A középpályás két, Kecskeméten eltöltött év után, január 25-én lett hivatalosan is a spanyol élvonalban szereplő Valladolid játékosa. Nikitscher Tamás eddig nyolc találkozón kapott lehetőséget a La Ligában, hatot ezek közül végig is játszott, összesen 549 percet töltött a pályán, az együttes azonban hétszer is kikapott. A 193 centiméter magas futballista tavaly szeptemberben a magyar válogatottban is bemutatkozott, amit azóta további hét fellépés követett.

A 25 éves játékos egy nehéz helyzetben lévő klubhoz érkezett, amely az idény során mindössze négy bajnokit nyert meg, négy döntetlen mellett pedig 22-szer vereséget szenvedett.

A Valladolid harminc fordulót követően az utolsó, 20. helyen áll a La Ligában, hátránya az őt megelőző Las Palmasszal szemben is tíz pont, a gárda legutóbb január 11-én, a Real Betist tudta legyőzni – az alakulat tavaly december óta a harmadik edzőjét fogyasztja el: Paulo Pezzolano után Álvaro Rubio került a kispadra megbízott trénerként, őt tizenkét nap múlva Diego Cocca követte, ám február 17-én menesztették, így visszakerült Rubio a keret mellé.

Elképzelhető tehát, hogy a Valladolid a következő szezont már a Segunda Divisiónban (La Liga HyperMotion) kezdi meg. Nikitscher Tamás az m4sport.hu-nak elárulta, a váltásakor figyelembe vette ezt az eshetőséget is. A játékosnak 2028 nyaráig van érvényes szerződése, s úgy véli, jelenleg a legjobb helyen van.

– A Kecskemétből bekerült a válogatottba, januárban pedig a Valladolidhoz szerződött, a világ egyik legerősebb bajnokságában játszik. Hihetetlen éven van túl, milyen érzések, milyen gondolatok kavarognak önben?
– Elképesztően hálás vagyok, hogy ez megvalósulhatott. Noha nem a karrierem végén járok, de mindvégig azért dolgoztam, hogy ez megtörténhessen. Nem foglalkoztam sosem azzal, meddig juthatok el, csináltam a dolgom, az alázatos munkában hittem és örülök, hogy amikor lehetőségek adódtak, élni tudtam velük.

– Milyen az élet Spanyolországban, milyenek a mindennapok?
– A párommal egyébként is közel áll hozzánk a spanyol életstílus, szeretjük ezt a pozitív és barátságos, befogadó légkört, úgyhogy a beilleszkedéssel egyáltalán nem volt probléma. A várost is megszoktuk pár nap alatt. Szerintem teljesen sikerült beilleszkednem még úgy is, hogy nem rég óta vagyok itt és nem volt még annyi időm megismerni mindent. Ám úgy gondolom, az ember mindig a pályán mutatja meg magát, ott tud bizonyítani, és ha ott jól teljesít, a társak meg elégedettek, akkor könnyebb a beilleszkedés.

– Nincs honvágya?
– A páromnak lehet, hogy van egy kicsi, de én a labdarúgásnak köszönhetően megszoktam, hogy nem vagyok otthon. Hamar elkerültem otthonról, már serdülő koromtól kezdve más környezetben nevelkedtem. Tartjuk a kapcsolatot az otthoniakkal, a páromnak lehet, hogy ez valamivel nehezebben megy, de itt vagyunk egymásnak, számíthatunk a másikra, úgyhogy ezzel sem lesz probléma.

–  Mi az eddigi legnagyobb kihívás, amivel a kintlét során szembesült?
– A gyors gondolkozás és a játék intenzitása még úgy is, hogy érzésem szerint nagyon hamar felvettem a ritmust. Viszont mindenre úgy tekintek, hogy fejlődjek általa, nem úgy nézem, hogy ezt most megugrottam vagy jól játszottam. Inkább azon gondolkozom, hogyan tudok még többet kihozni belőle. Minden egyes elemben fejlődni szeretnék – legyen az a pályán, a konditeremben vagy a regenerációban. Mindenben keresem azokat a dolgokat, amik által még több lehetek, akárcsak egy hangyányit is. Tudom, hogy ez fog előrevinni. Nem stresszeltem rá az itteni dolgokra, mindenre fel tudtam készülni mentálisan, de persze folyamatosan jönnek elő olyan területek, amikben még tovább kell fejlődnie egy játékosnak.

Nincs könnyű párharc a La Ligában (Fotó: Angel Martinez/Getty Images)

– Szinte egyből bekerült a Valladolid kezdőjébe. Hogyan élte meg, hogy rögtön bizalmat kapott?
– Azért is igazoltak, hogyha minél jobban teljesítek, annál hamarabb lehetőséget kapok. Tudom, hogy minden edzésen és meccsen úgy kell kimennem a pályára, hogy megküzdök a helyemért. Főleg, mert a csapat jelenleg nem teljesít jól, ilyenkor az edző többet rotál, próbálkozik, mivel nincs meg a stabil sora, ami jó eredményeket hozna. Örülök, hogy az eddigi összecsapásokon jobbára kezdhettem. Természetesen szeretnék sokkal többet megmutatni magamból. Noha nem vagyunk egyszerű helyzetben, minden nap azért dolgozunk, hogy kilábaljunk belőle.

A magyar válogatott középpályás nem tudná megmondani, ki a legjobb, aki ellen pályára lépett a La Ligában – mint Nikitscher Tamás kiemelte, a spanyol élvonalban rengeteg a technikás, jól felkészült és extra labdarúgó, szinte mindenki ellen nehéz játszani, ezáltal rendkívül koncentráltnak kell lenni, mert a legapróbb hibák is megbosszulhatják magukat.

– Nem megy túl jól a Valladolidnak. Hogyan dolgozzák fel ezt a csapaton belül? Segít sportpszichológus a mindennapokban kezelni a helyzetet?
– Nem beszélek szakemberrel, megvannak a saját támaszaim. Nem vagyok magam alatt, nem vagyok negatív, inkább pozitívan, bizakodóan állok hozzá a dolgokhoz. A labdarúgást tekintve valóban, ez rosszabb időszak, de ha az összképet nézzük, hálásnak kell lennem, mert egészséges mindenki. Bármikor előfordulhat, hogy nem megy az együttesnek, ilyen volt, van és lesz is. Egyszerűen csak dolgozni kell tovább. Egyébként ezért sem szeretek sokszor nyilatkozni, szeretem, ha a szavak helyett a pályán nyújtott teljesítmény és az eredmények beszélnek. Ilyenkor pedig kevésbé lehet mit mondani, hiszen nem jönnek az eredmények, a bajnokságban az utolsó helyen állunk. Ez most a tény, de én és a keret is azon dolgozik, hogy kilábaljon a hullámvölgyből. Senki sincs maga alatt, mindenki küzd. Profi sportolóként nincs is okunk arra, hogy magunk alatt legyünk, minden egyes mérkőzés egy újabb esély a bizonyításra.

– Milyen nyelven kommunikál az edzőkkel és a társakkal?
– Az edzőm spanyolul beszél, a másodedzőm viszont angolul is tud, nekem ő magyarázza el, ha valamit nem értenék. Angolul szinte bármit el tudok intézni, mind a klubnál, mind például a városban,  de nem mondanám, hogy nincs hová fejlődni. Járok nyelvtanárhoz a spanyol miatt, sőt, magam is igyekszem fejleszteni a spanyolomat, ez nehezebb, mert angolul tanulom, ami lassítja a folyamatot, még az út elején járok, de nem vagyok elkésve semmivel. A videózás angol nyelven megy, a társak többsége beszéli is a nyelvet, de egyébként aki kevésbé, az is nyitott és barátságos. Befogadó társaság, ezért sem lehet sosem akadály a nyelv.

– Az előző meccsükön a kispadon két csapattársa majdnem egymásnak esett – ennek volt utóélete az öltözőben? Hogyan rendezték el?
– Kellemetlen szituáció volt, mivel épp elcsípte a kamera a történteket, de egy férficsapatnál akadnak hasonló dolgok. Egyébként már a lefújás után elrendeződtek a dolgok az öltözőben. Megbeszélték a srácok egymás között, majd az egész csapat előtt is, meglett a vonzata, de ahogy mondani szokás, ami az öltözőben történik, ott is marad. Kívülről nem nézett ki jól, főleg egy ilyen rossz helyzetben lévő alakulatnál, de ebből semmit sem viszünk tovább a következő bajnokira. Mindenki szerette volna gyorsan rendezni, meg is történt. Nehéz helyzetben vagyunk, ilyenkor az érzelmek picit hevesebbek, mindenki bizonyítani szeretne, így ha néha nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogy szeretnénk, akadnak kisebb összeszólalkozások. Túltette magát mindenki a történteken, már a következő mérkőzésre koncentrálunk.

– Benne van, hogy a Valladolid búcsúzik a spanyol élvonaltól. Mennyire lenne ez befolyásoló tényező, ami a folytatást illeti? Elképzelhető, hogy átgondolná a közös jövőt?
– Jelen pillanatban itt vagyok, szerződés köt a Valladolidhoz, és amikor idejöttem, számoltam az eshetőséggel. Ez alapján döntöttem, nincs is egyéb a fejemben ezzel kapcsolatban. Itt szeretnék bizonyítani.

Nikitscher Tamás (b) és Szoboszlai Dominik (j) a labdarúgó Nemzetek Ligája A divíziójának osztályozójában játszott Magyarország – Törökország visszavágó mérkõzés után a budapesti Puskás Arénában 2025. március 23-án. (Fotó: MTI/Illyés Tibor)

– Beszéljünk kicsit a válogatottról: a törökök elleni NL-kiesés sokakban negatív indulatokat gerjesztett, Marco Rossi és Szoboszlai Dominik is kritikusan fogalmazott egyes kommentelőkkel kapcsolatban.
– Mindenki teljesíteni szeretne és szeretné a legjobbját nyújtani a pályán. Ez a párharc nem úgy alakult, ahogy szerettük volna, nem sikerült az A-divízióban maradni, ami miatt mindannyian nagyon csalódottak vagyunk. Sajnálom a szurkolóinkat, akik elkísértek minket Törökországba, majd a Puskás Arénában is buzdítottak, azon vagyunk, hogy a jövőben kárpótoljuk őket és minél több örömöt szerezzünk mindenkinek.

– Mit vár a vb-selejtezőktől?
– Nagyon kemény meccsek várnak ránk, de mindenki ki fogja tenni a szívét és a lelkét a pályára, jó játékot fog mutatni. Mindenki érzi a súlyát, hogy a válogatott negyven év után juthat ki újra vb-re, mindannyian szeretnénk jól teljesíteni. A továbbjutásról egyelőre nem beszélnék – én mindig csak a soron következő meccsre koncentrálok, a hídon akkor megyünk át, ha odaértünk a végére.

– Korábbi klubja, a Kecskemét a kiesés ellen küzd.
– Folyamatosan követem a meccseiket, beszélek is sok volt csapattársammal, barátommal. A kapcsolatot ugyanúgy megmaradtak, nagyon szurkolok és remélem, hogy bármennyire is rossz helyzetben van most a Kecskemét, végül sikerül kiharcolnia a bennmaradást.

– Mik a jövőbeli céljai klub- és válogatott szinten?
– Mindig nagyon kis lépésekben gondolkozom a jövőmet illetően. Most a legjobb helyen vagyok, ráadásul pont a spanyol bajnokság, ahol mindig is játszani szerettem volna, így elmondhatom, hogy ez az álmom megvalósult. Azt nézem, hol tudok fejlődni és hogy tudom kihozni magamból a legtöbbet. Ehhez most egy tökéletes klubnál vagyok, meglátjuk, mit hoz az élet. Tovább kell dolgoznom, szerényen, alázatosan elvégezni a feladatom, aztán ha jön egy lehetőség, élnem kell vele.