Az FTC Európa-liga-alapszakaszban mutatott menetelésének értékelésekor még a szokásosnál is több külső hatást kell figyelembe venni. Elég csak a vezetőedző kilétét elővenni, hiszen az ősszel még Pascal Jansen ült a padon, míg januárban a fennmaradó két El-meccsen már Robbie Keane-nel kellett helytállnia a csapatnak.
Az új lebonyolítási rendszer sem biztos, hogy a kisebb költségvetésű csapatoknak kedvez, hiszen a mezőny összességében még kompetitívebb lett. Azonban minden nehezítő körülmény ellenére a Ferencváros ott lesz a februári folytatásban. Ráadásul teljesen megérdemelten, amit a különböző haladó statisztikai mutatók is alátámasztanak. Többek között a Fradi generálta a 19. legtöbb várható gólt (11,30) és engedte a 24. legkevesebbet (13,15). Ugyan mindkét aspektusban némileg túlteljesített a csapat (15-15 gólt szerzett és kapott), de ezen értékek alapján is továbbjutó helyezést ért volna el. A Wyscout várható pontok modellje szerint pedig ugyan a 24. helyen, de a továbbjutók táborát erősítené a csapat.
A játékot illetően idénre is megmaradt a trend, hogy az európai porondon egészen mást kell játszani, mint a nemzeti bajnokságban. Ennek megfelelően a Ferencváros meglehetősen keveset birtokolta a labdát, átlagosan mindösszesen 44 százalékban, ami az 5. legalacsonyabb volt a mezőnyben. A csapat letámadásának intenzitása pedig a 6. legalacsonyabb volt a PPDA-mutató szerint. Tehát a csapat egészen passzív volt, főleg ahhoz képest, amit az NB I-ben mutattak, de míg az egy vitás pont volt évekkel ezelőtt, hogy miként lehet akár néhány napon belül is teljesen más stílussal sikerrel venni az akadályokat, az mostanra már rutinfeladatnak tűnik, ami mindenképpen a csapat erejét mutatja. Annak ellenére, hogy a Fradi a passzívabb csapatok közé tartozott, meglehetősen hosszú labdabirtoklási szekvenciái voltak. Ezt az ellenfelek PPDA-mutatója is alátámasztja. E tekintetben az FTC a 17. helyen áll közel 11,5 passzal, ami Jansen arra irányuló szándékát mutatta, hogyha a csapatnál van a labda, azzal igyekeznek kontrollálni a mérkőzést, és nem első szándékból direkten kapura törni, illetve nyomás alatt is kifejezetten sikeresen tudták megtartani. A fentebb említésre kerülő alacsonyabb labdabirtoklási mutató sokkal inkább annak tudható be, hogy az elvesztett labdákat nem volt cél azonnal visszaszerezni, akár magas letámadás árán.
A Ferencváros sikerrel megvívott nyolc mérkőzésének egyik legkiemelkedőbb alakja kétségtelenül Varga Barnabás volt, aki ugyan eltiltás miatt csak 7 meccsen lépett pályára, de ezeken 6 gólt lőtt, amivel az El-góllövőlista 2. helyén áll.

Varga legnagyobb erőssége természetesen a helyzetbekerülés (ezt megerősíti az 5,15-ös xG-mutató is), valamint a helyzeteket értékesítése. Mindkét tekintetben ott van a legjobbak között. Mindez még kiegészül az átlagon felüli fejjátékával, amely nemcsak a gólszerzésben, hanem a támadásépítéseknél is nagy előnyt jelent.

Összességében Varga vívta meg a 2. legtöbb légi párharcot, ráadásul a hatékonysága így sem ment 60 százalék alá, ami nagyszerű teljesítmény. A támadások mellett a védekezésben is az Európa-liga csatárainak felső egyharmadába tartozott, ezt mutatja a fegyelmezettsége, megelőző szerelései és védekezési intenzitása is.
Varga egyértelműen a Fradi legjobbja volt az alapszakaszban, de rajta kívül még érdemes megemlíteni a két belső védőt is, akikre meglehetősen nagy nyomás hárult mind labdával, mind labda nélkül. Ibrahim Cissé tíz blokkot mutatott be, aminél csak egyetlen játékos volt képes többre, míg Stefan Gartenmann a megelőző szerelések és a sikeresen megnyert párharcok tekintetében is ott volt a legjobbak között.
Érdekesség, hogy a IX. kerületiek következő ellenfele, a Viktoria Plzen úgy jutott tovább az alapszakaszból, hogy az alapozó statisztikákat tekintve a Ferencvárosnál gyengébb volt, márpedig a Fradi a nála gyengébb vagy maximum egy szinten lévő ellenfelek közül – a PAOK Tessaloniki elleni kisiklástól eltekintve – mindegyiket megnyerte.