A szabály az szabály

Az MLSZ versenyszabályzata így rendelkezik az ügyben:

• Európai kupák playoff körébe, illetve a Bajnokok Ligája selejtező 3. fordulójába jutott csapat egyoldalúan kezdeményezheti az adott kör első mérkőzése előtti vagy utáni bajnokija elhalasztását. Mindezt a sorsolást követő 48 órán belül kell megtennie, s a kérelemben meg is kell jelölnie az elhalasztott meccs új időpontját (a megadott tartaléknapok közül, amiből összesen kettő van).
• Európai kupák csoportkörébe jutott csapat egyoldalúan kezdeményezheti őszi játéknapjainak megváltoztatását az MLSZ Versenybizottságnál. Ebben az esetben a szabályzat nem tesz különbséget a nemzetközi sorozatok között. (Sokatmondó, hogy az esetleges tavaszi nemzetközi meccsek környéki bajnokiairól a versenyszabályzat egyáltalán nem rendelkezik.)
• A szabályosan benyújtott kérvényeket a Versenybizottság versenyügyi eljárás keretében automatikusan jóváhagyja, ezekkel szemben jogorvoslatnak helye nincs.

De van itt még egy európai sorozatoktól független szabály is:

• A résztvevő sportszervezetek – rendkívül indokolt esetben – kérelmet nyújthatnak be, konkrét mérkőzés napjának, kezdési időpontjának vagy helyszínének megváltoztatására, ezt a Versenybizottság versenyügyi eljárás keretében vizsgálhatja. A „rendkívül indokolt esetben” megjegyzés nincs részletezve, a kikötés csupán annyi, hogy az őszre kiírt meccseket az őszi szezon végéig, a tavasziakat pedig az utolsó előtti fordulóig be kell pótolni. Ebben az esetben első körben nyilván az ellenfél hozzájárulására van szükség.

Ferencváros és a BL-selejtezők

A Fradi esetében az első félreértést az első fordulóból elhalasztott debreceni bajnokija adja, azt viszont a Loki kezdeményezte, állítólag a városban zajló Campus Fesztivál miatt, bár a tendenciák alapján aligha bánkódtak emiatt a Népligetben. A másik idei halasztás a ZTE elleni meccs lesz az 5. fordulóból, azzal a szabályok szerint nincs is semmi gond, a két playoff meccs között lenne.

Bár a szabályok szerint az FTC már a Midtjylland elleni párharc környéki bajnokikból is odázhatná az egyiket, a klub ezzel nem él. A keddi dániai és a szombati diósgyőri meccshez képest Pascal Jansen ötöt változtatott a kezdőcsapaton, a mezőnyjátékosok közül csak Cebrail Makreckis játszotta végig mindkettőt, s elég bosszantó (mégha a sérülések is belejátszanak), hogy a friss sellyei díszpolgár Dibusz Dénesen kívül egyetlen magyar sem került a rotációba.

Ami a Midtjyllandot illeti, a dán csapat már pénteken letudta aktuális bajnokiját, ugyanúgy öt változtatással, ugyanúgy a védelmét kevésbé bolygatva. A BL-selejtező harmadik körében érdekelt húsz csapatból egyébként három – a bolgár Ludogorec, a szlovák Slovan Bratislava és a lengyel Jagiellonia – halasztotta a hétvégi bajnokiját, míg a PAOK, az APOEL és a Lille számára még el sem kezdődött a hazai liga, ők alanyi jogon pihentek. A maradék 14 csapatból 12 behúzta aktuális meccsét, A Bodö/Glimt ikszelt, a Royale Union Saint-Gilloise kapott csak ki.

Az elmúlt évek elhalasztott Fradi-meccsei között találunk azért néhány érdekességet, ami bökheti az edzők csőrét Pakson vagy Felcsúton. Tavaly az első fordulóból kapásból szeptemberre tolták a Kecskemét elleni találkozót, ami papíron a BL-selejtező második köre közben lett volna esedékes. Bár ebből ugye végül Konferencia-liga lett, a lényegen nem változtat: a(z egyébként akkor is hatályos) szabályok szerint az alanyi jogos nemzetközi halasztás nem járt volna érte, az indoklás szerint viszont „az FTC nemzetközi kupaszereplését figyelembe véve az MLSZ elfogadta a klub halasztási kérelmét”. Élnék a gyanúperrel, hogy itt a Fradi Kl-turnéja volt az a bizonyos „rendkívül indokolt eset”, ami mondjuk Debrecenben a Campus Fesztivál, s az akkor szintén Kl-szereplő Kecskemétnek is kapóra jött az odázás, hiszen a Versenybizottsághoz már közös kérelem érkezett be.

Az ötödik fordulóból eltolt mezőkövesdi bajnoki már a playoff előtt lett volna, itt csak egy zárójeles kérdés: vajon a Fradinak előnye származott abból, hogy nem a Hamrun Spartans és a Zalgiris Vilnius elleni meccse közé ékelte, hanem benyomta a Kl-csoportkör és a bajnokság őszi zárása közé? Így az eleve fáradt csapat 21 nap alatt hét meccset játszott, azaz minden harmadik nap pályán volt, bár egész jól kijött ebből az időszakból, csak a paksi bajnokiját és vele együtt az őszi elsőséget vesztette el a bajnokságban, mégha a Konferencia-ligában rezgett is a léc a Cukaricki otthonában.

A kecskemétihez hasonló precedens 2020 nyarán esett még meg a Ferencvárossal, igaz, akkor a koronavírus-járvány miatt minden nemzetközi forduló egy meccsen dőlt el, a magyar bajnok pedig végül főtáblára is jutott a Bajnokok Ligájában. Az augusztusi Diósgyőr-meccsből januári lett, holott a BL-selejtező második köre előtt lett volna; persze a covid során egy-egy meccshalasztás messze nem volt olyan ördögtől való, sőt a járvány során speciális szabályok adtak lehetőséget a halasztásra, szinte nem volt olyan NB I-es csapat, aki menetrend szerint le tudta játszani a bajnokságot az első keretével.

Ferencvárosi Torna Club

Ember tervez, Kl végez

A másik három európai kupacsapat vezetőedzői mindannyian kifogásolták már saját csapatuk helyzetét és explicit módon vagy bújtatva, de ezekben a megnyilvánulásokban lehetett érezni a „bezzeg a Fradinak…”-féle keserűséget.

„Borzasztó enerváltan, fáradtan játszottunk. Abszolút nem normális, hogy két-háromnaponta meccset kell játszanunk 12-13 játékossal. Normális esetben nem lehet halasztani, csak ha playoff-körösök vagyunk. Van olyan csapat, akinek lehetett, a Fehérvárnak nem” – mondta még a Sumqayit elleni Kl-selejtező után Pető Tamás.

„Ezúton is köszönöm a szövetségnek, hogy segített megoldani ezt a problémát. El szerettük volna tenni a mérkőzést, Más országokban nem játszanak a kupacsapatok, mindent megtesznek, hogy a klubok jól szerepeljenek. Mindenki csak panaszkodik, senki sem tesz semmit, pedig mi is a magyar futballt képviseljük a Vidivel és a Pakssal. Minimális időnk volt a felkészülésre, egy edzésünk volt, a kollégáimnak szintén. Azt gondolom, a jövőben át kell gondolni a szabályokat, hogy a saját klubjainkat hozzuk előnybe, ne más országok klubjait” – fakadt ki a Nyíregyháza legyőzése után Hornyák Zsolt.

„Természetesen nem mondtunk le a három pontról, ám a keddi Konferencialiga-selejtező fontosabb. Jól jött volna most egy hét szünet, hogy keddre teljesen rendben legyünk, de úgy látszik, Magyarországon csak a Ferencvárosnak lehet halasztani…” – így a ZTE elleni vereséget követően Bognár György.

Álljon még itt egy másik Bognár-idézet, a paksi mester az m4sport.hu-nak adott májusi nagyinterjújában így fogalmazott a halasztás kérdéséről:

„Nem tartom jónak. Van benne logika, bizonyos esetekben egyszer-egyszer rendben van, de én azt gondolom, sokkal jobb, ha az ember nem tologatja a meccseit, hanem egy programot végigcsinál. Azt hiszem, ezt az angoloktól kellene ellesni, ők két-háromnaponta is játszanak meccseket és nincs semmi bajuk. A probléma az szokott lenni, hogy az ellenfélnek van több laufja, ők egy hétig készülhetnek az adott meccsre. Ez így már nem korrekt. Be kellene legyenek heti két meccsre programozva, én így számolok, játszani kell, nincs ezzel semmi probléma.”

Mi fáj Bognáréknak?

Először is az, ha a harmadik körös szabály a Konferencia-ligára is érvényes lenne, a mostani meccsüket már eltolhatták volna ők is. Mindenesetre erre eddig elég kevés példa akadt, mondván nagyon kevésszer jutott a Fradin túl más csapat európai főtábla lábvizébe, két éve egyébként a Fehérvár kőkeményen el is halasztotta a Köln elleni playoff párharc közepéről az Újpest elleni NB I-es találkozót.

A másik fájdalmas pont az olyan precedens lehet, ami tavaly a zöld-fehérek első bajnoki fordulóját érintette: a Fradi halasztási kérelmét meghallgatták, befogadták, holott ugye ez nem a nemzetközi szereplést érintő, egyoldalú igény kellett, hogy legyen. A nyilatkozatokban elejtett félmondatok arra utalnak, hogy a többiekét nem, de ezek alapján még nem tudjuk, ezek valóban hivatalos, szabályszerűen beadott halasztási kérelmek vagy inkább vezetőedzői ventilálások voltak-e.

Mindenesetre az európai trend a magyar ellentéte: az Európa-ligás és főleg Konferencia-ligás csapatoknál jóval gyakoribb a halasztás fogalma, mint a BL-ben és mint a magyar csapatoknál. A példa egészen aktuális: a Mornar és az Ararat is eltolta a maga bajnokiját (miközben a Fehérvár ciprusi ellenfelének még nem kezdődött a liga), így a Paks, Puskás Akadémia és a Fehérvár is úgy játsz(ott)a le a hétvégi meccsét és a hétközi visszavágóját is, hogy ellenfele egy teljes hetet pihen(t) – ergo itt pont az a laufkülönbség alakult ki, amire Bognár György utalt.

MTI/Illyés Tibor

„A magyar futball érdeke”

A halasztásokkal, meg úgy cakumpakk a nemzetközi kupaszerepléssel kapcsolatban a szereplők ars poeticája a „magyar futball érdeke”, ami egy rendkívül kellemes kibúvó, elvégre a felek narratíváját gond nélkül fel lehet húzni rá. A Ferencváros mint elsőszámú koefficienshajhász okkal mondhatja, hogy az ő nemzetközi szereplése aztán nemzeti ügy, Hornyákék szintén joggal állítják, nemzetközi versenyek hazai szereplőjeként a magyar futballért is küzdenek.

Így hát a kérdést tovább is passzolom: mi a magyar futball érdeke? A Fradiból fundamentális BL-csapat legyen? Több magyar csapat jusson főtáblára évről évre? Legyen többszereplős a bajnoki cím kérdése? Minél több magyar játékos szerepeljen nemzetközi porondon?

Kicsit az az ember érzése, hogy ezekre az adekvát válasz az „is-is” lenne, de hát ettől láthatóan mérföldekre vagyunk, s ha „mindent akarunk, és azt azonnal”, nem is lesz belőle rendszerszintű előrelépés. Ha viszont nem hatalmas távlatokban, hanem máról holnapra nézzük azt a bizonyos magyar futball érdekét, nyilván az a vágyunk, hogy mind a négy csapat továbbjusson, csak ezzel sem a halasztások kérdése, sem a magyar és a nemzetközi foci szakmai viszonya nincs megfejtve.

A Ferencváros klubmodellje, játékospolitikája abszolút a nemzetközi előrelépésre fókuszál, a zöld-fehérek – amikor a piac megengedte – több esetben is télen változtattak nagyobbat a kereten, hogy a tavaszi sétagalopp alatt összeálljon az a mag, amely nyártól versenyképes lehet Európában. A felépített keret most már hosszú ideje bőven háromfrontos helytállásra termett, de nyilván ez még nem ér automatikusan BL-főtáblát minden évben, kell az a szakmai vezetés is, amely a jó játékosokból csapatot csinál, meg némi szerencse is, mert ez lényegében három-négy párharc, egyfajta sprintfutam eredménye.

A Fradi elmúlt öt bajnoki címe során öt különböző csapat – Fehérvár, Puskás, Kisvárda, Kecskemét, Paks – követte másodikként, ami kimondottan látványos kórképe az OTP Bank Ligának, nem beszélve arról, hogy itt 2. és 11. helyezett klub között víziójában, kultúrájában, anyagi és szakmai erőforrásaiban sincs nagy különbség, ebben a tumultusban nagyon nehezen emelkednek ki klubok a többi közül – talán a Puskás Akadémia próbál kitörni valami köztes zónába, ám a sorozatban negyedik nemzetközi kupát érő helyezést inkább a külföldi keménymagnak, mintsem saját nevelésűek tömkelegével sikerül elérni. Az európai nagyhatalmakhoz képest jelentős változás, hogy a 20. század vagy akár a kétezres évek tradicionális nagycsapatai nem emelkednek ki az említett masszából, a ligánk lényegében a Ferencváros alkotmányos monarchiája, amiben nyilván magának a Fradinak is nehéz előrelépnie.

Messze jutottunk a halasztásoktól, de alapvetően fontos különbség a Fradi és a többiek között, hogy utóbbiaknak a bajnokik is lényegében létfontosságúak, a 12 csapatos NB I-ben az sem példa nélküli (MTK, Vasas, DVSC), hogy nemzetközi kupainduló csapat egy évvel később kiessen az élvonalból, miközben belátható időn az FTC-nek nincs 33 fordulón átívelő kihívója, persze a mai világban egy bajnoki vereséget sem könnyen emészt meg a csapat. A Paks vagy a Fehérvár nyilván sejti, hogy a pótnapokon (december-januárban) már aligha lesz nemzetközi kötelezettsége, amikor pedig Pető Tamás arról beszél, hogy 12-13 játékosa van és nem 35-40, csak egy elemét említi ennek a különbségnek. Bognár amúgy egészen jól rotálja az egyébként jól felépített játékoskeretet Pakson, megesett, hogy kupafordulókon hét-nyolc emberét is kicserélte, mert a Papp-Windecker-Balogh triót leválthatta a Vécsei-Mezei-Szabó Bálint hármas, anélkül, hogy a minőségben nagyobb csorba esett volna. Csak ezeknél a kisebb, nem háromfrontosra szerkesztett csapatoknál júliusban üt be a ménkű, és elmegy Könyves, megsérül Hahn és Skribek, Böde már öregszik – egyből nincs elég támadó.

A szabályrendszer és a stratégia megalkotásánál érdemes ezeket a tulajdonságokat figyelembe venni, az idealista harmóniához pedig az sem árt, ha a csapatok helyén kezelik saját szerepüket a magyar futballban, miközben a feltételeknek mégis egyenlőnek kell lennie. Amikor Hornyák Zsolt a magyar futball érdekéről beszél a Puskás szerepéről kapcsolatban, valójában saját (csapata) eredményességére gondol elsősorban, mert nyilván nem kevés szakmai és anyagi tétje van számára ezeknek a fordulóknak, a köztes bajnokik a törikönyvekből hamar kikopnak, az európai szereplés félkövérrel ott marad, a saját érdeke pedig akkor pont egybevág a magyar foci pillanatnyi jójával.

Akárhogy is: ha a magyar futball érdeke egybevág Bognár György tervével, miszerint az angolok két-háromnapos meccsütemét érdemes felvenni, ezáltal is közeledni az európai elithez, a meccshalasztásokat el kellene engedni, fel kellene ismerni a pillanatnyi eredményességnél fontosabb célokat. Csak jelenleg az a kérdés, hogy erre nulla vagy egy magyar csapat van-e felkészülve – nekik ez nem hatna másként, mint pillanatnyi versenyhátrány a külföldi (jóval kisebb ambíciójú futballnemzethez tartozó) ellenféllel szemben. S – mint arra Tóth Balázs is felhívta a figyelmünket két évvel ezelőtt – a topligák tempójától nagyon messze vagyunk, nem feltétlenül az a következő állomás.