Király Gábor pályafutása 26 évet ölelt fel, ennyi idő alatt, saját kimutatása alapján 882 mérkőzésen lépett pályára, ebben az adatban szerepelnek a bajnokik, a nemzetközi meccsek és a válogatott találkozók is. Sűrű volt a programja játékosként és egy korábbi interjúban azt mondta, hogy majd a visszavonulása után pihen.

„Másképp alakult az élet – kezdte a korábbi kapus. – Ötévesen kezdtem és negyvenhárom voltam, amikor befejeztem. Benne éltem egy rendszerben. Új életet kellett kezdeni, ami nem volt nehéz, mert nagyjából huszonöt évesen már elkezdtem építeni az életemet. A Király Sportlétesítményről beszélek, amit a profi pályafutásom közben kezdtem el kiépíteni. Amikor befejeztem a focit, akkor már tizenhat éves volt a létesítmény és a visszavonulás után nagyobb tempóban tudtam ezzel foglalkozni. Ma már hatvanöt kolléga és négyszáz gyerek munkáját, sportolását kell koordinálni.”

Vagyis Király Gábor a labdarúgóból cégvezető lett. Van dolga, hiszen sok emberért felelős és a létesítményre is figyelni kell – hét pálya, egészségügyi egység szakorvosokkal, szálloda. A létesítmény és az egyesület önfenntartó és a jövőben sem akarnak ezen változtatni: „Van egy testület, amelyik irányít, de a végső döntést a feleségemmel ketten mondjuk ki. Néha vannak kemény döntések, amelyeket nehezen hozok meg. Tavaly meg kellett  válnunk egy-két olyan edzőtől, akik eljutottak a határaikig  és nem tudtak tovább fejlődni, a helyükre újakat kellett hozni. Mindig azt szoktam mondani, hogy

én állandó lakos vagyok a labdarúgásban, nemcsak átmenetileg szerepelek itt, mindegy milyen helyzetben van a magyar futball, én labdarúgónak születtem.

Mindig azt mondtam, hogy a külföldön szerzett tapasztalataimat szeretném hazahozni és a gyerekeknek átadni.”

Király Gábor hozzátette, hogy neki vezetőként mindig húznia kell maga után a többieket, minden esetben motiválni kell a kollégáit, akiknek jövőképet is kell állítani.

„Sosem árultam zsákbamacskát. Vannak nehézségek, vannak akadályok, de ez nem tántorít el attól, hogy menjünk tovább az úton. Lehet, hogy egy kicsit lassabban haladunk, de mindig megyünk előre. Ezt ugyanúgy a gyerekeknek, a szülőknek is elmondjuk, átadjuk és szépen fejlődünk.”

Sokan úgy vélik, hogy Király Gábornak nem Szombathelyen lenne a helye, hanem inkább a válogatott mellett.

„Mikor befejeztem a focit akkor vártam egy kicsit és figyeltem, hogy milyen lehetőségek vannak. Külföldről volt csapataim kerestek meg konkrét pozícióval, de én már nem akartam külföldön élni, hiszen tizennyolc évig ezt tettem. Ez azért elég hosszú idő. Sok tapasztalattal gazdagodtunk, ezeket haza akartam hozni. Korábban a távolból irányítottam az egyesületet és a pályafutásom végén édesapám mondta, hogy eddig távkapcsolatból vezettem a klubot, csináljam mostantól itthonról. Én is azt gondoltam, hogy tudnék máshol is segíteni, de ha nem keresnek, ha nem érdeklődnek, ha nem mondják el konkrétan a feladatot, akkor azt kell csinálni, amit elkezdtem felépíteni. Van edzői végzettségem, megszereztem a legmagasabb kapusedzői képesítést, ezekkel Európa bármelyik profi csapatánál lehetnék kapusedző. Egész életemben az öltözőben voltam.

Levetkőztem, felöltöztem, edzettünk, utaztunk, játszottunk, utaztunk – én még egyszer már nem szeretnék ilyen életet.

Van másik kihívás. Elvégeztem az akadémiai igazgatói és a sportigazgatói tanfolyamot is. Rengeteg vezetői könyvet olvasok, ezeket be tudom építeni a saját egységünkbe.”

Nehéz összehasonlítani az európai csúcsfutballt és az irodai munkát. Ugyanakkor a stadionban szerzett tapasztalatokat lehet hasznosítani a visszavonulás után is.

„Amikor Oliver Kahn befejezte a futballt, akkor beszéltünk telefonon és megkérdeztem tőle, hogy azt az adrenalint, amit csak mi ismerünk kapusok, hogy kompenzálja a civil életben. Nevetve mondta, hogy ilyen nincs a privát életben. Ez teljesen más. Erre mondom én, hogy valami kell, mert mi kapusok úgy tudunk jól dönteni, ha gyorsan kell, ráadásul ezeknek az eredményét azonnal láttam.  A privát életben nincs ilyen, egy kicsit lassabb minden, így döntések is. Én nagyon örülök, mikor szorít minket egy-egy feladat vagy idő, mert akkor nagyon gyorsan tudom jó irányba terelni a dolgokat.”

Király Gábor a pályán és azon kívül is nyugalmat sugároz, de azt ő is elismeri, hogy a labdarúgásban fontos az érzelem.

„Alapvetően nyugodt ember vagyok, de a foci érzelmek nélkül nem foci. Gyors döntéseket kell hozni, amelyeken egyesületek sorsa, feljutás, kiesés, Bajnokok Ligája-szereplés, továbbjutás múlik. És ehhez érzelmek és elszántság kell. Azért mindannyian látjuk, hogy a futballisták azért néha ki tudnak törni. Én inkább figyelek és gyors döntéseket hozok. Ha érzem, hogy megy fel az adrenalin vagy a vérnyomás akkor viszont nagyon jól döntök. Visszajön az a versenyszellem, ami a pályán volt.”

A volt kapus pályafutása lényegében makulátlan, hiszen ránézésre minden gördülékenyen alakult. Egyetlen zajos ügye volt, még az elején, amikor a Haladás–BVSC (1–5) találkozó lefújása után kiállították, mert Juhos Attila játékvezető úgy érezte, a kapus meg akarja dobni a labdával. A vége egy tíz meccsre szóló eltiltás lett.

„A fiatalokat meg akarták nevelni annak idején, de ugye mindenki másképp látja ezt a történetet. Súlyos vereség volt, tehát valószínű, hogy nem a játékvezetővel kezdek el foglalkozni. Frusztrált voltam, de nem volt bajom senkivel. Az ember mindig tanul, ebből az esetből például azt, hogy emberekkel miként kell viselkedni. Volt, aki azt mondta, hogy nehogy felmenjek a fegyelmi tárgyalásra, mert úgyse fognak beengedni. Az ülés végén meg azt mondják, hogy még arra sem méltattam őket, hogy ott legyek. Az ember tanul, vagy tesztelik, hogy egyáltalán képes-e profi karriert csinálni, mert ha én én ott összetörök vagy elkezdek más irányban gondolkodni, akkor más irányt vett volna a karrierem.” 

Király Gábor elmondta, hogy mindig könnyen tudott alkalmazkodni az új helyzetekhez, így a berlini beilleszkedés sem okozott neki gondot, pedig fiatalon szerződött a Herthához.

„Egy kilencvenezres városból mentem Berlinbe, ahol minden más volt, mint korábban. Ketten mentünk a feleségemmel, nem voltak ott a barátok, mindent magunknak kellett megoldani. Dárdai Pali már ott volt fél éve, velük együtt voltunk. Amikor az öltözőben magyarul beszéltünk, akkor ránk szóltak, hogy ezt ne csinálunk, német volt a hivatalos nyelv. Az sem zavarta őket, hogy akkor még nem beszéltük jól a nyelvet. A pályán sosem volt gond, pedig aktívan kommunikáló kapus voltam.”

Németországba szerződése után az egyik első interjújában Király Gábor maga mondta el, hogy a társai „Verrücktnek”, vagyis bolondnak szólítják.

„Aki április 1-jén születik, az nem születhet másként. Természetesen nem Puskás Öcsi bácsira gondolok, aki nagyon jó ember volt és nagyon jó tanácsokat adott az utánpótlás válogatottnál. Magamról beszélve: ahhoz, kell egy bizonyos elhivatottság, hogy egy méterről belevetődj fejjel a labdába, hogy óvd a kaput. Azt szoktam mondani, hogy a kapus a legintelligensebb ember a pályán, hiszen ő gondolkodik, a mezőnyjátékosok futkosnak összevissza, kergetik a labdát. A kapus gondolkodik, szervezi a védelmet. Természetesen ezt kicsit viccesen mondom, még mielőtt páran komolyan veszik.”

A berlini próbajáték sem volt mindennapi, hiszen az egymás közti játékban a jövendőbeli edzője, Jürgen Röber az ellenfele volt.

„Nemcsak ő, hanem a segítője Bernd Storck is ott volt a pályán. Volt egy indításom, amit Röber szeretett volna leolvasni, de jobbra néztem és balra dobtam a labdát és az edző rossz irányba kezdett sprintelni, a csatárunk így megkapta a labdát és gólt is szerzett.

Aztán a meccseken is voltak trükkjeim, amelyekkel az ellenfelet meg akartam téveszteni, de ezek hozzátartoznak a szakmához.

A sportszerűség persze az első, de a néző azért jön a stadionba, hogy szórakoztassuk őket.”

Bicskei Bertalan 1998-ban hívta meg először a válogatottba. Volt olyan, akit ezt meglepett, hiszen úgy vélte, hogy Király Gábor nem lehet majd tagja a nemzeti csapatnak.

„Meg se fordult a fejemben, hogy sorra kerülök, vagy egyáltalán lehet keresnivalóm a csapatban. Előtte igazoltam Berlinbe, féléve nem voltam itthon és egy-két embernek nem esett jól, hogy Szombathelyről kerültem ki külföldre, mert azt mondták, hogy előbb Budapestre kell feljönni és innen lehet majd továbblépni.  Aztán az élet bebizonyította, hogy igenis van ilyen lehetőség. Nekem a válogatottság feladat volt és úgy voltam vele, hogy védtem egy meccset és ez rendben volt, ugyanezt éreztem a Herthánál is és azt gondoltam, hogy megyek a kispadra és dolgozom tovább, de nem így volt, hanem maradtam a kapuban.”

Egy városi legenda szerint a Hertha nem Király Gábort, hanem Szűcs Lajost szemelte ki 1997-ben, de Dárdai Pál szólt a berlini klub vezetőinek, hogy inkább figyeljenek a szombathelyi kapusra: „Erről én is Palitól hallottam” – mondta nevetve a volt kapus.

„Palival tizenkétéves korunk óta ismerjük egymást. Azóta szerepeltünk egy válogatottban, a vidékiek mindig kicsit összetartottak. Palival játszottunk egymás ellen is. Aztán szerepeltünk együtt a Herthában hét évet, majd a felnőtt válogatottban is, de volt szövetségi kapitányom is. Akkor megbeszéltük azt is, hogy tegezzem vagy magázzam, de ezt is megoldottuk és maradtunk a tegeződésnél. Mindketten tudtuk a feladatunkat és nem éltünk vissza a helyzetünkkel.”

Hét év berlini szereplés után Király Gábor, hirtelen Angliába igazolt. Ezen sokan meglepődtek, hiszen azt gondolták, hogy a kapus a német fővárosból nem megy sehova.

„Érdekes ez. Nem terveztem külföldön futballozni, de amikor jönnek a lehetőségek, akkor dönteni kell. Egész pályafutásom során mindig jó döntéseket hoztam – vagy ezért, vagy azért. Nem gondoltam, hogy elmegyek majd Berlinből, de mindig volt bennem egy olyan, hogy mi van a Bundesliga felett. Mindenki a Premier League-et mondta, mert gyors, erőteljes, őszinte. Nekem a tévéből nem ez jött le, de gondoltam menjünk oda és nézzük meg. Ez is jó döntés volt.”

A beszélgetés későbbi részében Király Gábor visszatért arra, hogy miért igazolt annak idején Berlinből a Crystal Palace-ba és visszaemlékezett egy érdekességre: „Amikor 2001-ben elkezdtem menedzser játékot játszani. Véletlenszerűen adta a gép a csapatomat és az első, amit kaptam az a Crystal Palace volt.”

Király Gábor kiemelte, hogy a labdarúgók nemcsak magukért, a csapatért felelnek, hanem a klub minden munkatársáért: „Amikor az 1860 Münchennel elkerültük a kiesést, akkor másnap az irodai dolgozók jöttek és megköszönték a sikert. A győzelemmel megmentettük a munkájukat. Ez is fontos tapasztalat volt.”

A müncheniekkel kapcsolatban Király Gábor felelevenítette a nehéz időszakot is.

„Amikor a csőd szélén állt a klub mindenki menekült. Jött egy ember, aki negyven éve támogatta a klubot. Nyolc napra beköltözött az irodába és azt mondta, hogy addig nem jön ki onnan, ameddig meg nem menti a csapatot. Volt olyan, hogy idegenből jöttünk haza hajnalban és még világított a lámpa az irodában, folyamatosan dolgozott. Közben láttad az épületben a változásokat. Igen, volt munkaerő leépítés is.

Volt olyan, hogy elbocsátották a pályamunkásokat, mi toltuk le a havat a pályáról, mi egyengettük a gyepet az edzőpályán.

Aztán egy gondnok visszajött, neki is segítettünk. Saját bőrömön tapasztaltam a sikereseket és a nehézségeket is.”

A 108-szoros válogatott kapus, akár magasabb számot is elérhetett volna ebben a tekintetben, de Várhidi Péter, Pintér Attila és Erwin Koeman sem őt hívta a csapatába.

„Azoknak vagyok hálás, akik betettek. Mindenkinek van elképzelése, stratégiája és ebbe nem férhet bele mindenki. Ugyanúgy szurkoltam a csapatnak, mert a magyar válogatott a miénk, magyaroké, a magyar nemzeté, a határokon kívül élő magyaroké is. Az identitás óriási bennünk, nagy lehetőség van ebben.”

Király aztán 2016-ban már újra javában a válogatott tagja volt, amikor a csapat kijutott az Európa-bajnokságra. Negyven felett volt már, amikor összejött ez a siker.

„Ebben óriási munka volt, korábban nem tettünk bele annyit, vagy nem akartuk annyira. Mindig voltak lehetőségeink, negyvenen fociztunk külföldön, a kvalitás megvolt, de más körülmények voltak. Szívesen megnézném, hogy az akkori csapat a mostani háttérrel, illetve a jelenlegi együttes a korábbi körülmények között, milyen eredményeket érne el. A foci az foci és folyamatosan fejlődik. Visszatérve a 2016-os Eb-re: a mai napig sikernek élem meg. A mai napig sokan jönnek úgy oda hozzám, hogy arról a szereplésről beszélnek, az egy óriási bumm volt. Mi nem ünnepelni mentünk ki, mi nem a sikerért mentünk ki, hanem dolgoztunk. Érdekes dolog, hogy pár napja kapcsolgattam a tévét és a portugálok elleni meccsünket ismételték. Soha nem láttam még, nagyon más volt kívülről. Belülről nem volt annyira élvezetes, mint így.”

Király Gábor a Haladásban fejezte be a pályafutását és az utolsó évében kiesett a szombathelyi csapat.

„Egy meccset akartam a Haliban védeni, de 108 lett. Sajnos voltak olyan vezetői döntések, amelyekből lehetett látni, hogy ez már nem az az irány lesz, ami korábban volt. Amikor aláírtam az utolsó szerződésem, akkor arról volt szó, hogy szép lassan leépítenek és jönnek a fiatalok. Viszont mindig volt valaki, aki azt mondta, hogy ha jó formában vagyok, akkor miért vezessenek ki. Mondtam, hogy azért, mert ez az élet rendje. Magyarországon valahogy nincs kultúrája, hogy egy idősebb játékost vissza lehet vonultatni. Nem is tudjuk, hogy miként kell ezt felépíteni.”

A beszélgetésben szó esett arról a téli eseménysorról is, amelynek a következménye akár az is lehetett volna, hogy a Haladás eltűnik a magyar futball térképéről. Továbbá arról is, hogy jövőre 50 éves lesz, de nem zavarja a kora.