Itthon szinte mindig hallatott magáról, de az elmúlt közel egy évben jóval nagyobb a csend a Németországban élő Bódog Tamás körül.

Az 54 éves szakember 2022 júliusában csatlakozott az akkor a Bundesligában szereplő Hertha BSC-hez, még Sandro Schwarz másodedzőjeként, majd a német utódja, Dárdai Pál mellett lehúzott 44 meccset, ám tavaly májusban a vezetőedzővel együtt távozni kényszerült az akkor már másodosztályú fővárosiaktól. Közvetlenül a menesztése után hazaköltözött Mainzba, s hosszú idő után sikerült feltöltődnie a családjával.

„Berlinben voltunk két évig. Amellett, hogy Németországon belül van, azért mégiscsak 600 kilométer választott el az otthonunktól, úgyhogy a családot, a gyerekeket annyira nem láttuk. Ezért is jöttünk vissza Mainzba, élvezzük az együttlétet, végre jutott idő a kikapcsolódásra, utazásra. Természetesen nem mondtam le a futballról, ugyanúgy része az életemnek, járok meccsekre, edzésekre, látogatom a klubokat” – mondta az m4sport.hu megkeresésére Bódog Tamás, aki úgy érzi, készen áll egy újabb megmérettetésre.

A gyerekek maradnának Németországban, de Bódog Tamás és felesége szívesen hazaköltözne

„Lehet élvezni a pihenést, de most már azt mondom, eleget lazítottam, ha jön egy jó lehetőség, akkor benne vagyok. Hogy kerestek-e mostanában Magyarországról? Olvastam, hogy a Vasas gondolkodott a kinevezésemen, még Pintér Attila bejelentése előtt. Nem titok, voltak olyan csapatok, amelyekkel valóban tárgyaltam, de nem jutottunk el odáig, hogy történjen is valami. Voltak azonban olyan hírek is, amelyeken csak mosolyogtam, nem értettem, hogy merült fel a nevem az adott klub kapcsán a sajtóban. Az elmúlt nyolc-tíz hónapban négyszer-ötször voltam otthon, jó néhány meccset megnéztem. Emlékszem, volt olyan hétvége az ősszel, amikor öt meccset is a helyszínről követtem végig, tehát képben vagyok. Hasonló tervem van a mostani hétvégére is, hiszen hazautazom. Azért külföldön is beszélgetek klubvezetőkkel, fontos a kapcsolattartás.”

Hozzátette, nem riasztaná el őt és a családját sem egy magyarországi lehetőség, sőt:

„Még játékos voltam, amikor 1994-ben kiköltöztünk Mainzba. Annak idején két nejlonzacskóval jöttünk ki két évre, aztán ez lett belőle. Hiába tervez az ember, mindig minden változhat. Szívesen élünk Németországban, de szívesen haza is költöznénk. Persze hirtelen nem tudsz mindent feladni, lehet, hogy a gyerekek maradnának, mivel ők itt születtek, most egyetemre járnak. De ha úgy alakul, el tudjuk képzelni, mi több, úgy is tervezzük a feleségemmel, hogy hazaköltözünk, mert mindig szenzációsan érezzük magunkat Magyarországon, és egyre erősebb a honvágyunk.“

Köztudott, hogy Jürgen Klopp-pal barátok, Mainzban néhány meccs erejéig együtt futballoztak, majd a német volt az edzője öt esztendőn keresztül, 2001-től 2006-ig. Azóta is jó viszonyt ápolnak, a sztártréner pedig a liverpooli távozása után, idén januártól a Red Bull futballhálózat globális vezetőjeként tevékenykedik, így adja magát a kérdés, hogy Lőw Zsolthoz hasonlóan nem ajánlott-e neki munkát az „energiaitalosoknál”?

„Klopp-póval többször is beszéltem, találkoztam. Nyilván a Red Bull is szóba került, de pillanatnyilag nincsen olyan lehetőség a szervezeten belül, ahová az edzői stábba keresnének valakit. Olyan szakembernek tartom magam, aki a napi, pályán történő munkából tud profitálni, azt szeretném csinálni.”

Régóta jó barátságot ápol Bódog és Klopp

Nem egészen irodai, inkább hibrid munka, de ne feledkezzünk meg róla, hogy volt egy rövidebb időszak, 2022 március és júniusa között, amikor Bódog scoutként dolgozott a Mainznál. Mint elmondta, annak ellenére, hogy inkább edző lenne, nem teljesen engedte el ezt a vonalat.

„A játékosmegfigyelői létnek is megvan a szépsége. A Mainz scoutjaként Portugália tartozott hozzám, rövid megbízatásom alatt kétszer öt napot töltöttem az országban. Belső védőt és csatárt kerestem az első csapatnak, olyan dologba csöppentem, aminek a mélységeit nem ismertem, előtte nem is voltam tisztában a portugál labdarúgással. Megtapasztaltam, mit fontos tudni ebben a szerepkörben, ebből csak profitálhatok, mert a tanultakat edzőként is hasznosíthatom.”

A játékosmegfigyelőknél különösen fontos az adatok ismerete és használata, de a mai, modern futballban a trénerektől is alapelvárás a statisztikák ismerete, befogadása, sőt, az utóbbi években megjelentek az úgynevezett „laptop-edzők”, akik profiljukat, munkájukat főleg erre építik. Megkérdeztük Bódog Tamást, mit gondol erről a jelenségről, mennyire tartja fontosnak az adatokat?

„Érdekes dolgokat nyerhetünk ki különböző adatokból, de ezek nagyon csalókák lehetnek. Nem mindegy, milyen az ellenfél, mi a taktikád, az elképzelésed, ezek mind befolyásolhatják az adatok helyességet. Hiába nézegeted a számokat, ha nem vagy ott a mérkőzésen, akkor nem tudod jól megítélni a játékosokat, csapatokat. Vannak, akik szinte futás nélkül dominálnak, míg mások csak nyomozzák a labdát. Fontosak az adatok, kapsz egy képet a játékosok vagy az adott csapat képességeiről, de meccseken, edzéseken is meg kell nézni, hogyan viselkedik, milyen ember a kiszemelt futballista.”

Hazai vizekre evezve először általánosságban értekezett a magyar futball mostani helyzetéről:

„Jelenleg az egész magyar labdarúgást a válogatott alapján ítélik meg. Az utóbbi évek kiugró eredményei miatt jelenleg Németországban is kifejezetten jó a megítélésünk. Klubszinten már nem feltétlenül vannak olyan sikerek, mint a nemzeti csapatnál, az utánpótlásról nem is beszélve. Ha jól tudom, az U21-es, az U19-es és az U17-es válogatott összesen egyszer nyert az elmúlt héten. Nincs olyan rálátásom, mint régen, de az adott lehetőségek nincsenek kihasználva, nincsen számonkérés az akadémiák felé, pedig sokkal több jó játékos kellene kinevelni, Európába eladni. Magyarországon nagyon szerencsés helyzetben vannak a klubok, megkapják a kellő támogatás, sok kiemelt akadémia van, de ez nem feltétlenül párosul minőséggel. A felnőtt válogatottban négy olyan játékos játszik, akik egy saját tökéből induló kis műhelyből, a Főnixből indultak. Szoboszlai Zsolt világklasszist nevelt a fiából, mellette Csobothot, Szabót és Bollát is ő adta a válogatottnak. Az MLSZ helyében rábíznám az egész utánpótlást, de legalább megkérdezném tőle, mi az, amit másképp csinál, gondol, vagy mit javasolna.”

Az NB I-es klubok kapcsán az állandó vitatémát szolgáltató „magyar kontra külföldi edző” témáról is faggattuk Bódogot.

„Zavarni nem zavar, de a véleményem megvan róla. Sajnálom az otthoni edzőket, nem jó a megítélésük, állandóan csesztetve vannak felülről, nyomás van rajtuk, még akkor is, ha jól dolgoznak. Az, hogy valaki külföldről jön, nem feltétlen jelent minőséget, ugyanúgy vannak jó és rossz edzők külföldön, mint Magyarországon. Otthon nem egyszerű a helyzet, a külföldi klubokhoz képest az NB I-es csapatoknál eltérőek a tulajdonosi viszonyok, nekem is volt ebből problémám a Diósgyőrnél. Annak idején volt olyan klubom, ahol a tulaj háromszor javasolta ugyanazt a játékost, a barátjának a fiát, hogy igazoljuk le, mert szeretne nálunk játszani. Mondtam, hogy nem érdekel, mert arra a pozícióra van két emberem. Otthon az a baj, ha őszinte vagy, ha valamit megmondasz az illető szemébe, akkor rögtön megsértődik” – jelentette ki a tréner.

Elárulta, ismer olyan hazai klubot, amelynél a vezető majdhogynem rossz viszonyban van az edzővel, nem biztosít neki megfelelő keretet, de amikor mondjuk egy alacsonyabb osztályból igazol egy fiatal játékost, rögtön elvárja, hogy két hét alatt válogatott szintű legyen.

A magyar fiatalok kapcsán – akik szerinte igenis tehetségesek és akarnak, csak éppen út közben megtörik valami – feljött a Honvédnál töltött rövid, öthónapos időszaka, illetve az is, hogy a nagy múltú kispestiek mostanra a másodosztályban állnak kieső helyen.

„Isten ments, hogy bárkit megbántsak, jól éreztem magam a klubnál, szerettem volna eredményt elérni. 2020-ban jött a koronavírus-járvány, volt, hogy 17 játékosom betegedett meg egyszerre, ezért 16-17 éves fiatalokkal kellett felállnom. Többek között Benczenleitnert, Bocskait, Némethet és Kocsist egy-két évvel ezelőtt harangoztak be tehetségként, holott négy évvel ezelőtt nálam már lehetőséget kaptak. Kérdés, mi lett volna, ha ezeket fiatalokat tovább fejleszthettem volna. A Honvéd akadémiáján olyan szintű fiatalok vannak, akikkel sokkal jobban kellett volna bánni, én szívesen dolgoztam velük. Szívesebben, mint olyan, csúcsfizetésért igazolt korábbi válogatott játékossal, akit nem is kértem, és aki a második vereség után azt mondta, kiégett, legszívesebben szögre akasztaná a stoplist – ilyen mentalitású futballistával nem lehet csatába menni. Nem volt meg a koncepció, nem volt meg a hosszú távú terv a klubon belül, helyette azt várták, hogy az edző két hét alatt bajnokcsapatot rakjon össze. Persze ez nem azt jelenti, hogy én mindent tökéletesen csináltam, hibáztam én is” – vallotta meg Bódog, aki úgy véli, azoknál a német csapatoknál, ahol játszott vagy edzősködött, megtanulta, hogyan és miért működnek a dolgok.

A Honvédnál szeretett volna eredményeket elérni, de nem sok időt adtak neki (Fotó: MTI)

„A Mainz pillanatnyilag Bajnokok Ligája-indulást jelentő helyen áll. Előtte négy évig a Leipzignél dolgoztam másodedzőként, nem kell magyarázni, milyen szintű munka folyik ott. Azt a projektet mi építettük fel a negyedosztályból indulva majdnem a Bundesligáig. Magyarországon számos helyen hiába teszed szóvá a problémákat, általában süket fülekre találsz. Hiába ragaszkodtam az elveimhez, véleményemhez, hiába tudtam, hogy máshogy nem működhet – rend és fegyelem az alapja mindennek, utána indulhat a fejlődés –, okosabbak mindig vannak.”

A Honvéd előtt, 2020 februárja és júniusa között a Kisvárdát irányította, de a legtöbb időt (2017 márciusa és 2018 áprilisa) a Diósgyőrnél töltötte itthon vezetőedzőként. Miskolcon 46 tétmeccsen átlagosan 1.41 pontot gyűjtött, a drukkerek rajongtak érte, ám mint fentebb is elhangzott, a tulajdonossal nem értett egyet, így távoznia kellett. Megkérdeztük, mit gondol a távozása óta – főleg idén, Horváth Csenger kinevezésével – jókora átalakuláson áteső DVTK-ról.

„A drukkerek megérdemlik, hogy átélhessék, láthassák a klub fejlődését. Diósgyőrben nagyszerű a közeg, akkoriban ezért is szerződtem oda. Sajnos az elképesztő szurkolást nem élhettem át rendesen, mert a hazai meccseinket mindig idegenben játszottuk, Mezőkövesden vagy Debrecenben. A sors furcsa fintora, hogy nem sokkal azután adták át a stadiont, hogy a tulajdonossal összevesztem és kirúgott. Örömmel dolgoztam Diósgyőrben, jól éreztem magam. Akinek nem kellettem, már nincs ott, szóval azóta is figyelem a klubot, szurkolok nekik. Úgy látom, jelenleg a DVTK rendben van vezetői részről, illetve a játékoskeret is megfelelő. A sportigazgató fiatal, sokat kell még tanulnia, de megvan benne az a lendület, pozitivitás, ami kell egy ilyen klubnál. Az új edzőt nem tudom megítélni, de szerintem rendben van a jövő Miskolcon.”

Miskolcon nagyon kedvelték a szurkolók (Fotó: MTI)