Noha az m4sport.hu hétfőn előre jelezte, a tabellán elfoglalt negyedik hely alapján váratlanul jött a Diósgyőr szerdai bejelentése, miszerint már nem Vladimir Radenkovics a csapat vezetőedzője. A szerb szakember a Sportalnak adott interjújában beszélt a menesztéséről.

„Engem is meglepett a döntés. Ugyanakkor büszke vagyok arra, amit az elmúlt egy évben elértünk. A játékosaimra pedig, ha lehet, még büszkébb vagyok, mert ők csináltak belőlem edzőt. Ezt őszintén így gondolom! Csodálatos légkörben dolgoztunk, rendkívül szoros kapocs volt köztünk. Mint egy nagy családban, úgy éreztem magam. Azt meg tudomásul kell vennem, hogy ilyen a futball, bármikor alakulhat úgy a történet, hogy megköszönik a munkád. Több országban is volt már szerencsém dolgozni, sok mindent megtapasztaltam, de mindig tiszteletben tartottam mások döntését. Én soha nem fogok rosszat mondani a Diósgyőrről! Egyebek mellett azért sem, mert tavaly februárban hatalmas lehetőséget kaptam a klubtól azzal, hogy vezetőedzőként térhettem vissza. Egyszerűen imádom ezt a csapatot, ezt a várost, ezt a szurkolótábort!” – mondta Radenkovics, aki tavaly február óta irányította a miskolci csapatot, melynek összesen 37 tétmérkőzésen ült a kispadján, ezekből 15-öt megnyert, 12-szer játszott döntetlent, emellett tíz alkalommal kikapott.

A DVTK közleményében megszólaló Horváth Csenger sportigazgató úgy fogalmazott, bár hosszabb távon számolt a 47 esztendős szakemberrel és stábjával, kiderült, nem egyezik a klub futballfilozófiája és a vezetőedző által elképzelt játék. A portál azt is megkérdezte Radenkovicstól, hogy egyetért-e az állítással?

„Amikor kineveztek, az elsődleges feladatom az volt, hogy megismerjem a játékosokat, felmérjem, milyen futball fekszik legjobban a csapatnak. Ne feledjük, a DVTK korábban hosszú éveket töltött a másodosztályban, tőlem azt várták el, hogy stabilizáljam a helyét az élvonalban, találjak egy olyan stílust, amilyennel eredményesek lehetünk. Az is a szemem előtt lebegett, hogy elérjem, mindenki érezze jól magát a pályán, legyen önbizalma, higgyen magában és a társaiban. Úgy hiszem, ezen a téren sikerrel jártunk. Az előző idényben magabiztosan, negyvenöt pontot gyűjtve harcoltuk ki a bennmaradást. Erre a bajnokságra is úgy készültünk, hogy tudtuk, igencsak nehéz dolgunk lesz az erős mezőnyben, de a tabella arról árulkodik, hogy ismételten megálltuk a helyünket, sőt előre is léptünk. Azt azonban elfogadom, hogy nem mindenki látja úgy a helyzetünket, mint én, s mint mondottam, minden döntést tiszteletben tartok. Tudomásul veszem, hogy ilyen a sors.”

Az interjúban Radenkovics arra is kitért, hogy mennyire tartja magát balszerencsésnek, amiért a legutóbbi két bajnokit egyaránt a hosszabbításban veszítették el (a Zalaegerszegtől 2–1-re kaptak ki, míg a Nyíregyháza elleni rangadón szintén 2–1-es vereséget szenvedtek).

„Sokkal inkább tartom magam szerencsésnek, mintsem balszerencsésnek, mert az utóbbi tizenkét hónapban az álmaimat élhettem meg. Tavasszal három mérkőzést játszottunk, mindhárom ki-ki meccs volt, legalább annyi esélyünk volt a győzelemre, mint riválisainknak. Bár a Zalaegerszegtől és a Nyíregyházától kikaptunk, egyik találkozón sem volt nagy különbség az ellenfeleink javára, nem vesztettük el a kontrollt. Említettem már a sorsot: van, amikor megnyersz egy kiélezett mérkőzést, van, amikor vesztesen kell lejönnöd a pályáról. Az utóbbi két meccsünkön sajnos pont nélkül maradtunk, de nekem meggyőződésem volt, hogy nem tértünk le a jó útról” – vallotta meg. Hozzátette, azon nem gondolkodott, hogy távoznia-e kellett volna, ha a ZTE és a Nyíregyháza nem szerez gólt a 96. és a 91. percben.

Leszögezte, soha nem fog rosszat mondani a DVTK-ról, vagy annak alkalmazottairól, mert a klubnak köszönheti, hogy nevet szerzett magának.

„Kaptam egy bizonyítási esélyt, akkor bíztak bennem sokan, amikor nem volt könnyű helyzetben a csapat.”

A szerb tréner 2013 és 2015 között másodedzőként már dolgozott a Diósgyőrnél, és noha most fájó szívvel búcsúzik, nem zárja ki, hogy később visszatér.

„Ha már tíz éve is itt voltam egyszer, miért ne lehetnék itt tíz év múlva megint…? Ismerek Miskolcon mindent, ismerem a klubot, ismerem az emberek mentalitását. A szurkolók szenvedélye pedig egyedülálló, az adja meg a Diósgyőr varázsát. Nyilvánvalóan felelősséggel jár egy ilyen csapatot vezetni, de nekem ezzel soha nem volt gondom, minden pillanatát élveztem annak, hogy a DVTK edzője lehetnek. Szóval, igen, egyszer boldogan visszatérnék még.”