A kecskeméti sztori

Bár egy kieső csapatot ritkán dicsér az ember, pláne, ha szinte az egész szezont a vonal alatt tölti és már hetekkel a befejezés előtt biztos a búcsúja, megér egy tapsot a Kecskemét három NB I-es évada, különösen az első kettő, a harmadik már olyan, mint egy klasszikus amerikai vígjátéksorozat gyenge lezárása: mindenki a végét várta.

Bár a másodosztályban már jelezte erejét a csapat a 2021/2022-es idényben, s végülis nevető harmadikként jött ki a szép emlékű Diósgyőr–Szeged cicaharcból, konszenzus alakult ki a magyar közvéleményben, hogy az NB I tavalyelőtti szezonjában egyik kieső szerepét nem kell sokáig keresgélni, a KTE jóval gyengébb lesz a többi tizenegynél.

Hah! Szabó István csapata gyorsan megfordította a vizionált tabellát, és inkább második lett, gyakorlatilag a szezon egészét a dobogón töltve, néhány álomszerű pillanatig még a Fradi első helyét is veszélyeztetve. Mindezt korábban leírt, szinte kizárólag magyar játékosokkal, sőt nem kevés olyannal, aki a harmadosztályból kísérte el a klubot az NB I második helyére. Jegyezzük: az elmúlt évtizedben legfeljebb csak a Honvéd Marco Rossis bajnoki címe keltett ekkora szenzációt, de ha anyagi lehetőségeket, játékoskeret papíron vett értékét vesszük, ez a kecskeméti ezüst talán még nagyobb felülteljesítésnek számított.

Mi volt a titok? Nem az eredményhajhászás, nem az indokolatlan értékhalmozás, mindenekelőtt közösségépítés, inspiráló közeg létrehozása, ami olyan futballistákból hozta ki a legjobbat, akikből máshol ez elképzelhetetlen lett volna. Hogy mást ne mondjunk: Szabó Alex, Nagy Krisztián és Hadaró Valentin tagja volt annak a Kaposvárnak is, amely 13 ponttal zúgott ki az élvonalból. Persze mindez önmagában nem volt még elég, Szabó István vezetésével olyan mindennapi szakmai munka zajlott, amelynek küldetése a fejlődés. Az már más kérdés, hogy az NB I-ben mindez hogy lehet elegendő egy ezüstéremhez, de ez már a legkevésbé sem a kecskemétiek hibája: az esélytelenek nyugalmával oktatták le a mezőnyt.

A számmisztikusok már a Kisvárda példáján is félthették a csapatot, tekintve, hogy Révész Attiláék egy második és egy hatodik helyezés után estek ki, a KTE pedig ezt le is másolta – második, hatodik, tizenkettedik, viszlát. Okok?

–A második hely – de még a hatodik is – hatalmas felülteljesítésnek számított a klub erőforrásait, játékoskeretét tekintve, ezt pedig a mértékétől függően egyre nehezebb hosszútávon fenntartani. Sokszor látunk rá példát, hogy a teljesítmény bezuhan, átesik a ló túloldalára. De emlékezzünk csak vissza: hova vártuk mi a feljutáskor a csapatot? Masszívan az utolsó helyre…

–A klub nem ragaszkodott az általa felépített játékosokhoz, hanem annak rendje és módja szerint pénzt csinált belőlük:

• Szalai Gábor angliai kitérője után az NB III-ba tért vissza. 2024 januárjában már az NB I egyik legjobb belső védőjeként adták el Svájcba, ahonnan a Ferencváros vásárolta meg, tavasszal már kapta is a játékperceket becsülettel. Emellett válogatott kerettag.
• Szuhodovszki Soma az MTK és a Győr második csapatában játszott, amikor a másodosztályba jutásnál megszerezték. Két és fél évvel később klubrekordot jelentő összegért adták el a Debrecennek, azóta már a válogatottban is bemutatkozott.
• Horváth Krisztofer karrierje megfeneklett, miután Torinóban nem számítottak rá és Debrecenben is parkolópályára került. Másfél évig a KTE legjobbja volt, bejátszotta magát a válogatottba, végül pedig Újpestre igazolt.
• Nikitscher Tamás az NB II-es Pécstől érkezett, majd beilleszkedését egy súlyos sérülés akadályozta, szinte a teljes előző szezont kihagyta. Nos, azóta már a La Ligából éppen kieső Valladolid játékosa és stabil válogatott kerettag.
• Szűcs Kornél a DVTK kispadját koptatta, amikor szerződtették. Bő egy év kecskeméti játék után – ahol kiderült, hogy belső és szárnyvédőként is abszolút használható játékos – a Championshipben szereplő Plymouth Argyle vásárolta meg, az angol 2-ben alapember, s ő is válogatott kerettag.

–A Kecskemét ezeken a játékosokon körülbelül kétmillió eurót keresett, amiből nagyjából másfelet vissza is forgatott új igazolásokba (Nikitscher pénze még elvileg a kasszában), ám ők már nem igazán tudták ezt a teljesítményt megismételni. Úgy is mondhatjuk: a KTE sokkal inkább az organikus játékostermelésben volt extra, nem kívülről érkező „kész” játékosok gyors kivirágoztatásában.

–Nyilvánvaló, hogy evés közben megjön az étvágy, de a kecskeméti sztori egyik buktatója, hogy az NB I-es tagság megőrzéséért félredobta filozófiáját, az állandóságot, játékosnevelést, közösséget és beleesett az eredményközpontúság csapdájába – ahol egyébként jó sok magyar klub csücsül. Erre utalt Szabó István menesztése (erről bővebben alább), a téli játékosmozgás (légiósok és kölcsönjátékosok érkeztek) és ez a Debrecen elleni óvásügy is, amiből nagyon rosszul jött ki a klub, eredmény és megítélés szempontjából is. Ezek teljesen emberi és logikus reakciók voltak a klubvezetés részéről, de a sikerek talán elhomályosíthatták, hogy a KTE akkora felülteljesítésben volt az elmúlt három évében, hogy a valóságot nehezebb volt tényleges valóságként elfogadni. Kicsit amúgy a magyar válogatottal kapcsolatban élünk meg most hasonlót, csak ott nyilván nincs annyi anyagi veszteség, ami a kiesés miatt a klubot éri.

–Szabó István személye és a segítségével megteremtett inspiráló közeg tovatűnt a lila-fehérektől. Nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a sikeredző menesztése feltétlenül hiba lett volna, hiszen a hírek októberben már szóltak róla, hogy a korábban megteremtett öltöző nem annyira harmonikus, mint korábban, de kétségtelen, hogy a várt hatást nem hozta meg. Egy ilyen búcsú soha sem egyszerű, de a KTE-nél talán az időzítés is igen furcsa volt: egy válogatott szünet elején még megerősítették, majd az akkor lejátszott edzőmeccset követően mégis elköszöntek tőle. Szabó jól jött ki belőle: szeretett csapata ugyan kiesett, ő bennmaradt.

Nyíregyháza – még nem szíve városa

Két évvel ezelőtt Kuttor Attila csinált hasonlót: a szezon elején kiesőhelyen levő Vasastól távozott, s aláírt egy másik veszélyeztetett csapathoz, ő a Mezőkövesdhez. Végülis jól csinálta: a Vasas kiesett, Kuttor és a Kövesd nem. Most Szabó István érezhet némi szakmai elégtételt, hiszen Kecskeméten hiába szabadultak meg tőle, a váltás pedig bejött, hiszen elkormányozta a 11. helyről a Nyíregyházát.

Ez a néhány hét pedig megmutatta, hogy mitől olyan jó edző: az 1–0-k nagymestere, a küzdőszellem előcsalogatója. Nem mondhatni, hogy sokkal látványosabb focit játszana vele a Szpari, mint korábban, de a gólképtelenségből, apátiából becsülettel kirángatta a csapatot és elhozta a szerencséjét is. Egy kapushiba és kihagyott tizenegyes a Fehérvár, értékesített a Loki ellen, egy jó támadás a Diósgyőrrel vívott keleti rangadón. Mindeközben nagyon komoly hullámvasutat kellett lovagolni: a hősiesen megnyert rangadók között a csapat kapott egy hetest az Üllői úton és az utolsó pillanatban bukott pontokat Kecskeméten. Erre volt csattanós válasza a Szparinak egy-egy megnyert rangadóval és az ezáltal hamar lezárt bennmaradással.

Eppel Márton néhány hete már kifejtette az M4 Sportnak: Szabó István érkezésével pozitívabb a hangulat az öltözőben, nem véletlen, hogy azok az egy-egy gólok most épp feléjük dőlnek el. Mindeközben a sportigazgató és a tulajdonos már szintén piedesztálra emelte az új vezetőedzőt, a DVTK-verés után aggatták is a nyakába a Szpari-sálat, mintegy jelezve: szülővárosa után Nyíregyházán lelhet otthonra a karrierje.

A magyar futball kontextusában Szabó Istvánnak megvannak a maga taktikai limitjei, de vannak olyan dolgok, amiket a pro licenszen nem tanítanak. Pszichológia, egy öltöző kezelése, mentális felkészítés. Szabó István bizonyította, hogy utóbbiakban a legjobbak között van idehaza, s mivel a fociról is van fogalma, nyugodtan nevezhetjük NB I-es edzőnek. A tények is erről beszélnek.

OTP Bank Liga, 32. forduló:

Kecskeméti TE–Puskás Akadémia FC 0–1
Újpest FC–Nyíregyháza Spartacus FC 2–2
Zalaegerszegi TE FC–ETO FC Győr 0–0
Diósgyőri VTK–MTK Budapest 2–1
Debreceni VSC–Paksi FC 0–0
Ferencvárosi TC–Fehérvár FC 3–0

A 33. forduló programja:

május 24., péntek
20.15 Paksi FC–Kecskeméti TE

május 25., szombat
15.00 MTK Budapest–Újpest FC
17.30 Fehérvár FC–Debreceni VSC
20.00 ETO FC Győr–Ferencvárosi TC
20.00 Puskás Akadémia FC–Diósgyőri VTK

május 26., vasárnap
14.15 Nyíregyháza Spartacus FC–Zalaegerszegi TE FC