondjuk Diego Maradona vagy David Beckham, a legutóbbi világbajnokság záróakkordjaként pedig Lionel Messire kanyarítottak egy jókora palástot, mondván, ő a király a futballdemokráciában

A jelenség persze abszolút nem a labdarúgás privilégiuma, a perszonalizáció a közösségi média elterjedésével virágzik, elég csak az ún. influenszerekre gondolni. Az emberek nyilván másokhoz mérik saját szellemi és fizikai tőkéjüket, példaképekkel paraszociális kapcsolatba kerülnek, általuk állítanak fel célokat maguk elé, s miután manapság már jóval több inger éri őket egyszerre, mint korábban bármikor, különösen támaszkodnak a rájuk legnagyobb hatással lévő véleményekre. Ennek egyik mellékhatása a perszonalizálódás, legyen szó kultúráról (a frontember miatt megyünk el koncertre), politikáról (a politikusra szavazunk, nem a pártra) vagy akár sportról is. Ugyan vannak olyan intézmények, amelyek soha nem engedik, hogy egyes szereplőjük túlnőjön rajtuk – mint a győzelemre termett Real Madrid, melynek takaróján még Cristiano Ronaldo sem tudott egzisztenciájában túlnyújtózni, Kylian Mbappé sem fog –, de egy futballválogatott globálisan nyilván soha nem lesz ilyen. Egy nemzetet, kultúrát, identitást büszkén képvisel – annál többet nem tud.

MTI/Szigetváry Zsolt

Hat, alkot, gyarapít

A magyar válogatott újkori felemelkedésében Szoboszlai Dominik a kulcsfigura, aki már nemcsak „holmi” csapatkapitány vagy a keret átlagánál tehetségesebb játékos, jóval több – már csak azért is, mert most ő lenne az első, aki vitatkozna velem. Akárhogy is, ő már állam az államon belül szakmai, közösségi és kulturális szempontból is, s szerencsére ebből a csapat és játékos is profitál, hiszen jelenléte még nagyobbat görbít a csapat amúgyis felfelé ívén.

A fent részletezett, web2 által uralt világban, de úgy összességében is nagyon rég volt olyan világsztár-ígéretünk, mint Szoboszlai. Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér: Puskás Ferenc, Albert Flórián és a többi legenda egy jóval kevésbé globalizált futballkörnyezetben tevékenykedtek, a közelmúlt legjobbjai közül pedig Gera Zoltánt, Király Gábort vagy Dzsudzsák Balázst is túlnőtte a népszerűsége, amelyben persze jelentős szerepe van a válogatottunk általánosan pozitívabb megítélésének, Dominik (még) exponenciálisan felfelé ívelő karrierjének és a már említett hatásgyakorlásnak is. Alkot, gyarapít – ezáltal hat.

Egy futballistának egyszerre van könnyű és nehéz dolga, ha egyetemes, vagy legalábbis országszintű elismertségre tör: egy bizonyos szintig nem kötik gúzsba őt és közönségét stílusok, eszmék, mint egy művész vagy politikus esetében. Ha Magyarországot képviseli, a hazai szurkoló orrvérzésig rajong érte, ugyanakkor kritikus is teljesítményével kapcsolatban, elvégre a futballt mindenki magáénak érzi. Karikó Katalinra is egy ország büszke, de tevékenysége messze nem ennyire transzparens, bevallottan nem ért hozzá a társadalom 98 százaléka. Ugyanakkor katarzist képtelen előállítani.

Szoboszlai Dominik útja, megfűszerezve a magyar válogatott iránti felfokozott rajongással – ne felejtsük, már a 2016-os Eb-kijutás párórás kényszerpihenőre küldte a négyeshatos vezetőit – magában vonzza az elismerést, rajongást. A magyar közvélemény hét-nyolc évvel ezelőtt még csak az U17-esek közt látta néhány hatalmas bombagólját, aztán szép lassan tinédzserként az osztrák bajnokság legjobbja, a felnőttválogatott meghatározó tagja lett, hogy aztán 2024-ben kétszeres Német Kupa-győztesként, Liverpool-játékosként, angol Ligakupa-győztesként, a válogatott csapatkapitányaként és nem utolsó sorban minden idők messze legdrágább magyar futballistájaként emlegessük – még reálértéken is. 23 évesen.

Szoboszlai Dominik „pizzája” a Premier League mögöttünk hagyott szezonjában.

A liverpooli Szoboszlai mint hírfaktor

A Google keresési adatai szerint 2023-ban Szoboszlai a 9. legfelkapottabb személy volt Magyarországon, egyetlen sportolóként a legjobb tízben, mindezt úgy, hogy nem szegélyezte életét bármilyen negatív hírfaktor – hogy mást ne mondjunk, a 2022-es top10-be két sportoló került be: Liu Shaolin Sándorral kapcsolatban az országváltás, Szilágyi Liliánánál pedig sajnálatos családi botrány volt a felkapottság fő oka. A „sportesemények” kategóriájában a Google Trends tíz leggyakoribb kereséséből mindössze kettő volt nem a magyar válogatottal vagy Liverpoollal kapcsolatos (atlétikai vb, Barca–Real), s például tavaly július első feléből egyetlen nap van, amikor a sportkategóriájú magyarországi keresések az éves átlag fölé kúsztak: 2-a, amikor Szoboszlai aláírt a Poolhoz.

S ha már az aláírás: a csapatkapitány és a Liverpool kapcsolódása új dimenzióba helyezte a megítélését, a magyarok elvárásait és egyáltalán a futballhoz való hozzáállásukat is. A Premier League és a Pool brandjének befolyását felesleges túlragozni, a világ futballjának legfelső szintjéről van szó, s nem győzzük hangsúlyozni, nagyon rég járt magyar játékos ilyen magasan, elvégre Szoboszlai nem csak egy csikó a vörösök fiókcsapatában, ahogy mondjuk Adorján Krisztián vagy korábban Gulácsi Péter volt. Apropó Gulácsi, azt is fontos megértenünk, hogy bár hiába tömbösítjük „topligákként” a legerősebb európai bajnokságokat, történelmi, kulturális és fizikai szempontból az angol kiemelkedik ezek közül. Mégha hajlamosak is vagyunk túlmisztifikálni, tagadhatatlanul a foci édenkertje.

Az angliai szerződés egy hét alatt megduplázta Szoboszlai Instagram-követőit, a DOTCrush adatai alapján a 512 ezerből 1.2 millióra rúgott (azóta pedig még egyszer duplázott, jelenleg kb. 2.4 millió) – az elhanyagolható számú angol követőből nagyjából negyvenezer lett, miközben arányaiban a magyarok maradtak 46 százalék környékén, azaz itthon is volt hova növekednie a felkapottságának. Médiumok és multicégek számára mi sem kellett több: ekkor lett Szoboszlaiból – puritán megfogalmazással élve – celeb. A példakép-funkciót már ezt megelőzően is betöltötte, a gyerekek nem győztek Szoboszlainak öltözni farsangon, az ő mezét kérni karácsonyra vagy csak molinókon egy random meccs után, az Eb-hez közeledve pedig az ő kedvencét hallgatjuk a zenelejátszókon, esszük a gyorsétteremben, és Dominak hisszük el leginkább, hogy bennünk van a magyar tuning.

Nyilván ő a profi, de ezt az egész felhajtást sokkal jobban kezelte, mint a magyar média és közvélemény. Az internetes oldalak (a több pozitív példa mellett is) sajnos sokszor a ló túloldalára estek olcsó kattintásokért, s már a Szoboszlaira leselkedő veszélyként adták el a liverpooli hideg időjárást, skandalumként harsogták sokadrangú angol portálok negatív kritikáit és persze menthetetlenül megjelent a futballbulvár, bántóan érdekes lett, hogy Szoboszlai most éppen Fannival, Majával, Szamantával vagy kivel jön össze – adott médiumot sokszor csalt a kontraproduktivitás csapdájába. Érhet az a vád, hogy most pont én is Szoboszlaiból gyártom a kattintásokat az m4sport.hu-nak, de jelen esetben személye a cél és nem az eszköz. Szoboszlai erősebb hírfaktor lett, mint bármelyik magyar sportoló.

Volt ilyen is.

Végletek csapdájában

Ha pedig a Szoboszlai-jelenséget a futball oldaláról közelítjük meg: általa érezzük, hogy újra van egy fontos szeletünk a topfutball tortájából. Gera El-döntőig, de nem tradicionális nagycsapatokig jutott a PL-ben, Lőw Zsolt pedig a Chelsea-vel megnyerte a Bajnokok Ligáját, de asszisztensedzőként mégsem jutott számára akkora rivaldafény, mint egy játékosnak. Szoboszlai által mi is újra kapcsolódhatunk a Premier League-hez, egyszerre érezzük valóságosnak, közelinek.

És mivel ezen a szinten egyetlen fecskénk, görcsösen ragaszkodunk a nimbuszához, mintha a személyes projektje nemzeti ügy lenne, mintha mindenki személyes sikerének (is) élné meg Szoboszlaiét – hát mennyire tipikus, hogy Jürgen Klopp a magyar stáb („Team Hungary”) kérdése előtt rávágja, hogy szerinte is jó játékos! A Szoboszlai-jelenség tökéletesen rámutat  a társadalmi pszichózis csapdáira: mindent akarunk, és azt azonnal, az akut jelentkező végletek pedig elhomályosítják a folyamat jelentőségét.

Igen, Szoboszlaival is hajlamosak voltunk a végletek csapdájába esni. Liverpoolba érkezésénél gyorsan mindenki elájult, ő maga is többször mondta, messze felülmúlták elvárásait az első hetek, hónapok. Miután felvette a ritmust, Klopp abszolút alapemberként számított rá, s ha nem is járatta csapágyasra, az örömteli játékpercekkel olyan terhelést kapott – nem beszélve arról, hogy a válogatott szünetekben sem éppen ejtőzött –, amilyet pályafutása során még nem. Bár a magyar néplélek hajlamos idő előtt kétségbe esni (vagy ellenkező esetben a medve bőrére inni), nem ördögtől való dolog egy sérülés és kispadon kezdett meccs, de még ha hullámvölgynek nevezzük, akkor sincs semmi látnivaló.

Bocsák Bence, angliában élő magyar újságíró mutatott rá, hogy Szoboszlai számára nem jöhetett rosszul az utolsó hónapok relatív mellőzöttsége, akár a teljesítményén is látszódhatott, hogy tudata alatt már az Európa-bajnokság pörög. Konzervatív futballguru erre rákontrázhatja, hogy Angliában ez elképzelhetetlen, de ne feledjük el tételmondatunkat: emberekről van szó. Szoboszlai is ember, ugyanolyan problémákkal, gondolatokkal, mint mi, akit ezek menedzselése ugyan az átlag fölé emel, de akarva akaratlanul is motoszkálhat benne, hogy eddigi pályafutása legfontosabb mérkőzései következnek, egy csapat, kis túlzással egy ország számít rá. Ne feledjük, a válogatottban világversenyen még soha nem szerepelt, de klubszinten is például összesen kettő meccse van a BL egyenes kieséses szakaszából (borítékolható kiesés a City ellen), illetve még néhány hazai kupadöntő. Nem a fékevesztett nacionalizmus beszél belőlem: a magyar válogatottat csapatkapitányként Európa-bajnokságon szerepelni lényegesebb dolog, nem mellesleg ő maga is szívügyeként tekint rá, egész élete csúcspontja.

Pláne abban a szerepben, amit Szoboszlai a válogatottnál szakmailag is betölt – s ezt is nehéz halandó szurkolónak feldolgozni, teljesen más, mint Liverpoolban.

Szoboszlaihoz pozicionált válogatott

„Ezt a sztárjátékos sztorit engedjük el!” – kérte a Montenegró-meccs utáni sajtótájékoztatón, hozzátéve, hogy ő is csak egy a sok futballista közül, s amíg nem ritka, hogy egyéni sportágban épp az egó emel ki a többiek közül, csapatjáték versenyzőjeként dicséretes Dominik hozzáállása. Bizonyos szempontrendszer mentén valóban csak alkotóelem, a magyar válogatott irigylésre méltó egységének – #csakegyütt – a része, de mégis érezzük, más az egzisztenciája, mint mondjuk Liverpoolban. Bár ránézésre csak egy karszalag, mégis sokatmondó, hogy Marco Rossi már 22 évesen is őt jelölte ki (mármint Szoboszlai volt 22 éves akkor, nem Rossi) Szalai Ádám utódjának csapatkapitányként, ami a válogatottban hatalmas felelősség, a szurkolókkal való közös pálinkázáson messze túlmutat. Őt pedig az idősebb játékosok is elismerik kapitányuknak, ami elsősorban nem a játéktudásának, hanem a hozzáállásának, karakterének szól.

Szoboszlai Dominik hatását a magyar válogatott labdás játékára jól mutatja az ábra, amely a selejtezősorozat mérkőzéseiből táplálkozik. A magyar kapitány pontjánál lévő másik kiemelkedő játékos egy bizonyos Kylian Mbappé.

De a jelenlegi válogatott a pályán is támaszkodik rá. Mivel a Rossi-kurzus részben szakított a pozíciós sémákkal, vagy legalábbis sokkal kevésbé támaszkodik rá, jóval inkább a játékosok ösztöne diktálja a futballt. Lehet ezt labdához pozicionálásnak, labdáshoz pozicionálásnak is meghatározni, de talán a legközelebb az igazsághoz a „Szoboszlaihoz pozicionálás” áll, hiszen a csapatkapitány labdás és labda nélküli mozgása határozza meg a játék ritmusát, a túltöltések oldalát, a labdakihozatalok irányát és igen, a többiek helyezkedését is. Szoboszlai Dominik az egyetlen magyar futballista, aki az Eb-selejtezősorozatot végigjátszotta, gyakorlatilag minden releváns statisztikában az első, gólokban Varga Barnabás felzárkózott mellé. Érezzük ugye, hogy a Liverpool másképp épül fel, hogy mást ne mondjunk, szabadrúgások, tizenegyesek még nem a magyar srác feladatai.

Zárójeles kérdés, mihez kezd a válogatott, ha neadjisten nem lesz a pályán, erre az elmúlt évben nagyjából 45 percet készülhetett a csapat, hiszen mindössze ennyit mulasztott. De ne essünk kétségbe: mivel a stílusunk egyik legfőbb fegyvere, hogy tökéletesen alkalmazkodik a játékosok erősségeihez, nem lesz a pályán, aki egy az egyben pótolja – de a cél nem is ez. Schäfernek Schäferként, Sallainak Sallaiként kell futballoznia, akár ott van mellette a kapitány, akár nem. Nem féltem ettől a válogatottat, de egy ország bízik benne, hogy erre most nem kerül sor!

Az előző Eb-t sérülés miatt hagyta ki, ami elmondása szerint nagyon fájt neki, ugyanakkor ezt is motivációba fordította. Ebben is kiemelkedő: ami nem öli meg, az tényleg erősíti. Mivel emberből van, nem egyszer látjuk a pályán a frusztrált oldalát, de a hiányérzete spannolja őt tovább, lám Németországban gólpasszt adott, amikor dobálták a szurkolók, a törökök ellen dühösen rúgta el a labdát a félidő lefújásánál, negyedórával később már a győztes góljának megágyazó szabadot harcolt ki, a Montenegrónak lőtt csodagóljánál pedig az volt a magyarázat, hogy a vendégek nyolcasa cukkolta őt, hát, akkor megmutatja neki! Hátha jó sokszor felbosszantják az Eb-n is!

A kontinenstorna előtt önmagának is magasra rakta a lécet: a Puskás Aréna korlátján csücsülve megígérte hatvanezer embernek, hogy ezen a nyáron valami felejthetetlen következik. 24 évesen azonban nemcsak a magyar elvárások vannak magasan vele kapcsolatban, több nemzetközi portál is foglalkozott vele, mint a torna történetének legfiatalabb csapatkapitánya, 20. legértékesebb játékosa, az UEFA is ajánlgatta fantasy csapatokba. Magyarország pedig az eddigieknél is erősebben bízik a válogatottjában, ami érzékeny dolog, mert nem szoktunk még hozzá úgy a sikerekhez, hogy egy Eb-bukás ne ejtene mély sebeket.

Talán nem koronázzák meg a Duna jegén (miközben Schirilla György úszik át alatta), ha a válogatottat mondjuk a legjobb nyolcba vezeti, de a foci- és Szoboszlai-őrület új dimenziót ölthet. Egy sima kiesésnél viszont előtérbe kerülhetnek a kérdőjelek: mellőzöttség Liverpoolban, bukás a válogatottal, megfeneklett Szoboszlai karrierje? Az Eb egy lehetőség, de legalább most az egyszer ne végletekben gondolkodjunk! Akárhogy is sikerül a viadal, Szoboszlai ugyanaz a futballista és ember marad, aki hosszú-hosszú idő után egy világsztár-ígérete a magyar focinak. Se több, se kevesebb. Karrierje elég hamar magas szintre ért, de nem a legmagasabbra, továbbra is felfelé ível a pályafutása, amin ez a nyár csak erősíthet, romba viszont aligha dönthet.

De könnyebb lesz ezt kezelnünk, megítélnünk, amikor majd Szoboszlait nem a 2020-as évek egyetlen, hanem első ilyen magyar játékosaként emlegetjük.


A labdarúgó Európa-bajnokság mérkőzéseit az M4 Sport és az m4sport.hu élőben közvetíti.

A teljes menetrendjét itt találja.

A csoportkör állását itt böngészheti.

A csoport: Németország, Skócia, Magyarország, Svájc

1. forduló:

június 14., péntek:

21.00: Németország-Skócia, München (M4 Sport)

június 15., szombat:

15.00: Magyarország-Svájc, Köln (M4 Sport)

2. forduló (június 19., szerda):

18.00: Németország-Magyarország, Stuttgart (M4 Sport)

21.00: Skócia-Svájc, Köln (M4 Sport)

3. forduló (június 23., vasárnap):

21.00: Skócia-Magyarország, Stuttgart (M4 Sport)

21.00: Svájc-Németország, Frankfurt(M4 Sport+)

 

Borítókép: Major Máté

További tartalmak