Kapcsolódó tartalom
„A Ferencváros bajnok, a Paks kupagyőztes. Ez most úgy lött, ahogy lönni köll” – írtuk egy évvel ezelőtt, és bár a bajnokság kimenetele most még kérdéses, egy pillanatra megint meg kell állni Bognár György csapatánál, mint abszolút megérdemelt kupagyőztesnél. A tolnai xG-tagadó bográcstestvérek évek óta a magyar futball irigyelt különcei, egyszerre tanítják és a szó nemes értelmében fricskázzák labdarúgásunk más szereplőit.
Jelszavuk: önazonosság | erejük: közösség | doppingjuk: marhapörkölt.
Haraszti Zsolték már közel húsz éve építik a klubot, a kádárkockából pedig úgy lett kacsalábon forgó palota, hogy mégis mindenki otthon érzi magát benne. Nem lehet véletlen, hogy a Paks a szerényebb költségvetés, csupa magyar játékos ellenére is végig NB I-es maradt ebben a két évtizedben, amikor pedig mindenki a helyére – elsősorban Bognár György a kispadra – került, a túlélésekből dobogók és kupagyőzelmek lettek. Paksról tagadhatatlan bizonyíték bömböl szét a nagyvilágba: lehetsz király, csiszolatlan gyémánt, akkor is kell egy közeg, ami kihozza belőled a legjobb éned. Akárcsak a többiekből körülötted.
Kapcsolódó tartalom
„Antifutballt játszanak” – mondta Kubatov Gábor az M4 Sportnak az újabb elvesztett kupadöntő után, de ebben szerintem nincs igaza a Ferencváros elnökének. Egyrészt az elmúlt öt szezonból háromszor a Paks szerezte a legtöbb gólt az NB I-ben, három gólkirályt, válogatott játékosokat termelt, az ilyenek jellemzően nem antifociból csíráznak ki. Korábban hatékony egyszerűség jellemezte a csapat játékát (meg amúgy az egész klubot), ami valóban hajlamos volt vagdalkozásba fulladni, de erre a szezonra ez is megváltozott, s bár a Szakma sokszor már csak rálegyint a visszatámadásokra, beadáscunamira, a paksi foci alapos korszerűsítésen esett át, sokkal több benne a kombinatív játék, tudatos területkiürítés-betöltés, harmadik emberes kombináció. A mögöttünk hagyott évadhoz képest a Paks labdabirtoklása négy-öt százalékponttal emelkedett, Bognár György maga mondta, hogy „focizni tudó” (értsd: labdaügyes, passzjátékban hatékony) belső védőre is szüksége van, mert már messze nem csak ívelgetnek, s a középpályásokat sem csak letámadásnál és a második labdák megszerzésénél használják. Mezei Szabolcs átlagosan 13-mal, Windecker József nyolccal több passzt hajt végre meccsenként az előző szezonhoz képest.
Vitathatatlan, voltak a kupadöntőnek olyan periódusai, amikor a paksiak lecövekeltek a saját térfelükön és a legegyszerűbb megoldásokhoz folyamodtak, de ki ne tenne ilyet előnyben, kupadöntőn, jobb játékosokkal felálló ellenféllel szemben? A második félidő legnagyobb ziccerét így is egy paksi belső védő hagyta ki az ötösről, nyílt játékhelyzetből.
Kapcsolódó tartalom
Ha már jobb játékosok: egy olyan Paks nyerte meg a Magyar Kupát szerda este, amelynek a kezdőjében Szabó János, Papp Kristóf és Windecker József a hírek szerint egyet edzett sérülése után, Haraszti Zsolt épphogy elérte a kétszáz játékpercet szeptember óta, amikor beszakadtak a bokaszalagjai, Hinora Kristóf meg sérvműtétje után ősszel pályára sem került az NB II-es Vasasban. S hiába a vékonyabb keret, valahogy mindenki tudta, mi a dolga, alkalmazkodott az újabb és újabb felállásokhoz:
- Osváth: bal szárnyvédő ▶️ jobb szárnyvédő
- Mezei: belső középpályás ▶️ tízes
- Balogh: tízes ▶️ bal szárnyvédő
- Vécsei: belső középpályás ▶️ belső védő
Jelenleg ott tartunk, hogy a Paks másfél évig veretlen lesz a Magyar Kupában, utoljára 2023. február 28-án kapott ki a sorozatban, akkor 3–2-re a Vasastól. (Hinora azon a meccsen még Vasas-játékosként adott gólpasszt Silye Eriknek, ma mindketten kupagyőztesek a Pakssal). Azóta legyőzött egy-egy megye I-es és NB III-as, valamint öt-öt NB II-es és élvonalbeli ellenfelet, ebből a 12 párharcból mindössze kettőt játszott hazai pályán. Jutott tovább Újpesten, Kispesten, Angyalföldön, Kisvárdán – de a legfontosabb, hogy a Puskás Arénában azóta kettőből kétszer verte a Ferencvárost, ilyen tétű mérkőzéseken ez egyik más magyar csapatnak sem menne.
Lehet, hogy eljön az idő, amikor ezt az egész tündérmesét unalmasnak gondoljuk, de a magyar foci az ilyen történetektől lesz romantikus. Nem lennék meglepve, ha a szurkolói asztaltársaságok évtizedek múlva – ha nem is verebesi mértékben, de – gyakran felemlegetnék azt a bizonyos Bognár-féle Paksot!