Dr. Barczi Róbert 2020 májusa óta tölti be az MLSZ sportigazgatói pozícióját. Az azóta eltelt öt évben a magyar labdarúgás számos sikert fel tud mutatni, hiszen a válogatott – 2016 után – a 2021-es és a 2024-es Európa-bajnokságra is kijutott, a Ferencvárosnak köszönhetően pedig minden évben volt magyar klubcsapat egy nemzetközi sorozat főtábláján, illetve mostanra eljutottunk oda, hogy mind az öt európai topligában szerepel magyar labdarúgó. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa.

Az MLSZ sportigazgatójának munkája a háttérben zajlik, feladata azoknak az alapoknak a megteremtése, valamint folyamatoknak a beindítása, melyek a sikereket, pozitív példákat folyamatossá, fenntarthatóvá és egy működő rendszer részévé teszik.

Barczi Róbert kinevezésekor fő célkitűzésként a következőket fogalmazta meg:

• szemléletváltás a magyar labdarúgásban, egy új futballkultúra megteremtése
• minőségi fordulat az utánpótlás-nevelésben

Az OTP Bank Liga 2024/25-ös szezonjának tavaszi folytatása előtt a közel öt éve beindított folyamatok áttekintésére, a jelenlegi helyzet értékelésére és a következő időszak céljainak megfogalmazására kértük fel, az m4sport.hu-nak adott interjúban összegezve az MLSZ sportigazgatóságának munkáját, a magyar labdarúgásban elindított változások eredményeit és hiányosságait.

A megfogalmazott célkitűzések tükrében hogyan értékeli az elmúlt öt évben végzett munkát?
A szurkolók főként a kirakatot, a válogatottak és a klubcsapatok nemzetközi szereplését látják, de ezek mellett a háttérben a korábban megfogalmazott fő célkitűzésekre fókuszálunk. 2020 előtt volt egy jó tízéves periódus, amikor az állami támogatásoknak köszönhetően a labdarúgás infrastrukturális fejlesztését elindította a Magyar Labdarúgó Szövetség, viszont ennek már a pályán is látható eredményt kell hoznia. Az A-válogatott az utóbbi időben eredményesen szerepelt, három Eb-re is kijutottunk, de ahhoz, hogy a fejlődés folyamatos és stabil legyen, a háttérben nagyon fontos folyamatokat kellett elindítani.

Összefoglalná ezeket a fontos folyamatokat?
Ahhoz, hogy mindenki egy irányba tolja a szekeret, a szövetségnek és a kluboknak ki kellett alakitani egy bizalmi viszonyt, ami valljuk be őszintén, korábban nem volt felhőtlen. Nagyon sok energiát fektettünk abba, hogy megértessük a klubokkal azt az irányvonalat, amit mi szeretnénk képviselni.

A folyamatoknak három fontos eleme van:

Egyrészt a kiválasztást kellett megszervezni, hogy egyetlen tehetség se tűnjön el, illetve ki kellett alakítani egy motivációs rendszert, hogy a játékosok felfelé áramoltatását biztositani tudjuk. Ez egy elég nehéz folyamat volt és még mindig nem tökéletes, de a korábbiakhoz képest sokkal hatékonyabb a regionális klubok együttműködése. A másik fontos elem a képzés, ezen a területen egy nagyon komoly szemléletváltásra volt szükség: az ,,aranykort” jelentő 7-14 éves korban a technikai alapok, illetve a játékkészség elsajátítása került fókuszba, amivel párhuzamosan az eredménycentrikus gondolkodás helyett a játékosok egyéni fejlesztését próbáljuk előtérbe helyezni. A következő lépés az akadémiai, 14-19 éves korosztály, amikor már elsősorban a gyorsaság, a dinamika, a sebesség, az állóképesség fejlesztésére kell törekedni objektív mérésekkel, adatokkal visszaigazolva. Fontos kiemelni, hogy a sportigazgatóság minden területén, legyen szó akár a klubfejlesztésről, az edzőképzésről vagy a sporttudományról, ugyanazokat az alapelveket követjük.

Barczi Róbert, az MLSZ Sportigazgatója (fotó: Horváth Péter Gyula)

2021-ben egy nemzetközi szinten is versenyképes utánpótlás- és szakemberképzés fogalmazódott meg, mint az elmúlt ötéves időszak fontos feladata. Ebben a tekintetben hol tartanak jelenleg? Kezdjük mondjuk az edzőkkel!
Szent meggyőződésem, hogy sok tudás és információ van a magyar edzők fejében, viszont ezt rendszerezni és priorizálni kell. A modern edzőknek rendszerben kell gondolkodni, stábbal kell dolgozni, és ahhoz, hogy ezt a 10-12 fős stábot hatékonyan tudja irányítani, érteni kell például egy videoelemző, egy erőnléti edző vagy épp egy dietetikus nyelvén. Biztos vagyok benne, hogy lesz további fejlődés az edzők tekintetében, de már most is azt látom, hogy az NB I-be egyre több tehetséges, felkészült magyar edző került oda.

Dárdai Pál és Lőw Zsolt hírmondóként már dolgozott a legerősebb bajnokságokban, lát esélyt arra, hogy a magyar edzőképzés a következő években kitermeljen egy nemzetközileg is elismert szakembert?
Ahhoz, hogy egy edző sikeres karriert tudjon befutni a megfelelő elméleti és gyakorlati tudás, tapasztalat mellett erős karakternek is kell lennie. Ezt tapasztaljuk a nemzetközi labdarúgásban…Én látok már tehetséges edzőket az utánpótlás-válogatottaknál is, akik adott esetben nemzetközi karriert is befuthatnak.

Fehér Péter nyár óta az utánpótlás-válogatottak vezetője, az általa végzett munkáról mit lehet tudni?
Péter Dániában született, a skandináv mentalitást hozta magával a rendszerünkbe. Feladata, hogy az U15-östől az U21-es korosztályig a hat válogatottat összehangolja. Egy egységes szakmai koncepció kialakítása és ehhez a megfelelő edzők kiválasztása az első számú feladata, amihez egy kézikönyv is készült. Következő lépésként a klubokkal közösen szeretnénk alakítani és egységesíteni a játékfelfogást.

Rátérve a játékosokra, hogy értékeli az utánpótlásképzésben elindult, az elmúlt öt évben lezajlott folyamatokat?
A már említett képzési folyamat akkor lesz teljes és eredményes, ha a legtehetségesebb fiatalok folyamatos lehetőséget kapnak a felnőttcsapatokban. Végül is ez a célja a minőségi utánpótlásnevelésnek.

2022-ben vezette be a szövetség a fiatal játékosok szerepeltetését ösztönző támogatási rendszert, ahol – a nemzetközi példáknak megfelelően – az első két évben még nem volt szabad szemmel látható eredménye, sőt, csökkenő tendenciát mutatott a fiatalok játékperceinek száma. Ennek elsősorban az az oka, hogy időbe telik míg a klubok megszokják a rendszert és ennek megfelelően alakítják az átigazolásokat, a kereteket. A 2024/25-ös idénytől viszont beindult a folyamat, a fiatalpercek száma közel a duplájára emelkedett.

Azt vettük észre, hogy a klubok egyre jobban megértik, van fantázia a fiatalok beépítésében és eladásában, de ez akkor indulhat be igazán, amikor racionálisabb gazdasági alapokon működnek majd.

A folyamatok beindulását tudná konkrét példákkal illusztrálni?
Az elmúlt három évben kilenc U21-es labdarúgó mutatkozott be a felnőttválogatottban, és a center kivételével minden poszton lehet látni azt az egy-két fiatal labdarúgót, akik középtávon a magyar válogatott erősségei lehetnek.

Az is szembetűnő, hogy a fiatalok egyre jobban megállják a helyüket az NB I-ben. Korábban a többség 4-5 fiatallal úgymond letudta a támogatáshoz szükséges perceket, de mostanra a legtöbb klubban már megvan az az egy-egy stabil játékos, aki folyamatosan játszik és be is épült a csapatba.

A teljesség igénye nélkül említhetjük Szűcs Tamást (DVSC), Dénes Csanádot (ZTE), Pécsi Ármint (Puskás Akadémia), vagy Pető Milánt (Fehérvár). Ez mindenképpen előrelépés, mint ahogy az is, hogy néhány fiatal, például az El-ben remekelő Ferencváros kezdőcsapatában is megtaláltuk legutóbb a 19 esztendős Tóth Alexet…

A mai modern labdarúgásban fontos szerepe van a gyorsaságnak, a dinamikának, ezért szintén a minőségi előrelépést támasztja alá, hogy az NB I-ben a 20 legtöbbet sprintelő játékos majdnem fele fiatal, 21 éven aluli labdarúgó.

Ezek azonban csak az első lépések, a további és folyamatos fejlődéshez szükség van a klubokban egyfajta üzleti modell is kiépüljön a fiatalok kapcsán. Márpedig ezen a téren még messze vagyunk az ideális helyzettől.

Mire gondol?
Megvizsgáltuk az elmúlt két és fél év külföldre történő játékoseladásokat az U21-es labdarúgók tekintetében, az eredményeket pedig összevetettük a szintén 12 csapatos, valamint a környező országok bajnokságaival.

Miközben a magyar klubok az elmúlt két és fél szezonban két 21 éven aluli labdarúgót értékesítettek pénzért külföldre, addig az említett lista élén álló szerbek, horvátok, vagy dánok 15-20 fiatal labdarúgót adtak el. Mindez pénzügyi szempontból nagyjából tízszeres bevételt hozott a szerbeknek a mi bevételeinkhez képest.

Tehát még messze vagyunk az optimális helyzettől, fontos lenne, hogy egyre nagyobb szerepe legyen a klubok költségvetésében a külföldre eladott játékosokból származó bevételeknek.

Mire van szükség, hogy a közelítsünk az optimális állapothoz?
Ez egy hosszú folyamat, amihez két dolog szükséges:

Egyrészt, hogy folyamatosan javuljon az utánpótlásnevelés színvonala, másrészt, hogy a felvevőpiac, vagyis az NB I-es klubok beépítsék, illetve eladják a tehetséges labdarúgókat. Ennek a két szálnak, folyamatnak össze kell érnie és egymásra kell épülnie. Ehhez minden feltétel adott. A szövetség részéről mind a két területen nagy erőfeszítéseket teszünk, továbbra is kiemelten támogatjuk a fiatalok beépítését:

azt szeretnénk, hogy a következő időszakban az NB I-es csapatokban átlagban legalább egy fiatal és 4-5 magyar játékos legyen a pályán a mérkőzések alatt.

Kívülről nézve némileg meglepő, hogy a klubokat meg kell győzni, mekkora lehetőségeket jelenthet egy racionálisabb gazdasági működés. Mint sportigazgató, ön mit gondol erről?
Jogos a kérdés és sok fejtörést is okoz nekünk ez a helyzet.

Számos ország szövetségi sportigazgatójával találkozok konferenciákon, továbbképzéseken, és furcsállják is, hogy nekünk ekkora erőfeszítéseket kell tennünk, akár a képzés, akár a fiatalok beépítése területén, hiszen alapvetően ez a klubok jól felfogott szakmai és üzleti érdeke lenne.

Gyakran előkerül, hogy az NB I-es klubok azért tartanak a fiatal játékosok szerepeltetésétől, mert nagy az eredménykényszer és könnyű kiesni a 12 csapatos bajnokságból.
Nem a 12 csapatos bajnokságon múlik a fiatalok beépítése, aki eltérő állásponton van, csak kifogásokat keres.

Ha Dániában, Ausztriában vagy Szlovákiában be tudják tenni a fiatalokat 12 csapatos pontvadászatnál és több percet játszanak, akkor Magyarországon is megoldható. Ez egy döntés, koncepció kérdése, ami mögött elsősorban gazdasági szempontok állnak.

A jövőben hogyan emelkedhet ez a szám?
Ahogy említettem, a támogatási rendszerünk célja, hogy egy fiatal mellett legalább 4-5 magyar legyen a pályán végig, ami reményeink szerint kevesebb és ezzel párhuzamosan jobb minőségű idegenlégiós leigazolását eredményezi majd.

Mennyire vagyunk messze ettől?
Ha 2024 őszét nézzük, három klub kivételével most is átlagban legalább öt magyarral játszanak a csapatok, három klubban viszont többségben vannak az idegenlégiósok. A 21 éven alatti fiatalok ősszel átlagban közel 80 percet töltöttek a pályán mérkőzésenként, s mivel a cél 90 perc vagyis a teljes mérkőzés, nyugodtan mondhatom, hogy nem vagyunk messze tőle.

Meg kell azonban említeni, hogy ezek számok, mennyiségi mutatók, az is lényeges, hogy a minőség irányába haladjunk, vagyis eladhatóak, piacképesek legyenek a fiatalok.

(fotó: Horváth Péter Gyula)

Mit ért pontosan minőség alatt?
Ha a külföldi piacra, az öt topligába tudunk értékesíteni játékosokat. Nagyon örömteli, hogy végre mind az 5 kiemelt bajnokságban játszik magyar labdarúgó, ez fontos mérföldkő, de mostantól arra kell törekednünk, hogy még több labdarúgónk kerüljön erre a szintre.

A magyar labdarúgásban dolgozók előtt jól ismert a délszláv országok példája, ahogyan a Dinamo Zagreb vagy a Partizan Belgrád beépíti a fiatalokat 17-18-19 éves kortól, akár a csapatkapitányi karszalagot is rögtön ráteszik, mert már 18 évesen vezető karakterek, akiket több 10 millió euróért el tudnak adni. Nálunk ez még nincs meg rendszerszinten.

Mikor közelíthetjük meg az említett szerb vagy horvát szintet ebben a tekintetben?
A következő öt évnek ez az egyik kiemelt célja. Ezért is fontos, hogy például Lisztes Krisztián sikeres legyen Frankfurtban. Ha egy magyar bajnokságból érkező 20 éves fiatal be tudná verekedni magát egy Bundesliga-csapatba, a német klubok sokkal inkább fordulnának a magyar piac felé. Folyamatokat kell elindítani, menedzselni.

Úgymond az alapozás időszaka megvolt, az elmúlt években sikerült a feltételek megteremteni, a rendszert kiépíteni, most már a minőségre és a hatékonyságra kell fókuszálni.

Ahogy említette, ha Nikitscher Tamás pályára lép új klubjában, a Real Valladolidban, először szerepelhet magyar labdarúgó az öt topliga mindegyikében egy adott szezonban.
Igen, jelenleg mind az öt topligában van magyar játékos, de ennél is több kell.

Ez most megint egy előrelépés, egy újabb mérföldkő, ami hitet kell adjon a magyar labdarúgásban dolgozóknak, hogy egyre többen vannak, akik a legmagasabb szintre is oda tudnak kerülni. Ezért fontos, hogy legyenek pozitív példák, mert elhiszik az edzők és klubvezetők, hogy igen, egy magyar labdarúgó is el tudja érni azt a szintet.

A női labdarúgók is mérföldkőhöz érkeztek, már ami a légiósok számát illeti.
Igen, 2024-ben új rekordot beállítva, 15 külföldön futballozó légióssal dolgozhatott együtt Szarvas Alexandra szövetségi kapitány. Csiki Anna Tottenhambe igazolásával megvan az első női magyar labdarúgó, aki hétről hétre az angol élvonalban kap szerepet.

Visszakanyarodva az NB I-hez, Csányi Sándor, az MLSZ elnöke tavaly januárban az M4 Sportnak arról beszélt, hogy elindult egy gondolkodás a szövetségen belül az OTP Bank Liga lebonyolítását érintő estleges változásokról, a 2025/26-os szezontól. Elsőként: lát esélyt az élvonal létszámának emelésére?
Fontos leszögezni, hogy az MLSZ vezetése a döntéseket nem érzelmi vagy szociális, hanem szakmai és üzleti alapon hozza meg, mindig azt szem előtt tartva, hogy minden szempontot mérlegelve mi az, ami a lehető legjobban segíti a magyar labdarúgás fejlődését. Ezt figyelembe véve, nem vagyok meggyőződve arról, hogy jelenleg van 16 tőkeerős, stabil, a futball iránt elkötelezett tulajdonos, 16 első osztályú szintű menedzsment, 16 magyar és fiatal játékosokkal feltöltött keret.

Egyelőre tehát nem látom a realitását a 16 csapatos bajnokságnak. Még akkor sem, ha személy szerint örülnék a létszámemelésnek, mert az azt jelentené, hogy van 16 jó csapatunk.

Felmerült az alsó- és felsőházi rájátszás lehetősége is, elengedve a háromszor 11 fordulós lebonyolítást, amit sokan igazságtalannak tartanak.
Ebben a kérdésben megkérdeztük a klubok véleményét, de nem támogatták a rájátszásos rendszert.

Csányi Sándor annak a lehetőségét is pedzegette, hogy az NB I két biztos kiesője helyett az utolsó előtti egy osztályozós párharc keretében mérkőzzön meg az NB II másodikjával az élvonalban maradásért.
Valóban szóba kerül, hamarosan ebben a kérdésben is döntés születik.

OTP Bank Liga, 18.forduló:

február 1., szombat:

Paksi FC–ETO FC Győr 14.30 (M4 Sport+)
Fehérvár FC–Puskás Akadémia FC 17.00 (M4 Sport)
DVTK–Újpest FC 19.30 (M4 Sport)

február 2., vasárnap:

DVSC–Nyíregyháza Spartacus FC 12.45 (M4 Sport)
Kecskeméti TE–ZTE FC 17.30 (M4 Sport+)
Ferencvárosi TC–MTK Budapest 20.15 (M4 Sport)