A Paks szerda esti Magyar Kupa-címvédésének egyik legfontosabb alakja Tóth Barna, aki nem csak a döntőben csillogtatott klasszis erényeket, hanem az egész szezonban.
Természetes, hogy a Puskás Arénában rendezett mérkőzésen az átlagosnál jóval nagyobb figyelem irányult rá, azonban fontos megjegyezni, nem egymeccses, sőt nem is egyszezonos csodáról van szó, de a hullámvölgyei miatt a korábbi figyelemre méltó mutatói kissé feledésbe merültek, vagy igazán észre sem vette ezeket a szakma, ugyanakkor mi most a mélyére ástunk Tóth erősségeinek és az adatok segítségével a múltba is révedünk picit.
Tóth Barna még csak a harmadik NB I-es szezonját tapossa, annak ellenére, hogy már a 30. életévét is betöltötte. Kétségtelen, az eddigi idényei közül az idei a legkimagaslóbb. Harminc bajnokin 12 gól és 3 gólpassz a mérlege, versenyben van a gólkirályi címért, emellett 3-szor eredményes volt a Magyar Kupában és 2-szer a Konferencia-liga selejtezőjében is. Bár kifejezetten termékeny a jelenlegi szezonja, a bajnokságban mégis az a trend figyelhető meg, amely az utóbbi 4 szezonban is: rendre kevesebb gólt lő, mint ami várható lenne az xG-modell szerint. Ez az NB I 2024/25-ös kiírásában sincs másként 13,63 xG mellett hozta össze a 12 találatát. Azonban az előző idények közül többen is jóval nagyobb volt a kilengés.
2024/25: 13,63 xG – 12 gól
2023/24: 6,67 xG – 2 gól
2022/23: 9,35 xG – 6 gól
2021/22: 10,01 xG – 9 gól
2020/21: 8,24 xG – 8 gól
Pakson viszont mindez normalizálódott, ráadásul többször kerül helyzetbe, mint az utóbbi öt év bármelyikében, és habár Tóthra nem lehet azt mondani, hogy az a fajta center lenne, aki a semmiből szerzi góljait, azaz a helyzetei mennyiségéhez és minőségéhez képest több gólt lőne.

Az mégiscsak megállapítható az aktuálisan futó szezon alapján vagy éppen a 2021/22-est, esetleg a 2020/21-est figyelembe véve, hogy képes közel olyan hatékonysággal értékesíteni a helyzeteit, mint a nagy átlag (amit az xG-modell alapul vesz). Emellé társul, hogy jól kerül helyzetbe, hiszen amikor megvoltak a játékpercei – akár NB II-ben, akár NB I-ben –, akkor rendre a 10 legtöbb várható gólt generáló játékos közé tartozott és tulajdonképpen egy csatárnál mindig a helyzetbekerülés a kulcskérdés.

Ahogyan azt a támadójátékát leíró statisztikák is mutatják, Tóth jóval több, mint egy befejező csatár, nagyon fontos szerepe van a helyzetek kialakításában is, a kialakított nagy helyzetek, a lövéshez vezető passzok vonatkozásában is kimagasló.
Ehhez persze kell Bognár György rendszere is, amelynek nem csak a magas ívű beadások számítanak fontos elemének. Főleg Tóth Barnával, rengetegszer megfigyelhető volt idén, hogy a hórihorgas csatár nem a hosszú oldalra helyezkedik, ahonnan általában a legegyszerűbben tudja a legnagyobb veszélyt kialakítani a befejezéseivel, hanem a tizenhatoson belül a rövid oldalra helyezkedik a kaputól távolabb annak háttal, a védőnek beállva, hogy egy lapos felpasszal elérhető legyen.
Tóthnak ilyenkor nagyszerűen jön a 198 centiméteres magassága és persze az is, ahogyan használja a testét, képes fedezni a labdát, persze a futballban extrémnek számító magassága olyan előnyt jelent, amelyet az NB I-es védelmek jelentős része nem tud kezelni, vagy próbálják duplázni, azonban ilyenkor szabadon marad egy paksi játékos, akinek Tóth le tudja készíteni a labdát. Ez az a játékelem, ami miatt a posztriválisaihoz képest ennyire kimagasló az előkészítésekben.

A támadó statisztikáihoz szorosan kapcsolódik a labdabirtoklásban való részvételét bemutató vizualizáció. Itt is feltűnő, hogy mennyire kiugróak a támadóharmadbeli labdaérintései, a tizenhatoson belüliek és mindez már Kecskeméten is megfigyelhető volt.

Hiba lenne azt feltételezni, hogy ő csak egy célember.
Persze a levegőben is kimagasló. Nála több fejpárbajt (14,98) senki sem vív meccsenkénti átlagban a bajnokságban. Ráadásul a hatékonysága is kifejezetten jó (44,7%).
Viszonyításképpen a világszínvonalú fejjátékkal bíró Varga Barnabás is „csak” 46,7%-kal nyeri a fejpárbajait.

Tóth Barna a Paks legjobban védekező centere, ami kiemelt fontossággal bír, hiszen a Paks folyamatosan magasan letámad, így a csatároknak alapvető feladata, hogy nyomást helyezzenek a védőikre. Tóth pedig e tekintetben hatalmas előrelépés, akár Böde Dánielhez, akár Ádám Martinhoz, akár Könyves Norberthez képest – ezt a kupadöntőben szerzett góljánál is láthattuk.
Elnézve Tóth mostani idényét, a góljait, az összjátékban való szerepét, a fejjátékát, a játékstílusát, a védekezésben való részvételét nem lenne nagy meglepetés, ha Marco Rossi a következő válogatott összetartásra neki is küldene egy meghívót. A nme élete szezonját futó Varga Barnabás mögött nincs túlzottan nagy tolongás, így Tóth Barna jó eséllyel pályázik a második számú csatár szerepkörére.