A találkozót alapvetően két fő részre lehet bontani. Az első szakasz nagyjából a 35. percig tartott, amikor Nagy Zsolt fejesével vezetést szerzett a PAFC. Addig meglehetősen hektikus volt a mérkőzés, rengeteg átmenettel tarkítva, ami elsődlegesen a hazai csapatnak kedvezett. Ezek az átmeneti szituációk pedig legfőképpen amiatt alakulhattak ki, mert egyik csapatnak sem volt igazán jó a visszatámadása. 

A második labda begyűjtésekor Jonathan Levi veszítette el a párharcot Júlio Romaóval szemben, és ezt követően tudott a Ferencváros új védekező középpályása a hazai kapu felé fordulni, ahol jókora terület nyílt előtte, mivel nem megfelelően voltak elrendezve a Puskás játékosai, ebből pedig kialakult a mérkőzés első komolyabb ferencvárosi helyzete. 

Ugyanakkor a Fradinál is akadtak problémák. A 21. percben Adama Traoré pontatlan felpasszát Artem Favorov fülelte le, és a Puskás azonnal létszámfölényt tudott kialakítani a labda körül, ráadásul az ukrán játékos, amint továbbította a labdát Levi felé, már indult is területbe, ami különösen megnehezítette Romao sorsát, aki egyrészről nem volt elég közel Levihez, másfelől önmaga is kiszolgáltatott helyzetben volt, hiszen hatalmas területen kellett létszámhátrányban védekeznie. A Puskás viszont remekül használta ki az átmeneti szituációt, Nagy Zsolt pedig a tizenegyespont magasságából próbálkozhatott. 

Az átmenet foci kedvezett a felcsútiaknak, hiszen a lehetőségeiket nagyrészét ebben az időszakban dolgozták ki, ráadásul a Ferencvárosnak is jóval kevesebb lövést engedtek, mint a gólt követő fázisban, amikor beszorultak a saját kapujuk elé, de döntő fölényt nem tudtak kiharcolni. 

1. ábra: A Ferencváros lövései az 1. félidőben

2. ábra: A Ferencváros lövései a 2. félidőben

A két félidőben – amely nagyjából lefedi a mérkőzés két szakaszát – óriási különbség mutatkozott a Fradi lövéseinek számában és minőségében. Míg az első félidőben csak 6 alkalommal kísérleteztek a zöld-fehérek, addig a másodikban 12-szer. Ráadásul, amint az a kék pontok méretéből és elhelyezkedéséből is kiderül, jóval jobb pozícióból tudtak veszélyeztetni, ami nagyobb helyzeteket jelentett. Ám vagy Pécsi Ármin vagy egy blokkoló láb mindig odaért éppen annyira, hogy a fővárosiak ne tudják bevenni a PAFC kapuját. 

Persze jogos a szurkolók kritikája, hiszen három bajnokin mindössze két pont szereztek a kilencedik kerületiek Robbie Keane-nel a padon, de ha végignézzük, hogy milyen különböző módokon és mennyiségben tudott a Fradi felállt védelem ellen helyzeteket kreálni, az hosszú távon igazán biztatónak ígérkezik, különösen azért, mert a bajnokság egyik legjobb védelme ellen tették mindezt, amely védelem ellen rendszerint szenvedni szoktak az ellenfelek az utóbbi években. 

A Ferencváros a kapott gólt követően a részben visszahúzódó, részint beszoruló PAFC ellen 4-1-5-ös formációban építkezett.  

A védelem előtt Romao egyedül volt, míg Tóth Alex és Mohamed Abu Fani a két félterületben magasan helyezkedtek, középen Saldanhát láthattuk, a szélességet pedig a két szélső, Traoré és Ben Romdan tartották. 

A Tóth Alex helyezkedéséből fakadó előnyre remek példa volt a 42. perc, ahol mélységből lépett vissza labdáért, majd nyomás alatt lefordult, lerázta Jakub Plseket, és önmagának megteremtette a lövőhelyzetet egy több mint 30 méteres labdavezetést követően. 

Tóth Alex lefordulásai nagyon jól működtek, jelentősen növelte a csapat progresszióját, szinte érthetetlen, hogy a fiatalokkal jól bánó, remek nevelőedző hírében lévő Pascal Jansen miért mellőzte, amikor Keane érkezése óta jogosan meghatározó játékosa a zöld-fehéreknek.

Tóth Alex egyéni villanásain túl a túltöltések is jól működtek, igaz a Fradi egészen merev pozíciós játékot játszott és nem gyakran helyezkedett Tóth és Abu Fani egymáshoz közel, amikor azonban mégis, az rendszerint komoly előnyöket jelentett a pályán. Ezeken túl a Fradi egy-egy hosszú labdájából is alakult ki helyzet, amikor okosan a Puskás Akadémia védelme mögé indult be Traoré, illetve Saldanha, de izolált, egy az egy elleni szituációkat követően is jutottak el lövésekig, tehát az FTC szinte mindent bevetett, és ennek meg is volt az eredménye, hiszen játszi könnyedséggel jutottak el az ellenfelük védekező harmadába. Ezt támasztja alá az 58 sikeres támadóharmadba eljuttatott passzuk is. (Viszonyításként: a PAFC–nak csak 17 sikeres támadóharmadba juttatott passza volt.)

És azt sem lehet mondani, hogy a támadóharmadba teljesen csődöt mondtak volna a fővárosiak, mivel 18 lövésig és 2,55-ös xG-ig eljutottak, azonban a befejezéseik pontatlanok voltak. Hozzá kell tenni, hogy igazán nagy helyzetük kevés volt, a magasabb minőségű lövéseik is rendszerint szorongatott szituációkból származtak, emiatt sokat sikerült blokkolnia a Puskás védelmének, de ennyi lövésből, akkor is inkább az a törvényszerű, hogy legalább egy vagy inkább kettő gól születik. 

Vasárnap este viszont nem született, így tovább éleződik a harc a bajnoki címért, amely elhódításához még mindkét csapat előtt számos mérkőzés áll, a nagyobb esély pedig továbbra is a Ferencváros oldalán áll – kérdés, hogy sikerül-e őket Hornyákéknak megtréfálnia. 

OTP Bank Liga, 19. forduló
Puskás Akadémia FC–Ferencvárosi TC 1–0 (1–0)
Felcsút, Pancho Aréna, 3821 néző

V: Bogár Gergő

Gólszerző: Nagy Zs. (35.)
Sárga lap: Levi (12.), Nagy Zs. (49.), Pécsi (82.), Markgráf (90.), ill. Makreckis (91.)

PAFC: Pécsi – Maceiras, Harutyunjan, Stronati, Markgráf – Plsek, Favorov – Soisalo (Nissilä, 66.), Levi (Vékony, 90.), Nagy Zs. – Colley (Fameyeh, 66.)
FTC: Varga Á. – Makreckis, Cissé, Gartenmann (Kehinde, 91.), Civic – Tóth A. (Joseph, 67.), Julio Romao – Ben Romdhane (Csirkovics, 56.), Abu Fani, Traoré (Pesics, 67.) – Saldanha