Nemzeti Sportrádió
Most szól:
Élő Eredmények

Tényleg csak egy „saldanhányi” különbség van a Fradi és a Puskás között?

Tényleg csak egy „saldanhányi” különbség van a Fradi és a Puskás között?

m4sport.hu | Szerző: Szepes Viktor
Röviden: nem. De talán hosszabban is érdemes ellamentálni a témán, tekintve, milyen tanulságos volt a szezon első „szuperrangadója” – amely az első hatvan percben egyenlő erők küzdelmének tűnt, aztán jött Matheus Saldanha és meccsdimenziót váltott.

Miután a Fehérvár tündöklése (sikerei, főszponzora) odalett, elmúlt néhány szezonban konszenzussá vált a teória, miszerint az OTP Bank Ligát két kasztra lehet osztani: az egyikbe a Fradi tartozik, a másikba a többi tizenegy – mindezt remekül példázza, hogy az elmúlt öt évben öt különböző csapat futott be másodikként az aktuális bajnok mögé. Ha nem is Ferencváros-szintű konzisztenciával, de a másik állandó elem a bajnokság élvonalában egyre inkább a Puskás Akadémia, az említett öt évadból négyszer zárt dobogón, és a maradék alkalommal is mindössze egy ponttal lett negyedik. Talán véletlen, de mindez egybeesik az időszakkal, amióta Hornyák Zsolt ül a felcsúti kispadon.

Itt vagyunk 2024 szeptemberében, és a fenti elmélet mintha kezdene omladozni. Ezt igazolják az említett eredmények, amelyekkel a Puskás az elmúlt idényeket nyugtázta, és ezen erősített a mostani rajt is: az erős bajnoki kezdés mellett az európai selejtezőben is olyat villantott a csapat, amire többen felkapták a fejüket. Sőt, meglepően sokan fejezték ki szimpátiájukat a Nagy Zsolték teljesítménye és küzdőszelleme felé, amire rá is erősíthetett, hogy a Fiorentina elleni visszavágóval párhuzamosan zajló El-selejtezőn a Fradi nem olyan meggyőzően képviselte a magyar futballt, mint korábban. Egy szó, mint száz: egyre többen állították, hogy a 11–1-es meccs állás 10–2-re módosult az OTP Bank Ligában, az FTC mellé felnőhetett a PAFC – ezért is harangozták be a legtöbben (mi is) az első randevújukat csúcsrangadóként.

A vasárnap esti találkozó pedig egészen konkrétan rámutatott a két csapat jelenlegi viszonyára: a Puskás Akadémia bátran futballozott a Groupama Arénában, abszolút egyenlő partnere volt a címvédőnek, aztán jött egy hármas csere, benne foglalva Matheus Saldanhával, és onnantól már nem maradt más, mint zöld-fehér erődemonstráció.

A Puskás-nézőpont

Hornyák Zsolt néhány héttel ezelőtt egy interjúban elmondta, hogy szeretné befogni a Fradit és bajnok lenni, a kommunikáció azért többnyire nem erről szól Felcsúton. Maga a vezetőedző, de például az akadémia alapítója (Orbán Viktor jelenlegi miniszterelnök) is többször hangsúlyozza, hogy a felcsúti vízió nem a bajnoki címek hajhászása, hanem az utánpótlásnevelés, amelynek terén, bár vannak kézzelfogható eredmények, elmaradások is. A csapatot a stabil NB I-es szereplés érdekében felduzzasztották minőségi és közepes légiósokkal, hogy a bennmaradással ne vesződjön sokat, a Hornyák-kurzus pedig sokat kihoz ebből a közegből, hiszen már hatodik éve egy elképesztően fegyelmezett és összetartó társaság benyomását kelti – a heterogén összetétel ellenére is.

A Puskás anyagi és szellemi lehetőségei alapján az elmúlt öt évben rendre dobogós vagy aközeli teljesítményre jogosult az élvonalban – de nézzük meg, van-e más csapat, amelyik ennyire konzisztensen produkálja az eredményt, amire hivatott lehetne? Nincs.

Ennek ellenére továbbra sem szerencsés a Puskás Akadémiáról mint bajnokesélyes csapatról beszélni – már csak küldetése miatt is. Ha már elérte, amit elért, természetes, hogy szeretne még ennél is többet, de végsősoron a felcsúti intézmény megítélése nem a szezonvégi helyezésekben, hanem a kiröppenő gólyák, Sallai Rolandok, Komáromi Györgyök és Nagy Zsoltok remélt utódjai alapján történik. Ha pedig ez így van, a hosszútávú összehasonlítás értelmét veszti, mert a Ferencváros dedikált küldetése a hazai trófeahalmozás és a fejlődő nemzetközi szereplés, ennek rendeli alá átigazolási politikáját, kultúráját. Ha mindezt egy aktuális esettanulmánnyal szemléltetnénk: amíg a Ferencváros részéről a 64. percben a Saldanha, Kehinde, Zachariassen trió érkezett csereként (s csak egy magyar mezőnyjátékos ült a padon), Hornyák Zsolt összesen hármat cserélt az egész meccsen – az új játékosok kivételével mindössze egy olyan játékos (egy védő) volt, aki nem utánpótláskorú.

Apropó egy-egy mérkőzés, érdemes megnézni a felcsútiak Fradi elleni összecsapásait: a 19/20-as szezon óta a mostani volt a 16. bajnokijuk, de mindössze a negyedik FTC-győzelem, ugyanennyi van a Puskásnak is a nyolc döntetlen mellett. Ekkora általános különbségnél (ami a Fradi és a többiek között meghúzódik) akár rá is süthetnénk a pátoszt, hogy a Ferencvárosnak van egy mumusa, de érdemes a meccsek mögé is látni: Hornyák Zsolt az edző, aki nem ad több tiszteletet a rekordbajnoknak, mint bármelyik másik ellenfelének, nem erősíti magában és játékosaiban a két csapat közötti különbséget, ennélfogva nem bekalkulálható nulla pontként gondol a közös bajnokikra, hanem elvárja az övéitől, hogy győzelemre játszanak. Most is mit kifogásolt leginkább? Hogy csapata a szünet után nem támadta le olyan intenzíven az ellenfelet – ritkán szoktak ilyesmit számon kérni a Groupama Arénában vendégeskedő edzők. Az viszont már jónéhány korábbi meccsből kiderült, hogy statisztikailag a Puskás Akadémia tudja leginkább megszorítani a Fradit, ergo kizárólag az eredmény és a teljesítmény szempontjából az elmúlt öt évben visszamenőleg átcímkézhetjük az FTC–PAFC meccseket a rangadó kategóriába.

Nyilván egy utat nem szabad egyetlen meccsre ráhúzni, s elhallgatni sem kell azokat az eredményeket, amiket a Puskás Akadémia elért az utánpótlásnevelés terén, viszont tény viszont, hogy a Fradi elleni rangadóra kettő magyar játékossal állt ki, csereként még egy jött be. Talán a bajnoki cím víziója előtti feladat ezen az arányon javítani.

A Fradi( és persze a Saldanha)-nézőpont

Érdekes helyzetben van a magyar bajnok, hiszen egyre-másra érik a kritikák a csapat teljesítményével kapcsolatban, miközben a bajnokságot továbbra is hibátlan mérleggel vezeti, s ha a végeredményt nézzük, legnagyobb (?) riválisát is magabiztosan győzte le. De mielőtt Saldanhával vagy nélküle veséznénk az elért eredményt, mutatott játékot, jegyezzük fel, hogy a Ferencváros javára nemcsak a pályán, de kulturális, történelmi szempontból is hatalmas a különbség, évszázados, ledolgozhatatlan az előny, ami önmagában még nem ér bajnoki címeket, de az anyagi és ezáltal szakmai fölényt hamar erődemonstrációvá szilárdítja.

Ugyanakkor kétségtelen, hogy a pályán mostanság több FTC-játékos nem találja azt a formát, amellyel kilóg az NB I-ből, amit egészen egyszerűen úgy lehet összefoglalni: az előtte adódó lehetőséget kihasználja. Az elmúlt években éppen ez volt a Ferencváros legnagyobb ereje (az ellenfelek nem kimondottan bátor hozzáállása mellett), a hibák büntetése, a könyörtelen szemlélet. Az, ami most Matheus Saldanha előadásában történik. Összevetésképp: a Puskás két támadója, Puljic és Colley bő két szezon alatt 22 gólt termelt az NB I-ben, Saldanha és Varga nyolc meccs alatt ennek több, mint a harmadát. Hornyák Zsolt sok nyilatkozatában emlegeti a nemzetközi szót: kvalita.

Csak két példa a sok közül, amikor a Puskás Akadémia dinamikus előnyben és/vagy létszámfölényben vezethetett támadást, az akcióból mégsem lett semmi.

Saldanha sztorija egészen hihetetlen, 80 játékperc alatt hat gólnál jár Magyarországon, de ha ehhez hozzávesszük az Anderlecht elleni 19 percet, úgyis azt jelenti, hogy 16 és fél percenként betalál a brazil csatár. Jelenléte viszont amekkora kincs a Fradinak, legalább annyi kérdést is felvet:

-Mi lesz Varga Barnabás játékperceivel, ha Saldanha ennyivel jobb formában játszik?
-Saldanha csak a magyar mezőnyből emelkedik ki ennyire vagy nemzetközi szinten is lehet versenyképes?
-Meddig tudja és akarja megtartani a Ferencváros?

Az első kérdést nyilván Varga formája is befolyásolhatja, a magyar válogatott támadó mostanában elég frusztráltnak tűnik, nyilván a gólok nem jönnek úgy, mint korábban – persze azt a tempót nehéz is fenntartani. A másodikra egyrészt Saldanha eddigi útilapuja is válasz (szerb gólkirályról van szó), másrészt addig ne vesézzük, amíg nem látjuk Fradi-mezben El-meccset játszani, mégiscsak más a Tottenham védői ellen játszani, mint – nem megbántva őket – Gollával, Beriasvilivel vagy Kálnoki-Kissel. A harmadik meg még pláne csak ezután derül ki.

Összességében tehát az összevetés nem állja meg a helyét, a Puskás Akadémia rendeltetésszerűen nem veszi fel a versenyt a jelenlegi Ferencvárossal – függetlenül a vasárnap délutáni meccs végeredményétől és Saldanha jelenlététől is. Az viszont valid, hogy az NB I kasztrendszere mégis átalakult: a Puskás Akadémia felemelkedett a többiektől egy mindeddig felfedezetlen, talán utoljára Fehérvár által birtokolt szintre. Meglátjuk, ez fenntartható-e a fiatalok módszeres beépítésével is.

OTP Bank Liga, 8. forduló:

Újpest FC–ETO FC Győr 0–0
Diósgyőri VTK–Zalaegerszegi TE FC 2–1
Kecskeméti TE–Nyíregyháza Spartacus FC 0–2
Debreceni VSC–MTK Budapest 2–3
Fehérvár FC–Paksi FC 1–2
Ferencvárosi TC–Puskás Akadémia FC 3–0

A 9. forduló programja:

október 4., péntek:
20.00 Puskás Akadémia–Debreceni VSC

október 5., szombat
14.30 ETO FC Győr–Fehérvár FC
17.00 MTK Budapest–Kecskeméti TE
19.30 Nyíregyháza Spartacus FC–Diósgyőri VTK

október 6., vasárnap
15.30 Zalaegerszegi TE FC–Újpest FC
18.00 Paksi FC–Ferencvárosi TC

Borítókép: MTI

További tartalmak