Mátyus Jánossal kapcsolatban az elmúlt időszakban két hír látott napvilágot. Az egyik az volt, hogy tavaly év végén töltötte be az 50. életévét.

„Eljött a félszázadik évforduló… Gyerekként furcsa volt nézni azokat, akik ebben a korban voltak. Hálás vagyok, hogy egészségben megéltem és azért is, mert anyukám velem ünnepelhetett. Furcsa volt megélni, gyorsan eltelt, de nagyszerűen érzem magam.”

Az egykori védő, aki szerepelt többek közt a Honvédban és a Ferencvárosban is, jelenleg az NB III-as Pénzügyőr szakmai igazgatója.

„Pályafutásom során a Skóciában töltött időszak volt számomra az etalon. Más közeg, más ország, más körülmények, de egy kicsit az ottani menedzserek felfogását próbálom meghonosítani Pasaréten. Gál István személyében kiváló edzőt találtam, működik köztünk a kémia.”

Mátyus Jánost, korábbi csapattársa Lászka Balázs hívta a Pénzügyőrhöz, de rajta kívül több újpestivel, például az 1990-es Megyeri úti bajnokcsapat tagjával Schrót Lajossal dolgozik együtt.

A pasaréti klub a kiesés ellen küzd az NB III-ban. Mátyus János játékosként magas szinten futballozott, hiszen a magyar topcsapatok mellett a Bundesligában is megfordult. Adja magát a kérdés, hogy a helyén van-e az egykori elismert játékos.

„Játszottam és edzőként is dolgoztam az élvonalban. Majd, amikor a Nyíregyházát kizárták az NB I-ből, akkor az NB III-ban is megfordultam. Nem vagyok a pozíciók hajszolója, szerettem volna abban a munkakörben dolgozni, amiben most vagyok. Pozícióban feljebb léptem, az nem okoz gondot, hogy osztályban most lentebb vagyok. Néhány év múlva, akár lehetnek komolyabb terveink is.”

Mátyus János edzőként többnyire olyan kluboknál dolgozott, amelyeket meg kellett menteni. Ez többnyire sikerült is neki és most a harmadik ligában is megtalálta a motivációját. Mint elmondta, a Pénzügyőrnek kötelező az NB III-ban maradnia és talán majd elkezdhet kacsingatni az NB II felé.

A volt bekk korábbi csapattársai közül többen is a Ferencváros alkalmazásában állnak. Mátyus azonban sosem volt a zöld-fehérek munkatársa.

„Bajnokság közben fejeztem be a futballt Tatabányán és a következő hétvégén már a REAC vezetőedzője voltam az NB II-ben, egyik percről a másikra lettem edző. Volt lehetőségem a Ferencváros utánpótlásában dolgozni, de azt nem akartam. Aztán lehettem volna egy vezetőedző segítője.

Ez nem derogál nekem, de én vezetőedző akartam lenni, mert vezető típusnak gondolom magam. Kimaradt az utánpótlás és lehet, hogy ezért nem dolgozom az Üllői úton.”

Mátyus János 2010-ben került a REAC-hoz, amely akkor a béke szigete volt, majd nem sokkal később kirobbant a fogadási botrány, amelyben a klub több játékosa is vastagon érintett volt.

„Életem legnehezebb időszaka volt, amit megéltem a klubnál. Sosem felejtem el, egy keddi napon szakadt ránk az ég. Edzésre készültünk, kopogtak az irodám ajtaján és láttam, hogy hivatalos emberek jöttek. Nehéz erről beszélni, mert olyan, mintha most lett volna… Darálták a rendőrök a hivatalos szöveget,

majd kiderült, hogy az öltözőből elvisznek négy játékost, másokat pedig a munkahelyükről és otthonról vittek el. Két nappal később történt az igazi tragédia, amikor a REAC lelke, Kutasi Róbert, akinek sokat köszönhetek, véget vetett az életének.

Erről tényleg nehéz beszélni. Robi elment és a REAC azóta már a negyedik ligában is szerepelt. Szívből kívánom az egész közösségnek, hogy újra a régi helyére kerüljön.”

A REAC után Pápán folytatta, ő lett az NB I akkori legfiatalabb vezetőedzője, de végül gyorsa távozott.

„Impulzív hat meccset éltem ott meg, a Fradit is legyőztük, de éreztem, hogy nem áll szép jövő előtt a csapat és tisztelettel megköszönve a lehetőséget távoztam.”

A hat bajnoki legkiemelkedőbb meccse az volt, amikor a volt Üllői úti kedvenc csapata nyert a Fradi ellen.

„Sosem teszek különbséget a Fradi és a Honvéd között. A Honvéd az édesanyám, a Fradi a szerelmem. Kispesten kezdtem, ott lettem NB I-es és válogatott futballista. Mint játékos, a Honvédnak köszönhetek mindent. Közben gyerekként az Üllői útra jártam meccsre és kiabáltam Nyilasi Tibor nevét, aki aztán edzőm is volt, most atyai jó barátom. A győzelmet hogy élem meg? Nagyon boldogan! Amikor elmegyek a Bozsik-stadionba, vagy az Üllői útra, akkor szépen fogadnak minket, régieket. Amikor ellenük játszom, akkor van külön motiváció és nagyon boldog vagyok, ha nyerünk.”

Edzői pályafutásának eddigi legfontosabb csapata a Nyíregyháza volt. 2014-ben vette át a csapatot és egészen 2016-ig irányította, a végén már az NB III-ban.

„Volt egy játékos még korábban a klubál. A Nyíregyháza kifizette a labdarúgó fizetését, de talán későn és a vége az lett, hogy a focista a nemzetközi szövetséghez fordult és megbüntették a csapatot, amely hirtelen NB III-as lett. Jó csapatunk volt, meghatározók lehettünk volna az NB I-ben is, de jött a vihar és a harmadik ligában találtuk magukat. Akkor nekem több lehetőségem is volt az első osztályból, még a Puskás Akadémia is hívott és sokan elfogadták volna azt az ajánlatot. Viszont én Nyíregyházán barátokra leltem. Fontosnak érzem, hogy magam körül életre szóló emberi kapcsolatok alakuljanak ki. Úgy gondoltam, hogy cserbenhagyás lenne a részemről, ha otthagynám a csapatot a bajban. Nem gondolkodtam azon, hogy megbántam-e. Az NB III-at megnyertük, majd októberben elköszöntek tőlem, mert nem voltunk feljutó helyen. A csapat aztán majdnem kiesett a második ligából. Akkor ez nagyon fájt, de már szép emlék az az időszak.”

Mátyus János hozzátette, hogy általában a szívével dönt, de már úgy látja, hogy ez nem mindig a legjobb, ám ötven évesen már sokszor hallgat az eszére. A nyíregyházi klubbal kapcsolatban elmondta még, hogy sokszor érezte, hogy a helyiek lekicsinylően beszélnek saját magukról: „Ezt kiirtottam az öltöző környékéről is.”

A szakember visszatért a REAC-hoz szakmai igazgatónak és a csapattal közel állt ahhoz, hogy feljusson az NB II-be, de azt osztályozó hosszabbításában kikaptak Sárváron, így elmaradt a bravúr.

„Játékosként fontos a győzelem, de a legfontosabb az, hogy a saját teljesítményed rendben legyen. Vezetőként ez egészen másként van, csak akkor tudok boldog lenni, ha nyerünk. A vereségbe az ember belehal.”

A Haladásnál 51 meccset töltött a kispadon, utolsó előtti helyen vette át a csapatot.

„Teljes pánik volt a csapatnál, de én ismertem ezt a helyzetet. A harmadik meccsünkön jött az első győzelem, majd a koronavírus-járvány miatt félbeszakadt a bajnokság. A világ legszerencsésebb csapata voltunk, hiszen éppen elkerültünk a kieső helyről és félbeszakadt a bajnokság és nem estünk ki.”

A legnagyobb edzői sikerét Mátyus János Budafokon érte el, hiszen az NB II-es csapatot a Magyar Kupa-döntőjébe vezette.

„Hogy, hogy nem éppen kieső helyen állt a csapat… Atyai jó barátom Jakab János, tiszteletbeli elnök hívott oda. Boldogan mentem oda. Kiharcoltuk az NB II-ben maradást és közben páratlan sikertörténet vette kezdetét a kupában. Bölcskén kezdtük a sorozatot és kínkeserves győzelemmel jutottunk tovább – ez volt a legnehezebb találkozónk. Szegeden a 120. percben szerzett góllal léptünk előre, visszaadta a foci, amit korábban elvett. Ahogy szoktam mondani, a jó Isten mindig ikszre játszik. Aztán kiejtettük a Kisvárdát és a Vasast is. Utóbbi meccsen számomra is döbbenetes volt, hogy nyertünk. A meccs után a játékosok meghívtak minket a stábbal szórakozni. Fergeteges este volt. Aztán jött a ZTE elleni döntő. Édesapám mindig azt mondta, hogy gyáva népnek nincs hazája – így érkeztünk a fináléra. Felejthetetlen találkozó volt, amelyen helytálltunk.

A hosszabbítás után szinte elsírtam magam, úgy fájt a vereség, de ma már hatalmas sikerként emlékszem vissza erre.”

Kisvárdán nyolc mérkőzést kapott Mátyus János, aki elmondta, hogy a klub lelke, Révész Attila megosztó ember.

„Csak a legjobbakat tudom mondani róla. Sokféle sportigazgatóban volt részem, nem mindegyik volt kompetens. Ő viszont nagyon ért a futballhoz. Sokat beszélgettünk a futballról, de nem szólt bele sosem az összeállításba.”

Mátyus János Győrben született, majd a KSI-ben és a BVSC-ben, majd a Honvédban nevelkedett.

„Mindenképpen öttusázót akartak a szüleim nevelni belőlem. A foci volt az életen, de anyukám nem szerette, hogy apukám állandóan meccsre visz, ahol csúnyán beszélnek, kiabálnak. A Komjádi uszodában voltam is kiválasztóm, de érezték a szüleim, hogy egy világ dőlne bennem össze, ha nem lehetnék focista. Ezért inkább a KSI-be vittek.”

Tizenhat évesen igazolt át a Honvédhoz, ami akkor az egyik legsikeresebb hazai klub volt: „Akadt olyan bajnoki, amelyen rajtam kívül szinte mindenki válogatott volt a csapatban. Keményen fogadtak, nem nagyon álltak velem szóba. Akkor Dragóner Attilával és Tóth Mihállyal együtt kerültünk a felnőtt keretbe.”

Mátyus János nem nyert bajnoki címet a Honvéddal, de lehetett volna első az Újpesttel, hiszen a lila-fehérek 1997-ben leigazolták volna és az a gárda végül megnyerte az NB I-et. A városi legenda szerint a szurkolók miatt ment vissza Kispestre az akkori védő.

„Kósza gondolat volt a részemről. A Honvéd akkor meggyengült, akkor megkerestek Újpestről és átmentem, de nem volt okos gondolat. A szurkolók sem úgy fogadtak. Az barokkos túlzás, hogy miattuk mentem volna vissza. A szerződésem körüli ügyek sem segítettek. Az első nap szerettem volna úgy edzeni, hogy aláírt szerződésem van. A kilencedik napon sem volt még, közben jött Kispestre egy új befektető én pedig visszamentem a Bozsik-stadionba.”

Aztán, amikor a Ferencváros megkereste, akkor már nem volt megállás, még akkor sem, ha Kispesten olyan szerződést kapott volna, amilyet akar.

„Ha a Ferencváros hív, akkor menni kell. Gyorsan megegyeztünk, pedig tényleg azt mondta a Honvédnál Komora Imre és Tichy Lajos, hogy azt írnak a szerződésbe, amit szeretnék, de akkor menni kellett.”

Az Üllői út után légiós pályafutás kezdődött: Németországban, Skóciában és Ausztriában is szerepelt.

„A német Cottbus volt a csúcs szakmailag. Feljutottunk az első osztályba, szerepelhettem a világ egyik legjobb bajnokságába. Hogy emberileg hol éreztem jól magam? Imádtam Skóciában lenni, csodás hely volt. Sajnos nem tudtam maradni, mert akkor Magyarország nem volt még uniós állam. Csak a válogatott játékosokra nem vonatkozott ez a szabály, de én akkor nem szerepeltem a nemzeti csapatban.”

Mátyus János 1998 és 2002 között folyamatosan válogatott volt, ám hirtelen kimaradt a csapatból és többen nem is szerepelt a gárdában.

„A legfájóbb dolog lenne ez, ami a karrieremet illet. Sok éven keresztül nem tudtam megemészteni ezt. Butaságok jártak a fejemben: pikkelnek rám, nem szeretnek… Amikor kineveztek vezetőedzőnek, akkor megértettem mindent és megemésztettem. Gellei Imre másban bízott.

Edzőként az ember azt teszi be, akiben a legjobban bízik, az ő elképzelése szerint a legjobb a poszton.

Megértettem ezt és a mai napig jó barátságban vagyunk Gellei Imrével.”