Kijut a válogatott a 2026-os világbajnokságra?
A magyar futball aktuális berendezkedése alapján továbbra is a tető az alap: a válogatott szereplése határozza meg leginkább a közhangulatot, az intézményes egzisztenciát, de még a játékstílusban, taktikai megvilágításban is leginkább az itthon a forradalmi, amit a címeres mezben játszanak.
A vb-kijutás egy olyan mérföldkő lenne, amelyhez foghatót lassan tíz éve, a 2015-ös norvég pótselejtező óta nem éltünk át. Persze, a válogatott ért el azóta szép eredményeket a Nemzetek Ligájában, Eb-csoportkörben, de 1986 emléke, és az azt követő 40 év lassan felemészt minket, azóta is nyomja a magyar embereket a generációkon átívelő teher. Talán a magyar válogatott újkori fejlődésének egyetlen hiányossága.
Itt a lehetőség – méghozzá nem is kicsi, a magyar válogatott második kalaposként került némileg átrendezett selejtezős csoportjába, ami alapján ugyebár Portugália/Dánia, Írország és Örményország lesz az ellenfele, az automatikus kijutáshoz a csoport első, a pótselejtezőhöz a második helye kell.
Az összesűrített selejtezőben szeptember és november között mind a hat meccset le is darálja a csapat, szeptember 6-án Dublinban a rajt, november 16-án hazai pályán, szintén Írország ellen zárul a sorozat. Van rá némi esély, hogy a fő kérdésre nem is kapunk választ december 31-ig, hiszen a pótselejtezőket már 2026-ban játsszák, de a bravúrmentes 2024 után nem bánnánk, ha november 16-a este már meg is lehetne váltani az amerikai repülőjegyet.
Ami azt illeti, ehhez van is némi kalkuláció: a Football Meets Data nevű, újabban elég nagyot menő Twitter-oldal számításai szerint 24 százalék a magyar csapat egyenes kijutási esélye, 51 százalék a pótselejtezőéé – mégiscsak az a papírforma – és 25 százalék a szomorú végkimenetelé.
Akárhogy is: hiába játssza a válogatott 1000. mérkőzését a Nemzetek Ligája rájátszásában, az idei, sőt az elmúlt évek legfontosabb feladata az év második felében vár rá.
Lesz trónfosztás az NB I-ben?
Sok mindent lehet rásütni az OTP Bank Ligára, de azt semmiképp, hogy a bajnoki versenyfutás mostanság izgalmas lenne, a Fradi kénye-kedve szerint szákolja az elsőségeket. Arra már volt példa – elég csak az előző szezonra gondolni –, hogy a vad oroszlán bajszát félévkor még bőven ráncigálják, de a Puskás Akadémia mostani trónfosztási kísérlete valahogy komolyabbnak tűnik bármelyik korábbinál, ami még akkor is intő jel a IX. kerületben, hogyha ezt a mércét megugrani nem is ordító teljesítmény.
Egyrészt a felcsútiak korántsem a bognári kommunikációt követik, nem teszik fel a kezüket mintegy beletörődve, hogy a bajnoki cím a papíron legerősebbnek jár; Hornyák Zsolt többször is kimondta, bajnok szeretne lenni, ehhez azóta több játékosa is csatlakozott.
De a labda továbbra is az FTC térfelén pattog, és messze nem csak azért, mert amúgy vesztett pontokban még jobban áll, hanem mert továbbra is kimagasodik a magyar mezőnyből, azaz ahogy az eddigi bajnoki címeket nyerte, úgy ezt most magának vesztheti el. Kétségtelen, van a Puskásnak is dolga: az izgalmas bajnoksághoz fenn kell tartania ezt a kettes körüli pontátlagot, rá kell raknia a nyomást a címvédőre, éreztetni kelle vele, hogy a vesztenivaló csak az Üllői úton van.
Kapcsolódó tartalom
Hogy egy akadémiának milyen szempontból dolga egy bajnoki cím hajhászása, arról ebben a cikkben hosszabban is értekeztünk, de ha most csak az előttünk álló félszezon és a magyar klubfoci oldaláról közelítjük meg, a Fradinak és a többieknek sem ártana, ha valaki tényleg megmutatná: el lehet kapni a rekordbajnok grabancát egy szisztematikus csapatépítéssel.
Lesz két csapatunk európai főtáblán?
Persze előbb legyen egy, s ezt a kérdést is megbolygathatja, ha a Ferencváros esetleg nem nyeri meg a magyar bajnokságot, de ha az elmúlt években megszokott alapálláshoz nyúlunk vissza, nyugodtan mondhatjuk elvárásnak a főtáblát az FTC-től. A csapat már tavaly is a második körben kezdte a Bajnokok Ligája-selejtezőt, amellyel egyrészt elvette magától a kettes zuhanás (BL-selejtezőből rögtön a Konferencia-ligába, mint anno a Klaksvík ellen) lehetőségét, másrészt egy The New Saints elleni párharcot kellett sikerrel vennie, hogy a három porondból az egyiket már be is biztosítsa.
2024 nyarán nagyon közel voltunk ahhoz, hogy hosszú évtizedek után (az európai sorozatok jelenlegi lebonyolítása során) először két csapatot üdvözölhessünk Európában, a Puskás Akadémia csak tizenegyespárbajt követően kapott ki a Fiorentinától a Kl-rájátszásban, de a Paks is csak egy meccsre volt a további nyolctól, a Mladá Boleslav elleni hazai vereség okozta a kiesést. Korábban is ritkaságszámba ment, hogy két csapatunk is elérje a rájátszást, még a Fehérvár aranykorában volt meg a dupla főtábla lehetősége, de hogy ezen a nyáron mire kell majd számítani, nagyban függ az említett csapatok tavaszi sorsától.
Kapcsolódó tartalom
Bár a Puskás Akadémia egyre masszívabb kihívó, összességében a magyar foci modellje még mindig az „egy és a többiek” elvén alapul, különösen, ha az európai szereplést nézzük. Mindezt nem változtatná meg varázsütésre, ha a Fradi mellett más(ok) is főtáblára lépne, de következő fázisnak pont beillene.
Átszervezik az NB I-et?
Szinte pontosan egy évvel ezelőtt járt Csányi Sándor az M4 Sport stúdiójában, aki akkor belengette, 2025 nyarán átszervezik az NB I-et, az eddigi 3×11 forduló helyett csak két kört játszanának egymással a csapatok a hagyományos módon, majd jönne egy rájátszás alsó- és felsőházzal. Emellett fontos változás lenne, hogy a liga fluktuációja is csökkenhet, az eddigi két fix kiesőből csak a 12. helyezett szállna alá azonnal a másodosztályba, a 11. pedig osztályozhatna az NB II másodikjával, ami talán a Merkantil Bank Ligában is élesítené a futóversenyt.
Ha lesz változás, annak előkészületei már bizonyára zajlanak a szövetségben, lenne tehát egy egyáltalán nem merész, de annál egyértelműbb tippünk, hogy a felsorolt kérdésekből először erre kapunk egyértelmű választ.
Szoboszlaiból a világ egyik legjobbja lesz?
„Szoboszlai nálam már most világsztár” – mondta az m4sport.hu-nak adott nagyinterjújában Esterházy Mátyás, a játékos menedzsere. Kétségtelen, pillanatnyilag a világ legjobb formájában lévő csapatának az egyik motorja Szoboszlai Dominik, újabban a tízes pozícióból a kapu elé is odaér (már amikor teljesen egészséges), ahogy a Slot-féle Liverpool kivirágzott, ő is szépen lassan rácáfol a kétkedőkre, s bizonyítja, a Premier League élcsapatában, sőt legnagyobb favoritjában is tud maradandót alkotni.
Kapcsolódó tartalom
A 2024-es év azért hullámzóan alakult a jelenlegi legjobb magyar játékosnak, három legfontosabb meccsén talán nem tudott annyit segíteni, mint szeretett volna – ha küzdött is ezerrel, játékán érezhető volt a fájdalomcsillapító. Tavasszal is makacs sérüléssel küszködött, ősz végére lett belőle tényleg az a ragyogó Szoboszlai, akit már abszolút nem csak a magyar szurkolók csodálnak.
Természetesen 2025-öt sem tudjuk előre, milyen külső tényezők befolyásolják Szoboszlai játékát, egyébként az ő formája, élete milyen hatással lesz a teljesítményére, de most tényleg sínen van minden szempontból, 24 évesen túl pályafutása tízóraiján, jöhet az ebéd. A Liverpoollal pillanatnyilag a Premier League és a Bajnokok Ligája legnagyobb esélyesei, emellett a válogatottal is van fontos feladat: kiharcolni a 2026-os világbajnokságot.
Ha ezek közül csak kettő sikerül, s Szoboszlai ezeknek aktív részese lesz, letudja nagyrészt egészségesen a szezont, biztosan járul hozzá egy olyan teljesítmény, amelyet világklasszisként aposztrofálhatunk, mert a Liverpool kezdőcsapatában csak úgy alanyi jogon nem visszajáró vendég az ember.
A játék minden aspektusában tud még fejlődni, de egyelőre erre teljesen nyitott és a megfelelő közegben is van hozzá, így ideális körülmények esetén nem kérdés, hogy a maximumot kihozza magából. A kérdés az, másokhoz viszonyítva, pontosan hogy néz ki ez a maximum?
Kapcsolódó tartalom
Kerkez: Liverpool vagy United?
Az elmúlt egy évben már többször is felmerült a pletyka, de az utóbbi hónapokban egészen forró téma Kerkez Milos klubváltása, pláne annak tükrében, hogy a sajtóhírek szerint a világ legnagyobb (értsük most kulturális, történelmi szempontból) klubjai vadásszák, a Manchester United és a Liverpool is.
Kerkez valóban kiváló formában játszik, állandó meccsterhelést kap csapatában, a Bournemouthban, amely amúgy tíz meccse veretlen a Premier League-ben, és a tavalyi necces bennmaradást követően az európai szereplést érő helyek felé kacsintgat. Más kérdés, hogy utóbbi teljesülése esetén mennyi jut ebből a magyar balhátvédnek, akit mostanában több angol hírportál szinte már eladott az egyik vagy másik vörös óriásnak, maga a transzferpápa, Fabrizio Romano is több bejegyzésben foglalkozott Kerkez ügyével.
Kapcsolódó tartalom
A Liverpool az öregedő Andy Robertson fiatal utódját láthatja benne, az MU-nál pedig jelenleg Diogo Dalot mellé/helyett érkezhetne a csapatba. Nyilvánvaló, hogy pillanatnyilag nem minden oké a manchesteri csapatban, amely hat hellyel áll rosszabbul, mint a Bournemouth, de a szenvedés előbb-utóbb véget ér, amelynek akár Kerkez is az egyik záloga lehet. Ha csak az eredményeket nézzük, kapásból a Liverpoolra böknénk, de egy játékos pályafutását annyi minden befolyásolja, nem biztos, hogy Kerkeznek még az lenne a megfelelő lépcsőfok.
Márpedig 21 évesen mindenképp a megfelelőt kell választania, csapat, időzítés és játéklehetőség szempontjából, mert a fejlődés lassan végét járja, ez már a kőkemény felnőttfoci, abból is a legmagasabb szinten. Ami akkor is igaz, ha marad az AFC-nél.
Mi van a felszín alatt?
A bónuszkérdésbe belesűrítjük az összeset, amelynek ugyan a mindennapi kirakatfocin nem látszik, s nincs is rájuk feltétlenül időben behatárolható, egyértelmű válasz (elvégre folyamatokról, rendszerekről szól), de legalább olyan fontosak, mint a fent pedzegetett témák.
Elindul a válogatott hatására a magyar futballkultúra, identitás újbóli kialakulása? Sikerül-e talpra állítani az utánpótlásképzést, a szakemberek által is elismert hiányokat megfelelően pótolni? Tud az ország játékosokat nevelni, értékesíteni, akár külföldi piacra is? Sikerül az akadémiai és az alatti korosztályoknak megfelelő módszertant kidolgozni a nevelésre, képzésre? Ki tudjuk használni infrasrukturális előnyünket? Tudunk előrelépni mennyiségben és minőségben az edzőképzésben? Bízunk-e jobban a hazaiban, legyen szó játékosról, edzőről vagy akár más fontos stábtagról? Őszintébb, tisztább lesz-e a kommunikáció a magyar futball egyes szereplői között? És még számtalan más kérdés és válasz, ami ezt a meghatározhatatlan intézményt, mint magyar futball irányba terelheti.