Az őszi szezont látva még joggal reménykedhettek az idénybeli jó szereplésben a sikerre éhes Újpest-drukkerek, hiszen a tavaly áprilisban tulajdonosváltáson, majd a nyáron jelentős keretátalakításon átesett klub a Fehérvárról érkező Grzelak vezetésével nem sokkal maradt le arról, hogy a dobogó legalsó fokán teleljen. Kétségtelen, hogy a csapat védekezése akkor még rendben volt, 17 őszi bajnokijukból nyolcat kapott gól nélkül hoztak le, szeptember és október között volt olyan időszak, hogy 435 percen keresztül érintetlen volt a kapujuk.

A téli felkészülést követően rosszabbodott a helyzet, február végén arról írtunk, nem látszik, Grzelak hogyan akarja megvalósítani a támadófocira tett ígéretét. Az idő múlásával nemcsak a helyzetkialakítással, hanem az ősszel jól működő védekezéssel is problémák adódtak, a mélypontot talán március közepén, a Pakstól hazai pályán kapott hat góllal érték el.

Ha csak azt nézzük, hogy ezután még másfél hónapot kapott javításra a svéd szakember, még úgy is, hogy az idén lejátszott 13 bajnokijukból csupán egyet nyertek meg és a tavaszi tabellán utolsó helyen állna az Újpest 9 szerzett ponttal, akkor kijelenthetjük, – a szurkolókkal ellentétben – kifejezetten türelmes volt a vezetés. Tegyük hozzá, a háttérben egy ideje folyhattak egyeztetések, mivel Ratatics Péter elnök hétfőn be is jelentette Grzelak utódját, Damir Krznart, akit áprilisban már szóba hoztak a lilákkal.

Ratatics a Krznar 1+1 évre szóló kinevezését megerősítő közleményben hangsúlyozta, reményeik szerint az edző nemcsak a hátralévő három fordulóban, hanem alapjaiban rázza fel a játékosokat.

Külön kiemelte a szakember támadófutballra való törekvését és jártasságát a trófeák megnyerésében.

Az eredményesség mellett tehát cél a számos klub által szintén előszeretettel hangoztatott támadófoci meghonosítása, vagyis inkább a visszatérése, mivel a szurkolók által is követelt hagyományos, gyors, technikás, fifikás, játékintelligenciára épülő támadójáték régen az Újpest védjegye volt.

Ebből kiindulva Damir Krznar eddigi pályafutásának, személyiségének, edzői attitűdjének bemutatása mellett megvizsgáltuk, valóban passzolhat-e az elképzelésekhez a horvát tréner futballfilozófiája.

MEG KELLETT KÜZDENIE A PROFIVÁ VÁLÁSÉRT

Krznar 1972. július 10-én Zabokban, az akkori Jugoszláviában született. Egy 2021-es interjúban elárulta, gyerekként nem profi futballistaként képzelte el magát, inkább az informatika, a programozás és a videojáték-fejlesztés iránt érdeklődött. Ezek alapján nem meglepő, nyitott az új technológiákra, az analitikus szemlélet, a rendszeralapú gondolkodás kulcsfontosságú számára.

Az iskolában kiváló tanulóként jellemezték, de a programozásról szövögetett álmai mellett nehezítette a futball iránti elköteleződését, hogy fiatalkorában autoimmun-betegséggel küzdött. Kitartása és szorgalma mellett gyerekkori barátja, Darko Vukic is segítette pályafutása beindulását, együtt szerepeltek a Vatrogasac Brezova ifjúsági csapatában, majd Vukic beajánlotta a Vartekshez. Három szezon után, 1995-ben a Dinamo Zagrebhez került, amelynél pályafutása nagy részét töltötte, a fővárosiakkal kilenc év alatt hat-hat bajnoki címet és kupagyőzelmet ünnepelhetett. Balhátvédként nem tartozott a kreatív játékosok közé, de taktikusságának, megbízhatóságának, fegyelmezettségének köszönhetően fontos tagja volt a csapatnak, ezen tulajdonságai is predesztinálták az edzői pályára.

Soha nem állt légiósnak, profi karrierje utolsó hat évét is hazájában, az Inter Zapresicnél húzta le, olyan csapattársai voltak, mint Vedran Corluka, Dejan Lovren vagy éppen Luka Modric. 2010-ben visszavonult, megnyert címei mellett elmondhatja magáról, hogy háromszor pályára lépett a horvát válogatottban.

EDZŐKÉNT KI KELLETT LÉPNIE MÁS ÁRNYÉKÁBÓL

A Zapresicnél rögtön fel is kérték asszisztensedzőnek, egy év elteltével visszatért korábbi sikerei helyszínére, szeretett Dinamójához. Segítette Krunoslav Jurcic, Ante Cacic és Branko Ivankovic munkáját, de az őket követő Zoran Mamiccsal – akivel évekig csapattársak voltak –, volt a legmeghatározóbb együttműködése.

Nem volt kérdéses, hogy egykori szobatársakként jól kijönnek majd, 2013-tól 2016-ig a zágrábiaknál dolgoztak együtt, majd a Közel-Keletre követte, az Al-Nasszr-nél, az Al-Hilalnál és az Al-Ainnál tettek a sikerekért, mielőtt 2019-ben visszakerült a Dinamóhoz, már utánpótlás-igazgatóként. Egy évvel később ismét az akkor már sportigazgatóként és vezetőedzőként tevékenykedő Mamic mellett találta magát, s noha a nemzetközi szereplésük nem indult jól, hiszen a Ferencváros kiejtette őket a Bajnokok Ligája selejtezőjéből, az Európa-liga-szárnyalásuk kárpótolta a drukkereket. A második legrangosabb nemzetközi kupasorozatban csoportelsőként mentek tovább, majd kiejtették a Krasznodart, a nyolcaddöntőben pedig a Tottenhammel találkoztak.

Itt már-már filmbe illő fordulat következett: az idegenbeli odavágó 2–0-s elbukása után négy nappal, március 15-én Zoran Mamic lemondott a posztjairól, mert a horvát Legfelsőbb Bíróság öt évnyi börtönbüntetésre ítélte adócsalás és sikkasztás miatt. Hiába kérdőjelezték meg képességeit, bátorságát, a Mamic árnyékából kilépő Krznar nem illetődött meg.

Vezetőedzői megbízatása első meccsén óriási meglepetésre, Mislav Orsic mesterhármasával, 3–0-ra legyőzték a José Mourinho vezette a Spurst, és bejutottak az El-negyeddöntőjébe. Mit sem vont le az érdemeiből, hogy a következő körben a Villarreal kiejtette őket, a menetelést máig a horvát klubfutball egyik legnagyobb sikerének tartják.

Az idény végén a bajnokságot és a kupát is behúzták, de a következő szezonban nem sikerült elérniük a BL-csoportkört és a Rijeka elleni kupakiesés sem jött jól, így 2021 decemberében lemondott posztjáról. Ezt követően a Dinamo második csapatát trenírozta, majd Szlovénia felé vette az irányt. 2022-ben az NK Maribornál kapott állást, egy évvel későbbi távozása után szóba hozták a Ferencvárossal, de ő maga cáfolta, hogy lett volna megkeresés. A 2023/2024-es idényben az NK Celjét vezette, amellyel szlovén bajnok lett, – ez volt a klub történetének második bajnoki címe –, de a sikerek ellenére a kiírás végén közös megegyezéssel távozott a klubtól. Az újpesti kinevezése előtt nem kapkodott, közel egy évig nem volt klubja, ami bizonyíthatja, hogy elképzelés nélküli projektbe nem akart belevágni.

Ratatics Péter és Damir Krznar (fotó: Újpest FC)

A CSENDES STRATÉGA

Ahhoz, hogy Krznar filozófiáját jobban megismerjük, felkerestük az újpesti szerepvállalását először megszellőztető, balkansports.com-ot tulajdonló Lorenzo Lepore-t.

A balkán futballban jártas újságíró jellemzése szerint Krznar a támadó futball híve, csapatait jellemzően négyes hátsó alakzatban állítja fel.

Kedvelt formációi közé tartozik a 4-2-3-1, a 4-1-4-1 vagy a 4-3-3.

Közismert arról, hogy szoros, kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatot ápol a játékosaival –inkább játékosközpontú, mint szigorú fegyelmező. Bízik a csapatában, és pozitív légkört teremt az öltözőben.

Általában nyugodtságáról és kiegyensúlyozottságáról ismert, nem az a típus, aki a pálya szélén kiabál, de ha szükséges, nem fél nyíltan kritizálni. Még a Maribor edzőjeként, ahol a csapata kétgólos vezetést leadva 2–2-es döntetlenre végzett, azt mondta:

„A legveszélyesebb dolog történt: a csapat nem követte az utasításokat. Ez közvetlen támadás a szakmai stáb ellen.”

Korábban vezette és koordinálta a Dinamo akadémiáját, így nem csoda, hogy nagy hangsúlyt fektet a fiatalok fejlesztésére. A zágrábiak vezetőedzőjeként lehetőséget adott olyan fiatal tehetségeknek, mint Luka Ivanusec (21/22), Bartol Franjic (19/20), Josko Gvardiol (17/18), Marko Bulat (19/20) és Josip Sutalo (20/21).

Lepore szerint Krznar fáradhatatlan, a nap 24 órájában képes elmerülni a futballban. Hozzáteszi, hogy barátságos és nem tekintélyelvű hozzáállása azonban teherré válhat, ha az eredmények nem felelnek meg az elvárásoknak. Jól tudja olvasni a játékot és változtatásokat eszközölni a meccsek közben, akár cserékkel, de a legnagyobb gyengesége, hogy gyakran túlságosan engedékeny, néha túlságosan is barátja a játékosainak.

Krznar statisztikái az eddigi állomáshelyein vezetőedzőként

Azt már más külföldi elemzésben írják róla, hogy fontos számára a türelmes labdajáratás és a pozíciós játék, de nem ragaszkodik mindenáron a labdabirtokláshoz – a cél, hogy védekezésben és támadásban is kiegyensúlyozottan, hatékonyan játsszon a csapata. Az adaptív, ellenfélre szabott játékban hisz. Csapatait mindig úgy építi fel, hogy játékosai képesek legyenek reagálni az ellenfél rendszerére és stílusára. Emellett nyitott az újításokra és a játékosok pozícióinak variálására.

A labda ellen a jól szervezett középpályás blokkra és a kontrollált letámadásra épít, elsősorban a középső zónákban. A támadások során előnyben részesíti a strukturált építkezést, belső passzútvonalakkal, második hullámban érkező középpályásokkal.

Köztudott róla, hogy nem szereti a nyilvánosságot, nem szeret a televízióban szerepelni, interjúkat adni a médiának.

A pályán mutatott teljesítményt helyezi előtérbe a szavakkal szemben. Egy alkalommal így nyilatkozott: „Könnyű bátornak lenni edzésen, a buszon vagy a nyilatkozatokban, de a legfontosabb, hogy a pályán legyünk bátrak.”

Fontos kiemelni még vele kapcsolatban, hogy nagyon vallásos.

„Minden nap imádkozom, különösen lefekvés előtt, az imádság az életem része. Ha véletlenül elalszom a fáradtságtól, másnap kétszer imádkozom, és kérem Istent, hogy bocsásson meg, amiért előző nap nem imádkoztam. Büszke vagyok a hitemre, de tiszteletben tartom másokét és a különböző vallásokat. Amikor az Emirátusokban és Szaúd-Arábiában voltam, rendszeresen keresztet vetettem magamra minden meccs előtt. Soha senki nem vette ezt rossz néven, ellenkezőleg, tiszteletben tartották, és én is tiszteletben tartottam mindent, ami az övék, vagyis a hitüket” – hangsúlyozta Krznar a GK-nak egy korábbi interjújában.