Harmadik hely, 26 pont. Harcban a feljutásért, de mégsem feljutó helyen – a számok fényében hogy értékeli az őszi szezont?

A szezonunk nem indult zökkenőmentesen, nem voltunk tisztában ennek az osztálynak az igényével, stílusával. A játékosok sem vetették bele magukat olyan mértékben a küzdelembe, ahogy az NB I-ben láttuk tőlük, de a végére az eredmény elfogadható lett. Maradt bennem pici hiányérzet, de megvan a reményünk egy eredményes tavaszi folytatásra.

Emlékezhetünk olyan nyilatkozatára, hogy a masszőr többet futott bizonyos játékosoknál. Ez a hozzáállásbeli probléma a rutinosabbakra volt jellemző?

Jellemző volt az egész csapatra, átragadt a fiatalokra is. Az NB I-ben nincs ennyi párharc, ennyi hosszú labda, ott futballozni kell és a játékosoknak használni az agyukat, sokkal inkább, mint az NB II-ben. Ez volt az elsődleges probléma. De ez jellemző a világ futballjában: minél gyengébb a szint, annál több kilométer megy a lábakba, ez itt is látszott, és a játékosok erre nem voltak felkészülve. Teljesen más felkészülést kellett véghez vinnünk, a taktikát hetven százalékban kidobhattuk a kukába, elő kellett venni a birkózó arcunkat. Olyan futballt kell mutatnunk, amely egyáltalán nem élvezhető, de ez vezetett eredményre az ősz második felében.

Ezek szerint az NB II játékstílusával kapcsolatban olyan negatívak a tapasztalatok, mint az előzetes várakozások voltak?

A tapasztalatunk még rosszabb, mint amit vártunk. Nem akarom az osztályt bántani, mert itt vagyunk mi is, ez a magyar labdarúgás, de jelentős problémák vannak. Nagyon sok külső körülmény határozza meg a meccsterveinket: például Kazincbarcikára megvolt a tervünk, majd amikor a bemelegítéskor lejöttünk a pályáról, mondtuk, hogy felejtsük el, mindenki vegye föl a legerősebb cipőjét és a lehető legnagyobbat rúgja a labdába. Próbálkoztunk a szezon során kombinatív játékkal, hátsó felépítéssel, de olyan mértékű mélységekbe ütköztünk idegenbeli pályákon, hogy már a labdakezeléssel is problémák merültek fel. Itt pedig – nem megbántva senkit – nem tudnak annyira futballozni, mint az NB I-ben, sokkal korábban odarúgnak az ellenfelek, előfordulnak olyan szabálytalanságok, amelyekre nem voltunk felkészülve. A játékosok ezt sokszor zokon vették, és igen, rossz kimondani, de néha nekünk is fel kellett venni ezt a rugdosódós stílust.

Ebben az osztályban az MLSZ normatív támogatásához egy 2005-ben, vagy azután született játékost folyamatosan pályán kell tartani. Ilyen „rugdosódós” stílus közepette mennyire tud fejlődni?

A fiatalok személyiségjegyei még nincsenek kiforrva, az élvonalban opcionális a fiatalszabály, itt viszont kötelező. Amikor beszélgettünk a kollégákkal, mindenki kérdezte a másiktól, hogy hova van eldugva a fiatal játékos, mert oda az ellenfél készült is valami taktikai plusszal. Talán túlzó, hogy a fiatalokat „rugdossák”, de mégis nagyobb figyelmet helyeznek rájuk a csapatok, jobban próbálnak az ellenfél fiataljainál bontani, lehetőséget kialakítani, vagy szimplán vele szemben elhelyezni a maguk fiatalját, hogy kiegyenlítsék az erőviszonyokat. Ebben az osztályban viszont nem tudnak a fiatalok megfelelő ütemben fejlődni, mert nincs annyi játékhelyzet, mint az élvonalban. Ha a fiatal játékosom középpályásként harmadannyiszor ér labdába egy meccsen, mint az NB I-ben, arra mondhatjuk, hogy nem szolgálja a fejlődését.

Pozitív példa lehet Kisvárdáról Osztrovka Maxim, aki 2007-es születésű és belső középpályásként állta meg a helyét.

Mi nem azt nézzük, hogy jelenleg ki a legjobb, hanem, hogy kiben van a legnagyobb potenciál, ez a tudatosságunknak köszönhető. Mi olyan játékosokat keresünk, akikből a későbbiekben lehet még futballista. Vannak Osztrovkánál lényegesen érettebbek, akik az NB II követelményeinek most jobban megfelelnének, de biztos vagyok benne, hogy soha nem jutnak el majd arra a szintre, ahova ő el fog. Ez a csapatunkat jelenleg hátrányosan érinti, de hosszútávon kifizetődő lehet, s egyébként is felelősséggel tartozunk a játékos fejlődéséért.

Feczkó Tamás lemondása után ismét beugrott vezetőedzőnek. Fel sem merült, hogy „kívülről” érkezzen szakember a helyére?

Nagyon sok edzővel beszéltem. Különböző igények és kifogások merültek fel a csapattal szemben, nekünk viszont vannak kötelezettségeink: saját nevelésű és fiatal játékosok szerepeltetése, adott esetben úgy is, hogy jobb játékosok a kispadon üljenek – ülnek is sok esetben, s jobb is lehetne a teljesítmény, ha ők játszanának. De mivel mi akadémia vagyunk, s a szövetségi előírásnak is meg kell felelnünk, ezért ezek a szempontok előnyt élveznek. Ez a klub előírása és feljebbvaló az edzők igényeinél; jelenleg én a sportigazgatói székből ezt előírom, s vezetőedzőként meg is valósítom. Olyan vezetőedzőt, aki mindenben egyetért velünk, nagyon nehéz találni, ami érthető is, mert ők a saját sikerüket tartják legfontosabbnak. Jó úton haladunk, nem titkoltan az a célom, hogy a stáb átvegye a helyemet. Gerliczki Máté jelenleg a pro licences tanfolyamot végzi, remélem, hogy ott olyan tudást, mellettem pedig tapasztalatot szerez, hogy a későbbiekben el tudja majd látni a vezetőedzői feladatot.

Az őszi szezon közepén 4–1-re kikaptak a Mezőkövesdtől, majd sorozatban nyertek öt bajnokit. Történt ott valami drasztikus változtatás vagy egyszerűen akkor sikerült felvenni a megfelelő mentalitást?

Történt bizony, totál mást csináltunk a mezőkövesdi mérkőzés után. Addig arra törekedtünk, labdabirtoklási fölényünk legyen, abból próbáljunk meg hátsó labdajáratással helyzeteket kialakítani, ezt onnantól kezdve megváltoztattuk, mert láttuk, hogy a jó játékosok nem tudnak úgy bontani ilyen masszív védekezésű csapatokat. A labda nélküli visszarendeződés pedig a jobb játékosok esetében nem volt megfelelő, ebből volt problémánk. Ha van néhány jó játékosunk, még nem azt jelenti, hogy a csapat is jó. Fel kellett hát vennünk a már említett NB II-es stílust, hogy eredményesebbek legyünk.

A nyári nagyinterjújában Vasas, Szeged, Honvéd, Kisvárda versenyfutást jósolt a feljutásért. Úgy néz ki, ennek a fele jön be – hogyan értékeli a vetélytársak teljesítményét, akár pozitív, akár negatív aspektusban?

Megerősödött az NB II, nagyon nehéz tavasz lesz számunkra. Ha mi nem kapunk észbe a játékstílus tekintetében, ugyanott vagyunk, mint a Gyirmót vagy akár a Honvéd, mert egy ilyen spirálból nagyon nehéz kijönni, mi pedig ezt az elején felismertük. Ugyanez egyébként igaz a Vasasra is, nekik is egy más játékra kellett átállniuk az új vezetőedzővel. A végére minden kiegyenesedett, nem lepett meg, hogy ez lett az őszi szezon végeredménye. Az talán igen, hogy a Kazincbarcika ottmaradt elöl, de ha megnézzük az NB II-t, még mindig azok a játékosok tudják a pluszt hozzátenni, akik már megjárták az NB I-et, és rengeteg tapasztalattal rendelkeznek, náluk pedig van jónéhány ilyen. A Szeged, a Mezőkövesd és a Kisvárda is jelentősen kicserélődött, a Honvédot meg nem értem, mert ott a tavalyi NB II-es szereplés révén lehetett volna egy vázat kialakítani, talán a tulajdonosváltás miatt nem volt olyan zökkenőmentes. Mindenesetre az utolsó forduló már mutatta, hogy a kispesti keret nem olyan rossz ám, több olyan játékosuk is van, akiket nyáron én is szerződtettem volna, csak a magasabb fizetéssel elcsábították őket. Hallottam viszont olyan nyilatkozatokat máshonnan, hogy „nekünk csak egy edzőpályánk van”, ez az én olvasatomban inkább elszomorító. Én ezt úgy látom, hogy ahol egy edzőpálya van, ott nincsenek rendben az infrastrukturális feltételek, ezért könnyebb ilyen kis költségvetésű csapatot létrehozni – nekem is volt ilyen korábban. Ennek a modellnek gazdasági oka van: nem kell külön karbantartó személyzetet fenntartani, minden bevételt lehet a játékosokra fordítani, szemben az olyan klubokkal, ahol nagyobb stadion van, nagyobb személyzet.

Mi várható a folytatásban? Átrendeződhet a jelenlegi élmezőny vagy ez a négy csapat meccseli le a feljutást?

Meghatározhatja ezt az NB II-t, hogy ki akar igazán feljutni, mert ezt most még nem látjuk. Sokszor elhangzik, hogy kellene a 16 csapat az NB I-be, én is mindig ezt hangsúlyoztam, de jelenleg hatalmas a szakadék a két osztály között, nem tudom, hogy ezt a 16-ot jelen gazdasági viszonyok mellett hogyan lehetne fenntartani.

Ha már gazdasági viszonyok, több elmélet született arról, hogy a Kazincbarcika és a Kozármisleny tavasszal behúzhatja a féket, hiszen a klub ambíciói, infrastrukturális lehetőségei nem kimondottan NB I-esek.

Ebben nem vagyok biztos, ugyanis mindkét csapatnál olyan kiforrott játékosok vannak, akikkel el lehet érni már most is akár a feljutást. Viszont ez hatalmas kockázat számukra, hiszen az élvonalban bérelniük kellene pályákat, játékosokat kell vásárolni. Ha ezek a csapatok kapnak egy olyan ideiglenes engedélyt, mint a Kecskemét, akár még anyagi megfontolásból is elindulhatnak az NB I-ben – hiszen a támogatás mértéke egészen más, mint a másodosztályban –, nem beszélve a presztízsről, becsületről. Éppen ezért én nem számítok a visszaesésükre, mert azt látom, hogy a többi NB II-es klubnak korlátozottak az igazolási lehetőségei, pláne olyan tudással rendelkező játékosoknál, aki azonnal tudna sokat segíteni, őt mi meg se tudjuk fizetni. A másodosztály nem vonzó, lássuk be!

Kisvárdán várható játékosmozgás a téli szünetben?

A gazdasági lehetőségeink ezt most nem engedik. Driton Camaj távozik, a helyére hozunk valakit, de az is elképzelhető, hogy a fiatalok közül jönnek fel a fejlődés érdekében. Nem életbe vágó a feljutás, de látva az NB II szintjét, számunkra elérhető. Majd meglátjuk, hogy a pályán ezt sikerül-e kivívni.

A Révész Attilával készült interjú első része – amelyben az elmúlt héten megjelent, súlyos játékvezetői tévedésekkel és összeférhetetlenséggel kapcsolatos nyilatkozatára reagál – ITT olvasható: