Zajlik az élet Ferencvárosban, és most nem feltétlenül a Borbás Gáspár-mellszobor avatására vagy a női pólósok Magyar Kupa-ezüstérmére gondoltam; a labdarúgócsapat mindennapjai már szinte izgalmasabbak, mint egy kereskedelmi csatornán futó hétköznap esti sorozat. Az események hullámzását nyilván elősegíti, hogy alaposan benne vagyunk az év végi dagályban: a novemberi válogatott szünettől december közepéig eltelő hónap rendre az FTC legforgalmasabb időszaka, amikor szinte folyamatosan heti kettesével fogyasztja a meccseit. Ebbe a hajtásba pedig akarva-akaratlanul belecsúsznak olyan elemek is, amelyek túlmutatnak a napi teljesítményen, eredményen, holott mégis az minden öröm vagy feszültség alapja.

Azt szeretjük a fociban, hogy a legkevésbé sem fekete-fehér, sőt a klasszikus csapatsportágak közül messze az, amelyben a legtöbb meglepő végeredmény születik – mivel a kimenetelt befolyásoló elemek (ezeket a köznyelvben „góloknak” hívjuk) száma itt a legkevesebb. Mégis vannak minták, modellek, amelyekbe adott csapat illeszkedik, amelynek keretét szinte kivétel nélkül adott csapat játékereje határozza meg. Magyarra fordítva: a jobb csapat általában legyőzi a gyengébbet.

De megfordult-e ez a Ferencvárosnál? Az elmúlt években megszokhattuk, hogy a rekordbajnok idehaza jóformán érinthetetlen, a bajnokságot rendre úgy nyeri meg, ahogy akarja, az akut trónfosztási kísérletek bevallottan komolytalanok. Vannak ebben hullámvölgyek – emlékezhetünk a Csereszov-éra utolsó tavaszára –, de a csapat mégis annyira kiemelkedik NB I-ből, hogy az ennek farvizén jelentkező felháborodást egy gyors győzelmi sorozat rendre csillapítja. Mindeközben ott van a nemzetközi szereplés, amelyet nagyon nehéz megfelelően értékelni, tekintve, hogy eddig szezononként hat-nyolc meccs döntött róla, mégis a klub fejlődésének legfontosabb lenyomata. Ha pedig az elmúlt éveket visszapörgetjük: az elvárást szinte mindig – volt, hogy második szándékból – hozta az FTC, de azon túl nem nagyon emelkedett. Ennek most egyre határozottabb a lehetősége.

A kettős terhelés nemcsak sűrűbb meccsnaptárt, külföldi utazásokat és persze koefficienspontokat és dicsőséget jelent, egyfajta kontextuszavart is okozhat adott klubnál, amely gyengébb bajnokságokban szerepel.

Hiszen a győzelemért itt is, ott is három pontot adnak, a szöglet ugyanúgy fél gól, a labda meg mindenhol gömbölyű, mégis egészen más az elvárás, ezáltal a siker vagy a kudarc fogalma is. S amíg ez az Európa-ligában nagyjából középen van, mert a Fradi a sorozat középmezőnyébe tartozik, addig az NB I-ben elcsúszott az általunk „normálisnak” vélt pontról, amit bizony nem lehet könnyű kezelni klubvezetőnek, pláne nem a rendszerbe belecsöppenő edzőnek vagy játékosnak. A Ferencvárost az elmúlt években idehaza nem mozgatták ki a komfortzónájából, amely a mindenkori csapatnál egy általános kényelmet szült. Bár a szurkolóknak ez nyilván nem tetszik, maga a reakció teljesen normális – az ember minél egyszerűbben elér valamit, annál kevesebbet kell küzdenie érte. Mielőtt ezen tovább rugóznánk, a már említett történések novembertől:

• Döcögős bajnoki szereplés, hazai iksz a Debrecen és a DVTK ellen, kiszenvedett győzelem Kecskeméten.
• Eközben káprázat az El-ben, a Kijev (4–0) és a Malmö (4–1) elleni meccsekbe sem nagyon lehet belekötni.
• December elején megszakadt a csapat derbihegemóniája, igaz, a veretlenségi sorozat megmaradt az Újpest ellen (0–0).
• A Loki elleni pótláson 5–4-es vereség. Pascal Jansen elnézést kért a leutazó szurkolóktól, mert csapata szerinte nem megfelelő mentalitásban játszott.
• Sajtóhírek szerint az FTC leigazolja a BL-győztes, ám korántsem karrierje csúcsán lévő Naby Keitát. A középpályás a helyszínen tekintette meg a ZTE elleni bajnokit.
• … így kapásból láthatta az ultrák tiltakozását: egy szarkasztikus kiírásban jelezték, hogy az El-meccsekhez képest a bajnokikon más hozzáállást tapasztalnak.
• Kubatov Gábor szinte azonnal reagált saját Facebook-oldalán, méghozzá Bill Shankly idézetével: ,,Ha nem tudsz szurkolni nekünk, amikor döntetlent játszunk vagy vesztünk, ne szurkolj akkor sem, ha győztünk.”
• A Fradi végül remek első tíz perc után felejthető nyolcvanat produkált, de így is 1–0-ra nyert. A csapat jelenleg második a tabellán, ám vesztett pontok tekintetében jobban áll a listavezető PAFC-nál.

A történteket két részre lehet bontani: az FTC teljesítménye, illetve a szurkolókhoz való viszonyulása (és vice versa).

Kétségtelen, a csapat százalékos arányban jóval kevesebbszer játszott jól­ a bajnokságban, mint az Európa-ligában, mégis a megszerezhető pontok 69 százalékát begyűjtötte (az El-ben hatvanat), egyszerűen azért, mert az ellenfelei idehaza gyengébbek. Másrészt ott van az örök igazság, hogy valamit mindig sokkal könnyebb elrontani, mint felépíteni – azaz a bekkelő ellenfelek feltörése az egyik legnagyobb kihívás, ami a Fradit érheti, de a mérkőzéseken két, három vagy akár öt kapott gól jelzi, hogy nem csak az „archetípusmeccseken” van problémája a csapatnak. Harmadrészt pedig a fent említett kényelem, ami az elmúlt években rendre a Fradi sajátja volt, de kétségtelenül most látszik a leghatározottabban. Hogy fogalmazott Hajnal Tamás az m4sport.hu-nak adott nagyinterjújában?

„Profik vagyunk, profik a játékosok, tudni kell mindig az adott szituációra adaptálódni és azt a teljesítményt nyújtani, amire az adott mérkőzésen szükség van.”

Jelen állás szerint a Ferencváros következő bajnoki címéhez olyan teljesítményre és mentalitásra van szükség, amely a szurkolók egy jelentős részének nem elegendő.

Nyilvánvalóan a szurkolótábor kiemelkedő intézmény az FTC-n belül, a jelenlegi vezetésnek több évébe tellett, hogy az ellenséges viszonyból partneri legyen, a Kubatov Gáborék által épített sikeralapú identitásnak viszont abszolút a része. Éppen ezért nagyon vigyáz is erre a kapcsolatra mindkét fél azóta, a labdarúgócsapat hazai sikeressége pedig nyilván elő is segíti ezt a harmóniát. De mégiscsak többezer különböző emberről van szó, akik valamifajta érzelmi kötődéssel bírnak az adott csapat felé, ennek következtében véleményük is sarkosabb, emocionálisabb, s amíg a nemzetközi porondon ezeket a véleményeket be lehet terelni az eredmény mögé, a hazai bajnokságban, logikai alapon már a fent említett kontextustorzulás miatt nem.

„Nem tudom elfogadni, amikor 2–1-re nyerünk egy bajnoki meccset hazai pályán, és a közönség fütyül” – nyilatkozta még szeptemberben Orosz Pál, amit gyorsan azzal árnyalt, hogy a meccs végét legalább várja meg a közönség a véleménynyilvánítással – meg úgy egyébként is türelmet kért, ami akkor abszolút valid is volt, csak időközben meg december lett. A Kubatov által idézett gondolat Shanklytól is eredményközpontú, a szurkolók gondolkodása viszont már láhatóan túlér a napi három ponton, a hazai szereplés torzulása miatt is. Azaz: nem elég maga a győzelem ténye, a hogyan legalább akkora szerepet kap, ami egyébként ilyen mértékű és erejű klubnál abszolút érthető, és biztosan nem csak a B-szektornak, de a menedzsmentnek is ez a véleménye. Ilyenkor pedig szembetűnő, hogy Kubatov Gábor az odapirító posztjában is „szurkolótársaihoz” fordul, ami elméletben nyilván helyes, mert mindannyian FTC-drukkerek, de mégis teljesen más a csapat szereplését megélni a klubházban meg a B-középben.

Mi történik tehát a Ferencvárosnál? A maga narratívájában mindenkinek igaza van, a tanulságokat pedig belül kell levonni. Ha a mentalitással valóban baj van – Pascal Jansen debreceni nyilatkozata erről árulkodott –, a szakmai stábnak meg kell találnia azokat a sarokpontokat, ahol ezt helyrebillentheti, és akkor is, ha a hozzáállásbeli probléma mellett szakmai is jelentkezik, de a már említett kényelmes környezet miatt nincs könnyű dolga. A Fradi Európa-liga-szereplése sok negatívumot elfedhet, s a történelemkönyvekbe vélhetően úgyis az kerül be, de a bajnokság nem csak egy apróbetűs rész, a szurkoló szeme legalábbis nem siklik át felette.

Ha pedig a Puskás Akadémia vagy bármelyik másik csapat végre összegyűl a vérszagra, azzal csak jól járhatunk. Hátha lesz egy tavaszunk, amikor az ellenfelek tudnak egy kicsit visszaállítani a Ferencváros kényelmi indexén – egy különös áttétel folytán azzal a címvédő és a szurkolótábora is jól járna.

OTP Bank Liga, 16. forduló:
december 7., szombat:
Kecskeméti TE-Diósgyőri VTK 0-0
Puskás Akadémia FC – ETO FC Győr 0-3
Paksi FC-MTK Budapest 4-2

december 8., vasárnap:
Fehérvár FC–Nyíregyháza Spartacus FC 2–0
Debreceni VSC–Újpest FC 1–2
Ferencvárosi TC–Zalaegerszegi TE FC 1–0

A 17. forduló programja:

december 14., szombat:
12.00 MTK Budapest–Fehérvár FC
14.30 Zalaegerszegi TE FC–Debreceni VSC
17.00 ETO FC Győr–Diósgyőri VTK
19.30 Puskás Akadémia–Paksi FC

december 15., vasárnap
13.00 Újpest FC–Kecsekméti TE
15.30 Nyíregyháza Spartacus FC–Ferencvárosi TC