Egy kis (felvállalt) csalás következik: egy Hétvégi hősök-anyag már készült róla bő másfél éve (2023. február 27.), amikor visszatért waltneri száműzetéséből és kettőt vágott a Puskás Akadémiának. Akkor így írtam Bödéről:
„Gondolom, Böde sem vitatja, hogy nem ő minden idők legjobb magyar futballistája, de mégis van valami körülötte, ami egy kicsit a régi idők nagyjai közé emelheti. Legalábbis nem sokan mondhatják el magukról, hogy tíz év különbséggel is az NB I legnagyobb sztárjai, legrajongottabb futballistái közé tartoznak, azt meg pláne nem, hogy 16 (azóta közel 18 – a szerk.) évvel a debütálásuk után még vígan hintik a duplákat a legjobbak között.
De Bödének nem is ez a valódi varázsa.
Az az elpusztíthatatlan energia, amelyet ő képvisel a magyar labdarúgásban, nemcsak üde színfolt, de bizonyos szempontból követendő példa is. Biztosan nem ő a magyar bajnokság legnyugodtabb, szofisztikáltabb játékosa, de nem ezért imádjuk őt ennyien. Egyszerű, szerethető személyisége mellé olyan hihetetlen mentális (és persze testi) erő társul, amelyhez hasonlóval nem gyakran találkozunk, még globálisan sem.”
Márpedig Böde ezekre azóta csak ráerősített. Sőt, még mindig tud újat mutatni, mondani, amikor ezt 38 éves játékosról már aligha gondolnánk, mert bár a világban körbenézve jó sok példát látunk, hogy ilyen korban is virágzik egy mezőnyjátékos, hazánkban kimondottan nem jellemző.
Ha kronológiailag innen akarjuk felvenni a Böde-sztorit, gyorsan pörgessük vissza: Bognár György átmeneti távozása után Waltner Róbert kerekperec közölte vele, hogy nem számít rá, az NB III-as csapattal készült, közben pedig valami csapatmenedzseri rangot kapott legfölül. A vezetőedző-visszacsere után viszont Bognár azonnal visszarendelte, amit a rutinróka gyorsan meghálált: az első hét tétmeccsén hat gólt szerzett.
Az újraébredő erő.(MTI/Illyés Tibor)
Az ezüstérmet hozó szezonban nem ő volt a Paks motorja (37 évesen ne is legyen egy bajnoki ezüstérmesnek), ami azért annak is volt köszönhető, hogy a csapat némileg racionálisabb focit játszott, többet fordított a védekezésre, s kevesebb labdát gyömöszölt ész nélkül a tizenhatoson belülre – persze így is jóval többet, mint a riválisok. Böde Dániel azért összerakott hét kanadai pontot a bajnokságban, a bónuszként érkező kupagyőzelemhez pedig elég látványosan hozzájárult:
- A Honvéd ellen (legjobb 32 között) csereként beállt, majd megsérült. A csapatnak nem volt több cserelehetősége, ezért végigbicegte a hosszabbítást a pályán, így is fixen lekötve egy védőt.
- Az újpesti nyolcaddöntő hosszabbításában, döntetlen állásnál, szenzációs labdával ugratta ki Könyvest, aki abból tovább is lőtte a csapatot.
- A Vasas elleni negyeddöntőn 2–2 után jöhetett a 2×15 perces hosszabbítás, amelyben előbb gólt szerzett, majd kiharcolt egy tizenegyest. Így lett belőle 2–4, aztán Windecker még rápakolt plusz egyet.
- A Fradival vívott döntő hajrájában ő harcolta ki Abena második sárga lapját, azaz a pirosat. No meg, a 122. percben ő fejelte ki a berobbanó Varga Ádám elöl az utolsó Fradi-szögletet, az induló kontrából tett pontot a kupagyőzelem addigi kérdőjelére Haraszti.
A helyzet az, hogy Böde Dánielre azóta is szüksége van a Paksnak. Egyrészt azért, mert ő Böde Dániel, másrészt pedig a korábbi házi gólkirály Könyves eligazolt, Hahn súlyosan megsérült, szóval korántsincs úgy eleresztve támadókkal a csapat, mint korábban. Ennek megfelelően a veterán folyamatosan kapja a lehetőséget, a DVTK elleni bajnoki pedig egyrészt nagyon fontos mérföldkő volt számára, másrészt ritkán látott oldalát is megmutatta.
1. Megszerezte 150. NB I-es gólját. Amit aztán húsz perccel később a 151. követett. A gólörömön is látszódott, mennyire fontos volt számára, sőt azt is elárulta, hogy külön készült rá: a DVSC ellen például átengedte a tizenegyest Ötvös Bencének, mégsem akarta a jubileumot holmi tizenegyessel, kisfiától távol ünnepelni.
Mert ez a 150 igenis sok. Ha történelmi kontextusban vesszük, persze nem kevesen szárnyalják túl, Szusza Ferenc 393-ja valószínűleg már megdönthetetlen rekord, de amerre a futball az elmúlt évtizedekben tart, ritka, hogy valaki ide is elérjen. Sőt, konkrétan példa nélküli: az aktuális évezredben csak Nemanja Nikolics (147) szerzett közel ennyi gólt, s mindössze hat további játékos (Kovács Zoltán, Kenesei Krisztián, Horváth Ferenc, Illés Béla, Kanta József, Tököli Attila) jutott száz fölé.
Ha a jelenleg is aktív labdarúgókat vesszük, Bödét Varga Roland követi, akinek majdnem feleannyi (78) találata van, mint többszörös klubtársának. Érdekesség, hogy a még profi labdarúgók örökrangsorának első 11 helyén nyolc olyan futballista is található, aki játszik vagy valaha játszott Pakson (az említett két srácon kívül Könyves, Varga Barnabás, Hahn, Ádám Martin, Eppel és Bognár István).
Ha már itt tartunk, ne felejtsük el, hogy Böde Dániel 484 NB I-es mérkőzésnél jár, mindössze kettőre az örök ranglista 6. helyén álló Szűcs Lajostól, s közepes matekosok már kiszámíthatták, hogy a szezonban akár az ötszázas bűvkörbe is beléphet, ami megintcsak hatalmas mérföldkő lenne. Nyilván hosszan elhúzódó pályafutásának jót tesz, hogy a sérülések folyamatosan elkerülték (négy olyan szezonja is volt, amikor egyáltalán nem, vagy csak az ötsárgás eltiltások miatt hagyott ki bajnokit), de hát erre tudatosan is építette magát – nem tudom, milyen az a sérülés, amely Böde tekintélyét látva nem fúj visszavonulót. Ő nem feltétlenül az a játékos volt, aki az apró és gyors mozdulatai miatt annyi elkésett belépővel találkozott volna. S ha már a Magyar Kupa szóba került fentebb, Böde egy fellépésre van az 50-től abban a sorozatban is, az aktívak között csak klubtársa, Balogh Balázs áll előtte.
2. Böde Dánielt ritkán láthatjuk családi körben, bár fiával korábban szerepelt gyerekműsorban, nem az a klasszikus celeb, aki az életét az Instagramon éli. Amikor viszont belőtte azt a százötvenediket, amire tényleg nagyon készült, olyan mosoly ült ki az arcára, amelyhez foghatót a pályán nem nagyon lehetett látni tőle, amolyan meghatódottság volt rajta, abban a pár másodpercben már sejteni is lehetett, hogy a fiához igyekszik. Ahogy az sem lehet véletlen, hogy Danika pont a támadó kapunál volt labdaszedő azon a meccsen, amelyen a papa újra kezdőként szerepelt, 149 góllal. A meccs után viszont még nem értek véget a családi titkok, Böde Dániel ugyanis végigjátszotta a 90 percet, Korsós Kristóf riporterünk ezzel kapcsolatos felvetésére viszont már teljesen a maga stílusában reagált: „majd a Blankának kell forgatnia este az ágyban”. (Aki esetleg egyetlen percet sem szánt bulvárra: a támadó felesége Böde-Bíró Blanka, az FTC női kézicsapatának kapusa).
Meg kell hagyni, valóban különleges élmény lehet a Böde-családnak, hogy apuka ekkora fociból tér haza: utoljára kettő és fél évvel ezelőtt (!), egy Gyirmót elleni bajnokin játszott 90 percet a támadó, azóta mindig le- vagy jellemzően inkább becserélték, de még a kupás hosszabbításokkal sem nagyon lépte túl az egy órát. Meg is jegyezte, hogy a második félidőre már elfogyott, de hát a Paks hátrányban van, ilyenkor nem szerencsés a tromfot lecserélni, mert bármikor jöhet az újabb gól. Most nem jött, a csapat végül ráfizetett a Diósgyőr kontráira, és a hátsó „tutyimutyiságra”.
Mivel kedden lesz Marco Rossi kerethirdetése, és az elmúlt időszakban bizony van némi centerdeficit a magyar válogatottnál, félkomolyan el lehet gondolkodni a 38 éves legenda visszatérésén is – bár erre ő már másfél éve is csak nevetve annyit mondott, hogy legfeljebb a Tolna megyei válogatottba férne be. Nos, kétségtelen, Van Dijk vagy Rüdiger mellett aligha fickándozna úgy, mint Lund és Csorbadzsiszkij környékén, és a válogatott egyébként sem a Paks, amely tényleg úgy tömi a centerét labdákkal, mintha nem lenne holnap, de:
ha a képzeletbeli csapatom 5-10 perccel a vége előtt hátrányban lenne, a jelenlegi magyar támadók közül fixen Bödét cserélném be.
A 19. NB I-es szezonjában 11 meccsnél és négy gólnál jár, lövései 53 százaléka kaput talál (4. ezzel a rangsorban), tizenhatoson belüli labdaérintések gyakoriságában (5.94/90) és elszenvedett szabálytalanságokban is (2.97/90) is második, mindkét mutatóban klubtársa, Tóth Barna mögött. Hatás-kölcsönhatás: mutatja, hogy a Paks játéka mit művel a támadói statisztikáival. Felépítésükből adódóan egyébként ők is vívnak leggyakrabban fejpárbajt, amit Böde 56 százalékban meg is nyer. Legyinthetnénk, hogy ezzel a mutatóval csak 11., de az előtte álló tíz játékos kivétel nélkül védő, támadók közül ebben első. A 11/4-es mutató bármelyik NB I-es csatártól oké lenne, a bajnokság legjobb góllövői közül csak Colley és Saldanha talál be játékpercekre bontva gyakrabban.
Bár Böde Dánielt most megint gólokat érintő mérdföldkövek, illetve az azt követő reakciója miatt emeljük piedesztálra, jelenléte a magyar futballban többről szól, mint számokról. Egy olyan szerethető karakterről, akinek középpontjában az őszinteség és az önazonosság áll – márpedig ilyen karakterekből a következő évtizedekben hiányt fogunk szenvedni.
Kapcsolódó tartalom
OTP Bank Liga, 12. forduló:
MTK Budapest–Zalaegerszegi TE FC 1–1
Puskás Akadémia FC–Újpest FC 1–1
ETO FC Győr–Nyíregyháza Spartacus FC 1–1
Paksi FC–Diósgyőri VTK 3–4
Ferencvárosi TC–Debreceni VSC 2–2
Fehérvár FC–Kecskeméti TE 6–1
A 13. forduló programja:
november 8., péntek
20.00 Nyíregyháza Spartacus FC–MTK Budapest
november 9., szombat
13.30 Zalaegerszegi TE FC–Puskás Akadémia FC
16.00 Debreceni VSC–ETO FC Győr
18.30 Újpest FC–Paksi FC
november 10., vasárnap
15.30 Diósgyőri VTK–Fehérvár FC
18.00 Kecskeméti TE–Ferencvárosi TC