Annak ellenére, hogy a DVSC fordulót megelőző utolsó helyezése roppant becsapós, nem tükrözi sem a csapat valós játékerejét, sem a keret minőségét, mégis váratlan volt a hajdúságiak nyomasztó fölénye. Az ETO egész mérkőzésen szenvedett a védekező harmadából a labda előre juttatásával. A DVSC 26-szor szerzett labdát magasan, míg az ETO csak 9 alkalommal.  

A Debrecen az ellenfél térfelén folyamatosan letámadott, amelyet a győriek egyszer rövid passzokkal, de többnyire ívelésekkel próbáltak átjátszani, ám kevés tudatossággal.

Igaz, a Loki visszatámadásai gyakran csak amolyan felszabadításoknak engedtek teret, ebből összesen 30-at mutattak be a Rába-partiak, ami a saját védekező harmadukban eladott 35 labdához hasonlóan döbbenetesen nagy szám. Mindezek eredménye pedig debreceni beadások és lövések voltak. Pechükre a 2-es xG mutató sem volt elég ahhoz, hogy a 17 lövésükből legalább egyet gólra váltsanak. 

A DVSC gólképtelensége viszont koránt sem jelenti azt, hogy az ETO meccsterve rendben volt. Egy pont ide vagy oda, ennyi és ilyen minőségű helyzetet az ellenfelek zöme ki szokott használni, emiatt is érdemes a mélyére nézni, hogy mi volt az ETO labdakihozatalaival a probléma, mert ahhoz kérdés sem férhet, hogy az hibádzott a leginkább.  

A Loki Nestor El Maestróval már nem először az emberezős letámadási formát választotta. A meccs kezdetétől kimentek egész pályán egy az egy ellen, így folyamatos nyomás alatt tartották az ETO labdás emberét. Függetlenül attól, hogy ez egy roppant kellemetlen védekezési stílus, megvannak a módszerek ennek átjátszására is.

A győriek viszont nem alkalmazkodtak a debreceni presszing struktúrájához, maradtak a saját játékuknál, a korábban már bejáratott sémáikhoz. Ezúttal is a széleken próbált építkezni a csapat, ott háromszögeket és négyszögeket kialakítani a visszalépő szélsővel vagy támadó középpályással. 

Azonban a csapat egyfelől túlságosan statikus volt, senki nem indult igazán területbe, valamint létszámfölényt sem sikerült kialakítani a Loki emberezős letámadása ellen, így rendszerint elhaltak ezek a támadásépítési kísérletek, a vendégek pedig kedvező helyzetből tudtak fordulni. 

Az sem volt sokkal jobb megoldás, amikor a hazaiak a centerüket, Nfasu Njiet keresték hosszú labdákkal, mivel a csapat struktúrája nem volt adott a második labdák begyűjtésére. Ráadásul a csapat alapvetően a labda kihozására volt felkészülve, nem pedig az ívelgetésekre, emiatt nagyon nagy távolságok voltak a játékosok között, így a labda amilyen gyorsan előre ment, olyan gyorsan tért is vissza az ETO védőharmadába.  

Kényszerítőket, harmadik emberes kombinációkat elvétve lehetett látni, amelyek megoldást jelenthettek volna a letámadás átjátszására, ahogyan a túltöltésekkel sem éltek Borbély Balázsék. 

Mindez amennyire a győriek kritikája, olyannyira a debreceniek dicsérete, akik ugyan még mindig a kieső zónában vannak, de Nestor El Maestroval az alapozó mutatóik szignifikánsan javultak.

A csapat letámadása intenzívebb lett és ha valamit rá lehet sütni a Loki stílusára, akkor az pontosan a minőségi presszing. Minden mérkőzésen ellenféltől függetlenül magasan kimennek és megpróbálnak még az ellenfél térfelén labdát szerezni. Nem várnak arra, hogy egyszer csak hozzájuk kerül a labda, nem a döntetlenre bazíroznak, hanem próbálják a maguk kezébe venni a sorsukat és dűlőre vinni a meccseket. Eddig nem túl sok sikerrel, pedig a háttérben már láthatók a javulás jelei.

Az eddig lejátszott 24 bajnokinak pontosan a felén ült El Maestro a Loki padján, viszont a várható kapott góloknak csak a 43%-át engedtek ez idő alatt a DVSC ellenfeleinek, míg a várható lőtt góloknak az 56%-át értékesítették.

Ennek fényében kijelenthető, hogy a második edzőváltás pozitív fordulatot hozott, viszont a csapat továbbra is alulteljesít. Csak az El Maestróval lejátszott 12 meccsen 6,24-gyel marad el a gólkülönbségük az xG-modell szerint elvártakhoz képest. Súlyos eltérés, és nagy kérdés, hogy a hátralévő kilenc fordulóban megfordul-e a piros-fehérek szerencséje vagy ismételten a Merkantil Bank Liga felé veszik az irányt.

Ezzel szemben az ETO gyakorlatilag már bennmaradt az élvonalban, de hosszútávon sem szurkolói, sem sportszakmai aspektusból nem engedhet meg magának olyan mérkőzéseket, amelynek képe a Loki ellenire hajaz.

OTP Bank Liga, 24. forduló:

ETO FC Győr–Debreceni VSC 0–0
Paksi FC–Újpest FC 6–1
Fehérvár FC–Diósgyőri VTK 0–0
Ferencvárosi TC–Kecskeméti TE 4–0
MTK Budapest–Nyíregyháza Spartacus FC 3–0
Puskás Akadémia FC – Zalaegerszegi TE FC 2–1