Nemzeti Sportrádió
Most szól:
Élő Eredmények

Öt dudás két csárdában? Pakson eddig is furcsa logika vezetett eredményre

Öt dudás két csárdában? Pakson eddig is furcsa logika vezetett eredményre

m4sport.hu | | Szerző: Szepes Viktor

 „Csatárokból sosem elég! Ha te lövöd a legtöbb gólt, nagy bajod  nem lehet”Bognár György ezzel magyarázta, hogy a Paks két korábbi nehéztüzérét is hazahozta, s némi orrnehézség keletkezett a támadósorban. A vezetőedzővel valahogy mindig elnézőbbek vagyunk, ha valami elsőre hihetetlent nyilatkozik vagy tesz – volt itt az elmúlt években egy belső védős játék, elcsalt félidő és önértékelési zavar is –, mert az eredmény végtére is visszaigazolja: csupa magyar kerettel már bérlete van az OTP Bank Liga felsőházába, ezüstéremről, kupagyőzelemről nem is beszélve.

A paksi klubkultúra és Bognár személyisége egyébként is passzol, nem befolyásolja olyan apróság, mint trend vagy elvárás, a maga egyszerű módján közelít a futballhoz, amely abszolút visszaköszön a mérkőzéseken is: a Paks játékát megfejteni végtelenül könnyű, tenni ellene már annál nehezebb. A vezetőedző is a játék stílusa alapján közelíti meg a futballt, s mivel nemcsak átutazóban van az Atomvárosban, hanem – egy rövid szünettel – hosszú évek óta ott dolgozik, s távozása sem holnaputánra várható, logikus, hogy a játékoskeretet is olyan futballisták alkossák, akik ehhez a stílusba passzolnak. A humánerőforrás-menedzsment másik visszatérő eleme az maga a visszatérés: nem egy tékozló fiút tudunk említeni – Böde Dániel, Hahn János vagy Haraszti Zsolt a jelenlegi keretben –, aki némi kalandozást követően visszament Paksra játszani, vélhetően csábította a közeg, amelyben egyszer már otthonra találtak.

Mindkét szempontnak megfelel eddig a Paksi FC két téli érkezője, Ádám Martin és Könyves Norbert, mindketten voltak már a csapat játékosai, utóbbi például negyedik paksi időszakát kezdheti meg, egy fél éves, rosszul sikerült angyalföldi kitérőt követően, s mindketten illenek is a játékstílusba, amelyet Bognár György elképzel, amit már csak az is bizonyít, hogy pályafutásuk legeredményesebb időszakát itt produkálták. Mégis a közvélemény első reakciója a hitetlenkedés volt: minek Böde Dániel és Tóth Barna mellé még kettő szinte ugyanilyen profilú támadó? Pláne úgy, hogy a keret tagja még Hahn János is, aki a Skribek–Ádám területbe induló játékostól erőcsatárig tartó skálának a közepén helyezkedik el, csak van 12 fejes gólja az NB I-ben.

„Tudjuk, hogy Martin abban az esetben tud jól teljesíteni, ha sok a pontos beadás, valamint magas a tizenhatoson belüli érintések száma” – így Ádám Martin menedzsere az Aszterasz Tripolisszal történt szerződésbontást követően.

„Sokkal jobb, ha az ember a saját szemének hisz. De általában egy meccs utáni statisztika igazolja azt, amit a pályán láttam” – mondta még tavalyi nagyinterjújában Bognár György.

Most nem fogjuk végignézni a Paks összes őszi meccsét, de ez a bognáros stílus olyan, hogy a lőlapokról már messziről felismerni, évek óta szinte állandóan ugyanolyan meccsriportokat eredményez. A paksi játékra jellemző a beadások, tizenhatoson belüli érintések rendkívül magas száma, az előrepasszok arányának irreálisan nagy értéke, rengeteg párharccal, fejpárbajjal és egy intenzív labda elleni játékkal. Ádám Martin menedzsere éppen ilyen stílusba képzeli el a játékosát, ahogy Bödének, Könyvesnek vagy Tóthnak is kedvesebb a sok beadás és párharc, mintsem a Zimonyi és Skribek alkatú játékosoknak.

Márpedig a számok ebben a szezonban is felsorakoznak a stílus mögött: 

  • messze a legtöbb beadás (451, a második Fradi épphogy eléri a 300-at), legtöbb tizenhatoson belüli labdaérintés (418), legtöbb szöglet (5.25/90)

  • legtöbb lövés (250), legtöbb szerzett gól (34) és további 15 kapufa

  • legtöbb párharc, legtöbb fejpárbaj – utóbbiban Tóth első, Böde harmadik a ligában

  • legtöbb védekező akció ellenfél egy labdabirtoklási szekvenciájában (6), második legintenzívebb PPDA (8.87)

Ezek az értékek az elmúlt szezonokban is ugyanilyen kiemelkedőek voltak, jól mutatják a Paks célját: a labdát gyorsan visszaszerezni, s postafordultával lökni a tizenhatoson belülre. Az ultraoffenzív felfogásnak gólrekord is lett a gyümölcse, miközben kivételt csak a múlt idény képzett, amikor a Paks egy ésszerűbb megvalósításra tért át, ezüstérem is lett belőle. Erre a szezonra visszatért a kamikaze, amelynek köszönhetően a legtöbb szerzett és kapott gól értékét is Bognár csapata vonultatja fel – ám az alapelvek egyik verzióban sem változtak.

Tóth Barna „pizzája”. A támadóharmadban talán az NB I egyik legkellemetlenebb játékosa.
Böde Dániel „pizzája”. A védőknek rémálom, de az adatok is mutatják, hogy a visszatámadásoknál már nem ő a Paks legélesebb fegyvere.

Az aktuális idényben mégis van egy hatalmas változás: a labdabirtoklási arány és a passzok száma. A játékstílus alapvetően determinálta ezek alacsony mivoltát, hát, minek dajkálni a labdát, ha lehet gyömöszölni az ellenfél kapuja elé? Ebben a szezonban viszont a 3-5-2-ben legfeljebb egy magas center volt bent (Tóth és Böde jellemzően egymást váltja), Haraszti, Zimonyi vagy a csatárnak feltolt Windecker is inkább a kombinatív játék elemeként, mintsem beadások potenciális célpontjaként funkcionál jobban.

A változás látványos: a tavalyi 43 százalékos (11.) labdabirtoklást erre a szezonra 50.4-esre (6.) cserélte a Paks, a meccsenkénti átlagos passzámára pedig rápakolt egy százast, 328-ból 427 lett 90 percekre lebontva. Érdekes módon mindez nem azt eredményezi, hogy a csapat kevesebb helyzetet alakít ki, kevesebb gólt szerez, hanem hátul válik sebezhetőbbé. Ennek oka talán nem feltétlenül egymáshoz köthető, bár kétségtelen, azzal, hogy a belső védők többet lépnek a támadásokba, a területek is nyílnak mögöttük. A kérdés felmerül a labda elleni játékban is: az Ádám, Böde párossal presszinget kezdeni nem biztos, hogy az ellenfél labdakihozatalára a legnagyobb fenyegetést jelenti, ez már Bognár feladata, hogy olyan felállást sakozzon a pályára, amellyel a csapat a gyors labdaszerzéseket is abszolválja.

A másik fontos elem pedig az ellenfelek magatartása: többen is rájöttek, a Paks nem annyira szereti, ha odaadják neki a labdát, hogy kezdjen vele, amit tud, a kínálkozó kontralehetőségekkel pedig sokkal jobban éltek, mint mondjuk a tavalyi riválisok. Tegyük hozzá, hogy a jóval több kapott gól Szappanos Péter távozásának is betudható, amíg a kapura érkező lövések minősége a két idényben megegyezik, a meccsenkénti 1.27 kapott gólból idénre 1.76 lett.

Mégis szembetűnő, a Paks mennyire nem boldogul azokkal a meccsekkel, amelyeken labdával is kezdeményeznie kell: a bajnokikon, amelyeken legalább 55 százalékos labdabirtoklása volt,

  • két meccsen egy pontot szerzett a ZTE és a DVTK ellen is, előbbitől öt, utóbbitól hat gólt kapott

  • a Nyíregyházától 4–2-re kikapott, a hazai meccset megnyerte, de az ellenfélnek magasabb minőségű helyzetei voltak

  • a Fehérvárt 96. percben ugyan legyőzte, de a magas labdabirtoklás a húsz perc emberelőnynek is köszönhető.

S amikor csak annyit konstatálunk, hogy öt dudás két csárdára, érdemes hozzátenni, miként szól az az öt duda: Böde Dániel 38 éves és évente egy-két meccset játszik végig, Könyves Norbert október eleje óta sérüléssel és betegségekkel bajlódott, Ádámnak november óta nincs klubja, Hahn pedig az egész őszt kihagyta sérülés miatt. Az öt játékos jelentős részének játékba kell lendülnie, egy meccsen belül akár négy, de ne lepődjünk meg, ha a filozófia jegyében mind az öt lehetőséget kap, nem beszélve akkor még a továbbra is sérült Harasztiról, esetleg a fiatal Győrfiről. És akkor még egyéni szempontokról, a hazatérés logikus mivoltáról is beszélni kell – Könyvest a Vasasnál parkolópályára tették, harmadik klubban a szezonban nem játszhatna, ráadásul nyáron már segítette a Paksot, s lényegében az sodorta ebbe a szituációba. Ádám pedig a koreai kaland során is sokat látogatta a paksi öltözőt, ismeri a klubot, a társakat, arról a bizonyos rászabott játékstílusról már nem is beszélve.

A hasonló csatárokkal eltömíteni a keretet elsőre nem tűnik logikusnak. De Pakson mégis minden azzá válik.

Borítókép: Paksi FC

További tartalmak