Az MTK a dobogón várja az NB I folytatását, pedig kevesen tippeltek volna arra, hogy a bajnokság harmadánál, harmadik helyen állnak majd a kék-fehérek. A csapat egyik meghatározó játékosa Bognár István, a 33 éves futballista reálisan értékelte a csapat helyzetét, nem beszél az első helyről.

„Jelen helyzetben a bajnoki cím nem realitás, talán még a dobogó sem, viszont az utóbbi hetekben mutatott játékunk alapján megérdemelten állunk elöl. Remélem, visszük tovább ezt a formát és maradunk az élmezőnyben. Nem lepett meg minket ez a teljesítmény, örülünk neki, a felsőház volt a célunk a rajtnál.”

Bognár Istvánnak némi hiányérzete csak az élcsapatok elleni eredmények miatt van, ám hozzátette, hogy ha megismételnék azt, amit a bajnokság első harmadában elértek, akkor nem lenne elégedetlen.

„Tavaly sem ment az élmezőny ellen. Idén is így kezdtünk, az élcsapatok ellen jött össze a három vereségünk is. Utána mondjuk négyszer nyertünk, de aláírnám, hogy ha ezt a mérleget a bajnokság végéig tudnánk vinni. Hamarosan játszunk a Fradival és a Puskással, remélem, eredményesebbek leszünk.”

Bognár István és Németh Krisztián ünnepel az MTK Budapest–Diósgyőri VTK mérkőzésen. (MTI/Illyés Tibor)

Azt MTK-t ebben a szezonban nem fenyegeti a kiesés veszélye, az előző bajnokságban újoncként elért nyolcadik hely után úgy tűnik sikerül előrelépnie a csapatnak. Bognár István szerint ennek egyik oka az állandóság, vagyis az, hogy a keret csak minimálisan alakul át. Hozzátette, hogy a sikerekben nagy része van a vezetőedzőnek, Horváth Dávidnak, akivel a héten hosszabbította meg szerződését a klub.

„Amikor feljutottunk, akkor volt egy átálltunk egy ötvédős rendszerre és ez nagyon szépen működött, de idén valami nem volt az igazi, nem volt átütő erő a támadójátékunkban. Bevállalta, hogy átállt a csapat egy másik felállásra és minden megváltozott, élvezhető, jó focit játszottunk. Ez bátor lépés volt Dávid részéről, hiszen az eredeti hadrendhez alakították ki a keretet, de mindenkinek megtalálta a helyét.”

Bognár István elárulta azt is, mi kell még a sikerhez.

„Az MTK a nyugalom szigete. Hiába nem megy a csapatnak, akkor sincs plusz nyomás a csapaton. Mi persze az öltözőben idegeskedünk, de hagynak minket dolgozni és ki tudunk jönni a gödörből, persze nem akarunk háromszor kikapni egymás után.”

A kék-fehérek játékosa gyerekkora óta MTK-szurkoló. Azt is elárulta, hogy nemcsak azért, mert édesapja, Bognár György bajnok volt a csapattal, hanem azért is, mert a nagypapája is a klub rajongója volt, vagyis ez kódolva volt. No meg az is, hogy a testvérével együtt futballista lesz.

„Lett volna választásunk, ha más sportág tetszik, de ezt láttuk apától, egy gyerek követi a szüleit, pláne ha tetszik is neki, amit csinál. Később kiderült, hogy tehetségesek vagyunk és szerencsére ezt az élet bizonyította is. Otthon is ment a foci, ütöttük, vertük egymást, mert veszíteni egyikünk sem tudott. Aztán a testvérem hagyott nyerni, de akkor meg nagyképű lettem.”

Bognár István (Rácz Ádám, MTK Budapest)

Bognár István pályafutása során az öt nagy tradicionális fővárosi klubból négyben szerepelt. A Vasas, az Újpest, az MTK és a Ferencváros labdarúgója volt, csak a Honvéd maradt ki.

„Nagypapám biztos kikapcsolta volna a tévét, amikor kiderült, hogy a Ferencvárosba igazoltam… Az MTK utánpótlásában voltam, de aztán 14 évesen elküldtek. Felnőttként több alkalommal szerettem volna az MTK játékosa lenni, titkon reméltem, hogy sikerül. Jól éreztem magam a Vasasban és az Újpestben is, azonosultam a közeggel, de ez a Ferencvárossal kapcsolatban nem mondható el. Huszonhét évesen jött el a pillanat, amikor az MTK-ba tudtam igazolni. Aztán két év múlva ismét elküldtek… Ez a második már nagyon rosszul esett.”

Bognár István számára meghatározó volt a Mezőkövesden töltött időszak – elmondása szerint az akkori vezetőedző, Véber György nélkül lehet, hogy nem is lenne 240 NB I-es meccse –, majd a paksi évek, amikor édesapja, Bognár György irányította a szakmai munkát. Ez utóbbi érdekes helyzeteket szült.

„Felnézni sem volt időm, olyan gyorsan kinevezték. Féltem nagyon a közös munkától. Nem tudtam mi sül ki belőle. Az edzéseken nem szólítottam meg, nem tudnám azt mondani neki, hogy Gyuri, azt sem, hogy mester. Az öltözőfolyosón kellett egyszer utána szólnom és akkor apának szólítottam. Ritkán dicsért… Mondjuk akkor sem szokott, ha nem az edzőm. Ha nem ment volna a játék, akkor példát statuált volna velem. Pozitív, új dolog volt, hogy tudta mit, miért csinálok a pályán. Szerencsére jól ment a játék, ha nem így lett volna, akkor leültetett volna a padra. Segített volna, hogy jó formában legyek.”

Bognár István egyszer szerepelt a válogatott keretben, de pályára nem lépett és egy féléves időszakban volt légiós is. Ezekről is beszél az interjúban, valamint elárulja, hogy szerinte ki az ország legjobb edzője.