Három kontinensen dolgozott, hazánkban volt a Ferencváros és az MTK vezetőedzője is, két ország válogatottjának volt szövetségi kapitánya – László Csaba igazi világpolgár. Itthon két esemény ugrik be vele kapcsolatban a szurkolóknak: ő volt Lothar Matthäus segítője a válogatott mellett, illetve a 2005-ös Magyar Kupa-döntő, amelyen a Ferencváros vezetőedzőjeként vett részt és a találkozó után súlyos vádakkal kellett szembesülnie, azt állították, hogy arra biztatta játékosait, törjék el a soproniak lábát.

„Lothar azért nagyobb hatással volt az életemre, ő tényleg egy nagy egyéniség. A kupameccsen pedig nem hangzott el soha, amivel megvádoltak, sosem bizonyították be, csak azért büntettek meg, mert elküldtek a kispadról. Azon a mérkőzésen olyan események történtek, amelyek sok mindent felülírtak. Én is benne voltam abban, hogy olyan hangulat alakult ki azon a találkozón amilyen. Amikor elküldtek a kispadról, akkor én is felmehettem volna a lelátóra, de nem tettem. Három nappal a meccs után megkeresett egy újságíró, hogy hallott valamit, amit megír majd. Akkor is elmondtam, hogy ez nem igaz. A játékvezető kiállította három játékosunkat, engem elküldött a padról. Akkor valaki kiszámolta a kispadon, hogy ha még egy piros lesz, akkor vége a meccsnek. A futballisták sem buták és tudták ezt a lehetőséget. Ott aztán már minden volt, épp csak a bíróba nem rúgtak bele.

Aztán volt egy csúnya szabálytalanság, ami után azt mondtam, hogy nyugodjon meg mindenki, fejezzék be, nem kell eltörni senkinek a lábát.”

László Csaba ebben az interjúban és korábbiakban sem mondta ki a horvát játékvezető, Edo Trivkovics nevét. „Nem is fogom!” – zárta rövidre a szakember a sporival kapcsolatos kérdést. Az MLSZ akkori vezetése igen alapos vizsgálatot folytatott az ügyben, még olyan szakembert is bevetettek a felvételek elemzésére, aki szájról tud olvasni, de végül nem bizonyították rá László Csabára, hogy durvaságra bíztatta a csapatát.

Az ügy sokba került az edzőnek, hiszen akkor nemcsak a Fradi vezetőedzője volt, hanem a válogatott pályaedzője is és erről a posztról le kellett mondania.

„Hordoztam egy ideig ezt a terhet, de nem befolyásolta negatív irányba a pályafutásomat, mert tovább tudtam lépni.

Nem bántam meg semmit és jó irányba ment el minden.”

László Csaba nevét nem sokkal korábban ismerte meg az ország: 2004 elején Lothar Matthäus pályaedzője lett a válogatottnál.

„Huszonöt évesen sérültem meg, már nem tudtam tovább futballozni Németországban. A Borussia Mönchengladbach utánpótlásában dolgoztam, eljutottam az U16-17-ig. Lothar olyan embert keresett, aki magyarul és németül is beszélt, nekem akkor már volt pro licencem, elvégeztem a kölni főiskolát. Magyarországon találkoztunk, majd együtt dolgoztunk és azóta is jó a kapcsolatunk. Tudom, hogy megosztó figura, de én az edzőről és az emberről is csak jót tudok mondani.

Egy nagy hibát követett el: eljött Magyarországra. A csúcsról érkezett ide, világbajnok és aranylabdás labdarúgóként.

Ha az Inter vagy a Bayern Münchent kispadjára ül le, akkor sokkal könnyebb dolga lett volna, mert akkor nem lefelé mozdul el. Akkor azért a válogatottnál nem voltak a maihoz hasonló lehetőségek és nagyon sokat szenvedett emiatt.”

A szakember szerint a német világklasszis sokat foglalkozott a szervezéssel, hiszen nagy csapatokkal akart játszani, mert arra a szintre vágyott vissza.

„A másik nagy hibája az volt, hogy amikor idejött, akkor még játékos volt. Sokszor mondtam neki, hogy ne várja el a futballistáktól azt a tudást, amivel ő rendelkezik. Soha nem találkoztam még olyan kollégával, mint ő. A pálya volt az ő világa és olyan meglátásai voltak, amilyeneket nem lehet megtanulni.”

A korábbi szövetségi kapitány arról (is) híres, hogy rengeteg futballistát hívott be a válogatottba, vádolták is azzal, hogy lényegében üzletel. László Csaba erre is tudott magyarázatot adni.

„Neki arra nem volt szüksége, hogy pénzt csináljon a játékosokból. Ha valakit megnézett egy meccsen, akkor azonnal mondta, hogy hívjuk be, mert akkor jól teljesített. Hiába mondtam, hogy nézzük meg másik meccsen, a megérzéseire hallgatott.”

László Csaba közel állt ahhoz, hogy a Bajnokok Ligájába jusson a Ferencvárossal, ám a Sparta Praha ellen nem jött össze a továbbjutás. A csapat az UEFA-kupa (az Európa-liga elődje) csoportkörébe jutott. A magyar szakember előbb a holland Ruud Gullittal, aki a Feyenoord edzője volt, majd a skót Hears-ot irányító John Robertsonnal is összeugrott.

„A hollandnál nem éreztem a tiszteletet. Állandóan beszólogatott a kispadjáról és kicsit nagyképűnek is tűnt. Kicsit összeszólalkoztunk, de aztán kibékültünk. A skóttal más volt a helyzet, az feszült meccs volt, amit meg is nyertünk. A mérkőzésen az egyik játékosunk a földön volt, az ellenfél nem rúgta ki a labdát, én meg átszóltam a kispadra, hogy hol a fairplay?

A végén aztán kezet fogtunk Robertsonnal és hiba volt azt mondani neki, hogy az angoloktól tanulhatnának a sportszerűség tekintetében, de erre ő bokán rúgott.

Ő legenda volt a Heartsnál, és amikor aláírtam ott, akkor kibékültünk.”

László Csaba pályafutásának egyik legfurcsább helyzete az volt, amikor kinevezték Sopronba vezetőedzőnek – az emlékezetes kupadöntő után. Négy napig töltötte be ezt a posztot.

„Olaszországban edzőtáboroztunk, még meccset is játszottunk. Elég sok támadást kapott a klub tulajdonosa miattam. Nem volt aláírt szerződésem sem. Felajánlotta nekem, hogy legyek sportigazgató, de mondtam, hogy inkább hagyjuk, úgysem lesz jó…”

A szakember elmondta, hogy általában jól kijött a tulajdonosokkal, de kettővel nem volt könnyű dolga.

„A Dundee United ellen játszottunk, egy győzelemmel megszereztük volna a harmadik helyet és a Hearst tulajdonosa bele akart szólni az összeállításba. Nem engedtem, nyertünk. A meccs után telefonált a tulajdonos és előbb a sportigazgatónak, majd nekem is mondta, hogy ki vagyunk rúgva. Persze végül maradtunk mindketten.”

László Csaba elmesélte azt is, hogy miként lett Uganda szövetségi kapitánya.

„Nem volt ügynököm. Egy spanyol menedzser hívott fel ezzel és elmondta, hogy az ugandaiak meg akarják reformálni a futballt és német szövetségi kapitányt keresnek. Nem hittem benne, hogy ebből lesz valami, még akkor sem, ha német útlevelem volt. Ismeretlen hely, Afrika, fogalmam sem volt mi vár rám.

Minden, amit megígértek úgy volt. Azt mondta romokban hever a labdarúgás és úgy volt…

A viccet félretéve, tényleg minden kívánságom teljesítették. Sikerült is lerakni az alapokat, azóta is minden Afrika Kupán ott vannak és ez sokat jelent nekem.”

Az uganadai szerepvállalást László Csaba pozitívnak értékelte és kiemelte, hogy az egyetlen olyan edző volt, akivel hosszabbított a szövetség és közel három évet töltött az országban. A szakember az interjúban elmondta, hogy milyen élmények érték Indiában, amikor a Chennaiyin FC vezetőedzője volt: „Soha nem találkoztam a tulajdonossal… Mondjuk ebben közrejátszott az is, hogy épp a járvány alatt voltam ott. A meccsek is zárt kapusok voltak, de azért a lelátón mindig ott volt úgy ezerötszáz ember.”

Az edző munkát kapott Székelyföldön is, hiszen a román második ligában szereplő Csíkszereda szakmai igazgatójaként is dolgozott, ám nem tudott hosszútávon gyökeret verni a klubnál. László Csaba elárulta, hogy mi volt a gond és miért nem dolgozik már a klubnál. Hozzátette azt is, hogy nem elégedett azzal, amit a pályafutása alatt elért.

„Lehettem volna jobb bajnokságokban is edző és egy kis szerencsével lehettem volna a Celtic menedzsere, vagy a skót válogatott kapitánya. Okosabbnak kellett volna lenni. Elégedetlen sem vagyok, hiányzik a kispad és remélem, hogy megtalál a munka. A magyar futballnak köszönhetek mindent. Tudom, hogy nem könnyű velem, de a feleségem kibírta 33 évig, akkor azért az kiderül, hogy lehet velem kompromisszumokat kötni. Visszatérve a futballra: aki mindenkinek meg akar felelni, az nem lesz jó edző, elég csak magadnak. Engem nem kell szeretni, a teljesítmény számít. Nincs olyan döntési helyzet, hogy mindenkinek jó legyen.”