A napokban elég komoly nyilatkozata jelent meg a Kisvárda honlapján, amelyben a játékvezetők működését több aspektusból is kritizálta, konkrét esettanulmányokkal alátámasztva. Mi a problémák alapforrása?
Egyet látni kell: mindkét fél, aki a futballban részt vesz, annak közös érdeke, hogy ez jól működjön. Ebből kell kiindulni! A csapatok fejlődni próbálnak önerőből, és ahogy egy klubnak feladata kiválasztani azokat a játékosokat, akikkel sikeres lehet, ugyanúgy a Játékvezetői Biztottságnak kell megtalálni a megfelelő játékvezetőket, szakembereket a saját területére. Azt látjuk, hogy itt valami félrement az utóbbi időben, és ez nem csak az én véleményem. Lehet, hogy ez központi probléma: nincsenek példaképek, kevésbé hívogató ez a szakma, de nagyon sokszor már az NB I-ben is elégedetlenek voltunk a döntésekkel. Hát, ez az NB II meg még messze azalatt jár, és még türtőztettük is magunkat szezon közben…
Ha jól értem, nem is feltétlenül a döntések helyessége, hanem a viselkedés, a játékvezetők karaktere zavarja legjobban.
Szeretném felnyitni azok szemét, akik tudnak tenni a változás érdekében. Igen, még szélesebben, körültekintőbben kell a játékvezetőket megválogatni, és a személyiséget, karaktert ugyanúgy figyelembe venni, ahogy mi is tesszük a játékosoknál! A legfontosabb, hogy partneri viszony és emellett transzparencia alakuljon ki. Amíg mondjuk egy eltiltás a játékos esetében teljesen nyilvános, a játékvezetők szankcionálásáról semmit nem tudunk, holott a szövetség egy közhasznú tagokból álló szervezet. Ezek a kérdőjelek bizonytalanná tesznek minket, anomáliákat vetnek fel. Sokkal kommunikatívabbnak kell lenni, sokkal többet kell egymással beszélni, el kell simítani az ellentéteket. Ismétlem magam: mindenkinek az a célja, hogy együtt jól működjünk, mert egymástól is függünk. Nem lehet a játékvezetőket fekete bárányként beállítani – de a játékosokat sem!
Történt ezzel kapcsolatban egyeztetés a klub és az MLSZ között?
Nincs kommunikáció, mert azt látjuk, hogy a játékvezetés az utóbbi időben teljesen elzárkózik, begubóznak, nincs információ róluk. Korábbi bizottsági üléseken többször elhangzott, hogy mi szeretnénk több információt, de erre semmi hajlandóság nincs, ami szerintem nem helyes. Lehet, hogy a játékosok, klubvezetők is könnyebben is megemésztenék a saját hibájukat, ha látnák a másik oldalt is. Az első osztályú bírók profik, tudjuk, hogy ők pénzbüntetést kapnak, ha hibáznak, de az alsóbb osztályokban ez nincs meg, az ottani játékvezetőket eltiltják. Ha ezekről pontosan tudnánk, nem lenne annyi feszültség, mint ami most van. Hogy a szabályt külön értelmezzük, az szakmai kérdés, egy tizenegyest lehet máshogy látni, én az egész tendenciáról beszélek, amiben – még egyszer mondom – egymásra vagyunk utalva.
A konkrét esetekkel kapcsolatban elég részletesen lefestették adott játékvezető személyes hátterét.
Pontosan. Van a Versenyszabályzatban egy pont: csak úgy nyilatkozhatunk, ha meg vagyunk győződve az igazunkról, minden információ a birtokunkban van, mindent alá kell támasztanunk bizonyítékokkal, ellenkező esetben megbüntethetnek minket. Adhattam volna olyan nyilatkozatot is, amiben sejtelmesen lehetőséget adunk az értelmezésre, de nem erről van szó. Olyan információt kaptunk és szereztünk, emailek, levelek és hangfelvételek formájában, amelyek számunkra bizonyítják az igazunkat, így én is el merem mondani az álláspontunkat. Ez sokkal tisztább, mint ha csak álnéven vagy sejtelmesen üzengetnénk. Amit leírtunk, pontosan így van, a baj, hogy a szövetségben is tudták ezt, nem véletlenül törtek ezek elő. Ki hibázott? Én nem szeretném, hogy a játékvezetők közül bárkinek vagy a Játékvezetői Bizottság valamelyik tagjának problémája legyen, egy dolgot szeretnék: legyen rend! De ezt senki nem mondja el rajtam kívül, mert a játékvezetői rész teljesen el van szeparálva, ami ugyancsak nem helyes.
Ön szerint a teljes transzparencia lenne a megoldás?
Aktuális példa: a tévés mérkőzésünkön meg lehetett állapítani, hogy a labda kint volt a gól előtt, az egy hiba. De nem ítélem el a játékvezetőt, jó személyiségű, bízom benne, hogy lesz belőle rendes bíró. Viszont: nem tudunk róla, hogy ennek a hibának lett volna bármilyen következménye, és ez már zavar mindenkit. Ha egy játékosomat kiállítják, pontosan tudja mindenki, milyen büntetést kap. Ellenkező esetben miért nem kell nekem erről tudni? Miért kell titkolni? Ez már ellenérzést vált ki, s ezek az esetek mérkőzésről mérkőzésre előkerülnek, érdemi válasz nélkül. A Honvéd-meccs bírója például a következő fordulóban megint szerepet kapott, akkor mégis mi alapján büntetik őket?
A kazincbarcikai meccsen viszont nem csak egy elmaradt tizenegyest kértek számon Szigetvári Márk játékvezetőn, például a lakhelye is szóba került.
Megkérdeztem játékvezetőket, szövetségi tagokat, ellenőröket, akik mind ugyanazt mondták: ha valaki lakóhelyet vált, azt jelenteni kell. Régen teljesen egyértelmű volt, hogyha egy élvonalbeli játékvezető életvitel szerűen elkerült egy másik városba, az adott megyének nem vezethetett meccset. Felháborító, ahogy ez az eset történt, nem a tizenegyes vagy a kiállítás, hanem a viselkedés miatt.
Az információgyűjtés a mérkőzésen történtek hatására kezdődött vagy már a bíróküldésnél körültekintően ellenőrzik az adott játékvezetőt?
Közvetlenül utána, mert már a helyszínen is kaptunk olyan információkat, ami nagyon zavart, de nyilván addig nem mondhattam semmit, amíg meg nem győződöm az igazságtartalmáról. Nem kell nagy dolgokra gondolni: megnéztük a Facebookot, lefotóztuk, hopp, két óra múlva már eltűntek a bejegyzések. Sok vállalkozó ismerősöm van, ahol ő lakott, ott is akadt, aki utánajárt a dolgoknak nagyon könnyen, mi is felkerestük a munkáltatóját. Emellett tudni kell, hogy ebben az országban mindenkinek van ellensége, mi pedig központi emailcímre is kaptunk bizonyítékokat. Illetve nem is bizonyítékokat, mert az érkezett dokumentumok hitelességét meg nekünk kellett ellenőrizni.
A történtek tanulságaként lehet a közeljövőben előrelépni az MLSZ-szel, Játékvezetői Bizottsággal karöltve?
Beszéltem bizottsági elnökökkel, azt mondták, erre nagyon kicsi az esély. Kollektíven, közösen kell előrelépnünk, de ez egy hosszabb folyamat lesz. Megvédve a játékvezetőket: egyértelműen ki van jelentve, hogy ők nem nyilatkozhatnak, ami a konkrét esetben sem jó, hiszen nincs lehetőségük megvédeni magukat, mindenképpen sértettek maradnak. Tételesen le van írva az is, hogy edző, sportvezető mit nem nyilatkozhat, meg is vannak a büntetési tételek, nagyjából tízmillió forintig. Sokan tudják, hogy ez nekem nem jelent problémát, a 34.3-as bekezdés szerint viszont minden egyes szankció alól mentesül a sportvezető, ha tudja bizonyítani az igazát. Én ezt vártam meg, hogy ne legyek támadható, ha pedig mégis megbüntetnek, az sem érint nagyon mélyen. De nem az a célom, hogy bárkinek ártsak, csak szeretném, ha sokkal transzparensebben működne ez a terület.
Révész Attila nyilatkozatával kapcsolatban kerestük az MLSZ-t is, ám a szövetség cikkünk megjelenéséig nem reagált.
Az elmúlt három bajnokiról, illetve az azon tapasztalt játékvezetői anomáliákról a sportigazgató hétközben így nyilatkozott:
„Elfogadtuk a Szegeden született döntéseket, azzal együtt is, hogy tudtuk, gyakorlatilag a hazaiak házibírója vezette a mérkőzést a szomszédos megyéből, Orosházáról érkezve. Takács Tamás vezeti a szegedi bajnokik tizenöt-húsz százalékát, rendkívül jó kapcsolatot ápolva a szegediekkel, de ezt betudtuk a földrajzi közelségnek, és annak, hogy az üzemanyagköltséggel is spórolni akar a szövetség, ez valóban belefér.”
„A Honvéd elleni mérkőzést vezető Molnár Attilával nem volt problémánk, jó személyiség, az elkövetett hibájával sem adott okot arra, hogy mélyebben foglalkozzunk vele, semmiféle hátsó gondolat nem merült fel. Súlyosan tévedett a kapott gólunk előtt, amiért biztosan megkapja majd a büntetést a szövetségtől, bár azt is láttuk, hogy a következő fordulóban tartalékjátékvezetőként foglalkoztatták.”
„A kazincbarcikai mérkőzés viszont az információk birtokában kicsit komplikáltabb és érdekesebb. A tizenegyedik percben teljesen tiszta játékhelyzet alakult ki, amely minden kétséget kizáróan tizenegyest és kiállítást vont volna maga után. Nem is ezzel volt a problémánk, hanem azzal a stílussal, arroganciával és gőggel, amit a játékvezető és a tartalékjátékvezető tanúsított végig. Ez megengedhetetlen! A hozzánk eljutott információk azonban magyarázatot adhatnak a történtekre. Lehet, hogy csak véletlenek egybeeséséről van szó, de ezek a tények. Ismereteink szerint Szigetvári Márkot korábban eltávolították az NB II-es keretből, majd valamilyen oknál fogva visszakerült oda, ami azért is érthetetlen, mert láttam többször is tartalékcsapatunk NB III-as mérkőzésein is, amelyeken szintén nagyon rossz teljesítményt nyújtott.”
A Révész Attilával készült interjú második része – melyben a Kisvárda őszi szezonját értékeli – hamarosan elérhető az m4sport.hu-n.
