A kezdőcsapatban olyan túl nagy meglepetés nem történt, a szokásos 4-2-3-1-es felállásban küldte pályára csapatát Pascal Jansen.

Varga Barnabás mögött Kady Borges szerepelt a 10-es poszton, míg a két szélen Saldanha (jobb oldal) és Adama Traoré (bal oldal) kapott ezúttal lehetőséget. A védelem előtt a Mohammad Abu Fani – Habib Maiga duplaszűrő felelt a pálya tengelyének lezárásáért, amely feladatot egyébként kifejezetten jól oldottak meg. 

Ahogy a fenti jeleneten is látszik, a Ferencváros jellemzően egy 4-2-es alakzatban próbálta meg kihozni a labdát, amely egyáltalán nem volt könnyű, ugyanis a Malmö intenzív 3-2-es letámadással operált (a 9,1-es PPDA mutató mindenképpen ezt támasztja alá).

Cebrail Makreckis és Cristian Ramírez szélesen helyezkednek, Maiga és Abu Fani pedig a Malmö két vonala közötti centrális területet foglalják el, hogy passzlehetőséget nyújtsanak a társaknak. 

A hátulról való építkezés és a labdajáratás kapcsán Ibrahim Cissét mindenképpen ki kell emelni, a francia belső védő ebből a szempontból ugyanis ragyogó meccset hozott le (így némiképp sikerült jóvátennie tizenegyest eredményező hibáját). 36 passzából 35 sikeres vol, ami 97%-os pontosságot jelent (fenti ábra), ezenkívül volt 2 blokkja, 3 tisztázása és 2 labdaszerzése is. 

Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy a pálya mely részeiről teremtett veszélyt az FTC, akkor a fenti, úgynevezett xT (Expected Threat) hőtérkép lehet ebben segítségünkre. E vizualizációból kiindulva tökéletesen látszik, hogy a Fradi főként a két félterületből próbált bontani, amely kétségkívül sikeres tervnek bizonyult.

Ebben Kady kétségkívül kulcsszerepet játszott, hiszen gólja és gólpassza mellett 2 helyzetet alakított ki, valamint 3 passzt adott a támadó harmadba. 

A passzokból származó xT (lásd fent) azért fontos, mert megmutatja, hogy átadásaik révén mely játékosok növelték legnagyobb mértékben csapatuk gólszerzési esélyeit. Ebben a metrikában Traoré az első, de nem sokkal marad el tőle az előbb már dicsért Kady sem. A dobogó legalsó fokára pedig Abu Fani fért fel, aki gólpasszal, 1 kialakított nagy helyzettel, 8 támadóharmadba adott passzal, 44 labdaérintéssel valamint 5/6 sikeres hosszú passzal zárta a meccset. 

Ami a csapat szintű védekezést illeti, jár a kalaplengetés Jansen együttesének, mivel nyílt játékhelyzetből csupán 0,5-ös xG-t tudott kidolgozni a svéd csapat, ami nem mondható túlságosan impresszívnek az ő szemszögükből nézve. Mindent egybevéve 11 lövést (4 talált kaput) valamint 2 nagy helyzetet hozott össze a Malmö, ami egy viszonylag stabil és jól szervezett védekezést feltételez az FTC részéről. 

A labda elleni játékból tulajdonképpen mindenki egytől egyik kivette a részét. Ebben a tekintetben Makreckis volt a legaktívabb, ő 17 védekező akciót tett bele a közösbe.

Rajta kívül Maiga, Traoré és Stefan Gartenmann található a dobogón, de a Saldanha–Cissé-Varga Barna triónak sem kell éppen szégyenkeznie. 

Henrik Rydström stílusában megfigyelhetőek a labdához pozicionált stílusjegyek és ez ezen a találkozón is megnyilvánult. Ennek eredményeként – mint azt a fenti ábrán láthatjuk – gyakran töltötték túl a pálya egyik oldalát, ami jellemzően a bal oldal volt.

A fenti jelenten nem kevesebb, mint nyolc Malmö-játékos húzódott ki a bal szélre, ezzel megteremtve a lehetőséget a rövidpasszos kombinációkra és a játékosok közötti összhang/kémia maximalizálására. A kiharcolt svéd tizenegyes is egy ilyen típusú túltöltés eredménye volt, amellyel sikerült is megbontaniuk a zöld-fehérek stabil védekezését. 

A Fradi letámadása összességében nem volt mindig intenzív, hiszen átlagosan 17 passzt engedélyeztek a Malmőnek mindaddig, míg valamilyen védekező akcióval megpróbáltak volna közbeavatkozni (PPDA mutató).

Viszont bőven voltak olyan periódusok a mérkőzésen, amikor a proaktív védekezéssel zavart tudtak okozni a svédek számára. A fent citált jelenet is ezt támasztja alá: mindenkinek megvan az embere, akit rendkívül szorosan őriz, így gyakorlatilag a felívelés maradt sokszor az egyetlen opció. 

A magyar válogatotthoz hasonlóan, amikor Európa-liga-meccset játszik a Fradi, akkor igen nagy mértékben épít a gyors átmenetekre. Varga Barnabás gólja is egy ilyen szituáció után született. Abu Fani labdát szerzett a saját térfelének közepén majd Kadyhoz passzolt, aki egészen a támadóharmadig vezette a labdát, majd a válogatott csatár elé tálalt. Varga tökéletesen vette át a labdát, remekül igazított rajta és fantasztikus lövéssel mattolta Ricardo Friedrich kapust. 

Fontos megjegyezni, hogy nem ez volt az egyetlen ilyen típusú, tudatos kontratámadás. Az első félidő végéhez közeledve Maiga parádés érzékkel fülelte le Lasse Berg Johnsen passzát, majd hamarosan Saldanhát kereste a jobb félterületben.

A brazil támadó varázslatosan csavart a hosszú sarok irányában, nem sokat tévedett. Az mindenesetre megfigyelhető volt, hogy labdaszerzést kövezően mennyire gyorsan tudott átmenni védekezésből támadásba a Fradi és hogy ezekből bőven sikerült veszélyeztetni. 

Nemcsak az eredményt, hanem a mutatott játékot tekintve is dicséret illeti a Fradit, ez ugyanis egy rendkívül érett és magabiztos teljesítmény volt a svéd bajnok Malmö ellen. És ha egy kicsit kitekintünk ebből a meccsről, akkor azt láthatjuk, hogy az FTC eddigi El-szereplésére gyakorlatilag szintén igaz mindez.

A PAOK, a Frankfurt és az AZ sem ígérkezik könnyű meccsnek, de minden kétséget kizárólag okkal bízhatnak a szurkolók egy igazán emlékezetes folytatásban!