Ahogy az a változások anatómiájában bevett, a finomításokat is rendre konzervatív hangok bírálják. A futballban, amióta csak különvált a rögbitől, a keménység vélt és valós eltűnése miatt kardoskodók emeltek szót. A 19. században még a sípcsonton rúgás lehetőségének elvétele felett tértek nehezen napirendre, azóta, ahogy a körülötte lévő világ is fokról fokra veti meg az erőszakot, úgy követi ezt egyre kisebb spéttel a futball is.
Az elmúlt évek szabályváltoztatásai, amiket nevezzünk inkább csak finomításoknak, pedig már nem csak magát az erőszakos, durva cselekedeteket, azok lehetőségét is igyekeznek kigyomlálni a futballból – ám kontaktsport révén ezt megtenni nem lehet, a szankciókon kellett hát szigorítani.
Kapcsolódó tartalom
Egyre több kifejezés bukkan fel a szabálykönyvben, úgyis, mint „veszélyes játék”, „felelőtlen szerelés”, amelyek nem konkrét fizikai kontaktot, hanem annak lehetőségét is kategorizálják, büntetik. Éppen ezért mára már súlyos tévedés, hogy a „labdát találta el” és a „szabálytalankodott” egymás fekete-fehér ellentéte lenne, s sok esetben hiába is mutogatnak a játékosok a labdára, ha nem tisztán és kizárólag azt találják el, a játékvezető jogosan fúj.
Az OTP Bank Liga 18. fordulóját szerencsétlen eset rázta meg: az első NB I-es meccsén szereplő Kaczvinszki Dominik csúszott oda Szatmári Csabának, amelynek következtében a diósgyőri védő bokatörést és szalagszakadást szenvedett.
A játékvezetői csapat első ítélete újpesti bedobás volt: a becsúszó Kaczvinszki „kaszáló” lábával eltalálta a labdát, vissza is pöccintette ellenfelére – ami mutatja is, hogy önmagában nem brutális, szándékos sérülésokozásról van szó, a fiatal játékosnak a tiszta szerelés volt a célja. Az esethez rendkívül közel álló asszisztens jelezte is a taccsot, majd ennek mentén így tett a jóval távolabb helyezkedő játékvezető is. A partjelző ugyanakkor az eset Kaczvinszki felőli oldalán állt, így a labdáért való összecsapás takarta számára a védő másik lábát, amellyel becsúszva lényegében maga alá temette Szatmári éppen kitámasztó balját, súlyos sérülést okozva. A miskolci játékosra egyébként három hónapos kihagyás és hosszú rehabilitáció vár, ellenfele pedig a közösségi médiában kért bocsánatot tőle (korábban a pályán is megtette).
A bedobás ebben a helyzetben akkor sem lett volna jó ítélet, ha a kontakt szerencsésebb kimenetellel nyugtázik, hiszen Kaczvinszki „felelőtlen szerelést” mutatott be, amellyel megadta az esélyét az ellenfél súlyos sérülésének, mint tudjuk, ez végül be is következett. Hogy a VAR végül piros lapot javasolt a védőnek, már maga a diagnózis következménye: szabad szemmel is azonnal látható a súlyos sérülés ténye, a felelőtlen szerelés pedig azonnali kiállítással büntetendő, ha valóban kárt is tesz az ellenfélben.
Önmagában tehát megállja a helyét, hogy Kaczvinszki labdát talált, s bizonyára ennek mentén mondta elsőre jogtalannak a kiállítását Bartosz Grzelak is. Ám nem véletlenül gondolta át másnapra az álláspontját: az ilyen összecsapásokban nem a szándék, hanem a veszély lehetősége a vezérelv, a valóban bekövetkező sérülést pedig szigorúbb büntetés is követ. Mert az eset vétlen, de felelőtlen. A mai világban (így a futballpályán is) pedig már nem csak az erőszakot, durvaságot, annak lehetőségét is büntetik.