Kissé furcsán hangozhat, de éppen Magyarországról tart hazafelé, Horvátországba az autópályán. Miért Splitben telepedett le a családjával?
Két évet töltöttem a Hajduknál, utána egy évet még játszottam a másodosztályú Solinban. Közben elkezdtem az edzői pályafutásomat a kisgyerekekkel, így egyszerűbb volt az átállás a futballista létről. Megtetszett az ország, a család nagyon jól érzi magát, a feleségem és a gyerekek is nagyon jól beszélik a nyelvet, ez megkönnyítette a döntést.

Mi járatban volt itthon?
Tavaly október végén elvégeztem az UEFA C-edzőképzést, majd novemberben jelentkeztem a B+A licencet adó tanfolyamra. Kétnapos turnusokra járok haza havonta. Úgy gondolom, ez lehet a következő lépés, ami segíthet a további céljaim elérésében. Nagyon jó a gyerekekkel dolgozni, megtaláltam a számításaimat, de idővel, ha úgy alakul, felnőttekkel szeretnék foglalkozni. Ugyanazzal a lelkesedéssel, maximalizmussal végzem a munkám, mint amit játékosként megszokhattak tőlem.

Lovrencsics Academy néven alapított akadémiát, ahol gyerekekkel foglalkozik. Hogyan fogalmazódott meg a projekt ötlete?
A magam ura akartam lenni, önerőből érvényesülni, plusz a kisebbik fiam, Tymon is motivált. Négy és féléves kora óta focizik, most az én kezeim alatt fejlődhet. Elnöki pozíciót is betöltök, de egyben edző is vagyok, így edzéseket is vezénylek. Bevallom, az nem merült fel bennem, hogy Magyarországon nyissak akadémiát, mivel Horvátországban maradtunk, és nagyobb potenciált láttam abban, hogy kint vágjak bele. A magyar képzések révén úgyis belelátok az otthoni munkába, a horvátoknál viszont extra tapasztalatot szerezhetek.

Az imént, csak úgy mellékesen említette, hogy már nem futballozik profiként. Nem kerekített túl nagy feneket a tavalyi visszavonulásnak, pedig egy 44-szeres válogatottnak „talán” kijárna egy-két gratuláció. Szándékosan nem osztotta meg a nyilvánossággal, hogy ennyi volt?
Nem láttam értelmét. Az akadémia elindítása nem volt egyszerű, inkább arra fókuszáltam, utána nem tűnt fontosnak a bejelentés. Büszke vagyok arra, amit elértem, de ennyi. Négy évvel ezelőtt, a válogatottnál más volt a helyzet, akkor mindenki megtudta, hogy nem lépek pályára többször címeres mezben. Visszagondolva nehéz, de ésszerű döntést hoztam, sokan voltunk a jobbhátvéd poszton, inkább átadtam a lehetőséget a fiataloknak. Éreztem a testemen, hogy nem bírnám a kettős terhelést, így lehetőségem volt csak a Hajdukra koncentrálni, meg is nyertük kétszer a Horvát Kupát.

A Ferencvárossal 2016 és 2021 között három bajnoki címet és kupagyőzelmet ünnepelhetett, bejutottak a Bajnokok Ligája csoportkörébe, csapatkapitány és közönségkedvenc lett. Visszavonulásét követően nem ajánlottak munkát a IX. kerületben?
Nem. Szerintem tisztában voltak vele, hogy Horvátországban képzelem el a jövőmet.

Feltételezem, hogy ettől függetlenül a mai napig követi a klub mindennapjait. Miben tér el a mostani Fradi a „korábbitól”?
Bővebb a keret, de nem létszámban, hanem minőségben. Mi akkor elindítottunk valamit, amit azóta nagyszerűen, tudatosan továbbépítettek. Hiába vezeti most a Puskás Akadémia a tabellát, a Fradi be fogja húzni a bajnokságot. Nemzetközi szinten évről évre jók az eredmények, jó látni, hogy nemzetközileg elismert csapatokkal is felveszik a versenyt.

Ugyanakkor talán éppen a fejlődés áldozatául estek a magyar játékosok. Megnéztem, az első idényében a pályára lépő 30 játékosból 17 magyar volt, a következő évadban 28-ból 18, míg a jelenlegi keretben 29-ből összesen kilenc a hazai játékos, de rendszeresen csak ketten-hárman szerepelnek. Jogos a kritikusok részéről, hogy felróják a légiósok számának növekedését?
Nyilván nem azonos szint, de a Manchester Citynek sem teszik szóvá, hogy kevés az angol játékos. Persze, fájó, hogy magyar csapatban kevés a magyar, de az eredményesség megkérdőjelezhetetlen. Mindemellett a magyar válogatott játékosok olyan csapatokban szerepelnek, amelyekkel nem lehet felvenni a versenyt.

Rengeteg pletykát hallani, de a játékosok közül is volt, aki elismerte, hogy a közeg, az öltöző nem egyszerű a Fradinál. Mire vezethető ez vissza? Lehet benne szerepe a külföldieknek?
Nálunk nem volt ilyen probléma. Minden le volt tisztázva, főleg Szerhijnél, aki kijelentette, hogy ha valami nem tetszik, el lehet menni. Nekem, mint csapatkapitánynak és Dibusz Dénésnek fent kellett tartani a rendet. A külföldiek is megértették, mi a cél, innentől senkinek sem lehetett kifogása. Az edző személye kulcskérdés, neki kell lennie a főnöknek.

Lovrencsics Gergő alaposan kivette a részét a BL-csoportkör elérésében, a Dinamo Zagreb ellen gólt is lőtt (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

Mostanában gyakrabban adják egymás kezébe a kilincset a ferencvárosi edzők. Önöknél öt év alatt két, jelentősen eltérő karakterű és eredményességben sem összehasonlító tréner fordult meg. Thomas Dollt „bratyizós” típusnak tartották, s a bajnokságban, illetve a BL-selejtezőben leszerepeltek. A helyére érkező Rebrov rideg és távolságtartó volt, de zsinórban szállította a bajnoki címeket, az El- és a BL-csoportkör is összejött az irányításával. Melyiküket kedvelte jobban?
Doll éppen a nagyon barátságos hozzáállása miatt nem tudott kiteljesedni. Szerhij az ellenkezője volt, nekem szimpatikusabb volt a felfogása. Félreértés ne essék, szerettem Thomasszal dolgozni, lehetett vele beszélni, voltak jó ötletei, jókedvű és vicces ember. Rebrov stílusa az elején furcsa volt mindenkinek, meg kellett szokni, de az eredmények folyamatosan jöttek. Átlagosan körülbelül két szót szólt hozzánk, de bizonyította, ha megfelelünk az elvárásainak, sikeresek leszünk. Tényleg nem beszéltünk sokat, de hamar összeszokott a csapat.

Rebrov azóta is hivatkozási alap, egy-egy gyengébb periódusnál rögtön feljön, hogy bezzeg vele mennyire jól teljesített az együttes. Minek köszönhető a kultusza?
Rengeteget videóztunk, elemeztünk, tisztában volt mindenkinek a képességeivel, mindent megtett a kitűzött célok eléréséért. Igen, sokszor kemény volt, szóvá tette, ha nem úgy csináltál valamit, ahogy gyakoroltatta, sőt, rákényszerített, hogy a kérésének megfelelően cselekedj, viszont így tudtunk fejlődni. Idővel realizáltuk, hogy ha úgy cselekszünk, ahogy kéri, és mégsincs eredménye, akkor magára vállalja a felelősséget. Mindent próbált kontrollálni, mindent ő akart csinálni, csak kevés feladatot bízott a segítőire, mellette hihetetlenül precíz volt. Emlékszem, már a hazafelé úton kétszer visszanézte az akkor lejátszott meccsünket.

Úgy hírlik, Önt kifejezetten kedvelte. Mivel nyerte el a szimpátiáját?
Egyszer rákérdeztem, miután kinevezett csapatkapitánynak. Az sem a megszokott módon történt, nem ült le velem külön beszélgetni, csak megüzente. Éppen az első tavaszi meccsünkre készültem, a Honvéd ellen. A gyúrópadon feküdtem, amikor Dini bejött, és megkérdezte, hogy felvegyük-e a melegítőfelsőt a kivonuláshoz. Azt válaszoltam, ez a te döntésed, Böde Dani és Leo távollétében te vagy a kapitány. Erre mondta, hogy nem, Szerhij üzente, hogy te vagy a cséká. Hirtelen nem hittem a fülemnek, Lipcsei Gabi is annyira meglepődött, hogy abbahagyta a masszírozást. Egy vagy két héttel ezután odamentem Szerhijhez azzal, hogy hálás vagyok a bizalomért, de minek köszönhetem? Erre csak annyit reagált, hogy te olyan mentalitású vagy, mint én, majd hátat fordított és elment. Komolyra fordítva a szót: hatalmas megtiszteltetés volt Magyarország legnagyobb klubját csapatkapitányként képviselni.

Hozzá hasonló edzővé szeretne válni?
Nem teljesen, inkább Marco Rossit mondanám, ő valamilyen szinten Thomas és Szerhij ötvözete személyiségben. Marcóval jó beszélgetni, érdeklődik felőled, igyekszik mindenkivel jóban lenni, de a pályán, a meetingeken megköveteli a komolyságot, igaz, edzés közben azért néha elsüt egy-két poént. Ezt tartom a legjobb hozzáállásnak, nem tudom elképzelni, hogy ne beszéljek a játékosaimmal. Tudnom kell, milyen érzelmi állapotban vannak, nincs-e valami problémájuk, ha igen, mindjárt másképp reagálnék egy esetleges hibára.

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Dollnál lett támadóból jobbhátvéd, de többször elmondta, hogy Rebrovnál tanulta meg a poszt lényegét, sajátosságait.
Poznanban szélső és csatár voltam. A 2016-os Eb után igazoltam a Fradihoz, az első fél év nem úgy alakult, ahogy terveztem, mindössze egy gólt rúgtam és három gólpasszt adtam. Ezt szóvá is tette Thomas, elárulta, azon is elgondolkodott, hogy kellek-e neki, de a téli szünetről visszaérve ismét leültünk beszélgetni. Vázolta, hogy 70-80 százalékban nálunk van a labda, képes vagyok fel-alá futni, jól adok be, jók a befejezéseim, de szerinte sokkal hasznosabb lennék hátul. Elfogadtam, úgy álltam hozzá, hogy megpróbálok azon a poszton száz százalékot nyújtani, ahová éppen tesznek. Taktikailag tudtam, mi a dolgom, de az nem volt meg, mi az elvárás egy jobbhátvédtől. Szerhij megérkezett, és nemcsak nekem, hanem minden egyes játékosnak olyan tanácsokat, tiszta utasításokat adott, amiket előtte nem tanultunk, melyeknek köszönhetően sokkal összeszokottabban mozogtunk a pályán. Varga Rolival összenézés nélkül is tudtuk, mit fog csinálni a másik.

Univerzális futballista volt, talán csak kapusként nem vetették be. Sokat elmond a mentalitásáról, hogy puffogás helyett egyből elfogadta az új szerepkört. Honnan ered a példaértékű hozzáállása?
Édesapámtól. Gyerekkoromtól kezdve hangoztatta: Ne azzal foglalkozz, hová tesznek, mindig nyújtsd a maximumot. Ha a kispadon kezdesz, és beállsz egy percre, akkor bizonyítsd, hogy helyed van a kezdőben. Belém égtek a szavai, tanácsai, ezért vagyok olyan, amilyen. Heti egy alkalommal játszom az öregfiúknál, a futsal I. osztályban. Elpötyöghetnék, felfoghatnám egyszerű mozgásként, de nem tudom, ott is a maximumot nyújtom. Jó a csapatunk, vezetjük is a bajnokságot.

Zöld-fehérben is küzdött az első pillanattól az utolsóig, adott esetben a testi épségét sem féltette, dobbant Önben a szurkolók által sokat emlegetett Fradi-szív, pedig Szolnokon született. Gyerekkorában kötődött a Ferencvároshoz, vagy csak azután alakult ki a klub iránti szeretet, hogy odaigazolt?
Idővel alakult ki, előtte semmiféle kötelék nem volt. Lehet valamelyik szurkoló rossz néven veszi, de nekem nem volt álmom, hogy a Fradiban játsszak, más céljaim voltak. Tudtam, hogy nagy klubhoz igazolok, de akkor tudatosult bennem, milyen sajátosságai vannak, amikor oda kerültem. Azonosultam, egyesültem a „Küzdeni mindig, feladni soha”-elvvel – mindegy, ki az ellenfél, mindegy hol, vagyunk, mindegy, milyen az idő, rá kell szolgálni a szurkolók és az edző bizalmára.

A közel nyolc évvel ezelőtti, Vasas elleni, Magyar Kupa-döntőben elszenvedett horrorsérülése még bevillan olykor?
Régen volt, de időről időre előjön. Jött hozzánk egy új kissrác az akadémiára, megnézte a YouTube-on, ki lesz az edzője, és a nézettség miatt a sérülésemet látta először. Mondta is, hogy látott egy csúnya videót rólam. Most már nyugodtan beszélek róla, hál ’Istennek maradandó károsodás nélkül megúsztam az esetet.

Kemény, de sportszerű játékos volt, talán egyetlen kirohanása maradt emlékezetes, az is a pályán kívül történt: 2020-ban a paksi szurkolók beszólogatásaira csendre intéssel válaszolt az M4 Sportnak adott meccs utáni interjúja közben. Megbánta?
Nem, mert igazam volt. Senkinek nem kívánom, amit akkor mondtak a két kisfiaimra, ahhoz képest még visszafogottan reagáltam.

Nem neheztelt a Fradira, amiért 2021-ben nem hosszabbították meg a lejáró szerződését?
Szerintem a teljesítményemen nem látszódott, de nehéz fél éven mentem keresztül, miután 2020 decemberében közölték, hogy a szezon lejártával nem számítanak rám, de elfogadtam. Semmivel nem lett volna jobb, ha nekiállok veszekedni, bizonygatni az igazamat. Tudtam, a lehetőséget megkapom Szerhijtől, úgy fogtam fel, ha mindent kiadok magamból, akkor lecsap majd rám egy jó csapat. Az is segített, hogy a Poznannál volt már részem hasonlóban, ott három hónappal a kontraktusom lejárta előtt közölték, hogy véget ér az együttműködésünk. A Fradi döntésével utólag sem tudok vitatkozni, a távozásom után is felfelé ment a klub. No meg kárpótolt, hogy később, a Splittel kétszeres kupagyőztes lettem.

Nem akkor állt elsőként légiósnak, még a Fradi előtt, a Lech Poznannal sikeres négy évet töltött, bajnoki címet és Szuperkupát nyert. Máig hihetetlennek tűnik, hogy 2012-ben az NB I-es Lombard Pápától került Lengyelországba.
Budafokról kerültem Pápára, ahol megismertem a menedzserem, Nagy Misit, akivel egész pályafutásom alatt dolgoztam. Jelezte, hogy jönnek megfigyelni a Poznantól. A másodedző látta, ahogy két gólt rúgtam a Fradinak az Üllői úton, Mariusz Rumak vezetőedző és Piotr Rutkowski sportigazgató viszont a Vidi elleni idegenbeli meccsre látogatott ki. Fehérváron csatárként a fél pályán nem léptem át, ki is kaptunk 2–0-ra. A mérkőzés után felmentem beszélgetni a Poznan képviselőivel, az edző köszönés nélkül a fejemhez vágta: »Ha nem ilyen jó a magyar sör, akkor a huszadik percben hazamegyek.« Meg sem tudtam szólalni, azt hittem, elúszott a külföldi esély. Akkor már volt egy ajánlat az asztalomon, de érezhetően elbizonytalanodtak a szerződtetésem kapcsán. Telt-múlt az idő, mondtam a menedzseremnek, ajánlja fel nekik, hogy jóval kevesebb fizetésért is oda igazolok, csak adják meg a lehetőséget. A sportigazgató még sohasem hallott ilyesmiről, beszélt a vezetőedzővel, aki azt mondta, ha ilyen a mentalitása, akkor nézzük meg. Ezért voltam először csak kölcsönben a klubnál, de már az idény vége előtt öt fordulóval jelezték, lehívják az opciót és hároméves szerződést kötöttünk.

Fotó: MTI/Jacek Bednarczyk

Voltak sérülései, de összességében jól ment a játék a Lechnél, olyannyira, hogy a Mainz kész lett volna átigazolni, de a poznani vezetőség nem fogadta el az ajánlatot, több pénzt akart. Hogyan élte meg, hogy Önön kívül álló okok miatt nem jött össze a topliga?
Borzasztó érzés volt. Előtte a Mönchengladbach is megkeresett, de csak abban az esetben vettek volna meg, ha a klublegenda Patrick Herrmann távozik. Végül nem igazolt a Dortmundhoz, szerződést hosszabbított és szerintem az egész pályafutását a Gladbachnál húzta le. Utána jött a Mainz hivatalos ajánlata, ment az alkudozás, a sportigazgatónk többet akart, a németek pedig elálltak az üzlettől.

De az élet kárpótolta a lengyel származású feleségével.
Így van, nem bánom, hogy így alakult! Ha elmentem volna Mainzba, nem találkozom a feleségemmel, nem születik két csodálatos gyermekem, lehet, hogy a Fradi és a mostani horvátországi fejezet sem jött volna össze.

Továbbmegyek: nem tanult volna meg lengyelül és horvátul. Magyarországon állandó vitatéma még, hogy az itt szereplő légiósoknak legalább minimális szinten el kellene sajátítaniuk a nyelvet. Egyetért?
A magyar nagyon nehéz, emiatt megértem őket, de néhány, pályán használatos kulcsszót valóban megtanulhatnának.

Nyilván észrevette, hogy az interjúban a jelenből indultunk a múltba, de édesapja múltja hajaz az Ön jelenére, így zárjuk ezzel. Lovrencsics László a Gödöllőre költözésüket követően az általa létrehozott Góliát Diáksport Egyesületbe trenírozta, Ön pedig a többi gyerek mellett kisfiát is képezi a saját akadémiáján. Van hasonlóság kettejük között? Édesapja jelenleg is segíti tanácsokkal?
Motivált, hogy hozzá hasonlóan én is edzőnek álljak, nagyon sok támogatást kaptam tőle. A céljaim, apukám és a gyermekeim jelentik a legnagyobb motivációt. Igaz, a nagyobbik fiam, Nathan már nem focizik, de a kicsi két korosztállyal feljebb is megállja a helyét. Remélem, a küzdeni akarást és az elszántságot én is át tudom adni nekik, mint nekem anno apu,

Öccse, Balázs is több szállal kötődik a Ferencvároshoz, 2014 és 2019 között a klub játékosa volt, egy időszakban egyszerre tettek a klubért. Van rá esély, hogy a jövőben ismét együtt dolgozzanak? 
Jelenleg a Fradi fiókcsapatának számító Soroksár csapatkapitánya. Pályafutása végefelé jár, de két-három évig még biztosan szeretne focizni. Örülök, hogy továbbra is végzi a dolgát, rugdossa a gólokat. Hiába szerepel a másodosztályban, próbálja magából kihozni a maximumot. Másfél évig dolgoztunk együtt, nem volt egyszerű dolga, beleadott mindent, de két válogatott csatár, Priskin Tomi és Böde Dani volt előtte. Azt nem tudom, hogy a visszavonulása után kijön-e mellém dolgozni. Szerintem inkább játékosmegfigyelőként dolgozna.