Minden idők magyar válogatottjára kilenc napon keresztül lehetett szavazni az M4 Sport Facebook-oldalán, a voksoláson több mint 60 ezer reakció (szavazat) érkezett a jelöltekre. Mielőtt bemutatnák az álomtizenegybe beválogatott játékosokat, összegyűjtöttünk néhány érdekességet a szavazás kapcsán:

• Minden posztot egybevéve a legtöbb voksot, szám szerint 8800-at, az álomcsapat kapusa, Grosics Gyula kapta.
• Szintén a „Fekete párduc” nevéhez fűződik a legnagyobb különbségű „győzelem”, Grosics 5700 szavazattal gyűjtött többet, mint a második helyen végző Király Gábor a kapus kategóriában.
• A jobb oldali középpályások között alakult ki a legszorosabb verseny, szavazásunk szerda 17 órai lezárásakor az élen végző Dzsudzsák Balázs csupán 36 vokssal kapott többet, mint Bene Ferenc. (Mivel a bejegyzések még mindig elérhetőek, a reakciók száma azóta változhatott, de a szavazatok véglegesítésénél a szerda 17 órai állást vettük figyelembe.)

Nem húzzuk tovább, íme, az álomcsapat az M4 Sport követőinek szavazatai alapján (az előre meghatározott felállás 4–1–3–2):

Grosics Gyula – Buzánszky Jenő, Willi Orbán, Mészöly Kálmán, Kerkez Milos – Bozsik József – Dzsudzsák Balázs, Détári Lajos, Szoboszlai Dominik – Puskás Ferenc, Albert Flórián

Kapus: Grosics Gyula (1926-2014)

Válogatott mérkőzések száma: 86

A legendás Aranycsapat legendás kapusa, a „Fekete Párduc” az egyetlen olyan magyar a posztján, aki három világbajnokságon is szerepelt, összesen 11 vb-találkozón lépett pályára. 1952-ben olimpiai aranyérmet, két évvel később világbajnoki ezüstérmet nyert. Először 1947-ben, 21 évesen állt a válogatott kapujában, utoljára 1962-ben, 36 évesen. 86 alkalommal szerepelt a válogatottban, 59 győztes, 14 döntetlen és 13 vesztes mérkőzésen védett.

Klubszinten szerepelt a Dorog, a MATEOSZ, a Budapest Honvéd és a Tatabánya együttesében is, háromszoros magyar bajnok. 1999-ben beválasztották a világ valaha élt tíz legjobb kapusa közé, négyszer jelölték Aranylabdára és hatszor választották be az aktuális év világválogatottjába.

Grosics Gyula (középen) a Himnuszt hallgatja a Magyarország-Uruguay válogatott labdarúgó-mérkőzés előtt (Fotó: MTI/KU)

Jobbhátvéd: Buzánszky Jenő (1925-2015)

Válogatott mérkőzések száma: 49

Az aranycsapat jobbhátvédje volt, 1950-ben mutatkozott be a nemzeti együttesben, olimpiai bajnok, világbajnoki ezüstérmes, és pályára lépett a londoni 6:3-as Évszázad mérkőzésén is. Ő volt a védelem leggyorsabb embere. Nemcsak a védekezésben, az ellentámadások indításában is jeleskedett, gyakran vállalkozott előretörésekre.

Az Aranycsapat egyetlen olyan alapembere volt, aki vidéki együttesből lett válogatott, ő volt az első, aki a dorogi csapatból bemutatkozhatott a nemzeti együttesben. 2010 óta volt a Nemzet sportolója, az Aranycsapatból ő hunyt el utolsóként.

MTI Fotó/Magyar Fotó: Seidner Zoltán

Középhátvéd: Willi Orbán (1992)

Válogatott mérkőzések száma: 54

A Németországban született, de lengyel és magyar felmenőkkel (édesapja révén magyar) is rendelkező Willi Orbánt régóta csábította a magyar szövetség, végül 2018-ban adta be a derekát és fogadta el az egy hónappal korábban kinevezett Marco Rossi meghívóját. Orbán a görögök elleni NL-meccsen debütált, azóta pedig az egyik legfontosabb embere a nemzeti csapatnak.

Az RB Leipzig klasszisa tevékeny részese volt a csapat A-csoportos Nemzetek Ligája-menetelésének, de a 2020-as és a 2024-es Eb-re való kijutásban is elévülhetetlen érdemei vannak, valamint a két kontinenstornán sem mulasztott el egyetlen percet sem. Ráadásul a védelem irányítása mellett elöl is rendre fontos szerepet kap például a pontrúgásoknál, nem véletlen, hogy 54 fellépésén már hat gólnál jár a címeres mezben.

Willi Orbán (Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)

Középhátvéd: Mészöly Kálmán (1941–2022)

Válogatott mérkőzések száma: 61

A Vasas legendája összesen 61 hivatalos mérkőzésen húzhatta magára a magyar válogatott mezét, nem mellesleg három különböző ciklusban, összesen 61 alkalommal szövetségi kapitányként is irányította a nemzeti csapatot (és akkor a több mint kétszer ennyi nem hivatalos és bemutatómérkőzésről még nem is beszéltünk).

A Szőke Szikla becenévvel illetett Mészöly Kálmán két világbajnokságot is megjárt, az 1962-es, ötödik hellyel zárult chilei tornán és az 1966-os angliai tornán is alapembere volt a válogatottnak. Utóbbin a hatodik helyen zárt a csapat, Mészöly pedig a brazilok és a bolgárok 3:1-es legyőzéséből is góllal vette ki a részét – előbbin ráadásul egy vállsérülés ellenére, emlékezetes módon felkötött karral is folytatta a játékot.

Mészöly Kálmán (Fotó: MTI/Petrovits László)

Balhátvéd: Kerkez Milos (2003)

Válogatott mérkőzések száma: 21

Fotó: MTI/Illyés Tibor

A vajdasági Verbászon született védő 2022 szeptemberében, 18 évesen mutatkozott be a válogatottban, mégpedig győztes csapat tagjaként: végigjátszotta a németek elleni, lipcsei Nemzetek Ligája-meccset, amelyen 1-0-s magyar siker született. Alapembere volt az Európa-bajnoki részvételt veretlenül kivívó magyar csapatnak, és a kontinenstornán is minden mérkőzésen pályára lépett.

Pályafutását a szerbiai Hajduk Kulánál kezdte, majd megfordult a Rapid Wiennél és Hódmezővásárhelyen is, mielőtt 16 évesen lejátszotta első felnőtt bajnokiját az ETO színeiben. Győrből az AC Milanhoz vezetett az útja, innen Hollandiába, az AZ Alkmaarhoz igazolt, amelynél előbb a tarcsiba verekedte be magát, majd az első csapatban szerzett állandó helyet.

2023 nyarán szerződött jelenlegi klubjához, az angol élvonalban szereplő Bournemouth-hoz, de nem vennénk rá mérget, hogy a következő idényt is ott kezdi, mivel remek, a támadásokat is előszeretettel támogató és csupaszív játékával állítólag már a Manchester United, a Liverpool és a Real Madrid érdeklődését is felkeltette.

Védekező középpályás: Bozsik József (1925–1978)

Válogatott mérkőzések száma: 101

MTI Fotó/Magyar Fotó: Bojár Sándor)

A kispesti legenda (közel 450 mérkőzésen lépett pályára a Kispesti AC/Bp. Honvéd SE színeiben) hosszú-hosszú éveken keresztül meghatározó tagja volt a magyar válogatott középpályájának. Hivatalos mérkőzésen 1947-ben mutatkozott be a nemzeti csapatban (egy bolgárok elleni 9–0-s találkozón) és 1962-ig összesen 101 (hivatalos) találkozón kapott lehetőséget címeres mezben.

Az Aranycsapat tagjaként 1952-ben olimpiai bajnoki címet nyert, egy évvel ésőbb Európa-kupa-győzelmet ünnepelhetett, majd 1954-ben vb-ezüstérmet szerzett Svájcban. Bozsik olyan emlékezetes mérkőzéseken is pályára lépett, mint a londoni 6:3 és annak budapesti visszavágója, amelyen 7:1-es magyar győzelem született – ez utóbbin egyébként gólt is szerzett a jobbfedezet. Az 1954-es vb után az 1958-as tornán is ott volt a csapatban.

Összesen 11 alkalommal volt eredményes hivatalos válogatott mérkőzésen, többek között az utolsó válogatott találkozóján, az Uruguay elleni 1–1-es döntetlennel zárult mérkőzésen is ő szerezte a magyar válogatott gólját.

Jobb oldali középpályás: Dzsuzdzsák Balázs (1986)

Válogatott mérkőzések száma: 109 (21)

Dzsudzsák Balázs a Puskás Aréna avatóján játszott Magyarország – Uruguay mérkőzés végén (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

A válogatottsági rekorder 2007-ben, Várhidi Péter kapitánykodása idején játszotta első meccsét a válogatottban és 2022 novemberében az utolsót. A kettő között 21 gólt szerzett címeres mezben, közte számos emlékezetes találatot, mint például a 2014-es Eb-selejtezősorozatban Románia ellen Bukarestben, ahol mesteri szabadrúgásgóllal egyenlített. Csapatkapitányként vezette a válogatottat a 2016-os Európa-bajnokságon, a kontinenstornán Portugáliának lőtt két góljával oroszlánrészt vállalt abban, hogy nyolcaddöntőbe jutott a csapat.

Nyírlugosról indulva pályafutása során játszott többek között a Debrecenben, a PSV Eindhovenben, az Anzsi Mahacskalában és a Dinamo Moszkvában. A Lokival – amelyhez 2020-ban tért vissza – háromszor jutott csúcsra az élvonalban, egyszer a Magyar Kupában, a PSV-vel is szerzett egy bajnoki aranyat, a Dinamóval pedig kupadöntőt játszhatott Oroszországban. 2010-ben az Év magyar labdarúgójának választották.

Támadó középpályás: Détári Lajos (1963)

Válogatott mérkőzések száma: 61

Tizennyolc esztendősen mutatkozott be a Honvédban, egy évvel később már alapember volt. 1984 és 1986 között háromszor nyert bajnoki címet, miközben mindhárom alkalommal gólkirály lett az NB I-ben. 1985-ben az Év játékosának választották.

Légiósként szerepelt Németországban, Görögországban, Olaszországban és Svájcban. Az Eintracht Frankfurt játékosaként Német-kupát nyert, míg az Olimpiakosz – akik akkor 18 millió német márkát fizettek érte, amivel az addigi legdrágább magyar futballista lett – is kupagyőzelmet ünnepelhetett vele. Elismertségét jól mutatja, a klub stadionjában a mai napig névre szóló széke van.

Alapembere volt az 1986-os vb-re kijutó válogatottban, a mexikói tornán ő lőtte a második gólunkat Kanada ellen, ezzel ő az utolsó magyar labdarúgó, aki világbajnokságon betalált. Összesen 13 alkalommal talált be a nemzeti együttesben, ahol számos emlékezetes gól kötődik a nevéhez. A hollandoknak vagy az osztrákoknak vb-selejtezőn talált be, a braziloknak barátságos meccsen, de talán a lengyelek elleni szabadrúgása a legemlékezetesebb a magyar szurkolóknak. Pályafutása során hat alkalommal szerepelt a világválogatottban.

A Magyarország–Lengyelország (5–3) mérkőzés összefoglalója, benne Détári remek szabadrúgásgóljával:

Szoboszlai Dominik (2000)

Válogatott mérkőzések száma: 51 (15)

A válogatott jelenlegi csapatkapitányáról már tinédzser korában sütött, hogy sokra viheti. 15 évesen egy szenzációs szabadrúgásgóllal rúgta ki az Eb-re az U17-es csapatot, egy évvel később pedig már az U19-es együttest vezette az Eb-selejtező elitkörébe. Még nem volt 17, amikor már a felnőttekkel készült Bernd Storck irányításával, később Georges Leekens is küldött neki meghívót, de végül „csak” Marco Rossinál mutatkozott be, 18 évesen. Még abban az évben megrúgta első gólját is, mi másból, mint szabadrúgásból (szintén Szlovákia ellen).

Aki látta, sosem felejti a 2020 novemberében Izlandnak lőtt gólját, amivel kijuttatta a válogatottat a részben hazai rendezésű Európa-bajnokságra. Balszerencséjére a kontinenstornán sérülés miatt nem tudott részt venni, az azóta játszott 40 meccsből viszont mindössze egyetlen egyet hagyott ki. Szalai Ádám 2022 szeptemberi búcsúja óta ő viseli a csapatkapitányi karszalagot, és annak megfelelően, vezérként játszotta végig a veretlenül megvívott 2024-es Eb-selejtezőket, és a németországi tornát, ahol adott egy gólpasszt.

Székesfehérvári születésűként a Videotonnál ismerkedett az alapokkal, aztán édesapja utánpótláscsapatánál, a Főnix Gold FC-nél pallérozódott, mielőtt az MTK érintésével a Salzburg akadémiájára került. Végigjárta a red bulli lépcsőfokokat (Liefering, Salzburg, Leipzig), négyszer nyert osztrák bajnokságot, háromszor kupát, és Német Kupa-győztesként igazolt a Liverpoolhoz, amellyel az előző idényben Ligakupát nyert, idén pedig első magyarként menetel a bajnoki cím felé a Premier League-ben.

Fotó: MTI/Kovács Tamás

Támadó: Puskás Ferenc (1927-2006)

Válogatott mérkőzések száma: 85

Az aranycsapat csapatkapitánya, a Nemzet Sportolója, olimpiai arany-, és világbajnoki ezüstérmes. Sokak szerint minden idők legjobb labdarúgója. Háromszoros BEK győztes, kétszer a sorozat gólkirálya, az egyetlen labdarúgó aki 4 gólt szerzett egy BEK/BL-döntőn.

17 évesen mutatkozott be a válogatottban, az osztrákok ellen gólt is szerzett, miként utolsó válogatott fellépésén is, szintén az osztrákok ellen. Az Évszázad mérkőzésén két gólt szerzett, az 1954-es vb első két meccsén háromszor betalált, majd sérülés miatt két találkozót kihagyott, hogy aztán a később elveszített döntőbe góllal térjen vissza. (Második gólját nem adták meg. . .)

Szerepelt a világválogatottban és az Európa-válogatottban is, az UEFA-nál az elmúlt fél évszázad legjobb játékosa, a 20. század legjobb magyar sportolója. 1960-ban az Aranylabda-szavazás második helyezettje lett, a FIFA róla nevezte el az év legszebb gólját lövő játékosnak járó díját.

Támadó: Albert Flórián (1941-2011)

Válogatott mérkőzések száma: 75

Pályafutása alatt (1952-1974) csak a Ferencvárosban játszott, összesen 537 mérkőzésen lépett pályára, 383 gólt szerzett. Tizenhét évesen mutatkozott be a zöld-fehéreknél, első bajnokiján két gólt szerzett. Négyszer nyert bajnoki címet, egyszer MNK-t, egyszer pedig a Vásárvárosok Kupáját is elhódították.

1959-ben mutatkozott be a válogatottban, harmadik meccsén három gólt szerzett. Összesen 75 alkalommal játszott a nemzeti együttesben, ezeken 31 gólt ért el. Olimpiai-, és Európa-bajnoki bronzérmes, kétszer szerepelt a világválogatottban is.

Az egyetlen magyar játékos, aki elnyerte az Aranylabdát (1967), a Nemzet sportolója. Kétszer volt az év magyar labdarúgója, 1966-ban a BEK, 1962-ben a világbajnokág gólkirálya. (Utóbbit 4 góllal, megosztva szerezte meg.)

MTI Fotó: Petrovits László