Kuttor Attila 40 évet töltött el eddig a magyar labdarúgásban, de mióta tavaly februárban elhagyta a Mezőkövesdet nem sokat hallhattunk róla. Szokás mondani, hogy van egy edzői körforgás, de ha valaki abból kiesik, akkor nehezen tud oda visszakerülni.

„Arra jutottam, hogy ebben élek hosszú ideje, de nem mindenáron szeretnék edzést vezetni és dolgozni. Most ott tartok, hogy várok a testhezálló feladatra, amelyben alkothatok. Nem csömörtem meg, de óriási nyomás van és nagy energia kell hozzá. Ha ez nincs, akkor nem megy. Csodálom azokat az edzőket, akik évtizedeken át tudnak eredményesen dolgozni. Úgy éreztem, hogy nekem most szünet kellett ahhoz, hogy jó mentális állapotban legyek.”

A szakember elmondta, hogy alapvetően minden helyzetben próbál nyugodt maradni, mert csak hideg fejjel lehet jó döntéseket hozni. Ugyanakkor azt is elismerte, hogy néha az edzőnek a viselkedésével ki kell zökkentenie a meccseket a medrükből. Kuttor Attila ezzel együtt is csúcstartó, hiszen korábban a Mezőkövesd edzőjeként, egy élesebb nyilatkozata után kétmillió forintos büntetést szabott ki rá a szövetség fegyelmi bizottsága.

„Ahhoz képest azóta komolyabb kijelentések is elhangzottak, amelyeket nem toroltak meg ennyire. Tanulságos volt. Úgy mentem oda az élő interjúra, hogy előtte megmutatták nekem a meccs jeleneteit.

Ebből adódott az, hogy hirtelen felindultságból olyat mondtam, ami miatt aztán megbüntettek.”

Kuttor az NB I-ben negyedik volt a Mezőkövesddel, amellyel a Magyar Kupa-döntőjébe is eljutott: „Hároméves munka eredménye volt ez. Kicsit pechesek voltunk, hiszen akkor volt a világjárvány miatti leállás, amely után egy hónap alatt tizenegy meccsünk volt. Végül negyedikek lettünk és másodikok a kupában.”

Az edző elmondta azt is, hogy szoros kapcsolat fűzi Tóth Lászlóhoz, az egykori mezőkövesdi sportigazgatóhoz. Elárulta, hogy korábban a szombathelyi Illés Akadémián is dolgoztak együtt és azóta jó a szakmai és emberi kapcsolatuk.

Az egy éve pihenő szakemberrel korábban megesett az is, hogy nyolc nap alatt kapott új munkát: a Vasastól távozott és bő egy héttel később újra Mezőkövesden volt.

„Szokták mondani, hogy amikor az ember leesik a lóról, akkor gyorsan vissza kell ülni, de ahogy mondtam is, ezt nem mindig magunknak választjuk, hanem az élet írja. Akkor nem is nagyon gondolkodtam, hiszen olyan helyre mente, amit ismertem. Bajban volt mindkét klub, végül mi jöttünk ki ebből győztesen, hiszen mi NB I-esek maradtunk, a Vasas kiesett.

Van úgy, hogy van az emberben egy kis dafke, mert ez nem volt korrekt. Nincs benne titok, nem éreztem jogosnak, hogy eltávolítottak és volt bennem bizonyítási vágy.”

Kuttor Attila edzőként több „karakteres” játékossal is dolgozott együtt. Legutóbb például Cseri Tamással Mezőkövesden, akivel a végén nem is volt felhőtlen a viszonyuk.

„Szeretem az egyéniségeket. Cseri Tamás a klub egyetlen válogatott játékosa. Nem mennék bele hosszabban, de egy félreértésen alapul a probléma, de könnyen túlteszem magam az ilyen helyzeteken. Döntéseket kell hozni, amelyeken családok sorsa múlik. A legnagyobb edzők is bántak meg döntéseket, de ez nem olyan helyzet, mert tényleg csak félreértésről van szó.”

A másik egyéniség, aki miatt nehéz helyzetbe került Kuttor Attila az Halmosi Péter volt. A szombathelyi ikont edzői pályafutása legelején, Rózsa Dániel és Iszlai Bence társaságában kitette a csapatból. Történt mindez egy Dunaújváros ellen Szombathelyen elveszített bajnoki után. A legendák szerint azért, mert korábbi edzőjüket, az akkor már újvárosi Artner Tamást ölelgették.

„Bolhából lett elefánt. A három játékos felmentést kapott egy mérkőzés alól, de nem azért, mert megölelték Artner Tamást. Azt csak Halmosi csinálta meg, hogy a vesztes meccs után tiszteletkört ment a stadionban az ellenfél edzőjével. Nehéz helyzet volt, de nem bántam meg. Vannak íratlan szabályok, amelyeket követek.”

Szombathelyen mindössze két meccs jutott neki, pedig barátok közt dolgozhatott, hiszen a tulajdonosok Illés Béla és Halmai Gábor voltak, míg az ügyvezetői posztot Tóth Miklós töltötte be, aki gyerekkori barátja volt.

„Egy klub nem működik anélkül, hogy kiálljunk egymásért.

Ez volt a helyzet, amelyben a barátaim sem álltak mellettem.

Ellenben Tóth László Mezőkövesden ennél nehezebb helyzetben is mellettem volt.”

A beszélgetésben szó esett arról is, hogy Kuttor Attila a játékos pályafutása során a korszak legnagyobb edzőivel dolgozhatott együtt és mindegyiküktől ellesett egy-egy apró fogást, amit hasznosítani tud szakvezetőként.

„Verebes József mentette meg a pályafutásomat. Lejárt a szerződésem Székesfehérváron és akkor még ilyen esetekben is fizetnie kellett a következő klubnak, ha csak nem az NB II-be szerződött a játékos. Ültem otthon és gondolkodtam, hogy akár el is mehetek dolgozni, de jelentkezett Verebes mester, aki elvitt Győrbe és olyan lökést adott a pályafutásomnak, hogy két hónappal később már válogatott voltam.”

Kuttor Attila felelevenítette Verebes József egyik speciális taktikai utasítását is: „Tudtok mindent, menjetek ki, nyerjétek meg a meccset!”

Az egykori védő szerepelt abban az MTK-ban, amelyben hét játékos szerepelt („Ez volt a legjobb csapat, amiben játszottam.”) és ez volt az első fővárosi állomása. Kuttor szerint az is különlegessé teszi az 560 meccsét, hogy sok átigazolás volt benne.

„Majdnem mindenhol kétszer fordultam meg. Elküldtek az MTK-tól és elmentem kölcsönbe Diósgyőrbe, majd Székesfehérvárra, majd vissza az MTK-hoz. Válogatott játékosként a saját csapatomnál, ahol bajnok és kétszeres kupagyőztes voltam próbajátékon kellett részt vennem. Lehetett volna megsértődni is, de ez egy küzdősport is. A végén aztán már én voltam az MTK csapatkapitánya.”

Kuttor Attila csak magyar klubokban játszott a pályafutása során és nem is tud róla, hogy valaha vitték volna őt a hátáron túlra.

„Soha nem volt menedzserem. Amikor először Fehérvárra mentem, akkor segítettek a szüleim, utána mindenhol én tárgyaltam és intéztem mindent. Nem tárgyaltam sosem külföldi csapattal, az MTK-nál volt talán érdeklődés, de akkor már 30 éves voltam. Talán csak azért hiányzik a külföldi tapasztalat, mert nem tudtam gördülékenyen megtanulni egy idegennyelvet.”

A sok átigazolásból némileg kilóg a Siófok, amely egy kis csapat, ám Kuttorékkal nagy eredményt ért el: 2004-ben sokáig harcban volt a dobogóért, ám végül negyedik lett, ami így is csúcseredmény a klubnál.

„Úgy volt, hogy megszűnik a klub, négyen kezdtük el a felkészülést. Volt aki biciklivel jött próbajátékra, letámasztott a kerékpárt és mondta, hogy akkor megmutatná, mire képes – NB I-ről beszélünk. Nem igazoltuk le. Csertői Aurél ott kezdte az edzői pályafutását és hiába akarja Salló István, az akkori sportigazgató kisajátítani, az én ajánlásomra került oda a csapathoz. Mindenhonnan kidobott játékosok, minimális pénzért, de nagy motivációval játszott mindenki. Ebből lett az, hogy negyedik helyen végeztünk.”

Kuttor úgy lett harmadik a Haladással később, hogy akkor újonc volt a csapat – ezt is nagy siker volt és akkor is Csertői Aurél volt a csapat edzője.

Az egykori védő beszélt a válogatottban lejátszott meccseiről is – 19 alkalommal szerepelt az együttesben –, de sosem volt állandó tag, hanem játszott néhány meccset, kimaradt, majd újra meghívták. Szerepelt abban a csapatban is, amely pótselejtezőt játszott az 1998-as világbajnokság előtt – a Jugoszlávok ellen 12–1-es összesítéssel esett ki a gárda. Utolsó meccsét már Lothar Matthäus alatt játszotta.

„Az már ajándék volt és meg is szereztem az egyetlen gólomat a csapatban. Utána játszott a csapata Brazília ellen és mindenki azon akart játszani. Japánnal Zalaegerszegen játszottunk, jöttünk az autópályán, éppen elhagytuk Székesfehérvártt, amikor szólt László Csaba, az akkori pályaedző, hogy én már nem leszek keretben. Szóltam, hogy akkor gyorsan álljunk meg, mert akkor már nem is mennék fel Budapestre.”

Kuttor Attila a beszélgetés végén beszélt még arról, hogy voltak megkeresései az elmúlt időszakban – a Budafok és a Kisvárda –, de nem született megegyezés sehol.

„Itt vagyok már pár évtizede, szóval mindenki megtalál. Nem vagyok az a típus, aki hívogatja a tulajdonosokat, nem hajtom a lehetőséget. Máshoz nem értek, készen állok arra, hogy dolgozzak. Nem vagyok megélhetési edző, az egzisztenciánk biztosított, ez jó dolog. Tizenhárom évet szántam arra, hogy edző legyek, hiszen megvan minden licencem. A jövő eldönti, hogy mikor leszek.”