Újpesti reneszánsz

Néhány napja szembejött egy Facebook-hirdetés, ami nyilván az ilyen focis tartalmakat fogyasztó embereket targetálja: egy képen szerepelt Ljujic, Simon Krisztián és még páran, „újpesti reneszánsz” felirattal.

Ízlelgessük kicsit: újpesti reneszánsz.

Pedig ugye elvileg csak annyiról van szó, hogy a futballklubot eddig X pénzéből működtették, mostantól pedig Y-éból – ezt hívjuk ugye lebutítva tulajdonosváltásnak, némi papírmunkával megspékelve. Az újpesti reneszánsz mint klubkommunikáció sejteti, hogy a kötelező elemeken túl jóval nagyobb átalakulásról van szó, az anyagiakon túl egy új (vagy inkább rég nem látott) identitás megalkotásáról. Ha fellapozzuk a szótári definíciót, újjászületésként magyarosítjuk, a történelmi kontextus hozzáadásával látjuk, hogy nemcsak egy kort, hanem életfelfogást, kultúrát és művészeti irányt is tükröz.

A „belga korszakként” aposztrofált bő évtized arra mindenképp oké volt a IV. kerületben, hogy a klubot megmentse, volt három kupagyőzelme és egy bajnoki harmadik helye – na meg legalább azt az örömteli sorozatot folytatta, hogy megőrizte NB I-es jellegét. Ugyanakkor pont kulturális, közösségi szempontból nem passzolt abba a 120 évbe, amit előtte az Újpest az egyik legnagyobb futballklubként elért, nem beszélve az ambíciókról: nem volt semmilyen realitása a klub 21. bajnoki címének ebben az időszakban, ellenben a másodosztályba való kiesés többször is fenyegetett, a konszolidáció után a megújulás, tiszta légkör, szakmai bumm elmaradt. A reneszánsz nyilvános kulcsfigurái Ratatics Péter, Benczédi Balázs lettek a MOL képviseletében, de Kovács Zoltán klublegenda – aki hosszan beszélt az m4sport.hu-nak erről a reneszánszról, aki itt végzett, mindenképp nézze meg az interjút! – és a valóságshow-s szerepéből komolyra átvedlett Kabát Péter szerepet kap az új érában is.

November elején kijelenthetjük: az átadás-átvétel rendben lezajlott, a reneszánsz köszöni szépen, jól van. A torta kulturális szeletét kérdezzék Kovács Zoltántól vagy az Újpest FC más hivatalos személyeitől, digitális összejövetelünk innentől a futballszakmai változásokra, jelenségekre (reneszánszra) fókuszál.

Ratatics Péterék nagyon bölcsen nyilatkoztak, azt hangsúlyozva, hogy nem azonnali kihívói lennének a Fradinak, az első években a mezőny első fele a kimondott cél, aztán meg lehet próbálni a csúcshódítást. Annál is biztatóbb, hogy a szavait később a tettek is alátámasztották, a MOL-csoport nem szívta ki a kútról az egész adag 95-öst, a fokozatosság elvét szem előtt tartva igyekezik topcsapattá tenni az Újpestet. A cél, hogy a „majd jövőre” ne gúnyos megjegyzések tárgya, hanem végre komolyanvehető fogadkozás legyen.

A teljes megújulás nyilván túlért a klubházon, óhatatlanul érintette a szakmai stábot, játékoskeretet. Mi az hogy: az MTK elleni bajnokin kilenc nyári érkező alkotta a kezdőt (vagy mondjuk nyolc és fél, mert Mucsányi Márk kölcsönből tért vissza) és kispadon ülő mezőnyjátékosok fele is új arc volt – egyszerre érezhették, hogy a nulláról építkeznek, s hogy mégis ott van mögöttük egy 140 éves klub, minden lehetőségével és kötelességével.

A játékoskeret reneszánszának főbb sarokpontjai:

• A természetes színek összekeverednek: a piros-kék mixből óhatatlanul lila lesz. Bartosz Grzelak vezetőedző, továbbá Bese Barnabás, Fiola Attila, Gergényi Bence és Mamoudou Karamoko is Fehérvárról érkezett. Hogy ez a MOL-hatás vagy valami egyéb, lényegét tekintve mindegy.
• Légiósból csak a „tutit”. Jó, az új érkező szinte mindig lutri, de az Újpestnél különösen ügyeltek rá, hogy csak olyan külföldi érkezzen, aki meghatározó játékos lehet. A Duchatelet-éra egyik rákfenéje az ismeretlen játékosok teljesen indokolatlan áramoltatása volt, vajon a legvérmesebb lilák emlékeznek még – atyaúristen – Elhadji Sidibe, Lansagna Sagna vagy Darwin Andrade játékára? Riccardo Piscitellinek, Fran Brodicnak, André Duarténak, Joao Nunesnek lassan annyi meccse van lila-fehérben, mint a három említett kollégának együttvéve, és előbbi sort még bőven lehetne folytatni. Summa summarum: több magyar, kevesebb légiós, de utóbbiak vezérek legyenek.
• Fiatal „projektjátékosok” szerződtetése, akik még nem most kulcsjátékosai a liláknak, de szeretnék felépíteni őket. Mint például Kaczvinszki Dominik, Baranyai Nimród vagy az említetteknél már több lehetőséghez jutott Dénes Adrián, a házon belülről érkező Dékei Márk.

Az Újpest alakul, de még messze nem tökéletes

– így foglalta össze az m4sport.hu-nak Bozsik Péter állandó szakértőnk, ezt próbálom meg bővebben kifejteni. Bartosz Grzelak érkezése a már említett Fehérvár-Újpest fúzión túl is logikus lépés: Sóstón egy padlón lévő csapatot kormányzott a helyes irányba. Grzeniali Zsenialitása nem is feltétlenül taktikai innovációkat és lehengerlő futballt jelentett, a tavalyi Fehérvár közösségéhez nyúlt hozzá a lehető legjobban, ami kihozta a maximumot abból a közegből. Bár a taktikai felállást, játéképítést tekintve (3-5-2, labdakihozatalba egy középpályás visszalép) Újpesten is megtartotta, a stílus és a tartalom mégis egészen más. Az újpesti foci közel sem annyira letisztult, mint a mester angolja, ám az elsőre bonyolultnak tűnő játékban felsejlik a logika, az egymástól elválasztható játékelemek – Grzelak gondolatai, hogy miként tudnak egy domináns, eredményes csapatot kialakítani.

Az Újpest játékfelépítése: kiemelkedő a labdabirtoklás a széleken és a játékforgatás – a magyarázat alább (forrás: Wyscout).

Maga az eredménysor egyébként megfelel az elvárásoknak: a csapat jelenleg ötödik, ami abból a szempontból tökéletesen megérdemelt, hogy a tabellán előtte álló csapatot nem vert meg, mögötte lévőtől nem kapott ki – az 5-2-4-es mérleg is a középmezőny elejébe passzol. Az viszont feltétlenül pozitív, hogy a nagyjából egyenletes teljesítményt a keret folyamatos reneszánszával sikerült elérni, az első forduló kezdőjéhez képest az elmúlt hétvégére már öt helyen is változott a csapat, Lacoux, Brodic, Fiola, Duarte és Horváth Krisztofer akkor még nem is volt Újpest-játékos. Az MTK elleni négyes némileg kakukktojás, de a csapat védekezését kiválóan megszervezte Grzelak. A mostani 11 kapott gólnál (ami ugye meccsenkénti egy, full korrekt átlag), csak három csapat szedett be kevesebbet, az ominózus MTK-meccs nélkül ez a mutató 10/7 volt, ami kimondottan rendben van. A csapat támadójátékában kulcsszerepet játszik az NB I góllövőlistáját vezető Matija Ljujic – annak ellenére, hogy a kaputól távolabb játszik, mint korábban –, illetve az új érkezőként négy-négy találatnál és gólpassznál járó Fran Brodic is, miközben az Újpest igyekszik kihasználni lendületes szélsőjátékosait is. Sőt, amíg mondjuk a tavalyi Fehérvárral a belső középpályás Christensen révén a pálya közepét használta Grzelak, addig most az ellenfeleit rendre a széleken és a félterületben szeretné megbontani – vannak is erre tudatos elemei.

Ezzel a „zöld” zónával aligha van baja a liláknak (forrás: MLSZ).

Vakmerő és bátortalan

Bár a legtöbb, játékstílust elemző adatban az Újpest középen helyezkedik el, mégsem nevezhető teljesen szürkének a játéka, inkább minden végletből merít egy kicsit – nem langyos vízben fürdik, hanem összeönt hideget és forrót.

1. Gyors támadás presszinggel szemben

A lilák magasan védekező, adott esetben letámadó ellenfelekkel szemben nagyon bátran viselkednke, rendkívül türelmesen és nem kevés kockázatot vállalva keresik a megfelelő lehetőséget az ellencsapáshoz – nagyon becsületesen nem rugdalják el a labdákat idő előtt a hipertérbe. A felpasszt követően viszont igyekeznek egy ritmusból végigvinni az adott támadást, tudatosan bejáratott automatizmusok mentén, amelyek a hetek előrehaladtával még hatékonyabbá válhatnak. A labdakihozatal első fázisában a három középpályásból egy visszazár az utolsó vonalba, az addigi hármas láncot négyessé alakítani, a két szárnyvédő pedig az ellenfél utolsó vonalába zárkózik fel, így alakul ki a 4-2-4-es hadrend. Bár a védők a jobb oldalon feljebb helyezkedő Nunessel L-alakot zárnak be, vagyis vertikálisan ez inkább 3-3-4-nek felel meg, a labdakihozatalban betöltött funkciója miatt mégis az utolsó vonalhoz sorolható (bizonyos kivételekkel). A két védekező középpályásnak a labdacirkulációban, illetve a megfelelő passzsáv megnyitásában is – míg elölről az egyik csatár (többnyire a labdabiztos Brodic) lép vissza labdáért, a két szélső pedig gyorsaságát próbálja kihasználni az ellenfél általában lomhább belső védőivel szemben. A csapat a Ferencváros után második a labdabirtoklással töltött idő passzarányában, ami köszönhető ezeknek az egyérintős kombinációknak is, főleg annak tudatában, hogy amúgy Horváth Krisztofer és Matija Ljujic is szívesen dédelgeti a labdát.

1) A Győr ellen Ljujic húzódott ki a vonal mellé, majd látva a győri játékosok helyezkedését és a felpassz veszélyét, gyors helyzetfelismeréssel visszazárt. Az Újpest végül szerencsével és második szándékból, de így is ki tudott alakítani gyors helyzetet. Amikor Brodic visszalépett labdáért, a Heitornál jóval lendületesebb Bese támadta az ő területét, végül Horváth Krisztoferrel komoly helyzetet is alakítottak ki belőle.
2) A ZTE hamar hátrányba került hazai pályán, így rá egyébként nem jellemző módon megpróbált magasan labdát szerezni. Az Újpest ekkor már fixen Lacoux-t léptette vissza Nunes és Duarte közé, s mivel a hazaiak védekezése két szék között a pad alá esett, Lacoux megtalálta a magasabban helyezkedő Ljujicot. Beséék számára talán jobb megoldás lett volna Brodic és a pálya közepe felé játszani, vagy egy harmadik emberes kombinációval indítani, de megint két passzból ott voltak az ellenfél végében.
3) A Nyíregyháza híres az agresszív presszingjéről, erre láthatóan felkészült az Újpest is. A játékszituációból adódóan Geiger lépett vissza, s bár kis híján megvolt a labdaszerzés a Szparinak, a lilák végül megtalálták a megfelelő passzsávot, s mivel Alaxai lemaradt a visszalépő Dénesről, az első hármas dinamikus előnyből mehetett a Szpari kapujára. Bese ezúttal is fellépett Dénes helyére, az Újpest pedig a kritikus labdavesztés helyett már másodpercekkel később ziccert alakított ki.
4) Lacoux zárt vissza, némi adogatás után pedig ismét sikerült megtalálni a kettészakadt MTK rését. Mucsányi nem tört kapu felé, hanem visszavette a játékot, így az azonnali befejezés lehetősége odalett.
5) Egy típushiba, amit az Újpest elkövetett az MTK ellen. Egyébként az első gólt is hasonló szituáció után kapták, akkor a kék-fehérek presszingje Lacoux-t kényszerítette hibára. A harmadik MTK-gól előtt a francia ugyanúgy visszalépett a négyes láncot kiegészítendő, a középpályásként játszó Horváth Krisztofer viszont a szélen helyezkedett, meglehetősen irreleváns pozícióban, hiszen néhány méterrel előtte Tamás Krisztián biztosította a szélességet. A 4-2-ből így 4-1 lett, a felpasszt kapó Brodicot be is csapdázták. Ráadásul Horváth Krisztofer indokolatlan kimozgása a labdavesztést követően is végzetesnek bizonyult, hiszen a szabadon hagyott területet támadta Bognár és Kosznovszky.

Az Újpest megbecsüli a labdát, nem rugdossa el feleslegesen (forrás: MLSZ).

2. Védekezés 5-3-2-ben

Az Újpest védekezése, együttmozgása kimondottan szervezett. Az öt védő előtti 3-2-es lánc felel a játék oldalra tereléséért, a középső zónák teljes kontrolljáért, az ellenfél ne csak a vonalakat ne tudja bontani a legveszélyesebb területeken, de a játékot se tudja olyan egyszerűen forgatni a két oldal között.

Az alábbi három variáció egy hasonló témára: az ötös együtt mozgása a legfontosabb, illetve, hogy az általa bezárt amorf ötszögbe ne engedje be a játékot. A Győr elleni magasabb letámadásnál (ami egyébként annyira nem jellemző) is megfelelően vette fel az embereket Brodic vezetésével, az MTK ellen passzívabb magatartással, de a célt ugyanúgy sikerül elérni.

3. Túltöltések (veszélyei)

Bár az Újpest alapvetően pozíciós alapelvek mentén játszik, bizony nem egyszer focizik labdához pozicionált elemek bevegyítésével, túltöltésekkel, amelyet egyébként néha védekezésben is alkalmaz.

1)A labdaszerzés után az Újpest-játékosok a bal oldalt töltötték túl, folyamatosan passzsávokat biztosítva egymásnak. A kontratámadások fő eleme a gyors, egyérintős játék, rengeteg kényszerítővel, a ZTE ellen ebből komoly helyzet is kialakulhatott volna, ha Helmich jobb megoldást választ.
2) Az MTK ellen a jobb oldali túltöltést alkalmazott az Újpest, Ljujic azonban az elszigetelt, egy az egyben maradt Tamás Krisztián indítását választotta. Nem volt amúgy halva született gondolat, de Hei Viktor jól megoldotta a 22-es csapdáját.
3) Ezekben a szituációkba többször is hiba csúszott, ami azért rendkívül veszélyes, mert egy labdavesztésnél több játékos is a labda vonala előtt marad, a túltöltött területtel átellenben pedig folyosó nyílik az ellencsapásnak.
4) Vannak szituációk, amelyeket kis turpissággal nevezhetünk labdához pozicionált védekezésnek: minimális nyomást helyez a labdásra, de közben becsapdázza a támogató játékosokat. Ezzel nem feltétlenül a hiba vagy az azonnali labdaszerzés kierőszakolása a cél, sokkal inkább a labdás játékost – jobb megoldás híján – ívelésre vagy visszapasszra kényszeríteni. A labdaszerzés után ennek nagy előnye, hogy sok újpesti játékos helyezkedik a labdás környékén, ugyanakkor a hiba után megintcsak az előbb látott szituáció áll fent: sokan a labda vonala mögött, és nagy szabad terület az ellencsapásra. Itt tényleg csak Mim Gergelyen múlt a gól.

4. Esettanulmány: az egyetlen gól

Az elmúlt hetek Újpestjével kapcsolatban a közvélemény sokat fente a fogát a hazai meccsekre: kis híján egymásután három 0–0 lett belőle, a Nyíregyháza ellen az utolsó percben azért sikerült begyömöszölni a plusz két pontot jelentő gólt. Az a helyzet, hogy a területet átadó, passzív ellenfelekkel szemben korántsem ilyen bátor a csapat, s nem egyszer fullad ide-oda labdajáratásba a birtoklási szekvencia, ami kézilabdában már tuti passzívot érne.

A Nyíregyháza ellen szerzett gól jó példa arra, miként lehet ezen a jelenségen javítani. Az utolsó percekben ide-oda csapkodott a játék, Duarte a labdaszerzése után pedig fel is lépett a támadással – ez ritkán jellemző az Újpest belső védőire. Ljujic visszacsele után a Nyíregyháza létszámban megvolt, ugyanakkor Brodic a túloldalon egy az egyben maradt, Tamás is kihasználta a tempóelőnyét, Ljujic kulcspassza után már létszámfölényben volt a hazai csapat a boxon belül. De ehhez és a gólhoz az kellett, hogy Duarte végigmenjen a támadással.

Gyors kontra- és tempótámadások, lassú labdajáratás: az eredmény erős közepes a skálán (forrás: MLSZ).

Az újpesti reneszánsz játék egyszerre bátor és félénk, pozíciós és relacionista, gyors és körülményes. Hogy is mondta Bozsik Péter? Alakul, de messze nem tökéletes.