Ezekiel Henty több mint öt éve hagyta el Magyarországot, de a labdarúgás hazai szerelmesei valószínűleg még emlékeznek rá – nem véletlenül. Janikovszky Éva könyvének címe (Velem mindig történik valami) tökéletesen illik rá: gólokkal, balhékkal, váratlan klubváltásokkal egyaránt felhívta magára a figyelmet. Kvalitásait mindenki elismerte, de a személyiségét kevés edző kezelte jól, Pintér Attila a kivételek egyike (egyébként vele a mai napig tartja a kapcsolatot, de erről később).

Henty közel másfél éve Izraelben légióskodik, ez idő alatt három klubnál fordult meg (Ashdod, Kiryat Shmona), jelenleg a 2022 óta élvonalbeli Maccabi Bnej Rejne játékosa. Bár a Maccabi név hagyományosan zsidó sportcsapatokhoz kapcsolódik, a 2016-ban újjáalapított, a lépcsőfokokat gyorsan megmászó klub székhelye az Észak-Izraelben, Názáret közelében fekvő Rejne, amely többségében arab lakosságú. Henty a mostani idényben 29 tétmeccsen öt gólnál és két asszisztnál jár, csapata a liga középmezőnyéhez tartozik.

„Nem mondanám, hogy elégedett vagyok a mostani szezonunkkal. Két célunk volt: az egyik, hogy bekerüljünk a playoffba, a másik, hogy kupadöntőbe jussunk. Ebből sajnos egyiket sem sikerült elérnünk” – kezdte az m4sport.hu-nak adott interjúját a 31 éves támadó.

Az országba a 2023. október 7-én kezdődött, elsősorban a délnyugati határnál fekvő gázai övezetben (Rejnétől légvonalban 150-160 kilométer) zajló Izrael–Hámász háború kitörése után igazolt. Bár személyes atrocitások nem érték, hogy a következő szezont mostani csapatnál kezdi-e meg, a konfliktus miatt is kérdéses.

„A családom nincs velem, elég nehéz nélkülük. Mielőtt ide jöttem, az AEL Limassolnál játszottam, a feleségem és a gyermekem pedig Cipruson maradt. Nem a háború miatt nem tartottak velem, hanem azért, mert a kislányom ott kezdte el az iskolát. A meccsek után mindig utazom hozzájuk. Apaként állandóan aggódom, főleg, ha meghallom a légiriadót. Talán ez az egyetlen ok, amiért távoznék. Hozzátartozik, hogy a csapatomnál rengeteget segítenek, támogatnak, nyugatnak, hogy nem lesz semmi gond.”

Ezekiel Henty Izraelben sem vallott szégyent (Fotó: maccabibneireineh/
officialezekielhenty10/Instagram)

Az erőszak nem ismeretlen számára, Nigéria legnagyobb és egyik legveszélyesebb városában, Lagosban született, és rendkívül kemény környéken nőtt fel, valósággal harcolt, hogy kitörjön a gettóból.

„Idővel hozzászokik az ember, óvatosnak kell lenned és alkalmazkodnod kell. Az egyik legnagyobb probléma, hogy nagyon hamar rossz társaságba keveredhetsz. Az iskolatársaim, a velem felnövő barátaim kilencven százaléka a rossz utat választották, vannak, akik bandatagok lettek. Ez azért van, mert így tudsz a legkönnyebben ismertté válni, pénzt szerezni. Számomra a futball volt a kiút, pedig az az igazság, hogy soha nem szerettem a focit, soha nem akartam labdarúgó lenni. Inkább tanulni akartam. Imádtam az iskolát, nagyon jól teljesítettem. Édesanyám akarta, hogy futballista legyek, de egy ponton ő is majdnem feladta. Az egyetlen ok, amiért végül futballistává váltam, hogy imádtam cselezni. A nigériai akadémiákon nincsenek külön korosztályok, kisgyerekként is a nagyokkal, akár 20 évesekkel edzel. Így nyilván még kevésbé élveztem a játékot, folyamatosan elvették tőlem a labdát, nem értettem, mit csinálok. Aztán egy nap kicseleztem az egyik nagy srácot, s rájöttem, hogy meg tudom csinálni. Az a nap megváltoztatta az életem, a sporthoz való hozzáállásomat, egyszerűen megszerettem, de főleg a cselezést. A helyiek Cristiano Ronaldónak neveztek, annyit cseleztem. Nem akartam csatár lenni, a széleken szerettem játszani, gyorsan elfutni és cselezni.”

Mivel gyermekkorában nem volt rá annyira lehetősége, igyekszik pótolni a tanulást, angolul, olaszul, spanyolul és valamennyire oroszul is beszél, rengeteget olvas, élénken érdeklődik a gazdaság iránt. Most is vannak vállalkozásai, de ha befejezi a futballt, szeretne még inkább az üzleti életben részt venni.

Nagyon fiatalon, 18 évesen az AC Milan utánpótlásába került, hirtelen teljesen más kultúrába csöppent, szülők és támogatás nélkül. Az U19-es csapatban nagyszerűen kezdett, 14 bajnokin kilenc gólt szerzett, de a felnőttcsapatban soha nem kapta meg az esélyt. Állítása szerint legalább tíz csapat meg akarta szerezni akkoriban, de inkább kölcsönadták az olasz másodosztályba, előbb a Speziának, majd a Perugiának.

„Borzasztó volt az ügynököm és naiv voltam. Fiatalon, Afrikából érkezve azt hittem, kézben tartja, elintézi a dolgokat. Akkoriban nem volt közösségi média, nem voltak olyan szigorúak a szabályok, mint most. Azt csináltam, amit az ügynököm mondott, mert féltem, hogy ha nem így teszek, visszaküldenek Nigériába. Nem szeretek erről beszélni, általában magamban tartom a dolgokat, nem akarom, hogy sajnáljanak. Nyolc hónappal azután ismerkedtem meg a feleségemmel, hogy Olaszországba szerződtem. Először ő sem értette, miért nem beszélek a problémáimról, aztán rájött, hogy azért nem nyílok meg, mert félek, mert nem bízhattam senkiben. Rosszul bántak velem a Milannal. Először voltam Európában, 18 évesen senkit nem ismertem, nem beszéltek velem. Egyszer az egyik játékos fekete majomnak nevezett az edző előtt. Szóltam a sportigazgatónak is, nem foglalkoztak vele, csak nevettek. Igazából ezek is kellettek ahhoz, hogy harcossá váljak. A kölcsönadásoknak nem sok értelme volt, a Spezia semmit nem nyert az üzlettel, ezért nem is játszattak. Hiába lőttem gólt csereként beállva az első meccsemen a Ternana ellen, a következő meccsen ismét a padon találtam magam. Összesen három hónapot voltam ott, hat meccs után kitettek a keretből.”

A Milantól 2015 nyarán Szlovéniába, az Olimpia Ljubjanához igazolt, ahol olyan jól ment neki a játék (24 tétmeccsen tíz gól és nyolc gólpassz), hogy fél évvel később az orosz Lokomotiv Moszkva 5 millió eurót fizetett érte. Nem lett sikersztori a váltásból, a hideg időjáráshoz nem fűlött a foga, de más oka is volt, amiért nem tudott és nem is akart alkalmazkodni.

„Bánom a döntést, mert nem voltak korrektek. Becsaptak. Azt ígérték, hogy szélsőnek igazolnak le, majd miután aláírtam a szerződést, elmondták, hogy amúgy csatárként számítanak rám. Ekkor kezdődtek a problémák… Nem fogadtam el a helyzetet, nem akartam játszani, mert nem dönthettem a saját sorsomról. Próbáltak győzködni, hogy jó lesz nekem ott, én meg azzal érveltem, hogy fiatal vagyok, fejlődni szeretnék, szélsőként érzem jól magam. Moszkvában egyszerűen nem élveztem a futballt, elvesztettem miattuk a szenvedélyemet. Az ügynököm két hétig magyarázta, hogy majd hozzászokom, de hajthatatlan voltam. Ha nem élvezem, amit csinálok, akkor hogyan végezhetném jól a munkám?”

Az első moszkvai idényében tíz tétmeccset játszott, ezeken egyszer számítottak rá szélsőként, akkor gólpasszt is adott…

Ezekiel Henty a Bordeaux ellen játszotta egyik legjobb meccsét (MTI Fotó: Koszticsák Szilárd)

2017 januárjában kölcsönadták az Egyesült Arab Emírségekbe, majd a nyáron – volt ljubljanai edzője, Marko Nikolics hívására – Fehérvárra igazolt. Bemutatkozásakor gólt ugyan nem szerzett, de nagyszerűen teljesített a Bordeaux ellen (árnyékékként, ez még fontos lesz), s noha az Európa-liga csoportkörébe nem jutottak be (a Partizan állta útjukat), a fehérvári kalandja kifejezetten jól indult. Az őszi szezonban 15 bajnokin öt gólt és három gólpasszt adott, október 28-án azonban jött a nagy sajtóvisszhangot kiváltó eset, amikor az Újpest elleni 1–1 után Bojan Szankovics rasszista megjegyzést tett rá, ő pedig dühében szétrúgta az ajtót. Akkoriban azt írták a sajtóban, hogy azért vált végleg kegyvesztetté a Vidinél, mert Asmir Suljiccsal többször engedély nélkül ment szórakozni, de ezt határozottan visszautasítja, ismét a pozíciója körüli egyet nem értés okozta a vesztét.

„Nem szeretek bulikba járni, nem ilyen ember vagyok. De nem szóltam egy szót sem, nem érdekel, mit hazudoznak rólam. Ismerem magamat, tudom, mit csinálok és mit nem. De nem is ez volt a probléma forrása a Fehérvárnál, hanem az, hogy árnyékékként vagy tízesként kellett volna szerepelnem. Ha megnézik a Bordeaux elleni meccset, láthatják, hogy az egyik legjobb teljesítményemet nyújtottam, árnyékék pozícióban. Az edzőt, Nikolicsot ismertem, nem vele, hanem Lazoviccsal volt konfliktusom. Fiatal voltam, ő idős, köré akarták építeni a csapatot. Nem volt logikus, hogy miatta nem játszhattam a posztomon. Ilyen a futball. Erről sem beszéltem soha, az edző meghozta a döntést, én pedig nem fogadtam el. Olyan poszton akartam játszani, ahol hasznára lehettem volna a csapatnak. Azon az újpesti inzultuson túlléptem, a gond azzal volt, hogy nem kedveltem Lazovicsot. Nem mondom, hogy az edző miatta tett le rólam, de azt sem, hogy nem.”

Télen kölcsönadták a Puskás Akadémiának, amelynél Pintér Attila volt a vezetőedzője. A jelenleg a Vasast irányító szakembert sokan megosztónak tartják, de Henty remek kapcsolatot ápol vele. Emlékezetes, hogy Pintér a közös munkájuk során többször megdicsérte a sajtóban (egyszer azt mondta, a Hentyhez hasonló játékosokból kellene minél több Magyarországra), ő pedig 2019-ben felköszöntötte Apák napján.

„Pintér Attila csodálatos. Egyszerűen működöm: ha komoly, őszinte edzővel dolgozom, akkor mindent megteszek érte. Attila is ilyen. Édesapámra emlékeztet, ő is közvetlen volt velem gyerekkoromban, nem beszélt mellé, sohasem árult el. Pintérrel tiszteltük egymást, ő igazi férfi. Mindig megértett, neki is nehéz gyerekkora volt. Ha problémánk volt, egymás szemébe mondtuk. Persze, előfordult, hogy összevesztünk, de akkor is kedveltük egymást. Tudtuk, hogy számíthatunk a másikra. Ezzel szemben a gyávák szemtől szemben dicsérnek, a hátad mögött pedig áskálódnak. A legtöbb edző elárul, ha már nincs szüksége rád. Pintér nem ilyen, tisztelem a hozzá hasonlókat, mert engem is így neveltek. Senki nem hitt a Puskásban, de kupadöntőbe jutottunk, mert egy igazi edzőnk volt, aki tudta, hogyan kell menedzselni a csapatot. Minden tréner ismeri a taktikákat, nem az a nehéz része a feladatnak, hanem a pedagógia. Tudni kell bánni a játékosokkal. A mai napig folyamatosan beszélek Pintérrel, ismerem a családját is, háromszor is voltam az otthonában, tudom, hogy bármikor szívesen lát.”

Noha Pintér Attila az idény végén távozott, a kupaezüsttel és hatodik hellyel záró Puskás végleg megvásárolta Hentyt, majd némileg váratlanul rögtön kölcsön is adta az NK Osijeknek. Nagyszerűen kezdett Horvátországban, az első három bajnokiján betalált, a Hajduk Splitnek gyönyörű ollózós gólt lőtt. A helyi médiában már Balotellihez és Weah-hoz hasonlítottak, de rosszabbodott egy régóta húzódó sérülése, ami miatt kis híján abba kellett hagynia. Krónikusan gyulladt hasfalával Rómába járt kezelésre, de a fájdalmak fokozódtak, az edzéseken, a mérkőzéseken csak fájdalomcsillapítókkal, beinjekciózva tudott játszani, a műtét elkerülhetetlenné vált.

„Soha nem állok le, akkor sem, ha fáj valamim, mert tudom, hogy vezéregyéniség vagyok, a csapatnak szüksége van rám. Az egész probléma a Speziánál kezdődött. Életemben először vettem részt felkészülésen, Nigériában nem volt ilyen, azt sem tudtam, mi az. Kemény edzéseink voltak, egy hónap folyamatos futás, reggelenként tíz kilométerrel kezdtünk. Néhány nap után erős szúrást éreztem a bal lábamban. Előtte soha nem volt sérülésem, nem tudtam, mi ez az érzés. Elmentem a csapatorvoshoz, elmondtam, mi a bajom, ő pedig megállapította, hogy valóban gond van a lábammal. Ezzel az edzőm, Giovanni Stroppa nem foglalkozott, azt hitte, szimulálok. Az orvos javaslata ellenére utasított, hogy sérülten is vegyek részt az edzésen. Egy évig folyamatosan fájdalomcsillapítót szedtem, annyira hozzászoktam, hogy már nem is éreztem a hatását. Szóval onnan indult a probléma, utána a Ljubljanánál és a Lokomotivnál is így játszottam. Egy meccs után két nap kellett, hogy valamivel jobban érezzem magam, de volt, hogy fel sem tudtam állni. A menedzserem mindenről tudott, mégsem védett meg, nem mondhattam neki semmit, pedig tisztában volt vele, hogy gyakorlatilag fájdalomcsillapítókon élek. Az Osijeknél még rosszabb lett a helyzet. A fájdalom miatt soha nem használtam a bal lábamat az edzéseken, ezt az edző is észrevette. Kérte, hogy ballal is lőjek, én pedig megtettem, de csak gyengén. Ennek ellenére olyan fájdalmat éreztem, mint még soha. A lábamtól a hasamig ért a fájdalom, képtelen voltam kiegyenesedni. Az Osijek egy fillért nem fizetett a római rehabilitációmért, mindent nekem kellett állnom. Próbáltam elkerülni a műtétet, de a kezelés nem volt elég. Ekkor jöttem rá, hogy ha nem vagy a hasznukra, akkor egyik klubnál sem foglalkoznak veled, csak a családodra számíthatsz.”

Henty 30 tétmeccsen 13 gólt szerzett a PAFC színeiben
(Fotó: Illyés Tibor/MTI)

A kölcsön után visszatért a Puskáshoz, az Újpest ellen rögtön duplázott, majd ugyan volt egy hosszabb gólcsendje, de az őszi szezon végéig összesen hét gólt szerzett.

„Akkor tértem vissza a sérülésemből, voltaképp egy lábbal játszottam. Tudtam, hogy le fog járni a szerződésem és nincs opcióm a hosszabbításra, ezért fájdalomcsillapítókkal kellett játszanom. A Puskásnál mindig jól éreztem magamat, szerettem ott játszani, az sem érdekelt, hogy nincs sok szurkoló. Ha harminc szurkoló jött ki egy meccsünkre, akkor is hálás voltam nekik, meg is tettem mindent a klubért. Egészen addig nem is volt gond, amíg rájöttem, hogy edző csak kihasznál a saját érdekében. Hornyák Zsolttal volt problémám rendesen. Amikor kinevezték, teljesen meg volt rémülve. Szüksége volt rám, kérte, hogy segítsek neki. Megtettem, jól játszottunk, a Ferencvárost is legyőztük. Amikor azonban megérezte, hogy biztonságban van, némi hatalmat szerzett a csapatnál, megváltozott.” 

Hornyák közel egy hónapja a Sport STVR-nek azt nyilatkozta Hentyről, hogy nagyon problémás. Elmondta róla, hogy nem a játékosok öltözőjében ült, hanem az edzőiben, mellette. Minden nap Rolexekről, autókról kellett beszélgetni a csatárral, csak utána ment edzeni. Henty részben másként emlékszik a történtekre.

„Zsolt tudta, hogy én vagyok az egyetlen, akivel eredményt érhet el a csapat. Régen nagyon közel álltunk egymáshoz. Amíg szüksége volt rám, nagyon alázatos volt. Mindig velem volt elfoglalva, nézegette az óráimat, az autómról beszélt. Azoknak az edzőknek, akiknek nincsen pénzük, nem tetszik, ha ilyen dolgaid vannak. Pedig én nem szoktam kérkedni, tudom, honnan jövök, alázatos vagyok, a szertárostól a portásig minden egyes embert tisztelek. Szóval Zsolt dicsérgette a cuccaimat, volt, hogy kölcsönadtam neki az autómat, vagy elkérte a ruháimat, a cipőmet. Azzal volt a baj, hogy irányítani, manipulálni próbált, de én nem egy robot vagyok. Úgy érzem, elárult. Miután megerősítettem a pozíciójában, azt gondolta, megmutathatja, hogy jó edző, de nem volt az. A jó edzők tudják, hogyan kell bánni a játékosaikkal. Egy jó edző tudja, hogy a játékosainak köszönhet mindent.”

Karrierje legeredményesebb időszakát a Slovannál töltötte. A pozsonyi klubbal 2020 és 2023 között két bajnoki címet és két kupagyőzelmet ünnepelhetett, 62 tétmeccsen 21 gólt és három gólpasszt jegyzett, egy korábbi interjújában elmondta, hogy egyetlen klubhoz sem kötődött annyira érzelmileg, mint a Slovanhoz. Eleinte Vladimír Weiss vezetőedzővel is jó volt a kapcsolata, ám később vele is összeveszett.

„Vele ugyanaz volt a problémám. Egy idő után, amikor már bebiztosította a pozícióját, elárult. A Slovannál hatalmas a nyomás, a szurkolók akkor is elégedetlenkednek, ha 1–0-ra nyertek. Könyörgött, hogy segítsek neki, kérdezgette, kikre lehet számítani. Én voltam a csapat legjobbja, a társak felnéztek rám, magabiztosságot adtam nekik. Mondtam nekik, egy csapat vagyunk, ne foglalkozzatok a nyomással, adjátok nekem a labdát, segítek. Az edző azonban a csapat elé helyezte a fiát, aki nem is védekezett a meccseken, vele szemben elnézőbb volt. Az tetszett a legkevésbé, amikor nem állt elém azzal, hogy nem játszhatok, csak szó nélkül a kispadra tett.”

Összesen tíz ország 18 különböző klubjában szerepelt profi pályafutása során. Tudja, hogy a szurkolók a klubhűséget értékelik, de ha valahol nem érzi a fejlődést lehetőségét, továbbáll.

„Elégedett vagyok a karrieremmel. Semmink nem volt Nigériában, de a futball segítségével kitörtem, pénzt szereztem. Az volt a célom, hogy jobbá tegyem a családom életét. Ez sikerült.”

A hétvégén volt csapata, a Puskás Akadémia a Ferencvárossal találkozik, a nyertes pedig jó eséllyel bajnok lehet. Henty szép emlékeket is őriz a Ferencváros elleni meccsekről, hiszen a Puskás játékosaként három gólt szerzett a magyar rekordbajnok ellen, igaz győztesen csak egyszer hagyta el a pályát.

„Hiába erős a Ferencváros kerete, van esély ellenük, ha jó felfogással mész a meccsbe. A Fradi már akkor is jó volt, amikor az NB I-ben futballoztam, azóta még jobbak. Remélem, hogy nyer a Puskás, szurkolok nekik!” – kívánt sok sikert zárásul Ezekiel Henty.

Az m4sport.hu figyelmet fordít az NB I korábbi, nagy hatású légiósaira, cikksorozatunkban az ő történeteiket meséljük el. Legutóbb Daivde Lanzafaméval beszélgettünk:

A Hét meccsét, a Ferencvárosi TC–Puskás Akadémia FC OTP Bank Liga-mérkőzést szombaton 19:30-tól az M4 Sport és az m4sport.hu élőben közvetíti.

OTP Bank Liga, 30. forduló
május 3. szombat
13:00 – Újpest FC–ETO FC Győr (M4 Sport és m4sport.hu)
15:30 – Debreceni VSC–MTK Budapest (M4 Sport és m4sport.hu)
19:30 – Ferencvárosi TC–Puskás Akadémia FC (M4 Sport és m4sport.hu – A hét meccse)

május 4. vasárnap
13:30 – Diósgyőri VTK–Zalaegerszegi TE FC (M4 Sport és m4sport.hu)
16:00 – Kecskeméti TE–Nyíregyháza Spartacus FC (M4 Sport és m4sport.hu)
18:30 – Fehérvár FC–Paksi FC (M4 Sport és m4sport.hu)