Horváth Csenger tavaly novemberi diósgyőri kinevezése alaposan felkavarta a magyar futball állóvízét. A sportigazgató kinevezése nemcsak azért hatott meglepően, mert elődjével, Bajúsz Endre irányításával is kiválóan szerepelt, az ötödik helyen állt a miskolci klub, hanem mert a kollégáihoz képest szemtelenül fiatal, mindössze 27 éves. A fiatalos lendület rögtön tetten érhető volt a bemutatkozó sajtótájékoztatóján, a hazai közegben szokatlan prezentációjában statisztikákra alapozó, adatalapú megközelítést vázolt a játékoskiválasztásban, emellett klubfilozófiáról és tervezhetőségről is beszélt.
Utólag kiderült, nem a levegőbe: azóta elküldte a helyet foglaló légiósok számottevő részét, az akadémiai vezetőt és a vezetőedzőt is. Persze a látványos intézkedéseket félretéve még nem lehet megítélni a munkáját, ahhoz még idő kell. Főleg, hogy közben egy szórakozóhelyen okozott balhéjával is felhívta magára a figyelmet, de kétségtelen, hogy a szerepvállalásával bizonyította, a pályán kívül, felelős pozíciókban is helye van a szemléletváltásnak, az új generációnak.
Kapcsolódó tartalom
Biztosan vannak, akik nem hallottak róla, de nem Horváth az első huszonéves, aki NB I-es klubszékházban kapott fontos megbízatást: a 24. születésnapját februárban ünneplő Nagy Lászlót tavaly nyáron, még 23 évesen nevezték ki sportigazgató-asszisztensnek a feljutó ETO FC Győrnél, és azt már elöljáróban kijelenthetjük, hogy az újhullámos, adatalapú szemléletmód alaposan hozzájárult a kiválasztásához.
Feltételezem, nem a véletlen műve, hogy a belga Steven Vanharen sportigazgatóval egy időben, tavaly nyáron kerültél az ETO-hoz.
Valóban, Stevent korábbról ismerem. Még Csepregi Gyuri (a belga élvonalbeli Leuven sportigazgatója – a szerk.), aki a kezdtek óta egyfajta mentorom, mutatott be neki személyesen a Groupama Arénában rendezett Football Forum Hungaryn. Gyuri sokáig Belgiumban futballozott, később a Beerschotnál együtt dolgoztak, innen a jó kapcsolatuk. Szóval azon az eseményem már elkezdtünk beszélgetni Stevennel a futballról, a megfigyelésről, kiválasztásról, és utána is tartottuk a kapcsolatot. Nem számítottam rá, de júniusban felhívott, hogy csatlakozzak a győri projekthez, mint sportigazgató-asszisztens, és segítsem a munkáját a játékosmegfigyelésben – mondta az m4sport.hu megkeresésére Nagy László.
A sportigazgatói feladatokról vannak elképzeléseink, ismereteink – például az átigazolások bonyolítása, menedzserekkel való kapcsolattartás –, de mit csinál egy sportigazgató-asszisztens?
A munkám legnagyobb részét a játékosmegfigyelési folyamatok teszik ki. Nálunk én vagyok az egyetlen, aki dedikáltan ezzel foglalkozik, de nyilván kapunk segítséget a DAC-tól is, ott nagyobb a humánerőforrás erre a célra. Győrben felépítettünk egy játékosfilozófiát, vannak játékosprofiljaink, ezekről a szezon elején egyeztettünk a sportigazgatóval. Én ezek mentén, a kijelölt célországokban, adatok segítségével keresek játékosokat, illetve feldolgozom a hozzánk beérkező ügynöki kéréseket, ajánlásokat. Igyekszünk a játékosok nagyobb részét inkább adatok alapján kiválasztani. Együttműködünk a Comparisonator nevű céggel, ami olyan adatalapú platformot biztosít, ahol listázva, rangsorolva vannak a játékosok, mi pedig bizonyos statisztikai attribútumok alapján szűrhetünk, ezt egyfajta első körös kiválasztásként használjuk. Utána természetesen a Wyscout és egyéb alkalmazások segítségével videókon is megnézzük a játékosokat. Ha találtam valakit, ha valaki érdekes, akkor arról értekezünk. Másrészt jelen kell lennem a mindennapi folyamatokban, ha kell, fordítanom kell Stevennek a sajtótájékoztatókon, vagy ha felmerül valamilyen, magyar foci-specifikus helyzet, azt ismertetnem kell. Ezen felül tartanom kell a kapcsolatot a kooperációs klubunk, a Szentlőrinc vezetőivel. Kint vagyok a meccseiken, figyelem a kölcsönjátékosainkat, illetve még az utánpótlásban is van feladatom, a második, továbbá az U19-es és az U17-es csapat játékosait is nyomon kell követnem, tudnom kell, kik lehetnek azok, akik esélyesek arra, hogy profi szerződést kapjanak.
Akkor nem unatkozol… Ha jól tudom, ezelőtt a Puskás Akadémiánál dolgoztál, előbb videoelemzőként, majd ifjúsági scoutként, míg Steven Vanharen vezető scout volt Beerschotnál és a Sheffield Unitednél, mielőtt elvállalta a győri munkát. Ki lehet jelenteni, hogy a legtöbb esetben játékosmegfigyelőkből lesznek sportigazgatók?
Sok sportigazgató valóban megfigyelőként kezdte, nyilván azért hasonló folyamatok vannak mindkét területen. A sportigazgatónak van a legnagyobb szava a keret kialakításában, ezért fontos, hogy legyen követelményrendszere, tapasztalata abban, hogy mi alapján kell kiválasztani a játékosokat, emellett elengedhetetlen egy kialakult kapcsolatrendszer.
Nagy Lászlónak bőven van dolga a Győrnél (fotó: ETO FC Győr)Nem lehet panasz az ETO idénybeli teljesítményére, újoncként a hatodik helyen áll, a tavasszal még veretlen az NB I-ben. Ennek ellenére gyakran megtalálják a klubot azzal, hogy kevés a magyar – a legutóbbi, Fradi elleni meccsen négy magyar állampolgársággal rendelkező játékos jutott szóhoz –, mit gondolsz az erre vonatkozó kritikus hangokról?
Meg tudom érteni az álláspontot, mindenki azt szeretné a klubnál, hogy minél több magyar, minél több saját nevelésű fiatal játékos alkossa a keretet, és számottevő játékperceket kapjanak. A sportigazgatóval viszonylag későn érkeztünk, ezért nagyon kevés időnk volt arra, hogy kialakítsuk a keretet. Természetesen sok magyar játékos látótérbe került, azonban nagyon nehéz volt megállapodni velük pénzügyi okok miatt. Sajnos szűk a magyar piac, kevés a piacképes játékos, aki megfizethető, ráadásul készen áll a váltásra. A felsorolt okokból a külföldi játékosok irányába kellett fordulnunk, és azt gondolom, hogy okosan igazoltunk, hiszen valamennyi kulcsjátékosunk ingyen érkezett, nagyon jó futballmúlttal. Nekik egy bizonyos ponton megakadt a karrierjük, de tudtuk, ha felépítjük őket, akkor NB I-es szinten kiemelkedő játékosok lehetnek. Igazunk lett, Benbouali, Stefulj és Ouro egyaránt jó példa erre. Most is azon dolgozunk, hogyha van rá lehetőség, akkor magyar játékosokat igazoljunk, ennek érdekében nyomon követjük az NB I-et és az NB II-t, aktívan figyeljük a piacot és a statisztikákat, de ha nincs ilyen, akkor kénytelenek vagyunk tágabb piacon gondolkodni.
Kapcsolódó tartalom
Többször hangsúlyoztad a modern fociban megkerülhetetlenné vált adatok, statisztikák fontosságát, és részben Horváth Csenger is ezzel keltett feltűnést a diósgyőri kinevezésénél. Javarészt a korszerű, divatos szemléletmódnak köszönhető, hogy a fiatalokra is fontos területeket bíznak nagy múltú klubok?
Először is nagyon örülök neki, hogy Csenger eljutott ilyen magas szintre, nagyon üdvözítő, hogy ilyen folyamatok elindultak. Ismerjük egymást évek óta, tényleg nagyon jó gondolatok hangzottak el a sajtótájékoztatóján. A kérdésedre visszatérve, az adat kétélű fegyver. Ha valaki jól, tudatosan használja, érti a kontextust, akkor iszonyatosan fontos, óriási előnyt, idő- és munkaerő megtakarítást jelenthet, a kisebb kluboknál is. Azonban nagyon vigyázni kell, hiszen, ha valaki nem kezeli jól, félreértelmezi, rossz szűrőket állít be, akkor félrevezető lehet. Amikor megjöttem, igyekeztem kiemelni a stábnak és a játékosoknak, ne képzeljék azt, hogy én egész nap csak a laptop előtt görnyedek és számokat böngészek. Annak vagyok a híve, hogy objektív mutatókat vizsgáljunk, utána alkossunk szubjektív véleményt, majd ezt támasszuk alá objektív számokkal. Így talán kijön egy komplex elemzés, ami segítheti a folyamatokat.
Ért hátrányos megkülönböztetés a fiatal korod miatt, akár szakmabeliektől, akár szurkolók részéről?
Ez a negyedik szezonom, három évet töltöttem a Puskás Akadémiánál, és hála Istennek kijelenthetem, hogy soha. Mindig próbálok alázatosan állni mindenféle kérdéshez, igyekszem tanulni, fejleszteni magam. Azt gondolom, ez szimpatikus lehet az idősebb kollégáknak is. Hirtelen kerültem ebbe a közegbe, Laczkó Zsoltot például a tévében néztem, pár évvel később pedig az ő stábjában dolgoztam videoelemzőként a Puskás Akadémiánál. Egyébként Zsolt is nagy hatással volt rám, rengeteget tanultam tőle, nagyon felnézek rá. Szerencsére Győr is egy nagyszerű közeg, olyan klub, amelynek hatalmas tervei vannak és fejlődni akar. A szurkolókról csupa pozitív tapasztalatom van – nyilván ez a sikereknek is köszönhető –, igyekszem a lehető legközvetlenebb kapcsolatot kiépíteni velük, ha valaki például ír az Instagramon, akkor próbálok készségesen válaszolni nekik amennyire lehetséges.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Az idősebb kollégák mennyire nyitottak a játékot, játékosokat leíró mutatók használatára?
Azt tapasztalom, van befogadókészség, ők is értik, mi a lényege, értik, hogy ezeket jól felhasználva a csapat, illetve a stáb előnyére lehet fordítani.
Említetted az Instagramot. Elengedhetetlennek tartod, hogy a futball szereplői a közösségi médiában építsék az imázsukat?
Nagyon fontos, de szem előtt kell tartani, hogy akárcsak a magánéletben, úgy az online térben is mindig a klubunkat képviseljük. Nem titok, én gyakorlatilag a közösségi médiának köszönhetően kerültem a futball világába. Amatőr szinten fociztam egy Pest megyei település csapatában, ami sajnálatos módon megszűnt. Nagy űr lett az életemben, amit írással töltöttem ki egészen fiatal koromtól. Sok energiát beleöltem, később emiatt dolgozhattam különböző oldalaknál újságíróként, majd elkezdtem egyszerűbb elemzéseket írni már egészen fiatalon. Létrehoztam egy saját oldalt az Instagramon Scouted Hungary néven – amit egyébként most is építek, csak kisebb intenzitással –, így rengeteg kapcsolatra tettem szert. Többek között Csepregi Gyurit is így ismertem meg, idővel a szárnyai alá vett, és igazából ez indította el a pályafutásomat. Minden fiatalnak, aki szeretne a futball vérkeringésébe kerülni, azt tanácsolom, hogy kreatív módon, saját ötletekkel építsen fel egy hasonló oldalt az online térben.
Abban egyetértesz, hogy egy klub alkalmazottjaként azért meg kell találni az arany középutat, azaz nem szabad úgy kommunikálni a közösségi médiában, mintha valaki egyszemélyben képviselné az együttest?
Meg kell találni az egyensúlyt. Személy szerint igyekszem mindent úgy építgetni, hogy ne én legyek a középpontban, hanem a klub működése, filozófiája, gondolkodásmódja. Amennyire lehet, próbálok betekintést engedni a mindennapokba, például hogyan kerülnek ide a játékosok, mit érdemes tudni róluk. Erre a LinkedIn jó terep, hiszen nagyon sok ügynök, sportigazgató van jelen, náluk ki tud alakulni egy pozitív, vagy adott esetben negatív kép. Arra törekszem, hogy mindig a lehető legjobb színben tüntessem fel az ETO-t, így ha valaki az oldalamra téved, akkor egy tiszta kép alakulhat ki benne arról, hogy milyen munka zajlik itt, hogyan dolgozunk, milyen a légkör.
Már szóba került, hogy a sportigazgató-asszisztensi feladataid mellett sok mindennel foglalkozol, van egy több mint 13 ezer követővel rendelkező, magyar focis Instagram-oldalad, az Ajaxnál önkéntesként ifjúsági scoutként dolgozol, míg az ELTE-n sportszervezést tanulsz. Előbb-utóbb idő hiányában nem kell elengedned valamit ahhoz, hogy csak egy irányra koncentrálhass?
Nehéz az időmenedzsmenttel megbirkózni, gyakorlatilag óráról órára be vagyok táblázva. Nem panaszkodom, hiszen ez volt a célom, azért dolgozom, hogy itt tartsak. Fiatal vagyok, szóval még nincs konkrét út előttem. Két-három évvel ezelőtt nem tudtam elképzelni, hogy ilyen helyeken dolgozhatok, sőt, három-négy évvel ezelőtt azt sem tudtam, hogy vannak olyan szakmák, mint videoelemző vagy játékosmegfigyelő.
Fotó: nagylaszlo01/InstagramAz Ajaxnál végzett munkád kifejtenéd kicsit bővebben?
Rengeteget segített a náluk eltöltött két év, nagyban javította az ítélőképességemet, megtapasztaltam, mi kell ahhoz, hogy valakiből topjátékos legyen. Nagyon sok önkéntest foglalkoztatnak, nemcsak megfigyelés terén, edzők és gyógytornászok is vannak. Én egy többkörös procedúra után kerültem be. Sokat beszéltem online az Ajax egyik scoutjával, ő egy idő után felvetette, mi lenne, ha csatlakoznék hozzájuk, mivel Kelet-Európa, a Balkán térség eléggé kiesik nekik. Részt vettem egy interjún a vezető utánpótlás-megfigyelővel, és hála Istennek megfeleltem. A munka részét úgy kell elképzelni, hogy heti szinten érkezik egy lista e-mailben az én térségemből található játékosokról. Van egy platform, ahol felvételek állnak rendelkezésre róluk, majd riportokat kell írnom a megadott részletek alapján. Ezeket feltöltöm, a főállású megfigyelők pedig feldolgozzák, és továbbviszik a folyamatot, ha érdekes riport érkezik. Természetesen én is ajánlhatok játékost, azokat is megnézik, havi szinten pedig videóhívás formájában értekezünk a profilokról. Amennyiben időm engedi, igyekszem nézegetni ezeket a játékosokat, hiszen csak így lehet fejlődni, lépést tartani a topfutball-lal. Látnunk kell, milyen játékosokat kell nekünk is az utánpótlásba kiválasztanunk, hogy ilyen szinten is érdekesek legyenek.
Tudsz olyan játékosról, aki esetleg a te ajánlásod vagy közreműködésed által került kiválasztásra a holland sztárklubnál?
Az Ajaxnál különböző – elsődleges, másodlagos, harmadlagos – zónák vannak, a skandináv régió, illetve a Benelux államok a legdominánsabbak. Onnan kerül be a legtöbb játékos, de alapvetően a sajátjaikra támaszkodnak az utánpótlásban, nagyon kevés külföldi van az akadémiáján, csak egy-két skandináv, egy-két Benelux államból érkező játékos kerül be. Sok fiatal futballistát ajánlottam, akiket most is nyomon követnek, ők elsősorban 2010/11-es, akár 2012-es születésű játékosok, tehát még idő, amíg a klub utánpótlásába kerülhetnek, meg a FIFA-szabályok miatt amúgy sem lehetséges, hogy ennyire fiatalon külföldre igazoljanak.
Gondolom ezt a tudást, know-how-t mind-mind hasznosítod a Győrnél.
Abszolút, ez nagyon fontos volt szempont volt a sportigazgatónál is, enélkül nem hiszem, hogy lett volna esélyem ide kerülni. Nyilvánvalóan erre sok időt, energiát kell áldozni, de megéri, a tapasztalat mellett az aktív nyelvhasználat is eléggé hasznos.
Ha a sportigazgatói pozíció mellett tennéd le a voksod a jövőben, nem riasztanának el a negatív tényezők? Gondolok itt arra, hogy adott esetben munkavállalókkal kellene közölni a menesztésüket, vagy sikertelenség esetén bűnbakot csinálhatnak belőled.
Nagyon fiatal vagyok, nagyon sokat kell még fejlődnöm ahhoz, hogy ez reális kérdés legyen, de szerencsére az egyetemen részt vettem ehhez köthető kurzusokon, kommunikációval foglalkozó tárgyakon, a Puskás Akadémiánál pedig szembesültem hasonló dolgokkal. Felcsúton a kiválasztásban dolgozóként tartottam a kapcsolatot a játékosok szüleivel, és sajnos olykor meg kellett mondanunk nekik, hogy a gyermeküket nem szeretnénk leigazolni. Meg kellett tanulnom, hogyan lehet ezt őszintén, mégis tisztelettudóan megfogalmazni. Most a Győrnél nagyon jó helyen vagyok, látom, tapasztalom, hogyan kell kezelni ezeket a szituációkat, illetve hogyan kell kommunikálni, tevékenykedni vezetőként. Ennél jobb tanulási lehetőséget, környezet nem is kívánhatnék.