Pályafutása labdarúgóként

Az eltöltött ifi évek után Rory Delap felnőtt karrierjét is a Carlisle Unitednél kezdte meg, ahol 1994 és 1998 között futballozott. A kiscsapatnál olyan szinten tudott teljesíteni, hogy Premiership-csapat – akkoriban így hívták a mostani Premier League-et, azaz az első osztályt Angliában – igazolta le a középpályást, a Derby County.

Itt több, mint 100 meccsen bizonyított, teljesítménye azonban továbbra is figyelemre méltó volt, hisz a Southampton klubrekordot jelentő 4 millió fontért szerződtette 2001-ben, ekkor Delapnál megindult egyfajta piros-fehér szerelem, hisz innentől pályafutása nagy részét ilyen mezű kluboknál töltötte: a szenteknél töltött 5 évet egy sunderlandi követte, bár már abban a szezonban is játszott a Stoke Citynél kölcsönben, akik aztán végleg megvásárolták játékjogát. Itt 2013-ig focizott, majd az évben kipróbálta magát a Barnsleynál és a Burton Albionnál is, de ezeknél a kluboknál már nem ment olyan jól a játék, így még a szezon során bejelentette közel húszéves pályafutása lezártát.

Delap legnagyobb mélységeit és magasságait is a Stoke-nál élte meg pályafutásának, hisz 2006-os kölcsönideje alatt épp akkori csapata, a Sunderland ellen lábtörést szenvedett, ennek ellenére a Stoke szerződtette őt, majd rövidesen a klub történelmének egyik legjobb időszakát élte: 2008-ban második helyen végzett a másodosztályban, így feljutott az élvonalba, míg a 2010/11-es szezonban az FA-kupában lettek ezüstérmesek, a döntőben a Manchester City verte őket 1-0-ra.

Felejthetetlen jelenség, melyet lehet, hogy soha többé nem látunk

Talán magyar megfelelője nincs a angol „The streets will never forget” kifejezésnek, de Rory Delapra megfelelőbb mondást találni sem lehetne. Használata olyan játékosoknál mérvadó, akik vagy 1-2 extra szezont hoztak de több nem volt bennük, vagy a másik kategória – amibe Delap is tartozott – mikor a játékos olyat tett, ami örökre emlékezetes marad.

Az ír középpályás abban az időszakban volt karrierje csúcsán, mikor az olykor brutális, favágó focit lassacskán felváltotta a technikásabb, kifinomultabb játék, ám 1-2 csapat főleg Angliában a jó öreg alapokra támaszkodva is tudott eredményeket elérni. Ennek zászlóvivője volt a Stoke City, a 2010-es évek környékén ekkor jött létre az a teljesen abszurd érvelés is, hogy akkor igazán jó futballista az ember, ha az esős Stoke-ban is meg tudja mutatni magát.

Labdazsonglőrnek nem számított, ellenben Delap abszolút alkalmas volt csapata stílusához, emellett valami olyasmit tudott, ami tulajdonképp visszavonulásáig legyőzhetetlen fegyvernek számított: ez a Delap-bedobás.

Nick Potts – PA Images/PA Images, Getty Images

Gondoljunk csak bele, hány ember érdemelte ki azt, hogy megmozdulása róla legyen elnevezve a futballban? Zinedine Zidane ikonikus cselezésével, Antonín Panenka, az M4 Sport – Az Év Sportolója Gála 2025 egyik sztárvendége löbbölt büntetőjével, míg Rory Delap ágyúként középre érkező bedobásával került a szűk körbe.

A bedobás titka több összetevős: Delap nekifutása, kitámasztása, és technikája olyan kombináció, melyet azóta sem sikerült utánozni senkinek, így nem meglepő, hogy hasonló bedobást sem nagyon láthattunk még. Statisztikai elemzők szerint a labda Delap hajításainál 30-40 méterre szállt, míg sebessége 50 és 60 kilométer/óra között mozgott, a technikai kivitelezés miatt ráadásul egy alacsonyan és viszonylag vízszintesen érkező labdáról beszélünk, melynek tájolása jóval nagyobb gondot okozott a védőknek átlagos bedobásoknál, sőt, sokak szerint veszélyesebb volt egy akkori Stoke-taccs, mint egy szöglet.

Rory Delap’s long throw became a thing of legend during @stokecity‘s debut #PL season 🔴⚪️#PLMoment pic.twitter.com/nedTbKq4sL

— Premier League (@premierleague) April 25, 2017

Az emberi csúzli becenevet is kiérdemlő ír számára nem lehetett furcsa ez a képesség, hisz Delap fiatalabb korában még gerelyhajító akart lenni, ám az angol labdarúgásban szinte mindenkinek meggyűlt vele a baja, az Arsenal ikonikus edzője, Arséne Wenger helyi legendák szerint a védekező taktikák kigondolásából szinte sosem vette ki részét, de a Stoke ellen ő is próbált segítőivel ötletelni, rendre sikertelenül, így a trénernek volt olyan korszaka is, mikor a Stoke City variációi miatt magát a bedobást is be akarta tiltatni a futballban.

Edzőként még ő is zöldfülű

Igen, ami Robbie Keane bejeletése kapcsán elhangzott nálunk, az Rory Delapra is igaz.

A korábbi középpályás miután befejezte játékos pályafutását, visszatért első PL-klubjához, a Derby Countyhoz, itt kezdett edzőként dolgozni. Először az U18-as csapatnál vállalt vezető szerepet, majd 2016-ban felkérték az U21-es csapat irányítására, mellyel bajnoki címet is ünnepelhetett.

2018-ban a Stoke-hoz is visszatért Gary Rowett segítójeként, aki hamar Nathan Jones-ra váltott a vezetőség, ám ő sem hozta az elvárt szintet, menesztésénél Delap egy meccsre még irányíthatta is a csapatot amíg nem találtak új edzőt, ám a később érkező Michael O’Neillel sem ment a közös munka, ekkor már az ír is beláthatta, hogy nincs értelme a meg nem születő sikert üldözni, így 2023 januárjában távozott a klubtól.

Nyárig nem vállalt munkát, akkor azonban Robbie Keane kérésére csatlakozott ő is a Maccabi Tel-Aviv csapatához, ám az edzői stáb részeként ő is megélt igencsak kemény dolgokat abban az egy évben amig ott voltak, hisz 2024-ben a teljes ír küldöttség felbontotta szerződését az izraeli csapatnál – így érkezünk el napjainkig, amikor is két Premier League-ikont is a magyar rekordbajnok kispadján láthatunk hamarosan. Kíváncsian várjuk, a Ferencvárosból esetleg sikerül bárkinek a legendás Delap-bedobás elsajátítása.

Rory Delap, Robbie Keane és Phill Hudson. Fotó: fradi.hu