Mészöly Géza először a Budafokhoz szerződése körülményeiről beszélt az nb1.hu-nak:

„Filkor Attila sportigazgató keresett meg először, puhatolózott, hogy elvállalnám-e. Az ötletet Jakab János tiszteletbeli elnökkel is egyeztette. Jakabról tudni kell: ha ő nincs, Budafok sem lenne. Úgy látom, hogy Attila tehetséges sportigazgató, ami azért is fontos számomra, mert az elmúlt években kiváló sportigazgatókkal dolgozhattam együtt. Jakab Jánost gyerekkorom óta ismerem édesapám révén. Egyike azoknak, akik megszerettették velem a futballt, mindig felnéztem rá. Örömmel fogadtam a felkérést, megtisztelő volt, hogy rám gondoltak. Fontos volt számomra az is, hogy Filkornak jutottam elsőként az eszébe” – vallotta meg Mészöly.

Hozzátette, kilenc forduló van hátra az NB II-ből, senki nem dőlhet hátra – pláne nem a Budafok, amely ugyan a 12. helyen áll, de az öt meccs óta tartó vereségi sorozatának is „köszönhetően” mindössze két pont választja el a kiesést jelentő 15. helytől, amelyet jelenleg a Honvéd foglal el.

„Az elmúlt hetekben dobogóközeli ellenfelekkel találkozott a Budafok, most pedig hatpontos rangadók jönnek: Ajka, Soroksár, Gyirmót. Aki benne van a futballban, tudja: nem lehet lebecsülni senkit, mindenki az életéért küzd. Kemény meccsek várnak ránk, maximális koncentrációval.”

A szintén másodosztályú, Pintér Attila által irányított Vasas feljutási esélyeiről azt mondta, a klub szurkolói joggal reménykedhetnek a feljutásban.

„Akár a Kisvárda, akár a Kazincbarcika mellett a Vasasnak kellene ott lennie a feljutók között. Annak örülök, hogy már nem kell ellenük játszanunk. A Vasasnak az ellenlábasainkat kell legyőznie – már hétfőn a Soroksárt. Hiába az egyik legjobb barátom Lipcsei Péter, hétfőn ott leszek a Fáy utcában, hogy szurkoljak a piros-kékeknek.”

Természetesen az Újpest mellett sem mehetett el szó nélkül az 58 éves szakember, főleg, hogy háromszor is irányította a lila-fehéreket. Emlékezetes, hogy a klub nem hosszabbította meg a tavaly nyáron lejáró szerződését (a helyére érkezett Bartosz Grzelak), pedig az akkori feladatot, azaz az élvonalban maradást kiharcolta a csapattal.

„Vérzik a szívem az Újpest miatt. Lengyel Patrikkal együtt letettünk valamit az asztalra, és bravúrokat is elértünk. Persze voltak fájó vereségek is, de a helyzethez képest megtettük, amit vállaltunk. Szerettem volna folytatni, és terveztük is a munkát a MOL által megerősített kerettel, de nem jött össze.

Haragudni nem tudok Újpestre – háromszor is edző lehettem ott, felejthetetlen élményekkel. Mindig felemelt fejjel mehetek be a stadionba, jóleső érzés, ha megállítanak a szurkolók. A legjobbakat kívánom a lila-fehéreknek – ahogy a Vasasnak és a Budafoknak is.”