A 63 éves vezetőedző második paksi szerepvállalása során eddig hét alkalommal mérkőzött meg a Ferencvárossal, amelyből ötöt meg tudott nyerni és csak kétszer maradt alul. A legnagyobb diadala kétségkívül a tavalyi Magyar Kupa-döntő fináléjában aratott 2-0-s siker volt, ahol a ráadásban Papp Kristóf és Haraszti Zsolt góljaival tudták begyűjteni a serleget.

A Paks sikereinek alapját nemcsak a Ferencváros ellen, hanem úgy általánosságban is, a sajátos játékfelfogásuk határozza meg. Ahogyan azt Bognár György is rendszeresen hangsúlyozza a mérkőzések előtt, ők a saját futballjukat szeretnék játszani, amit rendszeresen rá is tudnak kényszeríteni az ellenfeleikre. A tolnaiak stílusa pedig meglehetősen kellemetlen.

Paks védekező karakterisztikája az NB I-ben (2024/25)

A magas letámadásukkal rendszeresen el tudják lehetetleníteni a labdakihozatalokat, meggátolják, hogy az ellenfeleik kontrollálhassák a játékot azáltal, hogy nem engedik őket huzamosabb ideig labdát birtokolni. Emiatt gyakran felívelésre kényszerülnek a csapatok, miközben a Paks kifejezetten erős a levegőben.

Az utóbbi időben leginkább foglalkoztatott belső védőhármasból, a Szabó János, Lenzsér Bence, Vas Gábor trióból az első kettő játékos messze átlag feletti a fejpárbajok hatékonyságát illetően, míg utóbbi csak közelíti a ligaátlagot.

Szabó János védekezési karakterisztikája az NB I-ben (2024/25)

Vas Gábor védekezési karakterisztikája az NB I-ben (2024/25)

Lenzsér Bence védekezési karakterisztikája az NB I-ben (2024/25)

Nemcsak a levegőben erős a Paks, hanem a második labdák begyűjtésében is. Roppant fizikális középpályásaik vannak (Papp Kristóf, Windecker József, Vécsei Bálint), akiknek kiemelkedő erőssége a földi és légi párharcok nyerése egyaránt, valamint a labdaszerzés, szerelés, megelőző szerelés.

Vécsei Bálint védekezési karakterisztikája az NB I-ben (2024/25)

Papp Kristóf védekezési karakterisztikája az NB I-ben (2024/25)

Windecker József védekezési karakterisztikája az NB I-ben (2024/25)

Miután az ellenfelek támadásépítéseit elfojtották, a labdákat pedig összegyűjtötték, igyekeznek direkten a lehető leggyorsabb felérni az ellenfél tizenhatosához.

Ezt két féle stílusban is képesek megtenni: vagy a középpályán alakítanak ki létszámfölényt és úgy játszák ki a labdát a szélre vagy rögtön a centereket keresik, akikkel szemben szintén igencsak kellemetlen védekezni, hiszen Böde Dániel, Tóth Barna vagy Ádám Martin nehezen fogható játékosok, akik rengeteg párharcot vállalnak, a levegőben szinte lehetetlen megverni őket.

Ha mégis sikerül, akkor pedig újfent a második labdákon a hangsúly, ki tudja őket begyűjteni. Ahogyan az a fenti vizualizációkon is látható, az esetek elég jelentős részében ez a paksi középpályásoknak sikerül, akik a labdaszerzést követően gyakran a széleket keresik, hogy minél több beadás érkezhessen.

Paks támadó karakterisztikája az NB I-ben (2024/25)

Az NB I-es csapatok közül a Paks próbálkozik az egyik legtöbb beadással, amelyekből kifejezetten sok veszélyt tudnak teremteni, mivel általában nagy létszámban vannak jelen az ellenfelek tizenhatosán belül, méghozzá olyan játékosokkal, akik átlag feletti fejjátékkal rendelkeznek és akikkel szemben kifejezetten kellemetlen védekezni.

Bognár György a Ferencváros ellen sem szokott specifikus változtatásokat végrehajtani. Persze volt már rá példa, hogy a meccs kisebb-nagyobb részében mélyre húzta a csapatát és kontratámadásokkal próbált operálni, általában viszont a letámadással tud problémákat generálni.

Erre jó példa volt a legutóbbi kupadöntő is, ahol az első félórában (Vécsei kiállításáig) kimondottan jól funkcionált a Paks letámadása, az FTC nem tudta kihozni a labdát, Dibusz Dénesnek folyamatosan fel kellett ívelnie, azonban Varga Barnabás túlságosan egyedül volt, így a lecsorgókat folyamatosan a paksiak szedték össze.

Ezen kívül a Paks a Fradi ellen is próbál a lehető legnagyobb létszámmal jelen lenni a tizenhatoson belül és ott különböző fölényeket kialakítani.

A Paksnak kifejezetten fekszik, amikor fizikálissá válik a mérkőzés, sok párharc, felívelések Tóth Barna irányába, második labdák begyűjtése, mindez a Ferencváros inkább technikás, ügyes játékosaival szemben sokszor előnyt jelentett.

Azonban Robbie Keane-nel picit megváltozott a Fradi játéka. Az ír edző kifejezetten megerősítette a pálya közepét, ők is képesek direkten játszani a Vargára és Pesicsre felrúgott labdákkal.

A háromfős középpályán rendszeresen kettő labdaszerző típusú játékos kap helyet, Habib Maiga és Júlio Romao, akik a paksiakhoz hasonlóan fizikálisak, párharcerősek, sok labdát szereznek, de Tóth Alexet is ide lehet sorolni, akinek persze a legfőbb erőssége a labda előre juttatása és a helyzetkialakítás, de védekezésben is messze átlag feletti.

Keane változtatásai miatt taktikai szemszögből is nagyon érdekes lesz a soron következő két Paks-Fradi csörte.