A mérkőzés a vendégek dominanciájával indult, a jól működő magas letámadásukkal folyamatosan hosszú labdákra kényszerítették a diósgyőrieket, akik nem igazán tudtak veszélyhelyzeteket teremteni. Aztán a második félidő elején némileg váratlanul – egy pontrúgást követően – kiegyenlítettek a hazaiak, majd 10 perccel később egy újpesti piros lap rendezte át teljesen az erőviszonyokat.

De miért nem tudott az Újpest több minőségi helyzetet kialakítani, miért nem voltak képesek menedzselni az eredményt és hogyan tért vissza a mérkőzésbe az addig kényszerpályán mozgó DVTK?

Több mint hatezer szurkoló előtt kezdte meg idei bajnoki szereplését a dobogó harmadik fokán álló DVTK, illetve tabella hatodik helyén tanyázó Újpest. A találkozót megelőzően is komoly izgalmakra lehetett számítani, hiszen a lila-fehérek kifejezetten szeretnek az ellenfeleik térfelén presszingelni, míg a diósgyőriek elsődlegesen a villámgyors átmenetekből veszélyesek.

Kérdés volt, hogy melyik csapat stílusa képes dominánsabban megjelenni, illetve hogyan tud átmeneteket generálni a DVTK úgy, hogy közben a fővárosiak folyamatosan nyomást helyeznek rájuk.

A mérkőzés első félidőjében inkább az Újpest akarata érvényesült, több mint kétszer annyi lövéssel (8) próbálkoztak, mint ellenfelük, permanens letámadásukkal nem engedték építkezni a piros-fehéreket, és lényegesen többet volt náluk a labda is. Azonban csak kevés igazán komoly helyzetet tudtak teremteni, mivel szenvedtek a DVTK mélyen meghúzott védekezésének feltörésével.

Ugyanakkor a gólt megelőző szituáció egy remek példa volt arra vonatkozóan, hogy mit is lehet kezdeni egy ilyen védelemmel szemben:

Az Újpest a pálya bal oldalát megpróbálta túltölteni, ennek érdekében húzódott át a jobboldalról Horváth Krisztofer is, így alakult ki egy négy a négy elleni szituáció, azonban a labdát birtokló Tom Lacoux-ra nem helyeztek kellő nyomást a hazaiak, így lehetősége nyílt kihasználni azok helyezkedési hibáját.

Az ábrán sárgával jelölt terület mutatja, hogy mekkora lyuk keletkezett a jobbhátvéd Szatmári Csaba és a jobb oldali belsővédő Marco Lund között, ahova Lacoux egy tökéletes irányú és erősségű passzt osztott ki Mamoudou Karamokónak. Ez a terület azonban nem véletlenül keletkezett. Az Újpest két támadója a pálya közepén kötötte le a miskolci védőket, míg Karamoko kihúzta egészen az oldalvonalig Szatmárit, akit amúgy sem szerencsés egy az egyben hagyni a villámgyors újpesti szélsővel. Ezt követte Horváth mozgása, aki mélységből lépett vissza ezáltal Alex Vallejónak esélye sem volt, hogy besegítsen Szatmárinak.

Azonban bármennyire is tankönyvi volt az Újpest gólja összességében azt kell megállapítani, hogy nagyon kevésszer tudtak ilyen szituációkat kidolgozni.

Habár a DVTK meglehetősen passzívan kezdte a mérkőzést, nem támadtak le és sorra ívelték fel a labdákat, mégis közel annyi várható gólt dolgoztak ki az első félidőben, mint az Újpest, ez pedig egyértelműen mutatta, hogy az újpestiek nem érezhették nyeregben magukat.

A DVTK lövései az első félidőben

Ennek legfőbb oka pedig az, hogy a DVTK első félidőben eleresztett lövései (4) közül mind a tizenhatoson belülről érkezett.

Mindezek fényében nem volt akkora meglepetés, hogy a második félidő elején egyenlíteni tudtak a hazaiak, ugyanakkor Jurek Gábort ki kell emelni, aki olyan szituációból tudott a mérkőzés folyamán már nem először helyzetet teremteni, ahonnan az nem kifejezetten szokás.

Jurek a Szatmárinak adott gólpasszával pedig már 5-nél jár az NB I idei kiírásában.

Már az egyenlítő gól is fordulatot hozott a mérkőzésbe, ám tíz perccel később Kaczvinszki Dominik kiállítása gyakorolt csak igazán nagy hatást a meccs további alakulására.

A piros lapot követően az emberhátrányban futballozó Újpest értelemszerűen már nem támadott le, hanem a saját térfelén kezdte meg a védekezést és csúszott egyre mélyebben hátra a találkozó előrehaladtával. Ennek következtében a labda többet volt a hazaiaknál (54%  – 46%, ugyanez az arány az első félidőben 38% – 62% volt az újpestiek javára) és a hajrában egyre másra dolgozták ki a helyzeteket. Azonban újabb gólt már nem sikerült szerezniük.

A DVTK lövései a második félidőben

Mindent egybevetve a Diósgyőr közelebb állt a győzelemhez és jobban fájhat nekik az elveszített két pont, mint az Újpestnek, azonban, ami még jobban fájhat a hazaiaknak az Szatmári Csaba elvesztése, akinek bokaserülése több hónapos rehabilitációt fog igénybe venni.

OTP Bank Liga 18. forduló
február 1., szombat:
Paksi FC–ETO FC Győr 1–1 (0–0)
Fehérvár FC–Puskás Akadémia FC 1–0 (1–0)
DVTK–Újpest FC 1–1 (0–1)

február 2., vasárnap:
DVSC–Nyíregyháza Spartacus FC 3–1 (1–1)
Kecskeméti TE–ZTE FC 1–0 (0–0)
Ferencvárosi TC–MTK Budapest 0–0