A kezdő tizenegy nem sok meglepetést okozott, legfeljebb az volt a kérdés, hogy a védelemben ki kap majd szerepet Willi Orbán és Dárdai Márton mellett. Ezúttal a rutinos Fiola Attilára esett Marco Rossi választása, aki a jobb oldali belső védő poszton újfent stabil teljesítményt tett le az asztalra.

A mostanában már-már szokásosnak mondható Nikitscher Tamás – Schäfer András duplaszűrő volt felelős a pálya középső tengelyének lezárásáért, míg a két szárnyvédő szerepkörében a Lois Nego – Nagy Zsolt duó kapott bizalmat.

Az első hármas (Sallai Roland – Szoboszlai Dominik – Varga Barnabás) pedig amikor egészséges, akkor nem kérdés, hogy miként állunk fel. A németek kapcsán azért okvetlenül meg kell említeni, hogy igencsak tartalékos/felforgatott kezdővel léptek pályára, ugyanis Jamal Musiala, Florian Wirtz és Kai Havertz is csak az utolsó fél órára jött be.

Ezzel együtt is elképesztően erős csapat állt Julian Nagelsmann rendelkezésére, nem csoda, hogy 71%-os labdabirtoklással a mezőnyben ők dominálták a találkozót, azonban sokkal inkább Rossi akarata érvényesült. 

Bár az egyenlítés csak az utolsó utáni pillanatban jött össze, kifejezetten jól működött Marco Rossi taktikája. Azt azért nem sokan gondolták volna a meccs előtt, hogy Magyarország több lövést (16-12) és több kaput letaláló kísérletet (6-3) hoz majd össze, márpedig így történt.

Amennyiben csak a nyílt játékhelyzetből származó xG-t nézzük (1,1-0,4), akkor szintén a magyar együttes felé billen a mérleg nyelve, vagyis a meddőnek mondható mezőnyfölény ellenére a kapu előtt veszélyesebbek voltunk, mint a németek.

Nézzünk is rá néhány példát, hogy miként veszélyeztetett a magyar válogatott és milyen típusú szituációk után sikerült rendre rést találni a németek pajzsán!

Ahogy azt az elmúlt egy-két évben megszokhattuk, sokszor alkalmazott taktikai elem Marco Rossi futballjában a labdához pozicionált/relacionista játékfelfogás, amelynek jellemzője az egyik oldal (vagy éppen a középső zónák) túltöltése.

Ahogyan azt a fenti xT (Expected Threat) hőtérkép is mutatja, Németország ellen ismét a bal oldalra terelődött a hangsúly, és ott vezette a legveszélyesebb támadásokat a magyar csapat.

Nagy Zsolt ismét szenzációsan pótolta Kerkez Milost, az ő előrejátékában bőven volt potenciál (2 helyzetkialakítás), ráadásul még helyzetbe is került. 

A 39. percben Dárdai ívelte előre a labdát Varga Barna irányába, aki megnyerve légi fejpárbaját tökéletes ütemben csúsztatta tovább a labdát a védelem mögötti üres területbe villámgyorsan beinduló Nagy Zsoltnak.

A Puskás Akadémia játékosa (háttal!) tette maga elé a játékszert és életerős lövéssel tesztelte Alexander Nübel reflexeit. Egy-két húzással, rendkívül gyorsan kerültünk helyzetbe, mindössze csak befejezés hiányzott, egyébként mintaszerű akció volt. 

A hollandok elleni összecsapáson is megfigyelhető volt, hogy a gyors átmenetekből milyen veszélyes tudott lenni a magyar csapat, amikor labdaszerzést követően nagyon direkten támadtuk a kaput.

Ahogy az a fenti jeleneten is látszik, Schäfer parádésan fülelte le Robert Andrich Musiala-nak szánt passzát a felezővonal környékén, majd Sallaihoz került a labda, aki robbanékonyságát kihasználva azonnal megindult a kapu felé. 

Ebből az átmenetből pár másodperc múlva egy 4 a 3 elleni szituáció alakult ki a német tizenhatos előterében, ahol Sallai egészen remek érzékkel és kiváló ütemben tálalt Varga Barna elé.

A Ferencváros 9-ese jól is vette át a labdát és a lövése sem volt éppen rossz, Nübel viszont fantasztikus védést bemutatva ismét bizonyította klasszisát.

Azonban maga a tény, hogy a védekezésből támadásba való átmeneteket rendszerint ilyen gördülékenyen és dinamikusan sikerült lezongorázni, mindenképpen bizakodásra ad okot és azt is jelzi, hogy bizony bőven tudunk ily módon is veszélyt teremteni. 

A magyar válogatott jól bevett 5-2-3-as labda nélküli felállásával nagyon komolyan meggyűlt a németek baja, akik igazán nagy helyzetet iszonyatosan nehezen tudtak kialakítani.

A mellékelt vizualizáció alapján megállapítható, hogy a jobb oldalon főként szerelésekkel, míg a bal szélen javarészt megelőző szerelésekkel és fejpárbajokkal igyekeztünk megálljt parancsolni a német támadásoknak, amikor pedig valahogyan eljutottak a tizenhatosunk előterébe, akkor mindig volt valaki, aki közbe tudott avatkozni. 

Ahogyan azt a fenti ranglistáról leolvashatjuk, Varga Barnát óriási dicséret illeti, hiszen ő vett részt a legtöbb védekező akcióban – ezek túlnyomó többsége természetesen fejpárbaj volt, amelyek 67%-át megnyerte.

A Fiola-Schäfer-Dárdai-Nagy négyes hasonló aktivitást mutatott védekezésben, Orbán és a meccs legjobbja címet elnyerő Szoboszlai pedig a megelőző szereléseivel lógott ki felfelé. Igazi csapatmunka volt, amelyből ezúttal egytől egyig mindenki kivette a részét. 

Mindent egybevéve a játék képe alapján reális/jogos végeredmény született, ami a sokkal erősebb német válogatott ellen egy több mint vállalható eredmény.

Kicsit tágabb perspektívából nézve: bravúros döntetlen Németország (1-1) és Hollandia (1-1) ellen, idegenbeli győzelem Bosznia-Hercegovina ellen (0-2) és 6 szerzett pont a Nemzetek Ligája A-divíziójában.

Ez tehát egy több mint tisztességes teljesítmény és egyben értékes főpróba a ránk váró igen fontos világbajnoki selejtezők előtt! 

A magyar válogatott Nemzetek Ligája-eredményei:
09.07., 20.45: Németország–Magyarország 5–0
09.10., 20.45: Magyarország – Bosznia-Hercegovina 0–0
10.11., 20.45: Magyarország–Hollandia 1–1
10.14., 20.45: Bosznia-Hercegovina–Magyarország 0–2
11.16., 20.45: Hollandia–Magyarország 4–0
11.19., 20.45: Magyarország–Németország 1–1