Mint korábban írtuk, a Haladás eredetileg a Merkantil Bank Ligában indulhatott volna el, ám nem kapta meg a licencet a Magyar Labdarúgó Szövetségtől, majd az is kiderült, hogy a klubnak jelentős tartozása van, emiatt csak az NB III-ban folytathatja a szereplését.

Az azóta tulajdonosváltáson átesett együttes jelentős összeggel tartozott, 56 millió forintot kellett összegyűjtenie az év végéig ahhoz, hogy ne szűnjön meg – a Haladás Szurkolói Kör ennek érdekében nyílt levelet írt, amely a szombathelyi születésű Schäfer Andráshoz is eljutott, aki előbb 5 millió forintot küldött az egyesület megmentésének érdekében, majd az utolsó órákban kipótolta a még hiányzó összeget (állítólag 10 millió forintot).

Schäfer ennek kapcsán az őt képviselő EM Sports Consulting menedzserirodának elmondta, szerinte nem az átutalt összeg volt a lényeg, hanem az, hogy ezáltal többen is felkapják a fejüket a felhívásra.

„Elvétve már korábban hallottam, hogy súlyos gondokkal küzd a klub, de mivel elég sűrű volt a december, ezért ez kissé kikerült a látókörömből – mondta Schäfer András. – Amikor elolvastam a felhívást, akkor tudtam meg, hogy mekkora a baj. Ekkor vettem fel a kapcsolatot a gyűjtést szervező Haladás Szurkolói Körrel. Igyekeztem a legtöbb információt megtudni, elvégre a közleményből értelemszerűen nem derült ki minden. Miután beszéltem velük, eldöntöttem, hogy megpróbálok segíteni. Nem az átutalt összeg volt a lényeg, hanem hogy ezáltal hírértéket kapott az ügy, és olyanok is felkapták rá a fejüket, akik az ünnepek alatt esetleg kevésbé figyelték, hogy mi történik a klubbal.”

Az Union Berlin játékosa elárulta, folyamatosan tartotta a kapcsolatot a Szurkolói Kör vezetőivel, akik rendre tájékoztatták, épp hol jár a gyűjtés, ő pedig megígérte, hogy a fennmaradó összeg előteremtésében is segíteni fog – a második, december 31-i utalásával pedig megmenekült a Haladás.

„Ha őszinte akarok lenni, akkor nem a szombathelyi utánpótlásban töltöttem a legszebb éveimet, de ez a történet többről szólt, mint az esetleges gyerekkori sérelmekről. Édesapám a mai napig kijár az NB III-as meccsekre, az összes helyi sporteseményre szívesen kilátogat. A szüleim Szombathelyen élnek, én ott nőttem fel, gyerekként használtam ezeket a létesítményeket. Az egyesület közel ezer gyereknek ad sportolási lehetőséget, magyar szinten jelentős szurkolótábor áll mögötte, úgy gondoltam, hogy ha picit is segíteni tudok abban, hogy életben maradjon, akkor muszáj cselekednem. Ugyanakkor szeretném kiemelni, hogy rajtam kívül olyan családok is utaltak, akik sokkal szerényebb körülmények között élnek, ennek ellenére még annál is többet szántak a klub megmentésére, mint amit megengedhettek volna maguknak. Ebben a történetben az ő szerepük sokkal fontosabb az enyémnél.”

Schäfer hisz benne, hogy tiszta lappal elkezdődhet egy új építkezés.

„Azért is akartam beszélni a szervezőkkel, hogy tudjam, mi várható a klub átvétele után. Tisztább képet akartam kapni arról, hogy ugyanez a helyzet megtörténhet-e három hónap, vagy egy év múlva. Az adósságban lévő klubnál semmit sem tudtak garantálni, de olyan választ kaptam, ami alapján hiszek abban, hogy most tényleg tiszta lappal kezdődhet az építkezés. Illetve, talán naiv vagyok, de remélem, hogy egy ilyen epizód az egész közeget képes építeni. Akik most átélték, hogy majdnem megszűnt a klub, akik a pénztárcájukba nyúltak azért, hogy megmentsék a Haladást, az egyesületben sportoló gyerekek, akik évek múlva majd a felnőtt csapatban szerepelnek, talán ezek után még inkább magukénak érzik a klubot.”